Délmagyarország, 1994. január (84. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-03 / 1. szám

HÉTFŐ, 1994. JAN. 3. KAPCSOLATOK 13 OLVASÓSZOLGÁLAT IS) Tömőikény-napok - segítséggel LEVÉLCÍMÜNK: DÉLMAGYARORSZÁG SZERKESZTŐSÉGE, SZEGED, SAJTÓHÁZ, PF.: 153.6740. TELEFON: 481-460 Megválaszolatlan kérdések nyomdaügyben December 23-án rövid hírben számoltak be, hogy a Szegedi Nyomda is, többek között, az ÁVÜ-től hitelben részesül, melynek jó részét hiteleik visszafizetésére fordíthatják. 1992 késő őszén tartott nyugdíjas találkozón, mely az idén elmaradt, még a beígért új nyomdaüzem közös nyugdíjas látogatással együtt, megkérdeztem Perényi megbízott igazgató urat, hogy mi van a korábbi igazgató és vezetés (Molnár úr!) elszámoltatásával, melyre azt a választ kaptam, hogy a vizsgálat folyamatban van, melynek befejeztéről és eredményéről ezideig nem hallottam sok volt munkatársammal együtt. 1935-től dolgoztam megszakításokkal a nyomdában és onnan mentem nyugdíjba 1981 tavaszán. A munkánk eredményéből és állami támogatásból fejlesztették és nagyobbították az üzemet a régi Kárász utcai ingatlanhoz került a Kölcsey utcai Patzauer ház, a Bajcsy-Zsilinszky utcai ingatlan jó része, majd a gedói ingatlan, melynek ma már csak egy részén van a korábban megálmodott új nyomda. Molnár úrék az ingatlanok jó részét eladták (nem tudom, mennyit és mennyiért), az illetékesek bizonyára tudják. Hallomásból tudjuk csak, hogy káeftésítettek, lízingeltek, a dolgozók jó részét szélnek eresztették, de a tartozások nem szűntek meg, melyet a fenti hitelből kívánnak részben kiegyenlíteni. Mi, régi dolgozók is szeretnénk tudni, mennyit fordítottak a befolyt összegből a tartozások kiegyenlítésére, vagy annak is jó részét, mint korábban, rosszul elgazdálkodták? Hlaváthy László nyugdíjas Ismét nagy sikerrel rendezték meg december 16- 17-én a Tömörkény-napok eseményeit. Az iskola diákjai mellett az idelátogató közel 400 általános iskolai tanuló önfeledten játszott, szórakozott ezen a két napon. A különböző szaktárgyi versenyek magas részvételi aránya és színvonala méltó volt a hagyományokhoz, a játékos vetélkedők légköre az iskola szellemiségéhez. Az egyes versenyek, vetélkedők megrendezéséhez jelentős segítséget nyújtottak azok a vállalatok, melyek nem csak szavakban, hanem tettekben is hirdetik az oktatás stratégiai fontosságát. Köszönet jár ezért minden támogatónak, így az Agrobank Rt.-nek, a Pick Rt.nek, a Meszeszolg Kft.-nek, a Matáv-nak, a Burger King-nek, a Csiszár Autósiskolának, a Primagáz-nak és minden külső közreműködőnek. Az Adidas támogatásával rendeztük meg az első nyílt középiskolai női sakkversenyt Adidas-Tömörkény néven. Szeretnénk, ha ez a jövő évben már a Sakkszövetség versenynaptárában is szerepelne. A rendőrség és a Prolog kerékpárszaküzlet nagysikerű elméleti és ügyességi versenyt rendezett. A Vaillant Kft. nem csak környezetvédelmi termékeivel ismert, hanem a diákok környezetvédelmi versenyét is támogatja. Óriási sikert hozott a népszerű Mindent vagy semmit tévéműsor háff adaptációja, melynek megrendezéséhez a Centrum Áruház nélkül nem lett volna lehetőség. Végül, de nem utolsó sorban, köszönet illeti az iskola vezetőségéi és tanári karát azért, mert immár ötödik alkalommal szervezték meg számunkra ezt a csodálatos két napot, melyen elmosódtak a tanár-diák ellentétek, mindenki egyet akart, jól, önfeledten, tartalmasan szórakozni. Ennek ez a két nap maximálisan eleget tett, s ezért még egyszer fogadják a diákság köszönetét. Horváth Márta 2/A Tisztelet és Köszönet! Nem szolgáltunk iá Válasz Fehér Bélának Engedje meg, hogy röviden válaszoljak a Délmagyarország december 17-i számában megjelent keretes cikkére. Először is megköszönöm, hogy felhívja iskolánk vezetésének, tanulóinak a figyelmét a Kiss Ferenc szobor áldatlan helyzetére. A köszönet mellett azonban keserűséget is érzek, hiszen a fent említett cikk hangneme, hangvétele egyértelműen negatívan állítja be iskolánkat. Erre nem szolgáltunk rá! Különösen bánt, hogy - ez a cikkből kiderül - információhiányban szenvedő polgártársunk oktat ki bennünket. Uram! Ha Ön olyan sokszor jár erre, mint ahogyan azt a levelében írja, akkor tudnia kell, hogy a szobor nem először került, ahogy Ön írja - természetesen pontatlanul - a sárba. Ez a harmadik eset. A szobrot négy markos legény hiába próbálta visszahelyezni, ezt a műveletet csak daruval lehet elvégezni. A nyilvánvaló vandalizmus miatt rendőrségi feljelentést tettünk. A rendőrség sem tudja a szobor biztonságát garantálni. Biztosíthatom továbbá; hogy Kiss Ferencnek, a szegedi erdők atyjának a szellemisége továbbra is élénken él iskolánkban. Ezt támasztják alá eredményeink is. « Nádaskay Gábor a Kiss Ferenc Erdészeti Szakközépiskola igazgatója Az az ember, aki arra vállalkozott, hogy a tudásra, kultúrára vágyó emberek részére, az ő szolgálatukra fiatal embereket képezzen szakértőkké, néha hajlamos az elkeseredésre. Különösen a mai világunk esetleges, néha zűrzavarosnak tűnő események sokaságának láttán, amelyek nem mindig kedveznek a kultúra terjesztőinek. 1993. december 13-án és az azt megelőző napokban mégis olyan dolgok történtek, amelyek optimista hangulatot kényszerítenek minden elkeseredésre hajlamos emberre. Történt ugyanis, hogy a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola; Énektanárképzésért Alapítvány, a JGYTF 1. számú Gyakorló Általános Iskola Alapítványa, a JGYTF 2. számú Gyakorló Iskola Alapítványa, a Szegedi Nonprofit Menedzserképzésért Alapítvány karácsonyi koncert szervezésébe kezdtek. Szokás szerint: ötlet van és nagyon jó, de pénz (?) az nincs. Minden ötlet pedig csak annyit ér, amennyi megvalósít• December közepén - az adventben élve - élénk sárga színű meghívó hívta fel magára a figyelmemet. A Juhász Gyula Tanárképző Főiskola ének-zene tanszékének 20. éve működő Művészeti Diákköre hívta meg szűk körben a nagyérdemű közönséget a jubileumi estjére. Műsorukon szerepelt Carl Orff: A hold Kis világszínház - operájának keresztmetszete oratórikus előadásban. A Szt. Ferenc utcai épület II. emeletének lépcsős előadóterme ezúttal is kicsinek bizonyult. A meghívó értelmében dugig megtöltötték az ének szak négy évfolyamának hallgatói a zenekedvelő oktatókkal, barátokkal és családokkal kiegészülve. A narrátor bevezetője egy olyan hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy országba vitt minket - a hallgatóságot —, ahol sosem járt a holdfény, a nép a csillagokat sem ismerte, így aztán az estéket a merő bánatos égbolt takarta be. Egyszer azonban négy legény nekivágott a nagyvilágnak, s addig mentek, mendegéltek, amíg egy öreg tölgyfán meg nem pillantottak egy nagy aranygolyót. - Elindult a cseA hold Egy örökzöld diákkör 20 éves lekmény, ami az elbeszélő kiegészítéseivel válik teljessé. Az aranyfényű lámpást ellopja a négy parasztlegény, hazaviszik, ahol a furfangos ismertetésükből a mesebeli falusi nép is megtudja a különös lámpa rendeltetését. A legények megvénülnek és meghalnak, kívánságukra negyedenként velük temetik a holdat is, amely lenn is feldereng, felébresztve az egész sírvilágot. A vigalomra az öreg Petrus is felébred, majd odébb áll a zsákmánnyal és kiakasztja a mennyek tornácára, ahonnan a föld kerekét bevilágítja. Amikor egy kisgyerek hangja hallatszik: Nézd, ott a hold - a mindenfelől jövő emberekkel mi is megilletődve néztük az égi csodát, és a különös énekhang tudtul adta, hogy maga az éjszaka énekel. Mindezt énekelte huszonvalahány tanárjelölt. Sikerüket fémjelezte a kirobbanó és hosszan tartó taps, és a tipikus diákelismerés: a padok, padló dobogtatása. Igen, örültünk az egy óra hosszat tartó reális és szimbolikus cselekménynek, a meseszerű - komédiáskedvű valóságnak és hittünk az emberien mély varázslatnak. Együtt éltünk a lelkes szereplőkkel, az általuk megjelenített operával, melyben a színjáték, ének és zene valóban teljesen egyenrangúvá vált. Az egész szereplőgárdát, a kórus tagjait, a két hegedűst és a két citerást csakis a megérdemelt dicséret illeti. Kiemelten említem a főszereplőket - Banner Géza, Kónya Géza, Kohlmann Péter, Molnár Gábor, Blaho Attila, Cs. Nagy András, Gombos Viktor, Marosvári Dorottya -, akik a fiatalságuk életvidám erejével játszottak. Az elismerés szavai a két kitűnő zongoristához - dr. Dombi Józsefné docens és Lázár Zsoltné adjunktus - is szólnak. Külön köszönetet kell mondani annak, aki ezt a kevésbé ismert dalművet betanította, rendezte és vezényelte. Vezényelte? Bárdi Sándor tanszékvezető főiskolai docens ugyanis elöljáróban bejelentette: ő nem vezényel, hanem... leült és szavaival élve diszpécsereskedett. Ami igaz, olyan jól irányította és hangolta össze a közös munkát, hogy a régebbi dicső múltat idéztette fel, amikor a kis operaegyüttese még a tanyaszínházat is felvállalta. Az egykori alapítók ma már negyvenévesek. A kis csemetéből felnőtt sudár, aranyosan terebélyes fenyőfa lett, mely mégis mindig ifjú marad. Örökzöldi minőségében nem lehet észrevenni az elhullajtó tűlevelek hiányát. A húszéves együttest huszonévesek alkotják, s ez utóbbi szám csaknem változatlan, állandó. Születésnapi köszöntésül azt kívánom - remélem, nem egyedül -, hogy a főiskola Művészeti Diákköre az intézmény falain túl is hallathassa magát újra. Hadd legyen városunk is részese nemes törekvésének, sajátos művészetének! Kívánom, hogy a nap éltető ereje sugározza további erejét. Pleskó András A művész legyen hálás!? Nemrégiben a DM-ben olvastam a Már gesztusokra sem futja? című írást. Eszembe jutott egy cikksorozat, 1913-1914-1921... Régi újságokat böngészve találtam rá a fenti dátumokkal jelzett cikkekre. Úgy látszik, errefelé az „élő alkotókról való elfeledkezés" öröklött szokás. íme: „1913. március 31. Szegedi Napló. A Széchenyi szobrát már tizennyolc hónapja zsák takarja. Várja Deákot. (Zala György alkotását.)" „1914. december 29. „Szilveszter éjszakáján szobor leleplezés lesz. (Az eddig zsákba varrt Széchenyi szobrot leplezik le.)" És most jön a csattanó: „1921. augusztus 20. Stróbl Alajos engedélyt kért és kapott, hogy bevéshesse nevét, az általa készített, Széchenyi szobor talapzatára." (a szegedi városi tanácstól.) Egy alkotóművész legyen hálás, hogy megajándékozta városát egy értékés művészi alkotással!? S. Fodor László ható belőle. A dolog egyszerű: pénzt kell szerezni. A főiskola menedzser szakos hallgatóinak és az őket oktatóknak van némi rutinjuk „pénzszerzés" ügyben, hiszen 1993 áprilisban nemzetközi konferenciát szerveztek, üres pénztárcával indulva, de az eredmény gyönyörű volt, mert mindenki összefogott. A csoda most is megtörtént. Másodszor bizonyosodott be, hogy értelmes kulturális cél érdekében a városlakó, az üzletember, a művész, a rendező, a tanár, a diák (kicsi és nagy), a szülő, az iskola és igazgatója, főigazgatója mozdul. Pénzével, szellemiségével, művészetével, megtisztelő jelenlétével valami nagyszerűt, emlékezeteset és éppen ezért kötelezően megismétlendőt hozott létre. Mindebből legalább egyet megtanultunk - kívánom ezt az ismeretet mindenkinek -, kell egy szívvel is megfogalmazott gondolat és mint a példa mutatja, sokan értik Szegeden a szándékot. Ezért a Tisztelet és a Köszönet mindazoknak, akik az 1993. december 13-i karácsonyi koncert szervezői és szereplői, támogatói voltak. Tisztelet és Köszönet a Szegedi Nemzeti Színház azon művészeinek is, akik szerettek volna résztvenni a szép estén, de nem tehették! Sok-sok ilyen élményt kívánok Neked, Szegedi Polgár! Dr. Rigó Jázon Kétszei ad, ki gyorsan ad Hálás köszönetet mondunk mindenkinek, aki a szegedi KDNP felhívására („Hozz egy kiló lisztet", vagy más tartós élelmiszert, mosószert stb.) a vajdasági nélkülözők segítségére siettek adományaikkal. Az összegyűlt közel 5 mázsa lisztet, 3 mázsa rizst és jelentős mennyiségű egyéb élelmiszert (cukor, étolaj, zsír, konzervek), tisztítószerek (többek között 110 darab szappant), valamint 5 zsáknyi ruhaneműt a nagybecskereki püspökségre szállíttatjuk, ahol a szétosztásról gondoskodni fognak. Köszönjük! Dr. Ladányi Gabriella elnök Gyermekmosolyok Csillogó szemek, átszellemült gyermekarcok, fehérruhás angyalkák kórusa és a betlehemi gyermek születésének képe ivódott belém, elgondolkodtatva múltról, jelenről, jövőről. Nem kevés munka kellett ahhoz, hogy ezek a szemek csillogjanak és bennünket, meghívottakat felemeljen a szeretet ereje egy röpke pillanatra. December 17-én, pénteken a móravárosi templom adott helyet a Móra általános iskola tanulóinak és tanárainak egy betlehemi játék előadására. Mindannyian, akik jelen voltunk és egy-egy ismerős gyermekmosolyt kaptunk advent idején, erőt és biztatás éreztünk szívünkben további munkánkhoz. Köszönet érte! Palánkainé Sebők Zsuzsa gyermekkönyvtáros Hétköznapi csodák Az ünnepek, az új év eljövetelével az ember számvetést készít: mi történt ebben az évben vele és szűkebb-tágabb környezetével. Kirostálja a kelleténél amúgy is többször jelentkező gondot, bajt, mint feleslegest; de legalább ilyen buzgón gyűjti az apróbb-nagyobb örömöket, melyeknek részese lehetett. A hétköznapi csodákat. Történt nem is oly régen, hogy iskolánk tanulói nehéz körülmények között élő kárpátaljai társaik megsegítésére gyűjtést szerveztek. A nagy lelkesedés mellett azonban rögtön jelentkezett a gond is: a nagy mennyiségű ruhaneműt hogyan tudjuk időre a központi gyűjtőhelyre juttatni. A Szegedi Postaigazgatósághoz fordultunk, kértük, segítsenek megoldást találni. S ők találtak. Példás gyorsasággal, szervezettséggel bonyolították le az akciót. S tették mindezt oly természetességgel, mintha a világ legegyszerűbb dolgát kértük volna. Emberségükért, segítőkészségükért ezúton mondunk köszönetet Gyimesiné dr. Etsedy Saroltának, a Szegedi Postaigazgatóság vezetőjének, Kardos Andrásnak, a Szegedi Postaigazgatóság, Samu Józsefnek és Szunyi Istvánnak a Posta Szállítási Üzem dolgozóinak. Kívánunk mindannyiuknak további munkájukhoz sok sikert, jó egészséget, kellemes ünnepeket, eredményekben, örömökben, hétköznapi csodákban gazdag új esztendőt! a Béke Utcai Általános Iskola tanulói és tantestülete nevében: Mészáros Zsolt igazgató A szponzorok segítettek Köszönjük a Délmagyarország és a kék Délvilág szerkesztősének egész évi segítségét, mely munkánkat nagyban elősegítette és kérjük segítségüket továbbra is. A Nyugdíjasok Pártja ahhoz, hogy a karácsonyi ünnepek alkalmából ünnepi hangulatot tudjon biztosítani, kénytelen volt szponzorokat keresni tekintettel arra, hogy állami támogatásban nem részesül. Ez alkalommal mondunk köszönetet a szeretetteljes gondoskodásért a Szegedi Paprika Rt.nek, a Pick Rt.-nek, a Florin Vegyipari és Kereskedelmi Rt.-nek, a Labor Markét Kft.nek, a Virág Cukrászdának, a szegedi Centrum Áruháznak, a Demir Ali cégnek, a Stühmer édességboltnak, a Szeged városi önkormányzatnak, vállalatoknak és intézményeknek, hogy helyt adtak kérésünknek és bensőséges hangulatot tudtunk teremteni, így szerény ajándékot is tudtunk osztani rászoruló tagságunknak. Egyben békés, boldog új évet kíván! a Nyugdíjas Párt vezetősége