Délmagyarország, 1994. január (84. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-03 / 1. szám

14 HORIZONT DÉLMAGYARORSZÁG HÉTFŐ, 1994. JAN. 3. Tollhegy Annál harsányabb a kritika, minél kevésbé csitítja a hozzáértés. * Az okos ember akkor fogalmaz homályosan, ha nem akarja, hogy szaván fogják. * Nagy urak a kiskirályok. * Az egység túlhangsúlyozása kétségeket ébreszt. * Van, aki idős korára éri el azt, amit megérdemel - van, akit meg akkor fosztanak meg tőle. * Teljesen kiszámíthatatlan az időjárás. Pedig nem is emberek csinálják. * A férfiak mindig ugyanazt a nőt keresik, csak mindig másban találják meg. * Fontos ember nem fontoskodik. * „A legjobb orvosság az idő" - csak sajnálatosan sok kellemetlen mellékhatása van. * Az adott szónak lefelé is kötelezőnek kellene lennie. * Becsüljük meg ellenségeinket: nélkülük elpuhulnánk. * Az országok jövője az iskoláikban dől el. * A párok többnyire éppen azokról a dolgokról nem beszélgetnek, amelyekben a legfontosabb lenne, hogy megértsék egymást. * A közírónak egyetlen dologhoz kell igazodnia: az igazsághoz. * Érzéseid mérlegeléséből házasság lehet, de szerelem soha. * Igazán erős elhatározás nem a munka elvégzéséhez kell, hanem az elkezdéséhez. * Ha a szamárnak sikerül elhitetni magáról, hogy öszvér, nyomban lónak akar látszani. * A sajtószabadsághoz az is hozzátartozik, hogy szabad helyesen fogalmazni. * A nagydobbal hirdetett ájtatosság nem lehet őszinte! * Az udvari bolond is csúfolódott, de legalább szellemesen. * Az rendel, aki fizet. • Csak a sivár léleknek sivár a világ. # Több a tolvaj, mint a rendőr; de még több a meglopott. • Viszontlátni ifjúkori reménytelen szerelmünket: nagy vigasztalás! * Aki nem tud komolyan játszani, az nem tud igazán szeremi. * Csak az nagy építmény, ami nem jár rombolással. Belekezdünk Megint belekezdünk valamibe. Ezúttal egy új esztendőbe. Ez szerencsére csak 365 naponként fordul elő, így van idő gondolkodni néhány dologról, például az éjféli gongszónál tett fogadalmakról, már ha voltak ilyenek. Én magam nem nagyon szoktam velük bajlódni, na nem azért, mintha nem lenne mit megfogadni, hanem mert amilyen feledékeny vagyok, az új év második napjára úgyis kimennének a fejemből. Szerintem a legtöbben így vagyunk ezzel. Ki ezért felejti el őket, ki azért. Vagy a pezsgőmámorral együtt horkolódnak ki az orrlyukakon át, vagy ha nem, akkor meg a kijózanodás utáni első ép gondolat: „Jó Isten, miket beszéltem össze!", aztán szót sem ejtünk többé a fogadalmakról, ha nem fecsegtük ki őket akkor azért, ha meg kifecsegtük, akkor azért, hogy a többiek is mihamarabb felejtsék el őket. Szerencsére nem nagyon szokás, és persze nem is nagyon érdemes a fogadalmakat az őket tevő felelőtlen alak orra alá dörgölni, mondjuk április közepén, amikorra végképp kiderül: semmi nem változott. Részemről inkább azt szoktam eldönteni, mit folytatok és mit nem az új esztendőben. Ezek olyan dolgok, amikről már az óévben nagyjából döntöttem, (gy még véletlenül sem kell fogadkozni. Az például tuti, hogy továbbra sem nézem majd a Dallast, sem a „Halló vasárnap !"-ot, nem politizálok, nem akarok képviselőjelölt lenni valami észtveszejtően zseniális, saját kidolgozású, helyesírási hibákkal teletűzdelt gazdasági növekedést serkentő programmal, nem késelem meg a szomszédomat a kocsmában, nem rabolom ki a sarki postát, nem nyerek a lottón, nem ülök ki a Kárász utcára gitározni, mert nem tudok gitározni, sem énekelni nem fogok, mert akkor kitelepítenék a várost. Viszont továbbra is zötykölődöm reggelente a trolin és szagolom a mellettem álló kiskölyök által majszolt hamburgert, zsebre vágott kézzel battyogok az üzletek kirakatai előtt és lesem, hátha rövidülnek az árcédulák, sóvárogva lapozgatom a megvehetetlenül drágának tűnő könyveket, aztán persze meg is veszem őket, és még sok mindent nem teszek, amit a legtöbben nem tesznek, viszont egy sor dolgot teszek, amit a legtöbben tesznek. Állítólag ez mozgatja a világot, hogy teszünk és nem teszünk. Meg persze az, hogy mérsékelten optimisták vagyunk, és várjuk a Szilvesztert, a következőt, hátha lesz valami megfogadnivaló. Zoltán Csaba Mennyi „fölösleges" dolog hiányozna, ha nem lenne! * A ragadozót a saját falánksága csalja tőrbe. * A kisgyermek kacagása a legszentebb hang. * „Aki közel van a tűzhöz, melegszik" - de aki tűi közel megy hozzá, az megéghet! * Az iskola nem pótolhatja a családi nevelés mulasztásait. * Amit kínnal csinálsz, nem fog sikerülni. * Azért érdemli meg a kitüntetést az öreg, mert volt türelme kivárni?! * Irigyelnek, tehát vagyok. * Azzal, hogy valakit félreállítottak, még nem tették fölöslegessé. * Hangos vendég otthon csendes. * Ne segédkezz abban, amire akaratod ellenére kényszerítenek! * A rózsát nem a töviséért termesztik. ' * Hiába jó a munkahely, hogyha alkalmatlan a fej. * A játékos kedély késlelteti az öregedést. * Az ember sorsa nem csak a saját jellemétől függ, hanem mások jellemtelenségétől is. * A talpnyalókból lesznek a zsarnokok. * Csak annak a véleményére lehet adni, akinek van. * A sajtószabadság vívmánya: mindent meg lehet írni a jelenről, amihez a múltban hiányzott a kurázsi. * Miért próbál énekelni, aki csak károgni tud?! * A visszautasítás mindig megaláz. * Vannak gondolatébresztő ostobaságok. * Ugyan ki merne minden gondolatáról számot adni?! * Ismehettevjesztó ehőadászok a téfében, hádióban. * Baj van, ha a pásztor butább a birkáknál. * Hisznek azok az Istenben, akik a hit nevében ölnek?! * Az életünk esélytelen versenyfutás az idővel. * Akit ma nem érdekel a külföldi magyarok sorsa, azt holnap az itthoniaké sem fogja. Maróti Egon Hírzárlat Kanadában A Barbie-Ken gyilkosságok A per csak az idén kezdődik Paul Bernardo 29 éves könyvelő bűnügyében, feleségét, a 23 éves Karla Homolkát pedig már júliusban 12 évre ítélték, de a Barbie-Ken gyilkosságok néven hírhedtté vált borzalmas bűncselekmény-sorozat, melyet az a „szimpatikus" ifjú pár elkövetett, állandó lázban tartja Kanadát. Az egész ügy annyira az „elképzelhetetlen" tartományába illik, hogy az emberek képtelenek napirendre térni felette. Ráadásul Kanadában teljes hírzárlat van, s emiatt decemberben, többször is a szomszéd országbeli Washington Post volt a kanadaiak legkeresettebb újságja, mely folyamatosan beszámolt a fejleményekről. Karla egy állatorvos asszisztense volt, s két tinédzser lány szexuális bántalmazásáért és meggyilkolásáért tölti büntetését. Egyiküket darabokra szaggatva találták 1991-ben, azon a napon, amelyen Karla és könyvelő barátja, Paul, örök hűséget esküdött egymásnak. A kanadaiak „hivatalosan" csak annyit tudnak, hogy Karlát elítélték, azt nem tudják, hogy beismerte a különös kegyetlenséggel elkövetett kínzásokban és gyilkosságokban való közreműködést. És azt sem tudják, hogy Bernardo tárgyalása azért késlekedik, mert időközben kiderült, hogy 1982 óta folyamatosan követett el szexuális bűncselekményeket. Továbbá azt sem, hogy a feleség már négy év múlva számíthat szabadlábra helyezésére, mert beleegyezett, hogy a tárgyaláson tanúskodik férje ellen, akitói egyébként a gyilkosságok elkövetése után elvált, mert a férfi ót is ütlegelte. Az amerikaiak, kihasználva, hogy rájuk nem vonatkozik a hírzárlat, dokumentum-összeállításokat és televíziós dokumentumfilmet készítettek az ügyről. Ezek szerint a házaspár első áldozata egy 14 éves kislány volt, akit két napon át kínoztak, mielőtt meggyilkolták volna. A másik 15 éves kislányt több mint két hétig tartották fogságban, mielőtt végeztek vele. A részletek valóban émelyítőek. jó ízléssel idézhetetlenek. Egyetlen körülmény a „kedves ifjű pár" elképesztő szadizmusának jellemzésére: a második áldozat előtt lejátszották az első áldozat kínzásáról készült videofelvételeket. Karla már a házasság előtt segített szexuális partnereket felhajtani Paulnak, s saját 14 éves húgát is felajánlotta „karácsonyi szórakozásnak", s a „parti" létre is jött. Ez a kislány állítólag hányadékába fulladt bele, s egy helyi halottkém halálát balesetnek nyilvánította. Karla Homolka perét követően azonban a tetemet exhumálták és bántalmazás nyomait találták rajta. A hírzárlatot Francis Kovács bíró rendelte el, hogy „egyensúlyt teremtsen a sajtószabadság követelményei és a vádlott jogai közt", s ezért számos kritika érte, nem elsősorban a közvélemény, hanem az érintettek részéről, akik úgy vélik, hogy a titokzatoskodás a Karla ellen hozótt meglepően enyhe ítélettel függ össze. A férfi ügyvédei szerint a cél az, hogy Karlát, aki mindenben együttműködött férjével, most Bernardo áldozatának tüntessék fel. A vita persze akadémikus, mert a kanadaiak minden részletről értesülnek. Az ország lakosságának nyolcvan százaléka az Egyesült Államok határa mentén egy 300 kilométeres sávban lakik. A határok pedig azon a vidéken meglehetősen átjárhatóak. Azokért a kiadványokért pedig, amelyek a szexuális szabadosság legrafináltabb formáit népszerűsítik, át sem kell menni a határon. A. P. Adjon Isten minden jót... Úgy tartja a hagyomány, hogy köszönthetjük egymást (bizonyos alkalom kapcsán) nyolc nappal előtte, de utána is. Ha már így van, akkor még én sem késtem el az újév köszöntésével. Ugye? Sietek hát verseimmel, de mindenek előtt el szeretnék időzni az óév utolsó napjánál, ahonnét majd átsietek - kendtök köszöntésire - az új esztendőbe, frissen és üdén, hogy egész évben egészséges legyek, aminőt kendtöknek is kévánok. Amíg Szegeden és a nagy kiterjedésű szögedi tanyavilágban karácsony másnapján küldték a régiek a gyerekeket mustármagért, addig az algyőiek Szilveszter napján. A gyanútlan gyermeket ott aztán elfenekelték, hogy máskor figyelmesebb, egész évben pedig majd egészséges legyen, s hogy (a fiú) gyerök megfeleljen majd katonának. Ugyanott Szilveszter napján hajnalban megfogták a malacok farkát, hogy szerencsések legyenek a jövő esztendőben. Ha enyhe a Szilveszter, előjön egy-két légy. Nos, aki ilyenkor legyet fog, azt szerencse éri a jövő évben. Sokfelé ismert, és napjainkban is élő szokás, hogy Szilveszterkor kenyeret sütnek, hogy egész kenyérrel kezdhessék az új esztendőt. Másutt kerek tepsiben sütnek lepényt, hogy kerek legyen majd a következő év is. Ez alatt azt kell érteni, hogy semmiben se szenvedjenek hiányt, és ne haljon el senki a családból. Az meg már csak természetes, hogy sokhelyen talpon várták meg az éjfélt, hogy „gyalog mönjünk át az új évbe". Az év első napjának minden percére gondosan ügyeltek eleink. Tudták ugyanis - a hagyományokból -, hogy amit cselekszenek, vagy éppen nem tesznek, ahogyan viselkednek, ami érte őket, az mind végig kíséri az új esztendőben. Ezért aztán korán keltek. Napközben a világért le nem feküdtek, és természetesen az udvaron, a kútnál mosdottak, hogy egész évben frissek legyenek. Legfőképpen a perpatvarságtól óvakodtak. Az étkeket is megválogatták: szemeseket ettek, mint főtt szemes kukoricát, rizst és kölest, hogy sok pénz álljon a házhoz. Ugyanakkor kerülték a házból való pénz kiadást! Nos, és főztek disznóorr paprikást, hogy a disznók túrják a garast a házba; ám a világért se főztek kakast, mert az meg éppenséggel kikaparta a meglévő hasznot is, a kiskapun át a házból. Arra magunk is emlékezünk, hogy nagymamánk olyan vízben mosdatott, amelyikben aprópénz volt, hogy soha se legyünk pénz szűkében. „Aki újévkor születik, az nagy űr lösz!" Elenyészett viszont az a hiedelem, amely szerint „Ha újév napján férfi lép be először a házba, akkor a majdan születő kis jószágok mind kanok, ha pedig nő, akkor mind nőstények lesznek." Az újév igazi hangulatát azonban a köszöntések adták meg. A szegedi tájon századunk elején még házasemberek jártak újévet köszönteni, dalolásaikat bőrdudás kísérte. Később, de még századunk derekán is, már gyerekek jártak. A legkisebbekkel ment az apa, hogy a kicsi bátran elmondhassa köszöntését: „Kicsi szívem, kicsi szám, boldog új évet kíván." Nagyobb gyerekek maguk mentek, és miután illőn köszöntek egy hangos Dicsértessék a Jézus!-t, megkérdezték: „Szabad é újévet köszönteni?" Mindenütt megengedték, mire a legközelebbi sarokba beállva így kezdték: „A sarokba állok, onna kiabálok: Boldog új évet kívánok! Adjon Isten boldogságot, Sok kétszerest, boldogságot. Túrót sokat, kevés zacskót, Kevés ládát, de sok bankót. Adjon Isten békességöt, Parázs nyelvű feleségöt." Mások így verseltek: „Szalad a szán, szól a csengő, Víg legyen az új esztendő. Adjon Isten minden jót, Csörgő-börgő mogyorót, Tele pincét, kamrát, Isten minden áldását, ebben az új évben." Aztán, a negyvenes években egy újabb köszöntő verset is mondtak: „Ez újév reggelén minden jót kívánok, Amerre csak nézek, nyíljanak virágok. Még a hó felett is rózsa nyiladozzon, Dalos madár zengjen minden rózsabokron. Legyen szép, legyen jó, legyen minden bőven, Szálljon ránk az áldás, ebben az új évben. Dicsértessék a Jézus!" A legények és a házasemberek egy-egy ital bort, a gyerekek aprópénzt kaptak a köszöntésért. És mentek a másik házhoz, mert „Ilyenkor sok ház föl vót ám írva az írkalapra. Mert azt mondták öregapámék, hogy mentül több helyre elmégy, gyerök, antul nagyobb lösz a híröd." Ifj. Lele József