Délmagyarország, 1994. január (84. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-24 / 19. szám

2 1114 SPORTJA 1994. január 24. Süli József jelenti Rijekából fi horvátok nem vitték el o SZESK reményeit Az Adria-parti települések nem sok látványossággal szolgálnak - különösen így, holtszezonban -, de annál nagyobb nyugalmat és pihenést kínálnak. A Szegedi ESK kézilabdásai is a tenger nyújtotta szépséget próbálták magukba szívni - már amennyire Dobó Károly edző engedte -, ugyanis a csapatra nehéz feladat várt szombaton: a horvát bajnokság negyedik helyezettjével kellett megmérkőzni a City-Kupa négyes döntőjébe kerülésért. Dobó edző már a megérkezés napján - pénteken - edzéslehetőséget kért a házigazdáktól, akik ezt meg is adták, abban a csarnokban, amely az összecsapás helyszínéül is szolgált. Szombat reggel az utazás minden fáradalmáért - még ha ezért egy kicsit meg is kellett izzadni - kárpótolt a verőfényes napsütés, a kellemes hőmérséklet és a tengermoraj lás. Miközben a kézilabdások edzettek. Barna József szakosztályvezető az operatőrök szerepére vállalkozott. Szakái István gyúró pedig a játékosok izmait „reparálta". Az ebéd után taktikai értekezleten a mester - bár ezt a titulust nemigen kedveli - több fontos dologra hívta fel „lányai" figyelmét. A kapusok lelkére kötötte például, hogy a szélről érkező lövéseknél ne kapják fel a P" T k (V / \ jSL Kirsner csapata egyik legjobbja volt. (Fotó: Gyenes Kálmán) KÉZILABDA City Kupa lábukat. A többiektől pedig azt kérte, hogy ne egyenes irányba vezessék fel a labdát, hanem próbáljanak keresztbe futni. Védekezésnél pedig a hatos falból ne ugráljanak ki, s hét méterre álljanak fel, támadásnál pedig indulócselekkel igyekezzenek becsapni a horvátokat. Azért nem tudott konkrét elképzelést felvázolni, mert mindkét csapat ismeretlen volt egymásnak. A rijekaiak azonban - úgy tűnt - jobb felderítőmunkát végeztek, mert azt tudták, hogy a szegedi gárdának jó ukrán kapusa van, s a válogatott Virincsik Anasztáziára és Gyimesiné Király Jusztinára, a csapatkapitányra, a két leggólerősebb játékosra nagyon kell vigyázni. A mérkőzés kezdete előtt egy órával, tele kérdésekkel és rengeteg aggodalommal érkeztünk a helyszínre. Nem tudtuk például, hogy a macedón játékvezetői testvérpárban még mennyire élnek a „testvéri" érzések. Kissé tartottunk a közönség befolyásoló hatásától is. Amikor pedig egy ötventagű, maskarába öltözött társaság elfoglalta a B-közép helyét, a szegedi játékosok arca színváltósba ment át, azok pedig nem voltak tekintettel semmire. Két hazai gól adta meg a nézőknek a hangot. Szerencsére Bartucz hétmétersből szépíteni tudott. Az 5. percben is a rijekaiak vezettek 3-1-re. A Tiszaparti együttes azonban nem ijedt meg, és a 11. percben egyenlíteni (3-3) tudott. Az már ekkor látszott, hogy a magassági fölényben játszó hazaiak nagyon kellemetlen ellenfelek lesznek. Negyedóra elteltével jelentkezett a szokásos szegedi.„rövidzárlat". Ennek eredménye lett, hogy előbb kettő, majd a 24. percben három gól lett a horvátok előnye. A 27. percben 9-5-ös állásnál Huba beállósként nagyon fontos gólt szerzett, de még a félidő lefújásakor is négy gól volt a két csapat közötti különbség. A szünet nemhogy megnyugtatta volna az ESK-t, hanem még gyorsan „összeszedett" három gólt, Virincsik pedig a hétméterest sem tudta értékesíteni. A fordulatot a 37. perc hozta meg, amikor Szamozvanova a megismételtetett hétméterest is hárította. Ez szárnyat adott a vendégeknek, előbb Kirsner, majd Asztalos lőtt a hazaiak kapujába (39. perc: 14-10). A szegedi találatok sorát Virág szaporította. Megzavarodott a hazai együttes, sajnos, csak rövid ideig, de az Egységes SK a 46. percre két góllal (16-14) megközelítette a horvátokat. Ami ezután következett, arra egyikünk sem számított: hogy az addig kitűnően bíráskodó macedónok lépnek elő főszereplővé. Ha nem hétméterest ítéltek, akkor a kiállítás fegyverét alkalmazták, s ennek meg is lett az eredménye, mert a hazaiak az 53. percben 21-14-re elhúztak. A finisre sikerült Dobó edzőnek lelket önteni csapatába, s a hétgólos hátrány a 60. percre négyre csökkent. Dobó Károly: - A Rijeka már megjelenésével is tekintélyt parancsolt. Szerencsére az első összecsapáson kézilabdásaim el tudták hinni, hogy semmivel sem rosszabb képességűek, mint a horvátok. Ha pedig meg akarjuk valósítani elképzelésünket, akkor szombaton a szegedi visszavágón kell bizonyítani, hogy mit tud az ESK. Zamet Rijeka-Szegedi ESK 24-20(11-7) Rijeka, 600 néző. Vezette: M. Nacsevski, D. Nacsevski (mindkettő macedón). Rijeka: P1LEP1CS - Jakupovics 3, Visnje 2, CSEVIZOVICS 8 (6), PRPICS 2, Ciganovics 3, MOZSN1K 5. Csere: Supraha (kapus), Karbics. Edző: Slavko Brelics. ESK: SZAMOZVANOVA KIRSNER 6, Asztalos 2, Bartucz 1(1), VIRINCSIK 5 (1), Gyimesiné 2, HUBA 3. Csere: Bányainé (kapus), Virág 1, Bálint, Arany, Oláh. Edző: Dobó Károly. Kiállítás: 12, ill. 18 perc. Hétméteres: 8/6, ill. 4/2. Hubát sem tudták tartani. (Fotó: Hárs László) Ben Johnson kanadai sprinter 1988-ban bánhatta, hogy valaha is kapcsolatba került dr. Jamie Astaphannal. A doktor látta el anabolikákkal a kanadai atlétát. „Big Ben" a nyári olimpián ugyan aranyérmet szerzett, de arról doppingvétsége miatt kénytelen volt lemondani, az érmet vissza kellett szolgáltatnia. Astaphan könnyen nagy bajAtlétika fistaphan vád alatt ba kerülhet, ha már nincs pácban... E hónap elején, amikor Antiguáról Kanada felé repült, a gép a rossz idő miatt leszállt New York-ban. Az amerikai bűnüldöző szervek kapva kaptak az alkalmon. Vizsgálódásaik szerint ugyanis Astaphan 1991 augusztusában öt kilogramm heroint „értékesített" az Egyesült Államokban. Az alkalom tehát eljött, a doktort leszedték a repülőgép fedélzetéről. Január nyolcadika óta tartott a heroinügy felgöngyölítése, azóta Astaphan előzetes letartóztatásban volt kénytelen várakozni. Vasárnapi hír szerint bár az orvos makacsul tagad, cáfol - vádat emelnek ellene kábítószer-kereskedelemben való aktív részvétele miatt. Aki három-négy hónapig kibírja, megragad Világbajnokságra utazik egy szegedi kendős Japán mester tanítja őket fi háborúban nincsenek korosztályok... Ha valaki este a Madách Imre Általános Iskola tornaterme közelében tartózkodik, egész biztosan figyelmes lesz az onnan kiszűrődő furcsa hangokra és csatakiáltásokra. Azt gondolná az ember, hogy valamilyen fegyelmezetlen egyének hancúroznak a teremben, s tőlük származnak a kiáltások. Mi is csak amikor közelebb megyünk, akkor láthatjuk, hogy itt aztán van fegyelem. Kezdődik azzal, hogy a terembe csak mezítláb lehet belépni (a bent lévők is csak (gy vannak), s minden óramű pontossággal folyik, még a mozdulatokat is egyszerre, vezényszóra végzik. Minden újabb gyakorlat fegyelmezett sorbanállás után történik, akkor, amikor a mester vagy a vezér, akinek a legmagasabb a képesítése s a legjobbak az eredményei, jelt ad erre. Önkéntelenül is jön a kérdés: kik ők és mit „művelnek"? A választ a csoport egyik tagjától, Csala Tibortól halljuk: - A Szegedi Kendő Egyesület tagjai vagyunk, s hetente háromszor, két órán keresztül itt gyakorolunk. - Ha talán kicsit pontosítaná: mi az a kendő? - A szamuráj kardvívás sportváltozta, csak mi nem pengével, hanem bambuszszálból készült „karddal" vívunk. - Honnan származik ez a sportág? - Mint a küzdősportok nagy része, ez is a Felkelő Nap országából, Japánból indult el hódító útjára. 1880 óta dívik a kendő, ami magyarul a kard útjátjelenti. - Ez önvédelmi sportág, mint számos más, Japánból származó? - Ez nem önvédelmi, hanem éppenséggel támadó jellegű sport. Akárcsak az európai vívásban, ebben is minden mozdulat a másik legyőzésére irányul. - Látom, nők is vannak önök között. - Ebben a sportban nincsenek kategóriák és megkülönböztetések. Aki itt van, az bárkivel vívhat, legyen az egyik felnőtt, a másik éppenséggel gyermek. Mert a háborúban sincsenek korosztályok. - Fokozatok azonban biztosan vannak... - Igen. Vannak kiuk és dánok. Ezeket a fokozatokat csak kemény munka árán lehet elérni. - Hogyan toborozzák tagjaikat? - Hozzánk sokan kíváncsiságból jönnek, aztán egyesek tovább is állnak. Aki azonban három-négy hónapig kibírja, s nem csak azért jön ide, hogy kiabáljon, az megragad. S aki egyszer itt maradt, az örök életére rabja lesz ennek a sportnak. - Szegeden mióta vert gyökeret? - Egyesületünk 1987-ben alakult, s azóta is teljesen önellátók vagyunk. Abból tartjuk el magunkat, ami a tagdíjból befolyik. » - Ahogy látom, még japán mesterre is futja... -Őt, Kamae Masyuki négydanos mestert, Japából küldték hozzánk, hogy tanítson bennünket. Neki csak a lakbérét álljuk mi. Közben a mester is bekapcsolódik beszélgetésünkre. A disputa magyarul folyik, Masayuki mester már tűrhetően beszéli nyelvünket. - Nagyon szeretek itt dolgozni - mondja -, mert a szegediek nagyon tehetségesek és szorgalmasak. - Japánban hányan kendóznak? -Óh, nagyon sokan. Mintegy 780 ezren hódolnak e sportnak, de ez a szám csak az én becslésem... - Eredményeik vannak már itt Szegeden? - Óh, persze. Tráser amás nemsokára Párizsba utazik a világbajnokságra, a magyar válogatott tagjaként. Eredményei alapján bekerült a legjobb 12 magyar kendős közé. Csala Tibor a Goodwill bajnokságra utazó keret tagja. A töböiek között is van tehetség. - Miskolczi Orsolya például az országos bajnokságon a második helyet szerezte meg veszi át újra a szót Csala Tibor. - De jók az eredményei Kovács Imrének is. Még sokáig nézegetjük a gyakorlatokat Gyenes Kálmán kollégámmal, aki közben szorgosan kattogtatja masináját. Bevallása szerint ilyet még ő sem látott. Pedig már fotózott egy pár eseményt... P. SÁNDOR JÓZSEF