Délmagyarország, 1994. január (84. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-18 / 14. szám

KEDD, 1994. JAN. 18. VÁLASZTÁSI KAMPÁNY 5 arcképcsarnok A mozaikokból összeáll a kép „AKI KÖZSZEREPLÉST VÁLLAL, AZ EGYSZERSMIND ARRA IS SZERZŐDIK, HOGY NYÍLT KÁRTYÁKKAL JÁTSSZA AZ ÉLETÉT" - MONDJA EGY VOLT VÁLOGATOTT ASZTALITENISZEZŐ, AKI VÁLLALATI VEZÉRIGAZGATÓVÁ KÜZDÖTTE FÖL MAGÁT. TALÁN NEM IS ELSŐSORBAN A GAZDASÁGI VEZETŐKRE GONDOLT, HANEM A POLITIKUSOKRA. KÖZELEDNEK A VÁLASZTÁSOK, NAPONTA ÉRZÉKELJÜK, HOGY A KAMPÁNY MÁR MEG IS KEZDŐDÖTT. ILLŐ HÁT MEGKÉRDEZNI: KIK A MI POLITIKUSAINK. MOSTANTÓL AZ OLVASÓKAT MEGISMERTETJÜK NÉHÁNY KÖZÍRÓ VÉLEMÉNYÉVEL. S MIKÖZBEN AZ OLYKOR EGYMÁSSAL IS FELESELŐ SZERZŐK JELLEMZIK A MAGYAR PÁRTVEZÉREKET, REMÉLJÜK, A MOZAIKOKBÓL KIKEREKEDIK A KÉP. • Kilép a pártszónok az erkélyre, alant fölcsattan a taps, mordul a publikum, emberünk megköszörüli a torkát, s egy kicsit hátranéz, mert valaki odaszól: Aztán, Józsikám, csak keményen. A megszólított még odaveti, hogy tudja ő a dolgát, meg ne féltsék, majd a fojtott hang kiöblösödik a mikrofonban: Drága magyar felebarátaim, most, amikor szabad választásokra készül ez a sokat szenvedett nemzet, még mindig orosz tankok lánctalpai tépik föl az ezer sebből vérző, szent magyar anyaföldet. A szónoklat már nem is folytatható, tombol a nép. így ismertem meg Torgyán doktort, ezzel a képpel lépett be az életembe, s ha termetes alakja föltűnik a képernyőn, mindig a lánctalpak jutnak eszembe, és ha kicsit pszichologizálunk, akkor könnyen rájöhetünk arra, miért érzem azt, hogy a A traktorgyáros főkisgazda olyan, mint egy kisemmizett traktorgyáros. Azt képzelem, ez a Torgyán József valamikor nagyon derék iparos volt, értette a gépészetet, kiváló lakatosként tartották számon, az autóvillamosság a kisujjában volt, meg még néhány rokon szakma is, és mert falun élt, traktorjavításba, aztán meg fabrikálásba fogott. Épített egy takaros üzemet, a szervíz eltartotta a gyártást, munkát adott néhány tucat embernek, mígnem államosították az egészet. Eltelt három évtized, Torgyán József traktorgyáros minden nap elpanaszolta a kocsmában, hogy kisemmizték, s amikor már nem kocogtatták meg érte éjjelente az ablak üvegét, már azt is Torgyán mondja • Feleségem istenádotta tehetségű primadonna volt, aki a pártállamban nem válhatott szélesebb körben ismertté. • Elmentek a tankok, de itt maradtak a bankok. • A kormányzat eladta a gyárakat, üzemeket, most már a föld következik. Ha pedig a magyar földet is eladják, akkor a magyar parasztság valóban a nyugati tőke kukatologató cselédjévé válik. • A kormány évek óta azzal próbálkozik, hogy a parasztság nélkül vezesse az országot. • A jelenleg hatalmat gyakorlók unos-untalan Európába akarnak elvezetni bennünket, pedig egy évezrede itt élünk a közepén. • A Kisgazda Pártot elzárták a médiumoktól, így csak hittérítő munkával tudjuk az 1994-es választást megnyerni. • Régóta nem kapok lehetőséget arra, hogy a sajtóban nyilatkozzam, így hát Pázmány Péterhez hasonlóan -jómagam is hittérítő munkát végzek. Fontosnak A rendszerváltás Hofija tartom, hogy személyesen felkeressem az embereket. • Olyan tömeg volt, hogy annyi oxigén volt a teremben, amennyit az egyik ember kilehelt és a másik már be tudott szívni. • Mélységes demokráciával átitatottan vezetem a pártot. • A harminchatok hetvenkét felé húznak. • Az árulók között van olyan, akinek torkán akadt a sok-sok búza. • Ha a bolhák köhögnek, attól a hegyek még nem fognak vajúdni. • Ha mi összefogunk, csodát müvelünk. Ma már nem számít intellektuális teljesítménynek Torgyán Józsefen elverni a port. Néptribun. Hordószónok. Egyik pártbeli ellenlábasa meg egyenesen Hofi Gézához hasonlította, érzékeltetvén, hogy ő korunk bohóca, aki jókat mond, de nem érdemes komolyan venni. Valljuk be, nem is tartjuk veszélyesnek, amióta Csurka erőteljesebben politizál. Miért, hogy így, hatástalanítva is foglalkoztat bennünket? Alighanem'azért, mert jelenség. Ha nem volna, ki kéne találni. És nem is annyira bohóc, mint sokan gondolják. Emlékezzünk csak arra a néhány hónappal ezelőtt sugárzott tévéműsorra, amikor negyvenvalahány percben fejtegette tömegkommunikációs hitvallását. Rózsálló arccal ült a metszett poharak és a matyóbabák között, a hajdani primadonna feleség operettkellékei közé ágyazva mondta el, a cinizmusig őszintén, hogy neki lételeme a reklám. Majdnem mindegy, hogy mit írnak róla az újságokban, mit hazudnak róla a rádióban, hogyan láttatják a tévében, az a fontos, hogy foglalkozzanak vele, hogy folyamatosan jelen legyen a köztudatban. S valóban, a rendszerváltás elején sztár volt. Fölerősítettük a televíziót, ha ő emelkedett szólásra a parlamentben, egyetlen újságírót sem utasított • Az 1990-es választási kampány idején dr. Torgyán József valahol Vácott vagy Verőcemaroson lóra pattant. Egészen pontosan lovas bricskára, a derék négylábúak azonban megvadultak és levetették a reménybeli kisgazda néptribunt. Egy újságíró kollégám akkor vad, sóvárgó dühvel szurkolt ezért, hogy vajh' a baleset súlyos legyen. Én meg azon az elszabadult indulatú, viharos tavaszon is megdöbbentem ettől, noha soha életemben nem voltam vádolható kisgazda reminiszcenciákkal. Ma már aligha jutnának bárki eszébe Torgyán doktorral kapcsolatban ilyen vad gondolatok. A rózsadombi kisgazda valódi megtestesülése a néptribunnak. Nem annak, aki egyszer sikerrel szállt szembe a patríciusok túlhatalmával a köztársasági Rómában, hanem A rózsadombi kisgazda már a hanyatlás néptribunusának, aki kenyérrel, cirkusszal és szellemének szédítően pattogó szikráival hülyíti a jobb sorsra nem is nagyon érdemes plebset. Torgyán vitathatatlanul szellemes. Valószínűleg több esze van, mint a fél Parlamentnek együttvéve. Én legalábbis még sose láttam olyan helyzetben, amiből ne vágta volna ki magát. (Vagy tudja-e valaki, hogy a kékszilva pálinkán kívül kinek a jelzője még bizonyíthatóan a „Szatmári"?) Humora, stílusa van, és tudja azt, hogy kétféle nevetségesség van. Az. egyik az, amikor egy gyomorfájásosan komor tekintetű hivatásos államférfi gyomorfájásosan komor tekintettel éppen ezt hangsúlyozza magáról. Ez a nevetségesség öl. A másik az, amilyen helyzetekbe rendszerint Torgyán kerül. Amikor ugyan rajta nevetünk, de mégis vele. A politikusnak valószínűleg ilyennek kellene lennie. Okosnak, szellemesnek, gyors beszédűnek. Olyannak, aki hangot talál mindenkivel. Torgyán doktornál egy hibádzik. Ő mindehhez olyan, mint a tükör. Mindig az mutatja, amit látni akar, aki belenéz. Nincs programja. Nincs világnézete. Nincs igazi politikai elhivatottsága, amit tűzön-vízen keresztül el akarna adni a népének. Nevezte már a fönnálló koalíciót a szemünk fényének, meg egészen másnak is. Kötött alkut a monopolysokkal vagy Maczó Ágnessel, ezzel a föl nem robbant politikai hisztérikával éppúgy, mint ahogy próbált Csurkáékkal, de valószínűleg az is csak Hornékon múlik, ha holnap nem nevezi nagy szövetségesének az MSZP-t. Sokan azt mondják, éppen ez a koncepciótlansága, mély politikai naivitása, igazi tömegtámogatásának hiánya a mi szerencsénk. Ahogy azonban a választás közeledtével a harminchatféle kisgazda alakulat lassan erodál, ki tudja, mi következik. Lehet, hogy '94 tavaszán az én gonosz kollégám megint kénytelen lesz a lovaknak drukkolni? Szántó Péter Torgyán József elkurjantotta a vendéglői asztalnál, hogy a bolsevikokat mind le kell lőni. Nos, ennek a Torgyán Józsefnek az új állam vissza akarja adni a traktorgyárat. Nem kell neki, rálelt a szónokságra. Behívják, elmondják, milyen jó volt a falunak, amikor még működött a Torgyángyár, de ő csak ingatja a fejét. Tessék, itt van, viszik neki a papírt, de ő nem veszi át. A háta közepére kívánja a gyárat, a villáskulcstól meg egyenesen hányingert kap. Emelvényt akar. Mikrofont. Lázas tömeget. Pörköltet és cirkuszt. Torgyán József szitkozódni akar. Bolsizásból épít most nagykerekű traktort, pöfög a nemzeti színű erőgép, szépen szántja maga után a szent magyar földet. Abból hajt ki tavasszal a falra hányt borsó. Dlusztus Imre vissza, amikor a sajtó arról harsogott, hogy a kormánypárti politikusok iekezelik a hivatásos kérdezőket; még a legszemtelenebb kérdésre is akadt szellemes riposztja. Jószerivel ő volt az egyetlen aktív magyar politikus, aki tudta, hogy mit kell csinálni a tömegkommunikációval. Ehhez képest hátborzongató, hogy az az ember, akinek kisujjában van a reklámfilozófia, mindössze harminc másodpercet kapott a TV-Híradóban, hírnyi időt a rádiókrónikában és unalmas tudósítást az újságokban. Azt meg lehet érteni, ha a kormánypárti orgánumok elhanyagolják. Kezdetben azért, mert koalíciós tényezőként hogy jön ahhoz, hogy elhalványítsa az MDF-es politikusokat, esetleg még a kereszténydemokratákat is. Később meg azért, mert ellenzékbe vonult, márpedig az ellenzékieknek nem kell túl nagy teret adni a „közszolgálati" rádióban és televízióban. De mit kezdjünk az ellenzéki sajtóval, amely szintén agyonhallgatja Torgyánt. Lehetséges, hogy nem is csak arról van szó, amit az elején írtam, hogy tudniillik hatástalanították a kisgazdák minden hájjal megkent vezérét? Köpcös ismerősünk módfelett sokat tett azért, hogy hatástalanítsa önmagát. Zöldi László Ügyvéd, politikus. Mátészalka, 1932. nov. 16. Sz.: Torgyán Sándor, Papp Erzsébet Nős, 1959, Cseh Mária. Gy.i Attila, 1962. T.: Zeneműv. Főisk., hegedű, 1946-50, ELTE JTK. 1951-55. É.: 1956 az 1. sz. Ügyvédi Munkaközösségben ügyvédjelölt, 1957 a Főv. Bíróságon fogalmazó, 1957-90 Újpesten ügyvéd, 1958. aug. kizárják az Ügyvédi Kamarából, segédmunkás, dec. visszaveszik, de kat. és pol. perektől elzárják. 1956- az Fotó: Schmidt Andrea FKGP tagja, 1988 bekapcsolódik a párt újjászervezésébe, 1990. ápr.-dec. a párt főügyésze, a nagybp.-i szerv, eln., 1991. ápr.-jún. a párt társéin., jún.-eln. 1990- országgy. képv. (Szabolcs-Szatmár-Bereg m.), 1990-92 az alkotmányügyi, törvényelőkészítő és igazságügyi biz. aleln., 1990-91 az FKGP-frakció vez. írod.: Ómolnár Miklós: Torgyán a kapuk előtt (1992). Vakcina hungarica Senki nem szolgált annyi kacagtató jelenettel az elmúlt évek politikai színpadán, mint éppen ő. Az első scénák zavara után elkaccantotta magát a parlament, el a sajtó, el a választó. Népes publikumának tetemes része a szórakozni vágyókból rekrutálódott. Minél szilajabban dörgött, annál többször mondogatták: „Hát nem édi ez a torgyi-borgyi?" Mi fakasztott nevetést? Honnét a fölény a szemlélőben? Torgyán doktor szabályszerű politikai karriert futott be. Választott magának egy, még a negyvenöt évvel ezelőtti (utolsó szabad?) választásokon győztes pártot, zászlajára tűzte a hajdani és újra kívánatos jelképeket. Kettőskereszt, hármashalom, trikolór, Biblia, bor, búza, békesség, a nemzet gerince, föld, Kert-Magyarország, Trianon-revízió, a magántulajdon szentsége, gyermekáldás, anyagi fölemelkedés, világpiac. Ami szem szájnak ingere. Aztán remek érzékkel lavírozva a törvényes lehetőségek hullámhegyei és völgyei közepette, leszalámizta a saját pártját. Egészen addig, amíg vezér nem lett. Ennek során fenyegetett patakvérrel, bolsevista visszarendeződéssel, népek tengerével, és kecsegtetett mindazzal, amit föntebb már soroltunk. Szavait hitelesítendő, össznépi felvonulásokat szervezett, korteseket etetett - olykor képletesen, olykor valóságosan pozíciókat követelt, kilépett a kormánykoalícióból, ellenzékiesen bírált, kormánypártosan igazodott, botrányt keltett, s amikor a botrányt mások hozták rá, sebeit kitakarva törvényes elégtételt követelt. Ha jól meggondoljuk, semmi olyat nem tett, amit a parlamenti pártok többsége ne tett volna. Minden ajtónyílásba betette a lábát, minden rekvizítumát mások is használták, ha nem is ilyen összeállításban. Időnkénti küllemváltoztatásai ugyanazon szabók, hajfodrászok közreműködésével megy végbe, mint a többieké. Miért fakaszt tehát mosolyt? Mert úgy tetszik, túljátssza a szerepét, és nincs hatalma annyi, hogy mások érdekét sérthesse. Ezen megy a kacarászat. Holott nem ő a vicces, hanem az eszköztára. Miért nem vesszük észre, hogy nem más ő, mint egy politikai vakcina? Legyengített .kórokozókat tartalmazó oltóanyag, amely ellenanyag-termelésre készteti az ép szervezetet, s így ellen tud állni, ha a valódi fertőzés bekövetkezik. Miért nem vesszük észre, hogy a nemzeti érzések sormintakénti alkalmazása, a túllihegett jelképek egymásra hegyelése nemcsak módszerében korszerűtlen, hanem tartalmában is? Vagy ez az oltóanyag nem megvéd, éppen ellenkezőleg: megbetegít? Nem erejénél fogva, azért inkább, mert élénkíti a „nemzettestben" lappangva megmaradt, örökölt bacilusokat? Berkes Erzsébet