Délmagyarország, 1994. január (84. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-26 / 21. szám

SZERDA, 1994. JAN. 26. VÁLASZTÁSI KAMPÁNY 5 Magyarországi Szociáldemokrata Párt Érezzük jól magunkat Magyarországon! POLITIKAI HIRDETÉS, POLITIKAI HIRDETÉS, POLITIKAI HIRDETÉS MSZDP - Ehhez azonban a százéves magyar szo­ciáldemokrata mozgalom örököseként a párt által mindig is hirdetett alapelveket: az igazsá­gosságot, a szolidaritást, az esélyegyenlőséget kell biztosítani, teljessé tenni. A létbiztonság megteremtését, a kiszolgáltatottság megszün­tetését kell segítenie programunknak. - Megítélésünk szerint ma a társadalom többségének rendkívül rossz közérzetét első­sorban az okozza: nagyon sokan elvesztették munkahelyüket, akik pedig dolgoznak, nem éreznek munkahelyüket illetően biztonságot, stabilitást, mert a különböző szintű döntések, koncepciók, jogszabályi, személyi és szervezeti változások következtében rövid időn belül munkanélküliek lehetnek. - Ilyen körülmé­nyek között sem jövőt, sem családot, sem a nyugdíjas kort tervezni nem lehet. Alapelve­ink szerint tehát programunknak a stabili­táshoz, a kiszámfthatósághoz, a biztonságos életkörülmények megteremtéséhez kell a lehe­tőségeket számba vennie. A gazdasági fellendülés leg­fontosabb céljai: esélyt biz­tosítani a választópolgároknak a felemelkedésre, kiutat találni a jelenlegi gazdasági krízisből. - Ezekkel kapcsolatos né­hány célkitűzésünk: csökkente­ni kívánjuk a pazarló központi kiadásokat, visszaszorítjuk a nemzeti jövedelmet illetően az állam újraelosztó szerepét, egy­séges ágazati feltételrendszert valósítanánk meg, amelynek nyomán a gazdasági vállalko­zások azonos jogosítványokkal és kötelezettségekkel rendel­keznek, kisebb mértékű, igaz­ságosabb, a teherbíróképessé­get fokozottabban figyelembe vevő, a társadalom által is elfo­gadható és támogatható - tehát jobban végrehajtható - adó­rendszert kívánunk bevezetni. Tervezzük azt is: az adófizetési kötelezettség meghatározott százalékát az adózó egyéni dön­tése szerint, közvetlenül juttat­hassa az általa megjelölt célok­ra. (Egyházak, művészet, egészségügy, sport stb. támo­gatására.) - Rendkívül fontosnak tart­juk hazánk földrajzilag is adott lehetőségeinek kihasználását: a kelet-közép-európai térségben kialakuló gazdasági kapcsola­tokat, a keleti-nyugati nyers­anyag és energia traszportot, il­letve a nyugati-keleti technoló­gia- és tőkeátvitelt, ezzel kap­csolatban a kombinált közleke­déspolitikai fejlesztést, a szol­gáltatásfejlesztést. Mindezek­hez a banki, a pénzügyi, az üzleti tevékenység kapcsolásá­val ugyanis egyrészt új munka­helyek sokaságát jelentő fej­lesztés, másrészt a nemzeti jö­vedelem lényeges növelése va­lósítható meg. A tulajdonszerzés lehetősé­geivel kapcsolatos álláspon­tunk: napjaink privatizációs fo­lyamatában a tulajdonhoz való jutást alapvető érdeknek tart­juk. Az eddigi tulajdonszerzé­sek jelentős részéről azonban az a véleményünk: gazdasági­lag korruptak voltak, politikai­lag pedig a klientúrára építet­tek. Az MSZDP véleménye szerint a privatizációnak törvé­nyesnek és ellenőrizhetőnek kell lennie. A visszaélések el­követőivel szemben szükséges­nek tartjuk eljárások kezdemé­nyezését. A pénz vásárlóértékének megőrzésével, az infláció visszaszorításával, a fizetések reálértékének megőrzésével, majd növelésével, a családok általános pénzügyi biztonságá­val kapcsolatos kérdéskörben különösen fontosnak tartjuk a gazdaságban meglévő mono­polhelyzetek mielőbbi felszá­molását, a gazdaság szinte minden területén érzékelhető, bénító hatású túlszabályozott­ság radikális csökkentését, to­vábbá a fejlődésünk szempont­jából is létfontosságú adósság­állomány megfelelő kezelését. Célunk olyan nemzetközi egyezmények elérése, amelyek lehetővé teszik e terhek leépí­tését, illetve csökkentését. En­nek eszközei lehetnek: kedve­zőbb hitelkonstrukció elérése, adósság-tőke csere, adósságle­írás stb. A fó hitelező orszá­gokkal olyan megállapodásra törekednénk, amelyek a kamat­fizetéseket magyarországi befektetésekké alakítanák át, így megakadályoznák az erő­források kiáramlását. A szociálpolitikát a gazda­ság szerves részeként olyan fe­ladatkörnek tekintjük, amellyel él kell érni a létminimum alatt élők számának mérséklését, a társadalmi esélyegyenlőséget, a munka szerinti elosztástól függetlenül meglévő társadal­mi hátrányok mérséklését. Minden rászoruló magyar állampolgár feltétel nélküli szociális ellátását biztosító rendszert olyan módon kell kialakítani, hogy elsősorban az adott helyzetből történő kie­melkedést legyen képes ösztö­nözni. A nyugdíjrendszer meghatá­rozó eleme a munkával, járulék­kal fedezett ellátás, mely az ak­tív életkorban végzett munka eredményeként jelenik meg, mindenképpen az arányos érték­megőrzés igényével. A nyugdíjrendszer továbbfejlesz­tését szükségesnek és lehetsé­gesnek tartjuk. Elképzelésünk három elemet tartalmaz: az ál­lami költségvetés és a társada­lombiztosítás által megosztva fedezett alapnyugdíj, a járulék­fizetéssel megalapozott kereset­arányos munkanyugdíj és az ön­kéntes kiegészítő biztosításból származó kiegészítő nyugdíj. Célszerűnek látjuk lehetővé tenni a nyugdíjkorúak saját tu­lajdonú ingóságainak, ingatlana­inak jelzálog kikötésével történő életjáradékra váltását. Végül pedig leszögezzük: a nyugdíj­korhatár felemelésének véle­ményünk szerint ma nincsenek meg a szükséges és lehetséges feltételei. A lakhatás jogát alapvető emberi jognak tartjuk, ezért a la­kásépítés fellendítését, elsősor­ban a fiatalok lakáshoz juttatását különösen fontosnak ítéljük. Véleményünk szerint meg kell határozni azt a jövede­lemszintet, ameddig szociálpo­litikai, azon túl piaci kérdés a lakás. A szociálpolitikai szintnél olcsó bérű állami lakást kell biztosítani, a második esetben adó és pénzügyi szabályozókkal kell segíteni, ösztönözni a la­kásépítést. A lakosság egészségi állapo­tának javítása érdekében az MSZDP célja a politikamentes,, emberközpontú egészségügyi ellátás biztosítása minden ál­lampolgár számára. A piacgazdaság körülmé­nyei között, állami garancia­vállalás mellett, biztosítási ala­pon járó, a járulékfizetőknek korszerű, egységes színvonalú, térítésmentes ellátást biztosító megelőző, gyógyító és rehabi­litáló egészségügyi ellátást kell biztosítani. Az MSZDP véle­ménye szerint az egészségügy területén szigorú takarékos­ságra, a helyenként meglévő pazarlás megszüntetésére, az ellátás javítására, ezek mellett pedig a meglévő szellemi tőke megfelelő anyagi és erkölcsi elismerésére van szükség Az oktatásban különösen fontosnak tartjuk a szociális igazságosság érvényesülését, az államnak - mint a feltétel­rendszer megalapozójának ­részvételét, az általános köte­lező, ingyenes, a költségvetés által finanszírozott alapképzés­re épülő közép- és felsőfokú oktatásnak olyan hálózatát, amelyben a képesség és a rá­termettség követelménye érvé­nyesül a jelentkezők kiválasz­tásában. f Az agrárpolitikát az MSZDP természetesen nem akarja ki­sajátítani,%de követeli a mező­gazdaság alapvető gondjainak megoldását, annál is inkább, mert az ágazat mindenkori eredményei közvetlenül befo­lyásolják országunk jólétét. Ezért támogatva a korszerűsí­tést, a tulajdonviszonyok átala­kításának szükségszerűségét, kijelenti, hogy a mezőgazdaság privatizációja nem jelentheti a jól működő, meglévő nagyüze­mek szétverését. A vontatott privatizáció bizonytalanságot eredményez, ezért szükséges a tulajdonviszonyok azonnali stabilizálása, mind a tulajdo­nos, mind az üzemeltető végle­gesítése. A mezőgazdaság át­szervezése során, azokon a te­rületeken, ahol a feltételek adottak, a szövetkezeti kis- és Király Zoltán pártelnök farmergazdaságok létrehozá­sát, működtetését olcsó hite­lekkel, szubvenciókkal támo­gatni kell. Az MSZDP szerint a mezőgazdasági termékek pi­acán átfogó szabályozásra, ak­tív piac- és árpolitikára van szükség. Befejezésül néhány nagyon fontos kérdésről, egy-egy mon­datban: a demokratikus társa­dalmi rendet illetően: eltérően a jelenlegi helyzettói, igazsá­gos közteherviselést, tényleges esélyegyenlőséget, a közszol­gálati hírközlő szerveknél is biztosított pártatlan tájékozta­tást és tiszta közéletet kívá­nunk megvalósítani. A közbiztonság területén: nem statisztikai adatokon, ha­nem a mindennapi tapasztala­tokon alapuló biztonságérzetet, ehhez jól működő, megfele­lően megbecsült rendőrséget tartunk szükségesnek. Valláspolitikánk az állam és az egyház szerepének követke­zetes szétválasztását, a teljes lelkiismereti és vallásszabad­ság elvét képviseli. Mindenki számára biztosítandó a vallás akadálytalan és szabad gyakor­lása, azon egyházhoz tartozása, melyet saját akaratából választ. A vallásosság ténye vagy en­nek hiánya az egyén érvénye­sülésénél, társadalmi, gazdasá­gi, politikai, állami megítélésé­nél sem előny, sem hátrány nem lehet. A kül és biztonságpolitikai kérdéseket illetően: megítélé­sünk szerint a társadalomban a külső veszélyeztetettség érzése növekedett. Külpolitikánkban olyan koncepcióra van szük­ség, amely az egyenlőség, a kölcsönös megbecsülés és a bi­zalom alapján jó viszony kiala­kítására törekszik a szomszé­dos országokkal. A magyar fej­lődés egyik legfontosabb kér­désének tartjuk a szomszéda­inkkal való viszony alakulását. Minden további viszonylatban a kölcsönös előnyöket és a re­ális lehetőségeket figyelembe vevő külpolitikát tartjuk célra­vezetőnek. Végül néhány gon­dolat egy nagyon fontos kér­désről, a társadalmi béke kér­déséről. Az a véleményünk: az em­berek döntő többsége szélsősé­gektói mentes, a legszélesebb tömegek érdekeit képviselő, nem kirekesztő társadalmat szeretne. Olyan társadalmat, amelyben nincs gyűlölködés, amelyben nem ideológiai ala­pon történik a kiválasztódás, illetve a „kiválasztás". Többek között ezeket a gon­dolatokat szeretné a választó­polgárok támogatásával az MSZDP a parlamentben képvi­selni. Ha ez a törekvésünk sikerül: jól fogjuk érezni magunkat Magyarországon. Magyarországi Szociáldemokrata Párt szegedi választási bizottsága • A Délmagyarország január 19-i száma interjút közöl dr. Szirtesi Zoltánnal, „a do­rozsmai körzeti orvossal, a ro­ma etnikum eredendően elkö­telezett érdek-védelmezőjé­vel", és feleségével, a szegedi önkormányzat kisebbségi bi­zottságának elnökével. Az in­terjúban a Szirtesi házaspár ki­fejti, hogy miért ellenzi azt az országos reprezentatív szocio­lógiai felmérést, amely a ci­gányok helyzetét kívánja fel­tárni. A kutatás vezetőiként eh­hez az íráshoz szeretnénk ké­retlenül néhány megjegyzést fűzni, ha már az újságírónak magától nem jutott eszébe, hogy bennünket is megkérdez­zen. Az aggodalmakat úgy álta­lában megértjük. Az elmúlt időszak bizonyos történései okot adhatnak a gyanakvásra és a félelemre, bár nem ártana ezen a téren is különbséget ten­ni mondjuk a skinheadek és az ügy iránt hosszú ideje elkötele­zett szociológusok között. Másfelől a cigányok helyzeté­nek megítélésekor jórészt be­nyomásokra és vélekedésekre vagyunk utalva, mert a leg­elemibb kérdésekre sincsenek megbízható adatokkal alátá­masztható pontos válaszok. A cigány szervezetek képviselői­nek nyilatkozataiban például a magyarországi cigányság lét­számára vonatkozó becslések 400 ezer és 1 millió között szó­ródnak. A tények ismerete nél­(Ismerős) csapdában a szociológus kül sötétben tapogatódznak mindaz.ok, akik a helyzet job­bítására törekednek. E két szempont együttes fi­gyelembevételével döntöttünk úgy, hogy a kutatást megcsi­náljuk, de az előkészítés során igyekszünk a lehető legkörülte­kintőbben eljárni. 1. Az adatvédelmi problé­mákat illetően állásfoglalást kértünk a Parlament kisebbségi bizottságától. 2. írásban rögzítettük a ku­tatáshoz kapcsolódó adatvédel­mi előírásokat. Ezek betartá­sáról büntetőjogi felelősséget vállaló nyilatkozatot írattunk alá a kutatás valamennyi részt­vevőjével. Az előírások többek között tartalmazzák, hogy a kutatás* előkészítő szakaszában összeállított, nélkülözhetetlen címlistákat a kérdezés befeje­zése után tanú jelenlétében azonnal meg kell semmisíteni, és a feldolgozás befejezése után magukat a kérdőíveket is. A kérdőíven egyetlen olyan adatot sem rögzítünk, amely a személyi azonosítást lehetővé tenné stb. 3. A cigány szervezeteket 1993 nyarán írásban tájékoztat­tuk a tervezett kutatásról és kértük a támogatásukat. Azok a szervezetek, amelyek vála­szoltak a levelünkre, kivétel HANGPRÓBA nélkül mind örömmel üdvözöl­ték a kutatást, és azt támogatá­sukról biztosították. Igaz, nem minden szervezet reagált. Ami a cikk konkrét állításait illeti: 1 az összegyűjtött ada­tok további sorsa igazán nem ellenőrizhető, s azok esetleg sokféle célra felhasználhatók. " Az adatok további sorsa elle­nőrizhető, azokat csak a szoci­ológiai kutatás szakmai és er­kölcsi szabályait szigorúan be­tartva használjuk fel, hozzuk nyilvánosságra és semmilyen egyéb célra nem tesszük hoz­záférhetővé. 2 vajon a szerbekről, vagy történetesen a zsidókról, a románokról is készült, vagy készül ilyen felmérés?" Igen, a Magyarországon élő többi ki­sebbségről is készültek és ké­szülnek felmérések. 3 az érintettek előzetes véleményének, szándékának figyelmen kívül hagyása teszi kétségessé a javító szándékot." A kutatás célja a tényfeltárás. A tények függetlenek a szán­dékoktól és véleményektől. Az érintetteknek egyébként sincs egységes szándéka és vélemé­nye. A különböző cigány szer­vezetek álláspontja az alapel­veket, a távlati célokat és a leg­sürgősebb tennivalókat illetően egyaránt eltér egymástól, de az álláspontok különbözőségétől vagy azonosságától függetle­nül valamennyiüket segítheti a hatékonyabb politizálásban azoknak a tényeknek az isme­rete, amelyeket a vizsgálat eredményeinek a publikálása után a véleményüknek és szán­dékaiknak megfelelően hasz­nálhatnak fel. 4 volt már egy felmérés. amely főiskolai jegyzetnek ké­szült, s ez a Vekerdy István-fé­le. szerencsére betiltott és be­zúzott munka bizony odáig ju­tott, hogy a cigányságot gene­tikailag*alsóbbrendű népcso­portnak mutatta be." A mosta­ni kutatás vezetői közül Havas Gábor egyike volt azoknak, akik erélyes tiltakozásukkal el­érték, hogy Vekerdi József (és nem Vekerdy István) rasszista és dilettáns jegyzetét, amely egyébként semmiféle felmérés­re nem támaszkodott, hanem kizárólag a szerző teljességgel tudománytalan előítéleteit fo­galmazta meg, bezúzzák. Mel­lesleg mindketten (Kemény István és Havas Gábor) több kutatást végeztünk a cigányság körében, példának okáért a máig egyetlen (1971 -es) orszá­gos reprezentatív felmérést. Kutatásainkról számos cikkben és tanulmányban számoltunk be, így bárki ellenőrizheti, hogy a mostani kutatás meg­akadályozása érdekében érv­ként a Vekerdi-féle példára hi­vatkozni inszinuáció. 5. félresiklana a megíté­lés, ha a telepi cigányokat ven­nénk reprezentánsnak." Senkit nem veszünk reprezentánsnak. A mintavételi eljárást a mate­matikai statisztika szabályai­nak figyelembevételével úgy alakítottuk ki, hogy a kutatás­ban a valóságnak megfelelő arányok tükröződjenek. Ezt azonban csak a nagyobb régiók szintjén lehet biztosítani. A ku­tatás egy-egy településre nézve nem fog érvényes adatokkal szolgálni, ezért ilyen adatokat nem is fogunk publikálni. Eh­hez lényegesen több családot kellene felkeresni, mint ameny­nyire lehetőségünk van. 6 az illetékes parla­menti bizottság nem látta, mi­lyen konkrét kérdéseket intéz­nek a kutatási terv szerint az országban összesen kétezer ci­gányhoz. " A parlamenti bizott­ság megkapta a kutatás teljes dokumentációját, tehát a kér­dőívet is, így ismerte az abban szereplő kérdéseket. A cikkben számos további könnyen cáfolható állítás is szerepel, de talán az eddigiek alapján is világos, hogy a Szir­tesi házaspár elutasító állás­pontja téves, sőt olykor kifeje­zetten rosszhiszemű feltétele­zéseken alapul. Természetesen jogukban áll tiltakozó mozgal­mat szervezni és a pozíciójuk­ból adódó hatalmi eszközökkel megakadályozni a kutatás sze­gedi részének a lebonyolítását, de bennünk - talán azért, mert az elmúlt rendszerben pártköz­ponti intenciók alapján több­ször tiltották le a kutatásainkat és alkalmaztak retorziókat ve­lünk szemben -, mindez kínos emlékeket ébreszt. A Szirtesi házaspár többször hivatkozik a torzítás veszélye­ire. Tudniuk kell: a szegedi fel­mérés megakadályozásával ép­pen ők nehezítik meg, hogy torzításmentes, reális képet kapjunk a magyarországi ci­gányság mai helyzetéről. Havas Gábor, Kemény István „Az aggodalmakat úgy ál­talában - mi is - megértjük." Vitapontjaikat az érintettek­kel ezúton szembesítjük. (A szerk.)

Next

/
Thumbnails
Contents