Délmagyarország, 1993. december (83. évfolyam, 280-305. szám)

1993-12-31 / 305. szám

PÉNTEK, 1993. DEC. 31. Futás jelmezben és (jel)meztelenül SPORT 17 Ez a cím nem holmi pol­gárpukkasztó sporteseményre kívánja fölhívni a figyelmet, csupán arra, hogy az év utolsó napját senki se vegye komo­lyan. Volt már ez évben elég bosszúságra okot adó gond és probléma. Az ISPO szilvesz­teri futóversenyén mindenki igazán elengedheti magát 3 kilométer erejéig. A Burger King előtt délelőtt 11 órakor a nevetésnek és a vidámságnak szeretnének helyt adni a szer­vezők. Ezért van külön ka­tegória a jelmezes futóknak és egy új versenysport szegedi bázisát szeretnék bővíteni a pincérfutóverseny ismételt megrendezésével is. A tálcával és pohárral futó résztvevőknek az osztrák-magyar étterem, a Fehértói halászcsárda, a Pick klub szabadidős központja, a Kék Csillag étterem, az Arany­korona étterem, a Csepp a tengerben étterem ajánlott föl vacsorameghívásokat. Aki „csak" futni akar, az sem távo­zik majd üres kézzel, hiszen a Matáv, a Burger King étterem, Hódi László gyümölcs és Pus­kás László ital nagykereskedők jóvoltából számtalan megle­petés vátja őket. Érdemes lesz tehát új életet kezdeni annak is, aki a régivel sem tudott mit kezdeni s indulni annak is, akit már utolért a futóláz. Ismét tornagyőztes a szegedi öregfiúk csapata Csanádapácán nagyszabású kispályás labdarúgó teremtor­na-bajnokságot rendeztek Szil­veszter Kupa néven. A küz­delemben hat csapat, a Békés­csabai Előre öregfiúk, a Békés­csabai Kőröskazán, az Oros­házi AGRO RT., a szegedi öregfiúk, valamint két helyi együttes, a Csanádapácai Rudi FC és a Sima Csanádapáca vett részt. A csapatokat két hármas csoportba osztották, ahol kör­mérkőzés alapján döntötték el a helyezési sorrendet, majd a csoportelsők játszottak a dön­tőben. A szegedi öregfiúk, amint azt már az elmúlt napokban számtalanszor tették, ismét első lettek csoportjukban, így újra döntőt játszhattak. Ellen­felük (ki lehetett volna más?) a Békéscsabai Előre öregfiúk csapata volt. A döntőre zufolá­sig megtelt a helyi sportcsar­nok, s a köznség igen színvo­nalas és érdekes mérkőzést lát­hatott. Az első félidőben még nem bírt egymással az igen jó erőkből álló két csapat, de a második játékrészben a sze­gediek sokkal jobbak voltak, s végül 6-4-re megnyerték a döntőt. A két együttes góllövői a döntőben: Móricz (2), Tóth G. (2), Kutasi és.Szrenka, illetve Erős (2), Deres (2). A szegedi csapatban a követ­kezők szerepeltek: Újhelyi ­Kutasi, Kőhalmi, Móricz. De­ák, Szrenka, Sándor Z., He­gy esi L, Tóth G. A békéscsa­baiaknál olyan olyan ismert volt labdarúgók játszottak, mint Pásztor J., Dobó, Szűcs, Erős és Schneider. • A közelmúltban a Budapest Sportcsarnokban köszöntötte Gallov Rezső államtitkár, az OTSH elnöke azokat az ifjú­sági sportolókat és edzőiket, akik a világversenyeken öreg­bítették hazánk hírnevét. Ezt követően dr. Aján Tamás, a Magyar Olimpiai Bizottság fő­titkára Kiváló Ifjúsági Ver­senyző és Kiváló Nevelő Edző címet nyújtott át az arra érde­meseknek. Szegedről többek között hi­vatalos volt erre az ünnepségre Tóth János, a Szegedi VSE bir­kózója és mestere Csikós Fe­renc. Eddig a száraz tények. A volt serdülő világbajnokkal és az ifjúsági vb ezüstérmesével, a junior vb negyedik helye­zettjével, valamint edzőjével a napokban beszélgettem. • Az idei év nem úgy sike­rült, mint a korábbiak. Mi ennek az oka? - Véleményem szerint pedig pontosan olyan jó évet zártam, mint korábban - jelenti ki határozottan a Szegedi Vasutas szerény versenyzője. - Nem szabad ugyanis elfeledkezni arról, hogy én korosztályt vál­tottam. A juniorok azok akik pillanatok alatt a felnőtt mezőnyben is meghatározók lesznek. Tévúton jár az is, aki elfeledkezik arról, hogy a volt Szovjetunió széthullásával az egyéni sportágakban súrúsö­• Elismerés az OTSH-tól m Ér-e annyit a 4., mint a 2. hely? m Edzőpartnerek kerestetnek Tóth János és Csikós Ferenc kiváló ••• A mester és tanítványának munkáját észrevették... (Fotó: Schmidt Andrea) dött és erősödött a mezőny. Hát ilyen körülmények között lettem én világbajnoki negye­dik, ami ugye nagyon könnyen érem is lehetett volna... - Janika negyedik helyével egyébként én is elégedett vagyok - veszi át a szót Csikós Ferenc. - Ez sem mond még semmit, de az már igazi fok­mérő lehet, hogy a szakma is elismeri Tóth János eredmé­nyességét. Tagja ugyanis an­nak a szűkített válogatott ke­retnek, amelyből kikerül az at­lantai olimpiai magyar csapat. Tanítványomnak pedig a 82 kilogrammban nagyon jó esélye van, hogy a világ legna­gyobb versenyére kijusson. - Ha az egyesületem megte­remteni a felkészüléshez szük­séges feltételeket, gondolok el­sősorban a megfelelő edzőpart­ner(ek)re, akkor rajtam nem múlik az olimpiai kiküldetés ­jelenti ki a tőle egyáltalán nem megszokott határozottsággal Tóth János. - Három-négy embert sze­retnék János köré gyűjteni, az összes felnőtt versenyen el kell indulnia, s akkor már a közös álom valóra is válhat... Süli József MHMMHi Romario Edmundoval szeretne játszani Bár Brazilia labdarúgó válo­gatottja ott lesz a jövő évi vi­lágbajnokságon - csakúgy, mint eddig minden vb-n - Car­los Alberto Parreira szövetségi kapitányi posztja azért nem tű­nik túl biztosnak. Legutóbb az egyik legnépszerűbb brazil na­pilap, az O'Globo közvéle­ménykutatása mutatta ki, hogy a szurkolók bizony másképp állítanák össze a válogatottat, mint a kapitány, most pedig Romario, a Barcelona csatára vázolta elképzeléseit egy TV­inteijúban. - A válogatás kétségkívül a kapitány feladata, de úgy ér­zem, Edmundónak mindenkép­pen helye lenne a válogatott­ban. Ha vele játszhatnék együtt. sokkal hatékonyabb lenne a csapat támadójátéka - mondta Romario, aki a karácsonyi ün­nepekre utazott haza Spanyol­országból. A világ egyik legjobb csatá­rának tartott Romario rokon­szenve érthető Edmundo iránt, .hiszen korábban a Vasco gár­dájában együtt rugdosták a gó­lokat. Edmundo ebben az év­ben a Palmeirashoz szerződött és 20 évesen már brazil baj­nokcsapat tagjának mondhatja magát. Romario véleményét pedig aligha hagyhatja figyelmen kí­vül Parreira, hiszen éppen a csatár két góljával győzték le 2-0-ra Uruguayt a vb-részvétel kérdését eldöntő találkozón. „Egységes a magyar sport — Gallov Rezső államtitkár év végi nyilatkozata 99 - Meggyőződéssel mondom: az 1992-es barcelonai sikeres év után újból jó esztendőt zárunk ­mondta az államtitkár. - Annak ellenére, hogy ellentmondásos volt a kép, de sikerült felülemel­kednünk a gondokon. Ellent­mondásos, mert a súlyos anyagi gondok ellenére az élsport szép eredményeket produkált, gondo­lok itt elsősorban a 23 világ- és 30 Európa-bajnoki győzelemre, amelyek közül 4, illetve 11 olimpiai számban született. A megszerzett érmek száma 61, il­letve 76, s ez is rendkívül pozitív egy olimpiai esztendőt követően. Néhány sportágban megkezdő­dött a nemzedékváltás, így pél­dául a nálunk nagy hagyomá­nyokkal rendelkező vívásban, ví­zilabdában vagy a kajak-kenu­ban is. • Mivel magyarázza a sike­reket? - Elsősorban azzal, hogy egy­séges a magyar sport. Az OTSH, a MOB és a szakszövetségek összefogása jó csapatmunkát je­lentett. Nagytudású szakveze­tőink éppen a kisszámok törvé­nyére gondolva igyekeztek klasz­szisainkat megőrizni, a csökkenő sportolói létszámból pedig jól kiválasztani a tehetségeket, fel­hozni őket világszínvonalra, elő­Vlár csak órák vannak hátra az ócsztcndőből, s a ma­gyar sportban is megkezdődött a mérlegkészítés, megvá­lasztották az év legjobbjait, s megtörténtek az előkészü­letek 1994-re. Ez alkalomból Gallov Rezső államtitkár, az OTSH elnöke nyilatkozatot adott Kozák Mihálynak, az MTI munkatársának, hogy miként értékeli a búcsúzó évet, s mit vár a küszöbön álló újtól. készíteni a nagy nemzetközi megmérettetésekre. Mindezek eredménye, hogy 1993-ban is megőriztük helyünket a sport­világ élvonalában. • Nem túlzás, hogy a ma­gyar sportban januártól de­cemberig szinte naponta visszatérők voltak a pénzügyi gondok. Végül is hogyan si­került túljutni a nehézsége­ken? - Ahhoz, hogy sportmozgal­munk zökkenőmentesen tudjon működni, 12-14 milliárd forintra lenne szükség. Ebből az idén mintegy 5-6 milliárd hiányzott, s ezért maradt el sok-sok létesít­mény felújítása, és a fejlesztési tervek maradéktalan megvalósí­tása. Nem titok, az év végére aZ OTSH minden tartalékát felhasz­nálta, s a Nemzeti Sportalap pén­ze is segített. De külön szeret­ném hangsúlyozni, hogy milyen sokat jelentettek és segítettek a szponzorok, akik milliókat ál­doztak a magyar sport működé­sére, fenntartására, sikereire. Rendkívüli például, hogy már 14 tagja van a MOB Hajós Alfréd Olimpiai Társaságának, akik évi tíz-tízmilliós támogatást nyújta­nak pénzben vagy szolgáltatás­ban. S gazdálkodásunkban szinte felmérhetetlen sokat jelentett, hogy a kormányzat 941 milliós póttámogatása gyakorlatilag az adótartozások felszámolására adott lehetőséget. • Hogyan tovább, mit vár 1994-től? - Mindig optimista voltam, most is az vagyok. Tudom, a sportért rajongókat anyagi gond­jaink nem érdeklik, sikert vár­nak, örülni akarnak a győzel­meknek. Ez figyelmeztető is szá­munkra 1994 küszöbén, amely év a nyári olimpiai ciklus félidejét jelenti. A magyar fia­talokban mindig volt, van, és meggyőződésem, hogy lesz te­hetség a sportok iránt. Jó gondo­lat volt a diák- és egyetemi sport szétválasztása, előbbi idén 30 millió forinttal kapott több támo­gatást, mint az előző évben. Az egyetemi sportszövetség pedig az Universiadén elért sikerekkel bizonyította életrevalóságát. • Ami pedig anyagi gazdál­kodásunkat illeti: az új évben ugyan 200 millió forinttal kevesebb lesz a költségvetésből nekünk jutó pénz, de igyekszünk ezt máshonnan előteremteni. Ebben az évben negyedszer jártam körbe az ország megyéit, s öröm­mel tapasztaltam, hogy a helyi ön­kormányzatok mindenütt szív­ügyüknek tekintik a sportot. A költségvetésükben megjelenő sporttámogatási összegek növe­kednek, s ez a folyamat remélhe­tőleg 1994-ben is megmarad. Nem túlzás azt mondanom, hogy a magyar sport sokirányú gazda­sági tevékenységében döntő sze­repük van azoknak az összegek­nek, amelyeket az önkormányza­tok biztosítanak. • Az OTSH elnöke ezekkel a szavakkal zárta az MTI-nek adott nyilatkozatát: - Felhasználva az alkalmat, ezúton is szeretném megköszön­ni az 1993-ban végzett tevékeny­séget, a sajtó rendkívül jelentős támogatását is, és bízzunk a jövő év újabb magyar sportsikereiben. • Tavasszal három mérkőzé­sen már biztosan pályára lép a magyar labdarúgó válogatott. Fülöp Ferenc, az MLSZ tech­nikai vezetője elmondta, elkép­zelhető, hogy ezen felül má­jusban még Hollandiát is fo­gadja Verebes József szövetsé­gi kapitány csapata. Várható, hogy több, világbajnokságra készülő válogatott is jelzi mér­kőzési szándékát. A három biztos mérkőzés. Március 9.: Magyarország­Svájc. Március 23.: Ausztria­Magyarország, Linz. április 20.: Dánia-Magyarország, Koppenhága. • Kék Mókus Kupa döntője A Siker csak a második Okos ember volt, aki kitalálta a Kék Mókus Kupát. November eleje óta „szórakoztatja" 40 csapat több mint 400 játékosát és ehhez a döntő napján, ebben a fociinséges időben még csatlakozott újabb 400 szurkoló is. Mert több mint 400-an szurkol­tuk végig a Kék Mókus Kupa döntőjét és az előtte lejátszott mérkőzéseket. Kezdődött a 3-4. helyért vívott találkozóval, ame­lyen a Dallas csapata „kiütéssel" nyert 6-t-re a Kérdőjel ellen. Ezen az összecsapáson Tölcséres (aki jelenleg Ausztriában vendémun­káskodik) és Szabó Zsolt 2-2, Fülöp és Miklós l-l gólt szerzett, s erre Buholcz csak eggyel tudott válaszolni, s így alakult ki a 6-1-es végeredmény. A Kérdőjel tehát továbbra is kérdőjel maradt... A szünetekben a csínos lányok Majorette csoportja szórakoztatott bennünket, majd következett a dél­után nagy atrakciója, a Szeged öregfiúk-UTE öregfiúk mérkőzés, amelyen a vendégek „öregfiúsá­gát" erősen megkérdőjelezném. Az még csak elfogadható, hogy Bene Feri a maga 50 évével, Malhesz Imre több mim félszázad eszten­dejével, vagy Tóth Jóska „korta­lanságával" már öreg fiú, de hogy a még jócskán aktív, volt szegedi Véber Gyuri, a Liverpoolt is meg­járt Kozma István, vagy az UTE alapembere, Aczél Zoltán is öreg fiú?... Hát már bocsánatot kérek... így aztán nem csoda, ha ők irá­nyították a játékot, de a felsoroltak ellenére a szegedi (igazi) öregfiúk „felvették" a kesztyűt, s tartották az iramot a „fiatalos" vendégekkel, akik Véber és Bene révén kétszer betaláltak a szegedi kapuba, amire a vendéglátók Deák révén csak egyszer tudtak válaszolni. Mind­ezek ellenére a közönség nagy­szerűen szórakozott, s vastapssal jutalmazta az előadást. Pedig a java még csak ezután következett. A negyven csapatból döntőbe került két együttes, a Sörpatika (alias Szeged TE) és a Siker (Dózsa, HLC, SZVSE és más csapatokból verbuvált tagok­kal) sokáig emlékezetes mérkőzést vívott egymással. Pedig az első félidőben úgy látszott (ekkor már 3-0-ra vezetett a Sörpatika), hogy minden lezajlott. Szerencsére a Siker nem így gondolkozott. A második 30 percben hatalmas hajrát vágott ki, szinte a kapujához szegezte ellenfelét, de húsz perc elteltével Ottlik révén csak szépí­teni tudott. Aztán a bírók nem adtak meg egy jogos hetest a Sikernek, ellentámadás, s Gréczi már harmadik és csapata negyedik gólját szerezte (az elsőt Puskás lőtte) s ezzel el is dőlt minden. Hiába volt kétszer is eredményes Gazdik Attila, a dolgon már csak szépíteni tudott. Végül is 4-3 lett a Sörpatika javára, s ezzel az őszi „kinti" kudarcokért a teremben vigasztalódhadtak a Szeged TE focistái. A végén az ünnepélyes díját­adáson a legsportszerűbb csapat címet a Kapacs, a legjobb játékos­nak járó jutalmat Szabó Zsolt, a legjobb kapus díját Demeter János, a gólkirály jutalmát Ottlik Róbert, mig a különdíjat Gaál Zoltán a Kék Mókus Kupa hétéves szervezé­séért kapta. Mindehhez Csak annyit lehe­lünk hozzá: szép volt öreg és fiatal fiúk! P. Sándor József

Next

/
Thumbnails
Contents