Délmagyarország, 1993. december (83. évfolyam, 280-305. szám)

1993-12-31 / 305. szám

16 SZILVESZTER '93 DÉLMAGYARORSZÁG PÉNTEK, 1993. DEC. 31. Relaxáció Az év szurkolói Önbizalom Éppen Mészöly Kálmán volt labdarúgó nemzeti tizenegyünk soros szövetségi kapitánya, amikor az újszegedi Kisstadionban a kiesés ellen hadakozó Tanárképző megye egyes csapata a székkutasiakat fogadta.A vizsgaidőszak tizedelte hazai focicsapat kapusa már az ötödik percben megsérült, s nem tudta folytatni a mérkőzést. Mivel Miskolczi tanár úrnak (az edzőnek) „éppen" nem volt érvényes a sportorvosija, így kénytelen volt mezőnyjátékossal pótolni pótolhatatlan kapusát. S láss csodát! Az addig labdához sem érő matematikus-jelölt (ki)számíthatatlan fejesek, lövések, beadások garmadát tette ártalmatlanná, hol kézzel, lábbal, hol szerencsével. A megbabonázott vendégjátékosok képtelenek voltak bevenni kapuját. A mezőny legjobbjának bizonyult. Óriási ünneplésben részesítették társai, s a mérkőzést megtekintő hatvanhat néző (főleg főiskolás lányok). Többek sejtelmes csókot nyomtak a boldogságban úszó „hős" fülcimpáira. S ekkor, ünneplés közben az új „kapuscsoda" a stadion lépcsős lelátó tetején állva, örömtől sugárzó arccal, két karját az ég felé emelve felkiáltott: „Én teremtő Istenem, ha ezt Kálmán bácsi láthatta volna!" Bokoi Béla ból, de vannak olyanok is, akik idegességből be-be kiabálnak a pályára. Szalon és nem szalonképes „szövegek" röpködnek a levegőben, közöttük „okos" taktikai utasítások is. Az egyik (feladója egy testes, vörösképű, a gutaütés határán egyensúlyozó egyén) eképpen üvölt: - Hosszú labdával játszszatok! „Jaj, úgy élvezem én a strandot..." Az alatta lévő sorban kicsi, vézna bácsi kuporog, csendben figyeli a dolgokat, csak ritkán szólal meg. Most azonban nem hagyja szó nélkül a felette lévő sorból szóló tanácsot. Megfordul és kezével gömböt formálva mutatja: - A játékvezető nem engedi csak ilyen gömbölyűvel... P. S. I. Győrben, Gazdagh László, a Pick Szeged mentáitrénere, úgy gondolta, hogy a mérkőzés előtti relaxációhoz az autóbusz a legalkalmasabb hely. A játékosok követték is az utasításokat, azonban egyikük (külön kérésére nem írom le nevét, pedig isten bizony megérdemelné, hiszen nem keveset tett a magyar kétilabdázásért) keTaktikai Ülök a Szeged SC (TE?) Tisza-parti stadionjának lelátóján, élvezem az őszi napsütést. A labdarúgó-mérkőzést már kevésbe, hiszen az ellenfél zében sajátos módon újság volt, s mintha olvasott volna. Aztán, amikor véget ért a relaxáció óriási röhögés tört ki a fedélzeten. Valaki ugyanis felfedezte, hogy hősünk egész végig, (izgalmában?) fejjel lefelé tartotta az újságot, s úgy olvasott... Cs. G. L. utasítás 2-0-ra vezet, elveszettnek látszik a dolog. Körülöttem nem ilyen nyugodtak az emberek. Vannak még, akik bíznak, vannak, akik csak megszokásIdegesség Kérdésünk Nyári Sándorhoz: Lehet így edzést tartani? Díjlovaglás? Vagy valami más...? Vesztésre áll a hazai csapat, a közönség kórusban követeli a cserét. Fel is áll a kispadról a kedvenc (aki most nem kezdett a csapatban) és melegíteni indul. Le, s fel rohangál a lelátó előtt, széles mozdulatokkal végzi a bemelegítési gyakorlatokat, hogy lássa mindenki: rajta semmi sem múlik. Eltelik tíz perc, a kedvenc még mindig melegít. Mintha az edző megfeledkezett volna róla. A lelátón nő az idegesség, egy öblös hang hallatszik: - Ne melegíts már annyit, még meggyúl rajtad a mez! P. Sándor József Hoki A Miskolc-Szeged Magyar Kupa jégkorongmérkőzésen csak az első és a második sor lépett pályára, a harmadik garnitúra tagjai viszont fázósan, de kitartóan végig csücsülték a háromszor húsz percet a kispadon. A találkozó után - úgy este kilenc tájban -, amikor már mindenki felszállt a buszra, hátul megszólalt valaki: - Csapjátok le a villanyt, mert a harmadik sor is szeretne hokizni... • A lelátó derűje Csak finoman Izgalmas a mérkőzés, szikrázóak az összecsapások a pályán, izzik a lelátó. Van, aki már a tizedik cigaretárra gyújt, van aki meg sem gyújtja a cigarettáját, csak a végét rágja. Fel-fel ugrálnak az emberek, mindenki vérmérséklete szerint biztatja kedvenceit, szidja a bírót egy-egy nem tetsző (nem kedvenceit favorizáló) ítélete után. A középső sorból egy hatalmas termetű szakálas férfi ugrik fel és torka szakadtából üvölti a bíró felé: - Nem látod, te ökör? Szomszédja mintha megszánná a bírót, ráncigálja társa karját, s közben oktatja: - Mond neki legalább, hogy galamb, az is állat... Állítólag megszűnik a sárgalapos figyelmeztetés, ám helyette egy orrcsavarás a , jutalom'' Nem minden engedelmeskedik a gravitációnak