Délmagyarország, 1994. január (84. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-24 / 19. szám

6 RIPORT DÉLMAGYARORSZÁG HÉTFŐ, 1994. JAN. 24. Van itt minden, kivéve, ami nincsen. (Fotó: Enyedi Zoltán) Algyö, hol vagy? A vevő igaza • Több mint száz tábor Garabonciások találkozója • Buszra várván eszembe jutott, hogy kemény otthon az íróasztal lába. Szövegszerkesztőnk billentyűzetét hogy lejjebb ereszthessem, és ezzel betolhassam az asztal alá, amikor nem szerkesztek vele semmi szöveget, a kihúzható-betolható fiókot kell lejjebb eresztenem. A fiókszerkesztő nagyszerű író mondta annak idején, az asztal két jobb oldali lába eszetlenül kemény, de akkor ő fúrt, villanygéppel, meg se kottyant neki. Most azonban én szedtem elő cigányfúrómat, és talán a tenyeremet is föltörte volna, ha nem törik bele mindjárt a hegye. Megreszeltem, kínlódva kifúrtam a két lukat, de most eszembe jutott. Itt a műszaki bolt, beugrom, és veszek másikat. • Cigánygyerek-fúrót vennék. Nagyot néznek a boltosok. Ilyet még nem hallottak. Magamkorú a főnök, neki esik le leghamarabb a tantusz. - Hol él maga, uram? Olyasmit keres, ami ésszerű? Legyen szíves, vegyen szuperjó villanygépet, abba akárhány fúrót tudunk adni. Nevetve mondja, tehát magyaráznom sem kell. Neki otthon van három is, de évek óta nem árulnak már a boltban. Jön a busz, elköszönök, de megígérem futtomban is, hamarosan visszajövök beszélgetni. Itt vagyok újra, de mintha nagyobb lenne ma a forgalom. alig-alig tudunk szót érteni. Kerezsi Sándor a boltvezető, elmondja összes eddigi állomáshelyeit, amiből könynyen leszűrhetem azt a következtetést. hogy nem kezdővel állok szemközt. - A mai világban nem nagyon válogathat munkahelyekben az ember. Ezt meg úgy értelmezem, hogy általában senki nem fakad tapsra, ha végre lehetne a nyugdíjkorhatárhoz nem meszsze eső munkatársa. Mindenesetre arra törekszik, hogy öt méter bugyigumiért ne kelljen bebuszoznia senkinek Szegedre. Azt azonnal átlátom, rengeteg hplmi van a boltban, de kényes dolog a jólértesültség. Mert azt viszont soha nem látja az embei;, ami éppen nincsen. Mondom tehát: • Vakaró van, de kaszát nem látok. Megszólal az egyik vevő, később név szerint is szóra bírom. Kecskeméti János: - Vakaró van, csak az nemigen akad már, amit vakarhatnánk. Kasza is van, csak aki keres, mindig más méretűt kivág. Szerintem a 90-es, vagy a 85-ös a jó kasza, a többi csak játékszer. Kontráz a boltos, mert legutóbb ezt a méretűt keresték. A vevő mindig azt keresi, ami éppen nincsen. Vigasztalnám örök vevői szemmel megverten, hogy minek keresné azt, ami ott van a szeme előtt? Kecskeméti Jánost akár beépített embernek is sejthetném, annyira dicsérgeti az itteni állapotokat. Inkább bejön ide háromszor is, minthogy Szegedre ugráljon. Mert ha valamit nem talál, azonnal megígérik és be is szerzik. • A táskámra is keresnék valami jó csatot. - Sajnos, az sincsen. És zongorazsanért se kérjen, mert az sincsen. Kétszázas szöget se. Egyik ács se hiszi el, hogy ahová ő kétszázast keres, a száznyolcvanas is megfelel, inkább megy be Szegedre mind. Keresik a porcelánfoglalatot is, mert a bakelitba százas égetőt már nem szabad becsavarni, nézze, most van az is. • Szokták emlegetni az elefántot a porcelánboltban. Ahogy a foglalatot elnézem, ebben elefántcsorda se tudna kárt tenni. - Hőállónak hőálló, de a kivitel még nem világbajnoki. Jött maga a cigánygyerek-fúróval. Hagyományos szódás szifon sincsen, mert valaki kitalálta, nem érdemes nekünk gyártanunk, inkább hozunk be külföldről, kétezer-háromszáznegyvenért. És csodálkozunk, hogy az emberek inkább kinennek a Cserepes sorra? • Nem haragszik azokra, akik kimennek? - Rájuk nem nagyon, mert én is árulok cukrot is, lisztet is, és örülök, hogy vannak, akik a néhány forintos olcsóbbságért inkább innen viszik, de azokra, akik ott árulnak, azokra nagyon. Talán most az adóhivatal rendet vág közöttük. Most viszont arra gondolok, nem jó az. ha a boltos az adóhivataltól vár megoldást. Megbeszéljük illő komolysággal, hogy alábbhagyófélben van a házépítés is, ámbár ide szögért, fehér cementért, gipszért meg festékért jönnek leginkább, miközben valaki azt mormolja kifelé menet, nem is haragból, csak a színtiszta igazság kedvéért, hogy akkor bemegy Szegedre. • Ehhez mit szól a boltos? Nem ágaskodik föl az öszszes hajaszál? - Olyan sok már nincsen, hogy nagyon ágaskodhatna, de nem örülök neki, az biztos. A múlt havi forgalom egymillióhatszázezer forint volt, a bolti készlet viszont ötmillió-százezer. Kevés a pénze az embereknek, ez a legnagyobb baj. Mondják is odabent, lassú a pénz forgási sebessége, én meg azt mondom, árukészlet nélkül nem lehet forgalmat csinálni. Petróleumlámpára való üveget is látok, mert vannak még tanyák, ahol nincsen villany, de petróleum most éppen nincsen. Mennie kell érte, mert sokan keresik. Nem elsősorban világításra, inkább begyújtáshoz. Szagelszívó is van, konyhába való, de legalább három hónapja egyet se kerestek. Az a baj, mondja a főboltos, megrendelik az emberek, aztán rájönnek, az ő zsebükhöz mérten drága. Aki kérte, nem lehet rávarrni, tehát megmarad. Aztán nagy bölcsen megállapodunk abban, a vevőnek mindig igaza van. A jó boltos azt is tudja, akkor is a vevőnek van igaza, ha történetesen nincsen. Ez a kereskedelem ábécéje. (Folytatjuk.) Horváth Dezső Több, mint húsz éve annak hogy, az úttörő táborok ellenpólusaként szerveződni kezdett az olvasótábori mozgalom. Olyan, látensen ellenzéki érzületű, gondolkodó pedagógusok, könyvtárosok, költők, művészek vezetésével, akik lelki és szellemi pluszt kívántak adni nyaranta az iskolai hajtásban, a kötelező penzumok teljesítésétől megfáradt gyerekeknek. A jórészt irodalmi élmények feldolgozására épülő olvasótáborok mellé az évek múlásával felsorakoztak a régészeti, néprajzi é különböző műfajhoz kötődő művészeti és alkotó táborok, a nemzeti, etnikai kisebbségekre szerveződő nyári találkozók. A tevékenység támogatását a nyolcvanas évek elejétől a népfront vállalta magára, majd e társadalmi szervezet megszűnésével a táborok vezetői, megalakították a Magyar Garabonciás Szövetséget. E szervezet központja nem a fővárosban, hanem Tatabányán van, tagjai jórészt a vidék értelmiségéből kerülnek ki. Csongrád megyében huszonhárom garabonciás tábor működik nyaranta, így a szövetség munkájából az evidékiek derekasan kiveszik részüket. Az elnökségnek két szegedi tagja is van. Magyar lstvánné a Délalföldi Közösségszolgálat Alapítvány képviselője és Hajdú Géza, a Bartók Művelődési Központ igazgatója személyében. A garabonciások az elmúlt hét végén előszőr léptek ki az országos sajtó nyilvánossága elé, amikor a Petőfi Irodalmi Múzeumban sajtótájékoztatót tartottak az olvasótábori mozgalom múltjáról és a jelenkori törekvésekről. A találkozón Zombori Ottó, az Uránia Csillagvizsgáló igazgatója, a szövetség elnöke számolt be az eredményekről és a tervekről. Elmondta többek köjött, hogy az országban több mint száz tábor működik s hogy a szövfetség ezévben tíz millió forint támogatásra pályázik, a nyári táborok lebonyolításához. A párt és politikamentes tematikák kialakítását érdekes kiadványok, dal és szöveggyűjtemények elkészítésével tudják segíteni. Rendszeresen tájékoztatják a szervezőket a kőlönböző táborozásra alkalmas helyekről, továbbképzést szerveznek a táborvezetők számára. A szövetség létrehozta többek között a Vándordiák Alapítványt, amely szintén rendszeres támogatást kíván nyújtani a mozgalom elkötelezettjeinek. A budapesti sajtótájékoztatóra meghívták a Ratkó József költő nevéhez kapcsolódó, első olvasótáborok egykori tagjait is, Czakó Gábor írót. Dinnyés József daltulajdonost, Kulcsár Katalint, a Magyar Rádió ismert munkatársát, Nagy Gáspár költőt, de vendégégei voltak a találkozónak olyan személyiségek is, akik állandó szereplői a nyári táboroknak, úgy mint Deme Tamás és Kamarás István szociológusok. Berecz András népdalénekes, vagy Kobzos Kiss Tamás lantművész. A tájékoztatón a Csongrád megyei garabonciások képviselői is részt vettek. P. E. g HIRDETÉSFELVÉTELÜNK VALAMELYIK SZÁMÁT, Q CSAK TÁRCSÁZNI KELL TELEFONOS Pl ÉS HIRDETÉSÜK BIZTOS CÉLBA ÉR! €5. 5 481-281, 7-19-ig (Csak felárral és gyász)! 1 320-239, 7-i s-ig Q 318-999 8-12, 14-17-ig Legfőbb érték az ember. Az utóbbi 40 év alatt ez a tézis is sokat vesztett hiteléből. Sajnálatos, hogy talán legtöbbet az elmúlt négy év alatt. m Lehet-e árucikk az egészség?! Gyógyszeráremelés, orvosi szemmel Ez év január l-jével közel 40 százalékos gyógyszertérítési díjemelkedés történt. Szándékosan írok ár helyett térítési díjat. A gyógyszerek ára két részből tevődik össze - niint tudjuk a társadalombiztosítás által fizetett 95-90-80-50-0 százalékot kitevő „támogatásiból, és a vevő által fizetett térítési díjból. Hiába változatlan egy gyógyszer ára, ha a támogatás százaléka csökken, mi, a vevők, drágulást észlelünk. Pl.: a közel 3000 forintba kerülő Lainasil ára változatlan. 95-ből 80 százalékos támogatottságúvá vált, így l-jétől 150 forint helyett 600 forintot kell fizetnünk érte. Nem e gyógyszer, az ára súlyos. (Fotó: Schmidt Andrea) • A jelenlegi árváltozás a talán legtöbbször használt fájdalomcsillapítók és a nyugtatók csoportját érintette legnagyobb mértékben. Részben ezek ára is nőtt, részben több a 0 százalékos támogatottságú csoportba került. így a közismert, régebben 44 forintos „teljes árú" Algopyrin tablettáért l-jétől 67 forintot, az 50 forintos teljes árú Eunoctinért 67 forintot (régebben receptre 25 forintot), a Bilagitért, melynek teljes ára 70 forint, 45 forintot (régebben receptre 10 forintot) fizetünk. Sajnos, az árváltozás néhány, a bizonyos betegségekben nélkülözhetetlen gyógyszer árát is érintette. így lett a májbetegek kezelésében nélkülözhetetlen 1300 forintos Legalon tabletta térítési díja 130 forint helyett 650 forint. Ez az árváltozás az egészséges, jól kereső emberek többségét alig érinti, annál inkább a beteg embert. Csak az egészséges tud megfelelő szinten dolgozni. a sokat emlegetett „világpiacon eladható minőséget" termelni. Ha nem támogatjuk a balesetet szenvedett, vagy egészségében önhibájukon kívül károsodottakat, ez az embertömeg életszínvonalában egyre jobban elszakad az átlagostól. Az egészségkárosodást szükségszerűen követi az anyagi helyzet romlása. Ha ez tartósan fennáll, vagy egy adott határt túllép, a tartalékok kimerülésekor beindul egy ördögi kör, mely önmaga helyzetét súlyosbítja, így teszi a folyamatot visszafordíthatatlanná. Az orvos gyógyszerrel gyógyít, az anyagi helyzet romlása „szociális háló" kifeszítésével (rászorultak támogatása) állítható meg. Ez a két kör egy igen érzékeny ponton találkozik egymással: a gyógyszerekért fizetendő díj pontján, az „egészség árá"-ban. A magyar dolgozók Áeresete után, annak 54 százalékát kitevő összeget utalnak át a társadalombiztosítás számlájára. Igaz, ebből csak a 4 százalék fordítódik az egészségügyre ami nemzetközi viszonylatban rendkívül kevés -, de tekintetbe véve a több millió dolgozót, egészében véve már figyelemre méltó összeg. Az idei év második felétől már a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége által irányított TB rendelkezik e felett az összeg felett. Ebből a gyógyszerár támogatására fordított rész 1993-ban 50 milliárd forint körüli. Elgondolkoztató, hogy a várható infláció ellenére az 1994. évre is - ehhez képest változatlan összeget - 50,7 milliárd forintot irányoz elő a költségvetés. Tapasztalatból tudjuk, hogy az új, korszerű és hatékony készítmények ára 5-10-szeresé elődjeikének. Nem ritka az azonos hatástani csoportba tartozó hazai és külföldi készítmányek árai között a 20, sőt esetenként a 30-szoros eltérés sem. Mégis 1988hoz képest az import gyógyszerek támogatására szolgáló összeg 4 milliárdról 20 milliárd forintra nőtt, miközben 23,5 százalékról 45 százalékra emelkedett a magyarországi gyógyszerkínálatban a külföldi készítmények aránya. A magyar gyógyszerkínálat palettája rendkívül színes. Azonos betegségre számos azonos hatástani csoportba tartozó készítmény van. Gondoljunk a fájdalomcsillapítókra! Közel hatvanféle készítmény különböző kiszerelésekben. Sajnos az is tény, hogy egy-egy terápiához a külföldiek valóban sokkal korszerűbb készítmányt kínálnak, mint a hazaiak; de természetesen sokkal drágábban. A gyógyszerárak támogatási rendszerét újra át kell gondolni. Azoknak a hatékony gyógyszereknek kell további, még magasabb támogatást adni, amelyek az adott hatástani csoportban olcsóak. Tehát legyen a rászorulónak még olcsóbb a jó, a korszerű készítmény! Magyarországon korántsem biztos, hogy a drágább árucikk jobb is. Miért ne lehetne tudatosan és fokozottan így a gyógyszerek esetében?! Az előzetes számítások szerint várhatóan a január 1-jei térítési díjemelés 4 milliárddal növeli a lakosság terheit. Nem maga az összeg nagy, hanem az a szörnyű, hogy éppen a legelesettebb, a legkiszolgáltatottabb réteget sújtja. Vegyük figyelembe, hogy hazánk már így is előkelő helyet foglal el a világ megbetegedési, halálozási statisztikáiban. A magyarországi gyógyszergyárak privatizáció előtt állnak. Várhatóan jelentős tőkerész kerül külföldi kézbe. Valahogy mindig a Lehel Hűtőgépgyár esete jut az eszembe. Néhány éve még 6-7 ezerért lehetett jó minőségű hűtőgépet vásárolni. Mióta külföldi tulajdonba került hazánk egyetlen hűtőgépgyára, 30 ezer forint alatt nemigen lehet hasonló minőséget venni. Ezért érzem úgy, hogy további drasztikus áremelkedések várhatók. Létérdekünk, hogy a hazai gyógyszerkínálat hatékony, korszerű és olcsó gyógyszerekkel álljon egészségügyünk rendelkezésére. Itt a piaci viszonyok nem a szokásos módon érvényesülnek. Nem a vevő választ, hanem háziorvosa határozza meg judiciuma alapján a számára szükségeset. A rászoruló kénytelen kifizetni azt gyógyulása érdekében. Ha pedig ezt nem áll módjában megtenni, úgy az a gyógyszer nem létezik a számára, bármily kitűnő is. Az ő egészsége látja kárát. Ezért érzem úgy január elején, hogy nagyon gyöngére sikerült, és talán foszlik is már, az a bizonyos szociális háló. Dr. Hadik György Makó