Délmagyarország, 1994. február (84. évfolyam, 26-49. szám)

1994-02-10 / 34. szám

12 A VÁROS DÉLMAGYARORSZÁG CSÜTÖRTÖK, 1994. FEBR. 10. Országgyűlési képviselők választása Amint azt már a hírközlő szervek közzétették, a köztársaság elnöke a 23/1994. (II. 4.) KE határozatával az országgyűlési képviselők választását 1994. május 8. napjára (vasárnap) tűzte ki. Ezzel kapcsolatban napokon belül plakátokon is megjelennek a választással kapcsolatos tudnivalók: „A szavazás 6.00 órától 19.00 óráig tart. Szavazni csak személyesen, a választópolgár lakóhelyén (tartózkodási helyén) lehet. A választójoggal rendelkező állampolgárokról készült nyilvántartás 1994. március 7-étől tekinthető meg a Polgármesteri Hivatalban. A választók nyilvántartásának elkészültével egy időben, legkésőbb 1994. március 7-éig a választópolgárok értesítést kapnak a nyilvántartásba történt felvételükről. A nyilvántartásba való felvétel, illetve abból történt kihagyás miatt 1994. március 16áig lehet kifogással élni a lakóhely szerint illetékes jegyzőnél. Ennek elutasítása esetén bírósághoz lehel fordulni. Ha a választópolgár a szavazás napján lakóhelyétől távol van, és a tartózkodási helyén kíván szavazni, legkésőbb 1994. május 7-én 16.00 óráig személyesen, vagy 1994. május 3-áig levélben kérhet igazolást a lakóhelye szerint illetékes jegyzőtől arról, hogy a választók nyilvántartásában szerepelt. A választásra országgyűlési egyéni választókerületi jelöltet ajánlani kizárólag az értesítéssel egyidejűleg megkapott ajánlási szelvénnyel lehet. Minden választópolgár egy jelöltet ajánlhat. Ezt a jogot csak a lakóhely szerinti egyéni választókerületben lehet gyakorolni. Az ajánlószelvényt a választópolgár saját kezűleg (rja alá. Országgyűlési egyéni választókerületben jelölt csak az lehet, aki legalább 750 választópolgár ajánlószeivényét összegyűjtötte. Az egyéni választókerület jelöltjeit az egyéni választókerületi választási bizottságnál, a területi listát a területi választási bizottságnál, az országos listát az Országos Választási Bizottságnál kell bejelenteni legkésőbb 1994. április 8-án 16.00 óráig. Részletes tájékoztatásért minden polgármesteri hivatalban a jegyzőhöz, illetőleg a választási munkacsoporthoz lehet fordulni." A Polgármesteri Hivatalban a választási munkacsoport a Széchenyi tér 10. I. em. 113-as szobában (Tel.: 475-574/181) található. Mi lesz a komppal? Stílszerűen szólva, tovább tart a „kompkötélhúzás". Természetesen a tápairól van szó. A legújabb fejlemények a következők: Január elején a Polgármesteri Hivatal városüzemeltetési és műszaki irodája levélben • Vállalkozók ügyeimébe Itt az idő a helyi adó bevallására Az 1993. évről elkészített helyiadó-bevallásokat az előző évhez hasonlóan be kell nyújtani, vagy postán eljuttatni az önkormányzati adóhatósághoz (Szeged, Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatal közgazdasági iroda adóosztálya, Szeged, Széchenyi tér 9. II. emelet). Bevallási határidők: idegenforgalmi adó 1994. február 28.; vállalkozók kommunális adója 1994. február 28.; helyi iparűzési adó 1994. május 31. Ugyanezekben az időpontokban meg kell fizetni az előírt 1993. évi adóelőleg és a tényleges 1993. évi adó különböztetét is. Az 1994. évi adóelőleg megfizetésének időpontjai: 1994. március 15.; 1994. szeptember 15. A bevalláshoz szükséges nyomtatványokat tájékoztatóval. befizetési lapokkal együtt az ügyfelek részére a napokban megküldik. Felhívják azon adózók figyelmét, akik az előírt határidőig esetlegesen nem kapták meg egységcsomagjukat, úgy beszerezhetik azokat az előzőekben említett címen; ugyanitt a kitöltéshez felvilágosítással is készségesen állnak rendelkezésre. kért támogatást a tápéi komp üzemeltetéséhez a Közlekedési. Hírközlési és Vízügyi Minisztériumtól. Egyebek között tájékoztatták a minisztériumot arról, hogy a kompot üzemeltető Homoktrans Kft., miután tételesen kimutatta, milyen veszteséggel jár a komp fenntartása, az üzemeltetéshez 10,6 millió forint támogatást kér az önkormányzattól. Ennek hiányában a szolgáltatást nem tudja ellátni. Az üzemeltetéshez szükséges támogatás viszont az önkormányzat költségvetéséből nem biztosított, ezért lenne elengedhetetlenül fontos a központi segítség. így összegzett levelében az iroda. A válasz pedig ilyetén foglalható össze: A kompok, révek üzemeltetésének támogatásához törvényes lehetőségek nem állnak rendelkezésre. Az üzemeltetés támogatása a KHVM részéről a jelenlegi jogszabályok alapján nem lehetséges, és ezt a Parlament elfogadta. Napirenden tartják viszont az ügyet, hiszen országszerte jelentkező gondról van szó. A megoldást keresi a főhatóság, és addig is türelmet kémek. Addig, de meddig? A KIÉT napirendjén a költségvetés... Február 15-én, kedden 14 órakor tartja soron következő ülését a Költségvetési Intézmények Érdekegyeztető Tanácsa. Napirendjén szerepel a KIÉT Működési Szabályzatának elfogadása és az önkormányzat 1994. évi költségvetésének tervezete. E témakörben nyilánvalóan a legnagyobb érdeklődés a közalkalmazottak minőségi munkájának elismerésére vonatkozó elképzeléseket kiséri majd. Emlékeztetőül csak annyit: a KIÉT legutóbbi ülését követően dr. Ványai Éva alpolgármester egyéni indítványára a közgyűlés határozatában állást foglalt a közalkalmazottak minőségi munkájának elismerése mellett. Idézünk az állásfoglalásból: „Tudva azt. hogy az egyes • intézmények és azon belül az egyes pedagógusok minőségi munkája között igen nagy eltérés lehet, ugyanakkor az intézmények különböző mércét állíthatnak az adható F-be jutáshoz, abszolút igazságos finanszírozás nehezen képzelhető el. A jelenlegi finanszírozási rendszer mellett teljes egészében az önkormányzatra hárul a minőségi munka elismerésének anyagi terhe. Ugyanakkor önkormányzatunk nyilván figyelmet szentel a magas színvonalon végzett munkára, lehetőségeihez mérten megpróbálja elismerni azt. Jelen pillanatban, a költségvetés előkészítésének időszakában célszerűnek tűnik az 1994-es költségvetési tervkoncepciót kiegészíteni az alábbi ponttal: a költségvetés lehetőségének függvényében tervezendő az intézményeknél a közalkalmazottak minőségi munkája elismerésének anyagi fedezete." Módosul az ART szabályozási terve A város általános rendezési tervének (ART) folyamatos felülvizsgálata és tervkarbantartása keretében, a városrendezési iroda 1992-ben adott megbízása alapján a Défierv elkészítette a szegedi ART szabályozási tervének részleges módosítását. A legutóbbi ilyen jellegű korrekciót 1987ben végezték el. A módosítás során a jogszabályváltozások következményeit, az időközben elfogadott új rendezési terveket és a testületi döntések városrendezési kihatásait vezették át a tervlapokon. Egyúttal meghatározták és kijelölték azokat a területeket is, ahol a jelenlegi ismeretek szerint részletes rendezési tervek készítése válik szükségessé. A tervekhez átmeneti szabályrendelet-tervezet is készült, amely egységes keretbe foglalja a meglévő szabályozást és az időközben elfogadott új önkormányzati rendeleteket. Az előbbiek aktualitását az adja, hogy a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium Területrendezési és Építészeti Tervtanácsa február 15-én tárgyalja a szegedi ART szabályozási tervének módosítását. A tervtanács munkájában neves urbanisztikai szakemberek és építészek vesznek részt,. A főhatósági egyeztetést követően az önkormányzat érintett bizottságai, majd a közgyűlés tűzi napirendjére az ART szabályozási tervének módosítását. Nem csalódtam képviselőtársamban, dr. Szilvásy Lászlóban, betartotta a legutóbbi közgyűlés szünetében tett baráti ígéretét: megválaszolta a víz- és csatornaműszolgáltatás jövőjéről, privatizációjáról szóló írásomat. Nem csalódtam azért sem, mert válaszát a közgyűlésben tőle már megszokott recept szerint szerkesztette meg: végy némi fanyar humort, tégy hozzá egy kis személyeskedést, csipetnyi féligazságot, díszítsd szándékos tévedések szeletkéivel, majd öntsd le a vélt igazság „kíméletlenül" kimondott keserűnek tűnő szószával - ez a Szilvásy-kotlett. Mindazonáltal dr. Szilvásy állításaimat nem cáfolja, ehelyett más állításokat fogalmaz meg, melyeknek sem a fő kérdésekhez, sem a valósághoz sok közük nincs. • I.eghelyesebb, ha sorba veszem ezeket: 1. Azt állítja dr. Szilvásy, hogy a Városfejlesztési, Környezetgazdálkodási és Műszaki Bizottság - melynek elnöke dr. Borvendég Béla, alelnöke pedig szerény személyem semmit sem tett a csatornahálózat fejlesztése feltételeinek kidolgozása érdekében. Ez tévedés - vagy feledékenység eredménye. Emlékeztetem dr. Szilvásy urat, hogy bizottságunk még 1991-ben elkészítette, majd a közgyűlés elé terjesztette a „Városfejlesztés erőforrásai" című vaskos dokumentumot, melyben kiemelt célként jelölte meg vízközművek fejleszíését. Ez feladatokat is meghatározott a kitűzött célok megvalósítása érdekében. A közgyűlés ezen előterjesztést szinte egyhangúan támogatta. Ennek alapján készült ei 1992ben Szeged hosszú távú városfejlesztési koncepciója. Bizottságunk az ebből adódó, rá háruló feladatokat végrehajtotta. A közgazdasági és jogi feltételek megfogalmazására szakirányú hatáskörüknek megfelelően más bizottságok kaptak felkérést. Ezek tevékenységéről, fgy a dr. Szilvásy vezette Jogi és Ügyrendi Bizottság 1991 óta ez. irányban tett lépéseiről nincsenek ismereteim. Megjegyzem, 1991 óta jómagam több alkalommal 1991. május, 1992. augusztus tettem javaslatot a város vagyonának kezelésére, ezen belül az önkormányzati vállalatok átalakításával, működtetésével kapcsolatban. Előteijesztéseimet a közgyűlés érdemben tárgyalni sem volt hajlandó, a polgármester úrhoz Írott, stratégiai kérdéseket taglaló levelem 1992 júliusa óta megválaszolatlan. 2. Azt trja dr. Szilvásy, hogy nem volt ember a városházán, meg a vízműveknél, aki meg tudta vagy akarta volna mondani, jelenleg mire is költi a vállalat a víz- és csatornadíjakat. A rendelkezésemre álló dokumentumok alapján állíthatom, hogy téved. A vállalat rendelkezésünkre bocsátotta 1992. évi mérlegét, 1993. évi tervét, az annak 1993. I. félévi végrehajtásáról készült beszámolóját. Ezek alapján fillérre pontosan elszámoltatható volt a vízdíjak felhasználása. Lehet persze, hogy dr. Szilvásy összecserélt néhány papírt az üggyel kapcsolatos irathalmazban. Éppen a franciák által javasolt - kizárólag a működtetésre vonatkozó - 31 Ft/köbméteres vfzdíjrész tartalma nem derült ki egyértelműen. Arról az apró csúsztatásról nem is beszélve, hogy a dr. Szilvásy által hivatkozott 36 Ft/köbméter tavalyi vízdíj magában foglalja az áfát is, míg a franciák 31 Ft/köbmétere nem. Az ilyen módon szinte azonos díj tartalmában számításaim szerint alapvetőek a különbségek: 1993. évi CGE\ i/d ij ajánlat Üzemvitel 45% 70% Karbantartás 30% 27% Csapadékvízelvezetés 4% 3% Fejlesztés, beruházás 21% 0% A felújítások, beruházások pénzügyi forrását képező értékcsökkenés 7 Ft/köbméterét a francia ajánlatban máig keresem... Alapos a gyanúm, hogy ennyivel drágább a francia üzemeltetés. 3. Most jön egy tipikus féligazság. A létrehozni szándékozott építővállalkozás dr. Szilvásy szerint a beruházások esetében versenyezni fog, nem kap kizárólagos jogokat. Valóban, a megállapodás melléklete rögzíti, a vezetéképítés mekkora átmérő felett, illetve milyen úgynevezett „műtárgyak" versenykötelesek. Ilyenek azonban elvétve fognak épülni! Tessék mondani, akkor hogy lesz itt verseny? 4. Azt is állítja dr. Szilvásy, hogy a tárgyalások során nem tettem semmilyen érdemi változtatási javaslatot a megállapodás feltételeivel kapcsolatban. Ha dr. Szilvásy - hozzám hasonlóan - végigülte volna a tárgyalások valamennyi fordulóját és a küldöttség valamennyi ülését, emlékezhetne arra. hogy az írásomban említett valamennyi kifogásomat közöltem, megoldási javaslattal együtt. A francia urak részéről ezekre rendszerint szózuhatagba csomagolt „nem" volt a válasz. (Ugye a tisztelt olvasó is ismeri a mondást: aki igennel vagy nemmel megválaszolható kérdésre egy mondatnál hosszabban válaszol, az egyéb aljasságra is képes...) Természetes, hogy ezek után nemet kellett mondanom az egészre. Megmagyarázni pedig nem az én álláspontomat kellene! 5. Valóban dr. Szilvásy „találmánya" a franciák üzletrészére vonatkozó ötéves elővásárlási garancia. Csak itt is megfeledkezik egy apróságról: az a kedvezményes kamat az üzletrész frankban jjieghatározott értékére vonatkozik. Kivásárlás esetén nem hagyható figyelmen kívül a frank forintárfolyamának változása sem. Nagyon bízhat dr. Szilvásy a szegedi önkormányzat meggazdagodásában, különben nehéz lesz előteremteni a szükséges legalább 6-700 milliót, hacsak nem újabb adók kivetésével. Ahhoz képest, hogy jelenleg néhány százezres tételeken közelharc folyik a közgyűlésben, nem csekélység... 6. Az előzőekben elemzett, „megalapozott" érveiből kifogyván, dr. Szilvásy politikai síkra tereli mondanivalóját. így azután már a tények ismerete végképp nem homályosítja el éleslátását. Szerinte a független frakció azért nem támogatja ezt az ügyet, mert (gy áll bosszút az alpolgármesteri hely be nem tartott ígéretéért. Egyetlen pillanatig sem zavarja, hogy az 1990-ben a polgármester megválasztásában közreműködő hét független képviselő nem azonos a jelenlegi nyolcfős független frakcióval, s az sem, hogy ma már velünk együtt vagy tucatnyi képviselő áll kívül a két nagy politikai érdekszövetségen. Hogy mit ígértek hetünknek támogatásunkért cserébe 1990-ben? Nos, összeadtuk: két oldalról több alpolgármesteri, tanácsnoki, bizottsági elnöki pozíciót, mint ahány képviselői hely van a közgyűlésben! Csekélynek (télheti szellemi képességeinket dr. Szilvásy, ha úgy gondolja, elhittük ezeket az ígéreteket! Bosszúról tehát szó sincs! Az viszont sokak számára zavaró, hogy a függetlenek nem politikai szempontból közelítenek szakmai kérdésekhez. 7. A politikai bosszú mellett más motivációt is kreál dr. Szilvásy: gonosz képviselők élükön a függetlenekkel - nem akarják, hogy a város jelenlegi vezetése eredményt tudjon felmutatni, s hogy a városlakók előtt netán pozitívnak tetsző döntés szülessen. A döntés azonban a közgyűlés közös felelőssége nem csupán a vezetőké. Éppen a vízközműfejlesztés az, melyben jelentős, hosszú távra kiható döntések születtek a franciák nélkül is az elmúlt év végén. Az önkormányzat szép csendben elkészítette a csatornahálózat és a szennyvíztisztító fejlesztési terveit és beruházási programját. Az előzőt októberben, az utóbbit decemberben minden különösebb felhajtás nélkül jóváhagyta a közgyűlés. Januárban pedig, a fejlesztésekhez szükséges legalacsonyabb szintet, 48 Ft/köbméterben határozta meg a víz- és csatornadíjat. Jut is eszembe - bár erről dr. Szilvásy is megfeledkezett említést tenni -, a franciák hasonló ütemű fejlesztéséhez 53 Ft/köbméter-díjat tartottak szükségesnek, de 1993. februári árszinten. Vajon dr. Szilvásy szerint melyik döntés tűnik pozitívabbnak a városlakók szempontjából? Ma már minden esély megvan arra. hogy tehenünk teje ne apadjon el, sót hízzon, izmosodjon is. Végre képződhet elegendő pénzügyi forrás a felújításokhoz, fejlesztésekhez. A válsággal küzdő helyi mélyépítőipar is munkához juthat. A beruházásokat az önkormányzat kézben tarthatja, s becsülettel elszámolhat a lakosság felé. A magasnak tűnő vízdíj az országban az egyik legalacsonyabb és az utolsó fillérig Szegeden marad. Úgy gondolom, ezek tűnhetnek pozitívumnak a városlakók számára. Ilyen egyszerű ez. Básthy Gábor oki. gépészmérnök, önkormányzati képviselő