Délmagyarország, 1994. január (84. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-12 / 9. szám

A DM KFT. ES A DMKIK GAZDASAGI MELLEKLETE Deficites társadalombiztosítás f Fotó: Schmidt Andrea Kézen fogva. A tb helyzete korántsem rózsás Több mint egy esztendeje, hogy a társadalombiztosításnak nem volt egyetlen olyan napja sem, amikor ne szorult volna rá arra, hogy hitelt vegyen igénybe a központi megelőlegezési számlára. Ezért is nagy jelentőségű, hogy - nem kis küzdelem után - az idén továbbra is mind a két társadalombiztosítási ág szabadon hozzáférhet e forgóalaphoz mondta Berényi Sándorné, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár főigazgató-helyettese egy sajtóbeszélgetésen. Rámutatott: az elmúlt évben kétségtelenül igen nagy összegeket vett igénybe a megelőlegezési számláról a társadalombiztosítás. Ennek elsősorban az volt az oka, hogy 1992-ben több mint 31 milliárd forintos hiánnyal zárta az évet a biztosító, s ezt az összeget 1993-ban folyamatosan maga előtt görgette. Tovább növelte a nehézségeket, hogy sokáig tisztázatlan volt. milyen módon rendezhető a tb 1993-ra tervezett 40 milliárdos deficitje. Mindezen problémák következtében tavaly december 27-én még 64,4 milliárddal tartozott a két biztosítási ág a központi költségvetésnek. Az óesztendő utolsó napjaiban viszont kedvező fordulat történt a biztosító életében. A '93-as hiányra kibocsátott kötvények közül ugyanis újabb 10 milliárd forint értékűt sikerült értékesíteni. Ugyanakkor az állami költségvetés is végre átutalta azt az 5,6 milliárd forintot, amelyet az áfakompenzációval összefüggő egyszeri kiegészítésre előlegezett meg a tb. Hasonlóképpen átutalták a személyes kárpótlásra fordított 4 milliárd forintot. Az 1992-es 1,1 milliárdos tartozását is törlesztette az állam. Mindemellett további 5 milliárd forint folyt be a tb kasszájába a megyei tb-igazgatóságok befizetéseiből. A pozitív változások következtében 1993. december 31-ére 34,5 milliárd forintra apadt a tb adóssága a költségvetési forgóalappal szemben. Elhangzott még: a tb gazdasági helyzete mindezek ellenére korántsem rózsás. Addig ugyanis, amíg a likviditási tartaléka nem éri el a kiadási főösszeg 6 százalékát, a tb rászorul a megelőlegezési számláról felvehető hitelre. Éppen ezért fontos, hogy mielőbb elkeljenek a '92-es, illetve a '93-as hiány fedezetéül szolgáló kötvények, rendeződjék a tavalyi, tervezetten felüli hiány sorsa, és megkapja az őt megillető vagyont a társadalombiztosítás. Ez utóbbival kapcsolatban a főigazgató-helyettes rámutatott: rövid távú befektetésekre a társadalombiztosítás csupán vagyona hozamából használt fel pénzt. A híresztelésekkel ellentétben tehát sohasem nyúlt ilyen célból a megelőlegezési számlához. A tb-alapok egyébként jelenleg 17,2 milliárd forintnyi vagyonnal rendelkeznek, 13,1 milliárd forint értékben lakásfedezeti kötvénnyel, 3,1 milliárd forint erejéig pedig különböző, elsősorban banki részvényekkel - tájékoztatott Berényi Sándorné. Sport - pénz M

inden sporthoz pénz kell, ezért nem szisszentem fel egyszer sem az ősszel, amikor a mostoha szőregi focipályán száz forintot kértek a nem mindig színvonalas mérkőzések megtekintéséért. Bőven van ott még mire költeni. A vidéki megyei I. osztályú pályákon is körbejárnak a mérkőzés alatt a helyi aktivisták, negyven-hatvan forintokat szednek, arpi persze legtöbbször csak a szódavízre elég. Nagyon kevés pénz lehet egyes sportágakban, vagy nagyon rosszul sáfárkodnak vele. Erre legelőször akkor döbbentem rá igazán életközeibői, amikor a majd kétszázezres város, Szeged első számú focicsapatának exvezetőedzőjét láttam kiszállni egy nem is kifejezetten nagy márkát képviselő taxi vezetőüléséből, néhány héttel lemondása után. Azóta többször találkoztam vele, utassal, vagy valamelyik droszton, s rákérdeztem a sportos kollégáktól. Mit csodálkozol - hangzott a válasz -, előtte is taxizott, utána is oda tért vissza, sőt az se lenne meglepő, ha közben is beült volna. A jelenlegi vezetőedzőt - ezért talán szégyelhetném is magam - nem a focipályáról ismertem először, hiszen nem jártam utánpótlásmeccsekre. Szeged legismertebb éjszakai szórakozóhelyén viszont nagyon gyakran láttam, sokkal sűrűbben, mint bármelyik fegyelmezetlen focistát. Ő azonban nem jókedvében múlatta az időt, hanem a pult mögött állt. Dolgozott, mint ahogy máig is dolgozik. Már a neve is olvasható volt az első számú szegedi focicsapat összeállítása után, mikorra összeállt a kép, ki is ő valójában. Elgondolkodtató volt. Soha sem hiányzott, legyen az péntek vagy szombat éjszaka, fontos mérkőzés előtt, győztes vagy vesztes meccs után. Az előestéket olcsó humorral még csak meg lehetne magyarázni - ellenőrizheti játékosait -, a mérkőzés utániakat azonban már nehezebben. Mert még egy oly' sokszor vesztes gárda is eltarthatná edzőjét, ha már a legnépszerűbb sportág - helyi szinten legmagasabb osztályú csapatáról van szó. Legnehezebb azonban egy jó eredmény után a pult mögött állni, vagy körbemenni az üres poharakért. jegyszer sportos kollégámmal meghívott bennünket egy H/italra, tulajdonképpen akkor ismertem meg. Azóta, ha csak tehetem, másik pultnál kezdek bele a „tonikot jéggel citrommal" mondókámba. Menekülésem legfőbb oka, hogy teljesen elbizonytalanodtam. A borravalót illetően. Eddig úgy éreztem, hogy bármilyen helyzetben magabiztosan, az elvárásoknak megfelelően tudom kerekíteni a végösszeget, a vezetőedzővel szemben azonban egyszer s mindenkorra megállt a tudomány. Az IKM prognózisa '94-re Az ipari termelés 1993. évihez hasonló mértékű. 1-3 százalékos növekedésére lehet számítani 1994-ben - állapítja meg az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium előrejelzése. A kutatóintézetek véleményére alapozott prognózis szerint az idén megáll a lakossági fogyasztás és az export csökkenése. Ez, bár előrevetíti a szerény növekedés lehetőségét, még mindig nem azt jelenti, hogy megteremtődtek a stabil növekedés feltételei. A növekedést serkenti a privatizáció előrehaladása, a vállalatok átalakulásának befejeződése. Zűrös átjáró — Diskura a „csillagműhelyben" Embargó alatt a tápéi hajóépítők? Fotó: Schmidt Andrea Csend. A hajók nem járnak, nem is kopnak (Folytatás az I. oldalról.) Valaha jobb időket is megéltek a tiszai hajóépítők. Megsárgult fóliák tanulsága szerint már 1891-ben vetettek itt hajót a Tisza hátára. Bethlen Gábor sajátkező aláírásával tanúsítja ezt egy okmány. A Tiszai és Körösi Kotrások M. Királyi Vezetősége aligha gondolhatta volna, hogy a szomszédban dúló háború a csőd szélére kergeti majd Tápén a hajóépítést. - Két választásunk maradt. Vagy éhbéren itt tartjuk a 150 munkást és ezzel kockáztatjuk az egész üzem jövőjét, vagy embereket küldünk el. Tavaly októberben az utóbbi mellett döntöttünk - mondja az üzemvezető - Kilencvenkilenc kollégánktól kellett megválni. Most csökkentett létszámmal, hatvanan dolgozunk. - Van mit? - Lesz mit! Ez a lényeg veti közbe a műszaki vezető Évek óta csak egy-két hónapra láttunk előre, most az első félévre biztos az itt maradók munkája. Ha véget ér a háború, jelentős fejlődés elé néz a tápéi hajójavító. Csakhát... meg is kell azt még érni. - Nehezen vészeltük át a tavalyi esztendőt - meséli kísérőnk. Molnár János - Az emberek nagyon megszenvedték a változást, szerencsére a cég életben maradt. Most már több apró munkánk is akad. Az egyik, a személyszállító Óbuda, éppen ott pihen a Tisza-parton. Jobb időkre, békésebb vizekre vár. - Tavaly több szép munkánk is akadt. A legjobb a Baros volt. A teljes acélszerkezetet itt készítettük, a befejezést meghagytuk az újpestieknek. Azután irány a Duna-Majna-Rajna csatorna. - A csatornába csak olyan hajót engednek be, amelyiknek van minősítése - meséli Ungi Gyula. - A tápéiaknak ezek szerint van. - A Germanische L'loyd cég aprobálta az üzemet. - Mit csinált vele? - Aprobálta. Azaz minősítette és ellenőrzi. így tudunk csak a nyugat-európai piacokon pályázni. Most éppen Németországban, Ausztriában és Hollandiában próbálkozunk. A „csillagmúhelyben" közben éppen arról folyik a szó, hogy holnap reggel hánykor találkozzanak a kollégák. - Messze-e? - Csak ide Pestre. Ha a munka nem jön helybe, akkor mi megyünk utána - mondja Balázs István hajólakatos, aki élete nagyrészét a hajóépítésnek szentelte, harminc esztendeje jár naponta Újszegedről Tápéra. - Mivel mennek, hajóval? - A, dehogy. Vonattal. - Megéri? - Nem nagyon, de mit csináljunk. - A család mit szól hozzá? - Nem örülnek neki, hogy hétfőn megyünk és csütörtökön este jövünk. Nekünk meg nem nagyon van időnk gondolkodni, tizenkétórázunk, hogy hamarabb kiteljen a hét. Azt a jó négy évet, ami még hátravan a nyugdíjig, már szeretném itt kihúzni. A hegesztők még csak kelendőek, de egy lakatos nehezen találna ma munkát. - Mire emlékszik szívesen az elmúlt harminc évből? - A katamaránokra. - Utazott is rajtuk? - Hogyne. A Balatonon szolgálnak, amikor Siófokon nyaraltunk, hajókáztunk egyet. Nagyon jó érzés volt. - Mit kívánjunk? - Sok munkát. Csak most veszem észre, mitől is voltak sokáig olyan furcsák a hajók között mászkáló emberek. A januári „tavaszban" egyiken sincs kabát. - Birkóztunk már nagyobb fagyokkal is. Megszokja az ember a hideget. Higgye el, ez az idő nekünk már tavasz mondja Molnár János - Csak munka legyen. Tizenkilenc éve, amikor idejöttem, még arról beszélt mindenki, mikor fogják bevezetni a kétműszakot. Ma meg, ha munka van, nem számít az idő. A többség a szomszédos háború befejezésében bízik. No meg az 1996-os világkiállításban: - A helyszín nekünk nagyon szerencsés. Tömegesen csak víziúton lehet majd megközelíteni az expót - tervezget Ungi Gyula - Akkor fog jó világ jönni ránk. Addig meg csak életben maradunk valahogy... Fölkapaszkodunk az eső áztatta töltésre. A hatalmas hajódaruk messziről úgy festenek, mint sok sárgára mázolt bogárka: ahogyan mozognak, mintha tücskök dörzsölnék a tenyerüket. Hallkan berregnek az emelő motorjai. Tömörkény veretes mondatai járnak a fejemben, a Rónasági csodákból ideidézem hát, amit a tiszai hajóácsokról írt: „A fűrészelők fűrészelnek, vágván nehéz törzsekből azokat a keményfadeszkákat, amikből a hajók oldata készül. Nagy gerendákon áll a fatörzs és áll a tetején egy ember, meg alatta is áll egy ember. Egyik fölfelé emeli a négykezes fűrészt, a másik meg lefelé húzza. Aki fölül van, az igen komoly ember, rendszerint mert ő vezeti a fűrészt rendes irányba, továbbá ha leesik onnan, igen nagyot puffan..." Rafai Gábor