Délmagyarország, 1994. január (84. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-24 / 19. szám

HÉTFŐ, 1994. JAN. 24. A HELYZET 7 SfétöBIfe^k mm T?V Az alapítványok korát éljük. Egy egyszerű földi halandó ha kitalál valami hangzatos célt, nem kell mást tennie, mint a cégbejegyzés után a sebtiben megszervezett ügynököket jobbító-szervező útjukra bocsátani. És megy a játék magától. Jóhiszemű, szerencsepróbáló honpolgár pedig van bőven. A piramisszerűen építkező pénzjáték persze rövidesen megszakad és kezdődnek a vizsgálatok... • Ötezer vagy ötvenezer a károsultak száma? A Vitalitásból éppen a vitalitás hiányzott Éppen egy éve, hogy nagyító alá vettem a Hét Törzs Alapítvány játékrendszerét. Azóta is őrzöm a több száz károsult játékpapirját és nincs olyan hét, hogy ez ügyben ne kérdezzék meg: vajon most hol tart a vizsgálat. Annyit azért elértem, hogy valamelyest szigorodtak a játékfeltételek. És természetesen a vizsgálat is szigorodott a tiszaföldvári székhelyű alapítvánv körül. Már akkor felütötte fejét egy másik játékőrület, a VITALITÁS Alapítvány által kezdeményezett pénznyerési lehetőség, melynek székhelye Kiskőrös - volt. • Tulajdonképpen a Hét Törzs mintájára szervezték, amikor az éppen a csúcson volt. Kecskeméti, szegedi, kiskőrösi és kalocsai alközpontokkal építkeztek, tehát az alapítvány előadói jobbára ezeket a területeket rótták. Információim szerint ötezer és ötvenezer közötti a károsult - áldozat, akik négyezer és negyvenezer közötti összeggel próbáltak szerencsét. Azért nem lehet pontos adatokat regisztrálni, mert holmi naplófőkönyvek és számítógépes adattárak egyszerűen eltűntek, de erről majd később... Jókedv, nevetés A Vitalitás Alapítványt a Bács-Kiskun Megyei Bíróságon jegyezték be PK 43/93-as számon. Mint értesítőjükből kiderül, a PTK 74/A-F szakaszai alapján tartós közérdekű célokra jöttek létre. Bizonyára, ha valaki az alapítvány céljai között tallózik, talán sírva is fakad, olyan nemes célokra szólnak. Hogy ezekről a nyájas olvasónak is legyen némi fogalma, íme alábbiakban a híres nyolc pont: 1. Mozgó véradó állomások létesítésének támogatása. 2. Körzeti orvosi rendelők felszerelésének javítása. 3. Kórházak felszereltségénekjavítása. 4. Általános iskolák, középiskolák, szakmunkásképző iskolák és felsőoktatási intézmények felszereltségének javítása. 5. Alacsony nyugdíjjal rendelkező, szociális támogatásra szorulók támogatása. 6. Hallássérültek, mozgássérültek és vakok támogatása, életkörülményeik javítása. 7. Önsegélyző és támogató rendszer működtetése. 8. Állami adósságállomány visszafizetésének támogatása. Az csak természetes, hogy az alapítvány jogi személyként működött és felette kuratórium diszponált. Csak éppen a célok közül nem jött létre semmi. A ki tudja mennyi - húsz, ötven, vagy százmilliós - bevétel valahova elszóródott. Pedig az előadások - melyeket a szervezők, azaz ügynökök tartottak -' arról szóltak, hogy itt a jókedvnek, a derűnek és a nevetésnek van helye, hiszen ha valaki végigbrusztolja a pozíciókat, nem kevesebb, mint 1 164 000 Ft üti a markát. A Boda és Társa Bt. A kiskőrösi, majd kalocsai székhelyű Boda és Társa Bt., az alapítvány tulajdonosai, egy kisebb Országház méretű irodaházat béreltek Kalocsán, melynek bérleti díja havi 250 ezer Ft-ot tett ki. Ugyanilyen bérleményeket - persze nem ekkora összegért - fizettek Szegeden, Kecskeméten és az ország néhány más településén. (Ez bizonyára a vizsgálat után kiderül, hogy hol.) Eleinte ömlött a pénz. Számítógépparkot vettek, autókat, telefonokat béreltek. Egy szép napon aztán szorult a kapca, mert néhányan érdeklődtek befektetett pénzeik után. Ilyenkor általában senkit nem találtak telefonközelben, majd egy szép napon a bt. elhagyta irodaházát, mert a bérleti díjat már nem tudta kifizetni. Igaz, az irodaházból csak néhány helyiséget használtak. Az egyik informátor - károsultam, akinek sikerült költözés után bejutnia az alapítvány-bunkerbe, érdekes dokumentumokat talált. Többek között olyat- is, hogy a reprezentációs italkeret meghaladta tavaly az ötszázezer (!) forintot... Az elégedetlenek egy része január 10-én három személygépkocsival jelent meg Boda József betéttulaj és alapítványtótumfaktum kalocsai lakásán. Boda vidéken volt kölcsönkért Ladájával, így a társaság az éppen otthon tartózkodó feleség és három gyerek jelenlétében konszolidált hangott ütött meg. Voltaképpen azért mentek, hogy ami mozdítható és a bt. tulajdona, felpakolják és elviszik. Csalódniuk kellett, mert csak szegényes berendezést találtak. A társaság szóvivőjé, Bodáné által megadott címre ment és számon kérte Csuka Tamásné alapítványalkalmazottól elmaradt kifizetéseiket. Csukáné csak annyit tudott mondani, hogy az ügynökök palira vették az alapítványt, mert miután saját piramisrendszerüket felépítették és felvették milliós nyereményüket, odébbálltak. Késő este megérkezett Boda úr is, de az autók láttán elviharzott. A kis csapat így kénytelen-kelletlen hazautazott... Telefonos fenyegetés Még aznap éjszaka Boda úr felhívta az elégedetlenek képviselőjét és közölte, hogy rendőrségi feljelentést tesz, mert a tetőtéri szobából eltűnt az alapítvány naplófőkönyve. Egyebek között a negyvenperces telefonbeszélgetés alatt az illetőt többször is megfenyegette, ha tovább ugrál, olyan embereket küld a nyakára, akik majdan kissé lecsendesítik... Boda úr szerint a rendőrségi feljelentés nem kerülhető el és ennek nem várt, szomorú következményei lehetnek. Az elégedetlenek szóvivője, két másik társa kíséretében másnap reggel négy órakor figyelőállásba helyezkedtek Kalocsán, Bodáék lakása körül. Mint kiderült, a tulajék nem aludtak otthon, félve attól, hogy a csapat esetleg éjszaka visszatér. Szóvivő-hősünk zsebében az alattomosan meglapuló magnetofonnal, hosszasan elbeszélgetett Boda úrral, hol enyhébben, hol keményebben. Az alapítvány-tulajdonos nem tudott felvilágosítást adni arról, hogy hányan neveztek be a játékba, hiszen minden irat eltűnt. Még a számítógépek is, de állítólag azok megvannak egy bajai lerakatban. Hogy van-é bennük valami adat, azt még senki nem tudja. Boda úr szerint ment ez 51 játék. De amikor a Hét Törzs Alapítvány körüli botrányt feszegettem, említést tettem az akkor éppen színre lépő Vitalitásról, cikkem miatt a szegedi szervező már nem tudott előadásokat tartani Bács-megyében, mert mindenki komolytalannak vette. De azért abban egyetértett, hogy ők is követtek el néminemű szabálytalanságokat... Eleddig úgy néz ki, a pénznek nyoma veszett, de az alapítványtulaj hajlandó kárpótolni a károsultakat, hiszen mint mondja - a bt. teljes vagyonával felel - tgy van egy háza, amit majd elad és egyenlítgeti a számlákat. Dehogy tudja a pontos összeget... majd úgyis jelentkeznek azok. akik betették pénzüket. A magnófelvételről az is megtudható, hogy - bár sok pályamunka érkezett - a nyolc pontból semmit nem tudtak teljesíteni, a hirtelen jött pénztelenség miatt. Boda elismerte, hogy a Vitalitás Alapítvány támogató rendszerű játéka leginkább a Délvidéken dívott, de sok beugró érkezett a Dunántúlról és a tiszántúli térségből is. Itt a játék, hol a játékos? A károsultak egy része nem is jelentkezik, mert kényelmetlen helyzetben van. Szégyelli, hogy rászedték. Méghozzá csúnyán. Szerencsére, többen vannak, akik vissza szeretnék kapni tízezres nagyságú tételeiket. És ezért természetesen hajlandók megmozgatni mindent. Egyikük felkereste az APEH bajai kirendeltségét, mert Boda úr szerint azok már foglalkoznak ügyükkel. Nos, kiderült, az apehosok ugyancsak meglepődtek azon, hogy előkerült Boda úr, hiszen már lassan fél éve küldözgetik számára a meg- és behívókat. Biztos információink vannak keceli és szegedi alapítványérdekeltekről és a későbbiekben, amint információink szaporodnak, visszatérünk erre az „életrevaló" alapítványi botrányra. Posztobányi László Király Levente, Bicskey Lukács, Markovits Bori. (Fotó: Schmidt Andrea) Bolondok lánca Bemutató a Kamaraszínházban Kényelmetlen egy darab ez a Magyarországon most először színpadra tett Bolondok tánca. Egyrészt azért, mert tömény kiábrándultság van benne. Cinikus attitűd minden iránt, amit az emberiség olyan szavakkal fejez ki, mint barátság, szerelem, forradalom. szolgálat, hit. szabadság, stb. Másrészt azért, mert ez a kiábrándultság - az ízlésünknek - rettentő hosszadalmasan és agyonbololftottságában ís iskolásán mutatkozik. tikus-karikarisztikus vonásokkal. kiegészítette a figura-rajzokat: testi nyűgöket válogatott nekik. Király Leventének kormányzóként makacs emésztési zavarokat kellett imitálni és az ezzel járó szagokat az orrunk alá mondani; Markovits Bori kormányzónéja sem lehetett csak úgy egyszerűen egy enyhén becsavarodott liba, hanem olyan gátlástalan egyedet kellett formáznia, amilyen csak egy altestével „gondolkodó" nőstény lehet, kapuzárás előtt. A kormányzó fia Birinszkijnél még „csak" szellemi onanizálással tölti idejét, nem úgy Bodolay színpadán. A rendező interpretációjában az ifjú forradalmárokat az elfojtott szexualitás legalább annyira veszélyezteti, mint Birinszkijnél az összezagyvált elmeállapot. Míg a szövegkönyv szerint minden szereplő agyilag és erkölcsileg visszamaradott, Bodolaynál egyéb aberrációkról is szó van. A rendező ötlete nem teljesen légbőlkapott; hiszen a szerző szerint is a forradalmakat (és a nem forradalmakat, a társadalmi létet egyáltalán) nem A SZAB hírei Január 24-én 16 órától az újjáalakult Klubtanács, a Klub titkárának. Csákány Béla professzornak az elképzeléseit megismerve, alakítja ki az ez évi rendezvényekre vonatkozó koncepcióját. Január 27-én 14 órától, a Műszaki Szakbizottság vezetőségi ülésén a Szakbizottság teendőiről és a munkabizottságok feladatairól tárgyalnak. 15 órától a SZAB kibővített ülést tart, s ezen ár. Telegdy Gyula akadémikus elnökletével a szakbizottságok vezetői ismertetik 1994. évi terveiket, javaslatot tesznek az 1994-re kiírandó pályatételekre, továbbá tájékoztató hangzik el a Klub tervezett programjairól. Január 28-án 14 órától, a Klubtanács és a Magyar Jogász Egylet Csongrád megyei szervezete várja az érdeklődőket Kulcsár Kálmán akadémikus „A jogállam dimenziói" című előadására. Holnag a TETŐ alatt Bevándorlással kapcsolatos kérdések szerepelnek a VMDK szegedi tagozatának szokásos kedd esti összejövetelén. Az este hét órakor kezdődő rendezvényen dr. Bárkányi Gábor, a Menekültügyi Hivatal Csongrád megyei vezetője és Csizmadiáné- Szegedi Piroska, az idegenrendészet munkatársa válaszol az érdeklődők kérdéseire. A holnapi összejövetel hszínhelye: a TETŐ alatti (Bolyai utca 11.) kisebbségi székház emeleti terme. • Keveset tudni az íróról, Lev Birinszkijrdl. Orosz zsidó volt, forradalmár a századelőn, állítólag az eszerek táborában. Bécsbe kellett menekülnie emiatt, de az 1905-ös befejezetlen forradalomra hazament, majd egy év után ismét emigrált. A Bolondok tánca című darabot 1912-ben (rta. Ennyi életrajzi adat is megmagyarázhatja a fönt jelzett elemi kiábrándultságot. Mint a művészettörténetből is tudni lehet, az 1905-ös forradalom bukása az orosz értelmiségi körökben meglehetős hitetlenséget szórt el; ki a misztikumba dezertált, ki meg csak úgy, a maga vigasztalanságát vonta körül szigetelő anyaggal. Az mindenesetre elég elképesztő, hogy Birinszkij a századelőn majdnem mindent tudott a forradalmak (és az emberek) természetéről; majdnem annyit, mint mi manapság - mondhatjuk most, rosszkedvünk telén, éppen egy társadalmi átváltozás közepette. Ez azért elég elképesztő, mert ha meggondoljuk, egy 1905 előtti forradalmár Oroszországban csakis hívő forradalmár lehetett, óriási várakozásokkal. A csalódás foka így mérendő: mindössze egyetlen alkalomnyi tapasztalat van mögötte nem úgy mögöttünk. Birinszkij forradalmárjai rendezetlen ideáknak és ideológiáknak kifejezést kereső, expresszív hevületű fiatalok, zöldfülű, befolyásolható diákok. Az ancien régime képviselői, a kormányzó és más hivatalnokok: korrupcióban és más disznóságokban nagytapasztalatú csalók. Bodolay Géza rendező mintha elégedetlen lett volna a szerző által használt szarkaszholmi eszmék és eszmények, hanem a pénz és a test ördögei igazgatják. Mindezzel szembenézni ülve is piszok kényelmetlen. Ám sajnos nemcsak ezért nézhetni viszonylag rosszkedvűen a viszonylag megmagyarázhatatlan színpadforgatásokkal és hasonlóan talányos, elidegenítő effektekkel díszített-dúsított komédiát; hanem azért is, mert a rendezői ötletek nyomán viszonylag tág tér nyílt a ripacskodásnak, amit a játszó személyek szorgalmasan ki is töltöttek. Az általános harsányság közepette üdítően hatott egy-egy csöndesebben légkört teremtő alakítás, mint KarczBg Ferencé (Lenszkij), vagy a hangerőpróba helyett ordítóra stilizált mozdulatnyelvvel operáló Jakab Tamásé (Pavlov). Jó volt Flórián Antal óvatos zsidója. Mentes József hóttbunkó parasztja, s érdekes volt, ahogy Király Levente minden rendezői szándékkal dacolva alkatához közelebbire, inkább mulatságosra, mint visszataszítóra formálta a kormányzót; s az is, hogy Markovits Bori ellenkezőleg, alkalmazkadón szolgálta a nejről szóló rendezői képzetet. Eléggé tanácstalan vagyok; abban a tekintetben, hogy megérte-e előszedni a századeleji homályban egyszer már elveszett szerzeményt, a Bolondok táncát, itt, most. Tény, hogy az e század végi komédiák, amiket élünk, némiképp hasonlítanak; de elég ez a színházi izgalomhoz? Sulyok Erzsébet