Délmagyarország, 1994. január (84. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-03 / 1. szám

14 HORIZONT DÉLMAGYARORSZÁG HÉTFŐ, 1994. JAN. 3. Tollhegy Annál harsányabb a kritika, minél kevésbé csitítja a hozzáértés. * Az okos ember akkor fogalmaz homályosan, ha nem akarja, hogy szaván fogják. * Nagy urak a kiskirályok. * Az egység túlhangsúlyozása kétségeket ébreszt. * Van, aki idős korára éri el azt, amit megérdemel - van, akit meg akkor fosztanak meg tőle. * Teljesen kiszámíthatatlan az időjárás. Pedig nem is emberek csinálják. * A férfiak mindig ugyanazt a nőt keresik, csak mindig másban találják meg. * Fontos ember nem fontoskodik. * „A legjobb orvosság az idő" - csak sajnálatosan sok kellemetlen mellékhatása van. * Az adott szónak lefelé is kötelezőnek kellene lennie. * Becsüljük meg ellenségeinket: nélkülük elpuhulnánk. * Az országok jövője az iskoláikban dől el. * A párok többnyire éppen azokról a dolgokról nem beszélgetnek, amelyekben a legfontosabb lenne, hogy megértsék egymást. * A közírónak egyetlen dologhoz kell igazodnia: az igazsághoz. * Érzéseid mérlegeléséből házasság lehet, de szerelem soha. * Igazán erős elhatározás nem a munka elvégzéséhez kell, hanem az elkezdéséhez. * Ha a szamárnak sikerül elhitetni magáról, hogy öszvér, nyomban lónak akar látszani. * A sajtószabadsághoz az is hozzátartozik, hogy szabad helyesen fogalmazni. * A nagydobbal hirdetett ájtatosság nem lehet őszinte! * Az udvari bolond is csúfolódott, de legalább szellemesen. * Az rendel, aki fizet. • Csak a sivár léleknek sivár a világ. # Több a tolvaj, mint a rendőr; de még több a meglopott. • Viszontlátni ifjúkori reménytelen szerelmünket: nagy vigasztalás! * Aki nem tud komolyan játszani, az nem tud igazán szeremi. * Csak az nagy építmény, ami nem jár rombolással. Belekezdünk Megint belekezdünk valami­be. Ezúttal egy új esztendőbe. Ez szerencsére csak 365 na­ponként fordul elő, így van idő gondolkodni néhány dologról, például az éjféli gongszónál tett fogadalmakról, már ha vol­tak ilyenek. Én magam nem nagyon szoktam velük bajlódni, na nem azért, mintha nem lenne mit megfogadni, hanem mert amilyen feledékeny vagyok, az új év második napjára úgyis ki­mennének a fejemből. Szerin­tem a legtöbben így vagyunk ezzel. Ki ezért felejti el őket, ki azért. Vagy a pezsgőmámorral együtt horkolódnak ki az orr­lyukakon át, vagy ha nem, ak­kor meg a kijózanodás utáni el­ső ép gondolat: „Jó Isten, mi­ket beszéltem össze!", aztán szót sem ejtünk többé a foga­dalmakról, ha nem fecsegtük ki őket akkor azért, ha meg kife­csegtük, akkor azért, hogy a többiek is mihamarabb felejt­sék el őket. Szerencsére nem nagyon szokás, és persze nem is nagyon érdemes a fogadal­makat az őket tevő felelőtlen alak orra alá dörgölni, mond­juk április közepén, amikorra végképp kiderül: semmi nem változott. Részemről inkább azt szok­tam eldönteni, mit folytatok és mit nem az új esztendőben. Ezek olyan dolgok, amikről már az óévben nagyjából dön­töttem, (gy még véletlenül sem kell fogadkozni. Az például tu­ti, hogy továbbra sem nézem majd a Dallast, sem a „Halló vasárnap !"-ot, nem politizálok, nem akarok képviselőjelölt lenni valami észtveszejtően zseniális, saját kidolgozású, helyesírási hibákkal teletűzdelt gazdasági növekedést serkentő programmal, nem késelem meg a szomszédomat a kocs­mában, nem rabolom ki a sarki postát, nem nyerek a lottón, nem ülök ki a Kárász utcára gi­tározni, mert nem tudok gi­tározni, sem énekelni nem fo­gok, mert akkor kitelepítenék a várost. Viszont továbbra is zötykölődöm reggelente a tro­lin és szagolom a mellettem ál­ló kiskölyök által majszolt hamburgert, zsebre vágott kéz­zel battyogok az üzletek kira­katai előtt és lesem, hátha rövi­dülnek az árcédulák, sóvárog­va lapozgatom a megvehetetle­nül drágának tűnő könyveket, aztán persze meg is veszem őket, és még sok mindent nem teszek, amit a legtöbben nem tesznek, viszont egy sor dolgot teszek, amit a legtöbben tesz­nek. Állítólag ez mozgatja a világot, hogy teszünk és nem teszünk. Meg persze az, hogy mérsékelten optimisták va­gyunk, és várjuk a Szilvesztert, a következőt, hátha lesz valami megfogadnivaló. Zoltán Csaba Mennyi „fölösleges" dolog hiányozna, ha nem lenne! * A ragadozót a saját falánksága csalja tőrbe. * A kisgyermek kacagása a legszentebb hang. * „Aki közel van a tűzhöz, melegszik" - de aki tűi közel megy hozzá, az megéghet! * Az iskola nem pótolhatja a családi nevelés mulasztásait. * Amit kínnal csinálsz, nem fog sikerülni. * Azért érdemli meg a kitüntetést az öreg, mert volt türelme kivárni?! * Irigyelnek, tehát vagyok. * Azzal, hogy valakit félreállítottak, még nem tették fölöslegessé. * Hangos vendég otthon csendes. * Ne segédkezz abban, amire akaratod ellenére kényszerítenek! * A rózsát nem a töviséért termesztik. ' * Hiába jó a munkahely, hogyha alkalmatlan a fej. * A játékos kedély késlelteti az öregedést. * Az ember sorsa nem csak a saját jellemétől függ, hanem mások jellemtelenségétől is. * A talpnyalókból lesznek a zsarnokok. * Csak annak a véleményére lehet adni, akinek van. * A sajtószabadság vívmánya: mindent meg lehet írni a jelenről, amihez a múltban hiányzott a kurázsi. * Miért próbál énekelni, aki csak károgni tud?! * A visszautasítás mindig megaláz. * Vannak gondolatébresztő ostobaságok. * Ugyan ki merne minden gondolatáról számot adni?! * Ismehettevjesztó ehőadászok a téfében, hádióban. * Baj van, ha a pásztor butább a birkáknál. * Hisznek azok az Istenben, akik a hit nevében ölnek?! * Az életünk esélytelen versenyfutás az idővel. * Akit ma nem érdekel a külföldi magyarok sorsa, azt holnap az itthoniaké sem fogja. Maróti Egon Hírzárlat Kanadában A Barbie-Ken gyilkosságok A per csak az idén kezdődik Paul Bernardo 29 éves köny­velő bűnügyében, feleségét, a 23 éves Karla Homolkát pedig már júliusban 12 évre ítélték, de a Barbie-Ken gyilkosságok néven hírhedtté vált borzalmas bűncselekmény-sorozat, melyet az a „szimpatikus" ifjú pár elkövetett, állandó lázban tartja Kanadát. Az egész ügy annyira az „elképzelhetetlen" tartományába illik, hogy az emberek képtelenek napirendre térni felette. Ráadásul Kana­dában teljes hírzárlat van, s emiatt decemberben, többször is a szomszéd országbeli Washington Post volt a kana­daiak legkeresettebb újságja, mely folyamatosan beszámolt a fejleményekről. Karla egy állatorvos asszisz­tense volt, s két tinédzser lány szexuális bántalmazásáért és meggyilkolásáért tölti bünte­tését. Egyiküket darabokra szaggatva találták 1991-ben, azon a napon, amelyen Karla és könyvelő barátja, Paul, örök hűséget esküdött egymásnak. A kanadaiak „hivatalosan" csak annyit tudnak, hogy Kar­lát elítélték, azt nem tudják, hogy beismerte a különös kegyetlenséggel elkövetett kínzásokban és gyilkosságok­ban való közreműködést. És azt sem tudják, hogy Bernardo tárgyalása azért késlekedik, mert időközben kiderült, hogy 1982 óta folyamatosan követett el szexuális bűncselekmé­nyeket. Továbbá azt sem, hogy a feleség már négy év múlva számíthat szabadlábra helye­zésére, mert beleegyezett, hogy a tárgyaláson tanúskodik férje ellen, akitói egyébként a gyil­kosságok elkövetése után el­vált, mert a férfi ót is ütlegelte. Az amerikaiak, kihasználva, hogy rájuk nem vonatkozik a hírzárlat, dokumentum-össze­állításokat és televíziós doku­mentumfilmet készítettek az ügyről. Ezek szerint a házas­pár első áldozata egy 14 éves kislány volt, akit két napon át kínoztak, mielőtt meggyil­kolták volna. A másik 15 éves kislányt több mint két hétig tartották fogságban, mielőtt végeztek vele. A részletek valóban émelyítőek. jó ízléssel idézhetetlenek. Egyetlen körül­mény a „kedves ifjű pár" el­képesztő szadizmusának jel­lemzésére: a második áldozat előtt lejátszották az első ál­dozat kínzásáról készült video­felvételeket. Karla már a házasság előtt segített szexuális partnereket felhajtani Paulnak, s saját 14 éves húgát is felajánlotta „ka­rácsonyi szórakozásnak", s a „parti" létre is jött. Ez a kis­lány állítólag hányadékába fulladt bele, s egy helyi halott­kém halálát balesetnek nyilvánította. Karla Homolka perét követően azonban a tete­met exhumálták és bántal­mazás nyomait találták rajta. A hírzárlatot Francis Ko­vács bíró rendelte el, hogy „egyensúlyt teremtsen a sajtó­szabadság követelményei és a vádlott jogai közt", s ezért számos kritika érte, nem első­sorban a közvélemény, hanem az érintettek részéről, akik úgy vélik, hogy a titokzatoskodás a Karla ellen hozótt meglepően enyhe ítélettel függ össze. A férfi ügyvédei szerint a cél az, hogy Karlát, aki mindenben együttműködött férjével, most Bernardo áldozatának tüntes­sék fel. A vita persze aka­démikus, mert a kanadaiak minden részletről értesülnek. Az ország lakosságának nyolc­van százaléka az Egyesült Államok határa mentén egy 300 kilométeres sávban lakik. A határok pedig azon a vidé­ken meglehetősen átjárhatóak. Azokért a kiadványokért pe­dig, amelyek a szexuális sza­badosság legrafináltabb formá­it népszerűsítik, át sem kell menni a határon. A. P. Adjon Isten minden jót... Úgy tartja a hagyomány, hogy köszönthetjük egy­mást (bizonyos alkalom kapcsán) nyolc nappal előt­te, de utána is. Ha már így van, akkor még én sem késtem el az újév köszön­tésével. Ugye? Sietek hát verseimmel, de mindenek előtt el szeretnék időzni az óév utolsó napjánál, ahon­nét majd átsietek - kendtök köszöntésire - az új esz­tendőbe, frissen és üdén, hogy egész évben egészséges legyek, aminőt kendtöknek is kévánok. Amíg Szegeden és a nagy kiterjedésű szögedi tanyavilágban karácsony másnapján küldték a régiek a gyerekeket mustárma­gért, addig az algyőiek Szil­veszter napján. A gyanút­lan gyermeket ott aztán elfenekelték, hogy máskor figyelmesebb, egész évben pedig majd egészséges le­gyen, s hogy (a fiú) gyerök megfeleljen majd katoná­nak. Ugyanott Szilveszter napján hajnalban megfog­ták a malacok farkát, hogy szerencsések legyenek a jövő esztendőben. Ha enyhe a Szilveszter, előjön egy-két légy. Nos, aki ilyenkor le­gyet fog, azt szerencse éri a jövő évben. Sokfelé ismert, és napjainkban is élő szo­kás, hogy Szilveszterkor kenyeret sütnek, hogy egész kenyérrel kezdhessék az új esztendőt. Másutt kerek tepsiben sütnek lepényt, hogy kerek legyen majd a következő év is. Ez alatt azt kell érteni, hogy semmiben se szenvedjenek hiányt, és ne haljon el senki a család­ból. Az meg már csak ter­mészetes, hogy sokhelyen talpon várták meg az éjfélt, hogy „gyalog mönjünk át az új évbe". Az év első napjának min­den percére gondosan ügyeltek eleink. Tudták ugyanis - a hagyományok­ból -, hogy amit cselek­szenek, vagy éppen nem tesznek, ahogyan viselked­nek, ami érte őket, az mind végig kíséri az új eszten­dőben. Ezért aztán korán keltek. Napközben a vilá­gért le nem feküdtek, és természetesen az udvaron, a kútnál mosdottak, hogy egész évben frissek legye­nek. Legfőképpen a perpat­varságtól óvakodtak. Az étkeket is megválogatták: szemeseket ettek, mint főtt szemes kukoricát, rizst és kölest, hogy sok pénz álljon a házhoz. Ugyanakkor ke­rülték a házból való pénz kiadást! Nos, és főztek disznóorr paprikást, hogy a disznók túrják a garast a házba; ám a világért se főztek kakast, mert az meg éppenséggel kikaparta a meglévő hasznot is, a kis­kapun át a házból. Arra magunk is emlékezünk, hogy nagymamánk olyan vízben mosdatott, amelyik­ben aprópénz volt, hogy soha se legyünk pénz szű­kében. „Aki újévkor születik, az nagy űr lösz!" Elenyészett viszont az a hiedelem, amely szerint „Ha újév napján férfi lép be először a házba, akkor a majdan születő kis jószágok mind kanok, ha pedig nő, akkor mind nőstények lesznek." Az újév igazi hangulatát azonban a köszöntések adták meg. A szegedi tájon századunk elején még há­zasemberek jártak újévet köszönteni, dalolásaikat bőrdudás kísérte. Később, de még századunk derekán is, már gyerekek jártak. A legkisebbekkel ment az apa, hogy a kicsi bátran elmond­hassa köszöntését: „Kicsi szívem, kicsi szám, boldog új évet kíván." Nagyobb gyerekek maguk mentek, és miután illőn köszöntek egy hangos Dicsértessék a Jézus!-t, megkérdezték: „Szabad é újévet köszön­teni?" Mindenütt megen­gedték, mire a legközelebbi sarokba beállva így kezd­ték: „A sarokba állok, onna kiabálok: Boldog új évet kívánok! Adjon Isten bol­dogságot, Sok kétszerest, boldogságot. Túrót sokat, kevés zacskót, Kevés ládát, de sok bankót. Adjon Isten békességöt, Parázs nyelvű feleségöt." Mások így ver­seltek: „Szalad a szán, szól a csengő, Víg legyen az új esztendő. Adjon Isten min­den jót, Csörgő-börgő mo­gyorót, Tele pincét, kamrát, Isten minden áldását, ebben az új évben." Aztán, a negy­venes években egy újabb köszöntő verset is mondtak: „Ez újév reggelén minden jót kívánok, Amerre csak nézek, nyíljanak virágok. Még a hó felett is rózsa nyiladozzon, Dalos madár zengjen minden rózsabok­ron. Legyen szép, legyen jó, legyen minden bőven, Száll­jon ránk az áldás, ebben az új évben. Dicsértessék a Jézus!" A legények és a házas­emberek egy-egy ital bort, a gyerekek aprópénzt kaptak a köszöntésért. És mentek a másik házhoz, mert „Ilyen­kor sok ház föl vót ám ír­va az írkalapra. Mert azt mondták öregapámék, hogy mentül több helyre elmégy, gyerök, antul nagyobb lösz a híröd." Ifj. Lele József

Next

/
Thumbnails
Contents