Délmagyarország, 1994. január (84. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-15 / 12. szám

A hét karikatúrája Börtönrock - Ha meghirdetik a börtönprivatizációt, öregem, én azonnal beszállok Mester és tanítványa. (Fotó: Révész Róbert) A művek utaznak, az alkotók maradnak A figyelmes olvasóknak talán nem szereznek meglepetést a bevezető sorok, hiszen majd egy esztendővel ezelőtt tudósítottunk ugyanezeken a hasábokon a szegedi „Csillag" börtön kulturális életéről - merthogy ilyenje is van neki! -, s annak jeles eseményeiről. Ezek közül is most az első börtönkiállítást kell megemlíteni, melyen három elítélt - két festő és egy fafaragó - mutatkozhatott be - a börtön falain belül. Az „Itt vagyunk..." sokatmondó címmel megrendezett tárlat szigorúan zártkörű volt, hiszen a fegyház második emeleti foglalkoztatójában megrendezett kiállítást jószerivel csak a börtön lakói és dolgozói tekinthették meg« A művekkel azonban a nagyközönség előtt sem vallhatott volna szégyent a bv-intézmény, hiszen azokat a neves szegedi szakember, Pataki Ferenc festőművész, a Szegedi Szépmíves Céh egyik vezetője zsűrizte és véleményezte. S mi sem bizonyítja jobban kedvező ítéletét, minthogy ő vállalta a tárlat megnyitását. De mi történt azóta a Csillagban? Tévedés lenne hinni a Hófehér álmok - gipszből közhelynek, miszerint a börtönökben megáll az idő. A képzőművész szakkör életében semmiképpen. Legalábbis ez derült ki Ördögh József bv-őrnaggyal, a szegedi Fegyház és Börtön közművelődési nevelőjével, valamint Palócz Lajos festővel folytatott beszélgetésünkből. Hogy utóbbi művész milyen kapcsolatban áll a börtönnel, az rövidesen kiderül. A tavalyi kiállítás fellendítette a szakkört, hiszen utána újabb elítéltek jelentkeztek, kik alkotni szerettek volna. S amíg egy-két ember esetében nem volt különösebb teljesítmény előteremteni a szükséges anyagiakat, addig 10-14 embernél ez már bravúrnak számított a költségvetésből gazdálkodó intézménynél. Maradt tehát a civil életben megszokott út: pályázni. Itt végül a Művészeti és Szabadművelődési Alapítvány jelentette a börtön művészeinek mentsvárát, hiszen támogásukkal biztosították a szakkör fentmaradását, az elítéltek személyiségfejlesztésének egyik - maradva a vár-hasonlatnál - bástyáját. - Én mindössze két mondatot szeretnék szólni mondja Palócz Lajos festő, a szakkör vezetője. - Negyvenöt éves gyakorlatomból a tudást és a szeretetet próbálom átadni. Azt akarom, hogy az ő egyéniségük alakuljon ki, ezért soha nem is húztam bele a rajzaikba. Ennyi a lényeg, amit szerettem volna elmondani, s ne velem foglalkozzanak, hanem a börtönnel - fejezi be szerényen a börtön művészeinek őszhajú atyja. Bár megérdemelne több szót is áldozatkészsége, példamutató magatartása, beszélgetésünk már a fegyház kőlépcsőjén folytatódik, a híres második emeleti foglalkoztató felé baktatunk, ahol éppen a szakkör tagjai szorgoskodnak. A cirklivel ellátott, feketére festett faajtón belépve a rideg börtönvalóságtól szokatlan világba csöppenünk. A falakon töménytelen mennyiségű kép, néhány paraván még a tavalyi kiállítás képeivel, az egyik asztalon pedig 10-12 hófehér gipszszobor. Régi ismerősként üvözöljük egymást Kerekes Bálinttal, a csoport vezetőjével, hiszen az első börtönkiállítás alkotójaként már találkozhattunk. Az akkor szereplő két festő közül egyébként már csak vele beszélhetek itt, hiszen társa időközben szabadult. De a szobán körbenézve láthatom, hogy nem maradt egyedül: vagy tízen festegetnek még rajta kívül. Hozzáteszem , hogy azért ő számít a csoport doyenjének és legtermékenyebb alkotójának is. Büszkén mutatja füzetében a képek jegyzékét, majd söpör végig mutatóujjával a falakon függő képeken: - Ezeket mind én festettem - az esztendő alatt körülbelül 140 képet. S a magam mérsékelten szakértő szemével látva állíthatom: a tempó nem ment a minőség rovására. Később Bálint egyik büszkesége, ügyes tanítványa, Farkas Ferenc kalauzol a képek és alkotók között. A magas, barna hajú, szemüveges fiatalember finom modorában mond egy-két szót mindenkiről, majd amikor a büntetésekről érdeklődöm, a sarokban munkálkodó elítélthez irányít. Ő a rangidős - már a börtönben letöltendő idő hoszszúságát tekintve. Köztudott, hogy a szegedi Csillag Börtönben szállásolják el a legsúlyosabb bűncselekményekért elítélteket. Másfélszáz életfogytosuk van, mindannyian a „fektetett nyolcas", a börtönzsargon szerinti végtelen jegyében. Ám gyorsan megtudom, hogy a sarokban lévő asztalnál ülő, hófehér gipszszobor fölé hajoló szakállas fiatalember Magyarország leghoszabb börtönbüntetését tölti. - Jó magaviselet estén 2017-ben szabadulhatok majd gyorsan hozzáteszi -, de még másodfokon van az ügyKözben beszélgetésbe elegyedek Tarr Károllyal, s kiderül nem újkeletű vonzódása a gipszszobrokhoz, hiszen Budapesten is porcelángyárban dolgozott. Az asztalon még jónéhány hófehér szobor díszlik, előttük kis papírokon a címük. A mankóra támszkodó féllábú emberroncs kétségbeesetten nyújtja a kezét: „Kérlek, segíts!" - olvasom a lapon. Mellette gipsztulipánt tart egy keffses kéz: „Tőlem neked". A címek mellett két nevet olvasok még a kartonokon, megtudom, hogy ők is életfogytosok, csak most nem lehetnek jelen. Éppen tárgyaláson vannak. Mindketten. Bűntársak voltak ugyanis. Az igazán lényeges dolgok - itt is, miként annyi más színtéren - a szemnek láthatatlanok. Merthogy dobozba zárták őket. A szakkör alkotásainak javát, a szolnoki kiállításra szánt műveket ugyanis már becsomagolták a nagy utazásra. Sokáig kétséges volt, hogy el tudják-e küldeni a műveket. Végül Gasztány Ferenc vállalkozó sietett a segítségükre, aki mindenféle ellenszolgáltatás nélkül biztosított keretet a képeknek. Hiába, szponzorok nélkül már a börtönben sem megy. Takács Viktor A hét híre Saját kezű műtét Egy amerikai férfi önkezével - és egy motoros fűrésszel - fosztotta meg magát hímvesszejétől, mert nőként kívánta folytatni életét. A floridai Arcadia rendőrségének közlése szerint a teremtés 23 éves koronája tettes és áldozat egyszemélyben - nem érezte magát férfinak. Ezért meg akarta változtatni nemét és szerdán a tettek mezejére lépett, hogy megvalósítsa szándékát. Az orvosok megkísérelték visszailleszteni helyére a lefűrészelt testrészt - amelyet az illető házának közelében, egy bokor alatt találtak meg - de kudarcot vallottak. Heti „nyeretlenek" A hét fotóját Révész Róbert készítette Maszek alapon Eladó a „mongol" dinoszaurusztojás Eladó az ország egyetlen magánkézben lévő és hivatalosan is nyilvántartott dinoszaurusztojás. A mintegy 70-80 millió éves, feltehetően Mongóliából származó 2,5 kilogramm súlyú tojás egy kaposvári magángyűjtő tulajdonában van, amelyet 1992ben nyilvánított védetté a Magyar Természettudományi Múzeum. Szabó János, a múzeum föld- és őslénytárának helyettes vezetője elmondta: a múzeum tulajdonában három dinoszaurusztojás van, de az országban több tíz, illegálisan behozott dino-tojás is lehet különböző magángyűjteményekben. A Mongóliából származó dino-tojás 500 dollárt, míg a ritkaságszámba menő kínai, akár 2000 dollárt is ér a világpiacon. A szakértő szerint a kaposvári lelet értéke 400 dollár, azaz 40-50 ezer forint. A tojáshoz egy egymillió forintos"kölcsön fejében jutott hozzá a gyűjtő letétként, ám a pénzét még a mai napig nem kapta vissza.