Délmagyarország, 1994. január (84. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-31 / 25. szám

hí'SPDBTJfl „Egyformán" a négy közé! Selfoss-Pick Szeged 32-20 (15-11) Reykjavik, 3100 néző. Vezette: Nusser, Struik (holland) Selfoss: G. F. BJARNASON - J. Jónsson 4, S. SVEINSSON 7 (1), S. Bjarnason 3, E. Gudmundsson 1, G. SIGURDSSON 5 (1), G. Bjarnason 4 (1). Csere: G. HERGEIRSSON 6 (2), S. Einarsson, O. Pálmason 2. Edző: Einar Porvardarsson. Pick Szeged: Fekete - Oszlánezy 3, SÁNDOR 5, MEZEI 5, Borsodi 3, BARTÓK 2, Bajusz 1. Csere: NAGY Z. (kapus), Csavar, Grőber, Avar, Dobos 1. Edző: Kővári Árpád. Kiállítások: 4, ill. 8 perc. Hétméteresek: 5/4, ill. 0. Kellemetlen meglepetéssel startolt az izlandi út: a leg­utóbbi KEK-meccsen igen jól mozgó Szenics ifluezna-gyö­törte arccal integetett tovatűnő társai után a Mars téren. Rá te­hát már eleve nem számíthatott Kővári Árpád edző, de akkor még senki nem gondolta, hogy a végén mennyire fog hiá­nyozni. Jó hangulatban, bár né­hányan kissé szorongva vágtak neki annak a kalandnak, amely némi bizonytalansági tényezőt tartogatott a „zöldfülűeknek", nevezetesen a repülőutat egy TU-154-essel. Ahány ember, annyi szokás, ki erre esküdött, ki meg amarra, sőt többen mind a kettőre, de a tapasztalat azt mutatta; aki nem bírja a repülést, csinálhat akármit. (A tudósító személyes benyomá­sait - egyéb érdekességekkel együtt - a HDS & Délmadár következő számában olvas­hatják.) Nem szaporítom a szót, hiszen végül is szerencsésen landoltunk a vikingek földjén. Az már a levegőből látszott, nem a nyárba csöppentünk, de azért erre igazán nem számít­hattunk. Mindenütt hó, csontig hatoló óceáni szél. Az Iz­landról kialakított „image"-ból pedig ezek után vajmi keveset tapasztalhattunk. Zimankó és sivárság mindenütt, egészen szálláshelyünkig, Reykjavikig. Ez a közel 150 ezres főváros viszont igazi oázis a kősi­vatagban. A mínusz 15 Cel­sius-fok hidegben ennek elle­nére csak a legbátrabbak vág­tak neki holmi városnézésnek és a másnapi gejzír, valamint vízesés megtekintésére irá­nyuló minden erőfeszítés is kétes eredményt hozott. Mi­előtt azonban bárki sírva fakadna a sajnálattól, gyorsan leszögezem: lehet, hogy nem Izlanddal volt a baj, hanem velünk. Rajtunk kívül ugyanis még eltévedt, kóbor eb sem kószált ebben az ítéletidőben... A játékosok persze sokkal szerényebben vígadtak, a szo­kásos átmozgató edzés után rövid mászkálás fért csupán a programba, majd egy könnyű ebéd utáni édes pihenés. Ez­után már valóban nem volt más hátra, mint a Selfoss elleni, ke­ménynek ígérkező visszavágó. A Selfoss feladva saját pályáját, a nagyobb befogadó­képességű reykjaviki Kaplak­niki csarnokba tette át a mér­kőzést és várakozásában nem csalódott. Legalább háromezer ember nyomta el a száznál is több magyar ajak buzdítását és őrült ricsajjal hangolta, fanati­zálta kedvenceit. A szegedi bennfentesek nem igazán örültek a holland bírópárosnak, hiszen múltbeli tapasztalataik alapján bizonyosnak tűnt, nem szívlelik a magyar csapatokat. Talán ezért is hívta fel Kővári Árpád a játékosok figyelmét, hogy ne vitatkozzanak a játék­vezetőkkel... A mérkőzés kezdetén né­hány viking hajósnak álcázott főszurkoló vezérletével óriási pfujolással, fütyüléssel fogad­ták a Pick Szegedet, ezzel adva meg az alaphangulatot. Pilla­natok alatt alább hagyott vi­szont az eufória Oszlánezy góljánál. A később labdazsöt^ glőrként is debütáló Sveinsson kihagyott hetese utáni látvá­nyos csöndet Mezei és Bartók góljai tették még fagyottabbá. Ekkor minden szépnek és tisztának tűnt. Hiába heccelte a vezérszurkoló a közönséget, azok pedig hiába hajszolták csapatukat, az ismét szenzációs napot kifogó Bartók irányította Pick egészen lehengerlő ny­ugalommal húzta keresztül a vendéglátók minden elkép­zelését. Jellemző a mérkőzés eddigi részére, hogy Sveinsson a 13. pereben dobott először gólt s ezzel egyenlített (5-5). A Selfoss egyébként ezekben a percekben a fürge léptű jobb­szélső, J. Jónsson „pimasz" góljaival tudott egyáltalán lépést tartani a szegediekkel. A 15. perc aztán tragédiába torkollott: Bartókot egy betö­rési kísérlet során szabály­talanul tartották fel, majd az átlövő olyan szerencsétlenül „fogott padlót", hogy azonnal látszott, képtelen lesz folytatni a játékot. Eközben a magyar táborból is rosszul lett valaki, mentővel kellett kórházba szállítani. A jobb vállát fájlaló átlövő kiesése és a már említett közjáték szemmel láthatóan megzavarta a csapatot. Játékuk szétesett, gyámol­talanul támadgattak, alig akadt vállalkozó a befejezéseknél. Tetézte a bajt, hogy Sveinsson feltámadt halottaiból, és a kö­zönség nagy örömére parádés dolgokat kezdett művelni. A baj persze nem járt egyedül. Bajusz kétperces pihenői, a bírók egyre szembetűnőbb „hovatartozása", elemi hibák vétése az első félidő végére négygólos hátrányt ered­ményezett. A második játékrész ott . folytatódott, ahol az előző abbamaradt. Sem a cserék, sem az edzői „ukázok" nem változ­tattak, az összesített előny egyre fogyott, az izlandiak vérszemet kaptak. Ahogy lenni szokott, a szerencse is elpár­tolt. Ziccerek csattantak kapu­fán, kipattanóknál rendre a fürgébb izlandiak szereztek gólokat. A 40. percben Bartók ismét játékra jelentkezett, el­gyötört arccal állt Sveinssonra. A barna átlövő nem is fért a kapu közelébe ezidőtájt, de az eredményjelző már tízgólos viking vezetést „regisztrált". Sveinsson kiiktatásával beál­lóban váltak életveszélyessé a vendéglátók, míg nálunk szinte mindenki „talált" egy-egy lét­fontosságú gólt. A csereként beállt Nagy Zoli pedig - sze­rencsénkre - szép dolgokat művelt a kapuban. Az utolsó percek kínjait még az ellenségeimnek sem kívánom. A balszélen ügyesen mozgó Dobos egyik gólját ugyan nem adták meg a bírók, de utána nem volt mentség, másodszorra már ők is „tehe­tetlenek" voltak (27. perc: 28-19). A játékvezetői kettős kritikán aluli ténykedése a végén már paródiába csapott át. Belemenésért. lépésért a legképtelenebb pillanatokban vették el Mezeikéktől a labdát, s ezekből a kellően fanatizált Selfoss réndre „betalált". Óriá­si szerencsére a hollandok is „hibáztak": gólhelyzetben az izlandiaknál is lépést fújtak, ami elég volt ahhoz, hogy a Selfoss előnye már ne lépje át a bűvös 12 gólos határt, s így a Pick Szeged idegenben szer­zett több találatával a KEK négyes döntőjébe kerüljön... • A tudósítás a szegedi Centrum Áruház támogatá­sával készült. PIGNICZKI JÓZSEF Sampras nyert Melbourne-ben Az ausztrál nyílt teniszbajnokság újabb két döntőjében: Férfi egyes: Pete Sampras - Todd Martin (mindkettő amerikai) 7:6, 6:4. 6:4 Női páros: Gigi Fernandez, Natalja Zvereva (amerikai, fehérorosz) - Patty Fendick, Meredith McGrath (amerikai) 6:3, 4:6, 6:4 Pick, SZESK: 1 x i 1 . _ , ^ , Sveinsson (13) néha az ördöggel cimborált... > Bartók sérülésével elszállt a csapat önbizalma Majdnem az izlandi jég győzött Vélemények a meccsről Sveinsson: - Kez­detben a szegediek vol­tak jobbak, Bartókot nem tudtuk fogni, csa­patunk ideges volt. Bar­tók kiesésével a helyzet megváltozott, átvettük az irányítást, és egy kis szerencsével akár to­vább juthattunk volna. A hollandok hasonlóan fújtak a románokhoz ­csak ezúttal a mi ja­vunkra. Einar Porvardars­son: - A mérkőzés ugyanúgy zajlott le, mint Szegeden, csupán fordított előjellel. Nem volt szerencsénk. A két csapat hasonló játékerőt képvisel. Szegeden fia­tal játékosaimnak sok baja volt a román játék­vezetőkkel, elvesztették a fejüket, azért voltak kemények. Itt erre nem volt szükség... Kővári Árpád: - Jól kezdtük a játékot, de Bartók kiesése pánikot eredményezett. A cse­rék - Bajusz és Grőber - jellemhibákkal küsz­ködtek. A csapat többi tagja sem tudott felnőni a feladathoz. A játék­vezetés rendre minket sújtott, a társaság mara­dék önbizalmát is elvet­ték. Nagy feladatok megoldásánál egy csa­pat ennyire ész nélkül nem játszhat. Az ellen­fél semmi mást nem csi­nált, csak a mi hibáinkat használta ki. agédia pillanat

Next

/
Thumbnails
Contents