Délmagyarország, 1993. december (83. évfolyam, 280-305. szám)

1993-12-28 / 302. szám

8 RÖVIDEN DÉLMAGYARORSZÁG CSÜTÖRTÖK, 1993. DEC. 30. M

ost érkezett el az év végi számvetés ideje. Összegezünk. Külföldön, itthon, szűkebb környezetünkben egyaránt. Mi most (a HVG-ben megjelent kivonatos eseménynaptárra is támaszkodva) arra vállalkozunk, hygy a világ idei történéseit, jelentősebb eseményeit szedjük csokorba. Csehszlovákia: megszűnt... (Január 1.) Több mint 74 évi szövetség, együttélés és együttdolgozás után, közös megegyezéssel megtörtént a válás: a 10,3 milliós Csehország és az 5,3 milliós Szlovákia 1993. január 1jétől önálló államként létezik. Február 8-án már az egykori közös fizetőeszközt, a koronát is szétválasztották, azután több fzben is megszigorították a közös határ ellenőrzését, és folyamatosan elkülönftették, külön útra terelték gazdasági rendszerüket is. Egyébiránt, mint mindenütt, az elválás itt sem volt sima. Sok vitára adott okot például az egykori szövetségi vagyon megosztása. Prága tavasszal például azzal zsarolta Pozsonyt, hogy ideiglenesen visszatartotta a cseh vállalati részvényeket, melyeket korábban szlovák állampolgárok jegyeztek. Egyébként októberben mind Csehország, mind Szlovákia az EK társult tagjává vált. Egységes piac az EK-ban (Január 1,) Az év első napján, egyelőre még csak papíron, megszületett az egységes európai piac, amely az Európai Közösség 12 tagállamának 360 millió fogyasztóját és évi 6800 milliárd dolláros nemzeti össztermékét foglalja magában. Az igazi egység, tehát a gyakorlati megvalósítás nem következhetett még be, mert az 1987-ben aláírt Európai Egységokmány által meghatározott 282 direktíva zömét ugyan elfogadták, és a tagállamok ezek nagy részét törvénnyé is alakították, ennek ellenére még sok az olyan részletkérdés - különösképpen a gazdasági szférában amely gátolja ennek a papíron már létező közösségnek a teljes működését. Clinton, az elnök (Január 20.) Bili Clinton 45 évesen vált az Amerikai Egyesült Államok 42. elnökévé. A demokratapárti elnök választási és beiktatási beszédében radikális változtatásokat helyezett kilátásba, beleértve külpolitikai ténykedését is. Később azonban bebizonyosodott, hogy más a programbeszéd, és más a gyakorlat. Az év folyamán ugyanis a beígért „fenyítés" elmaradt Boszniában. ahol a militáns szerb szabadcsapatokat kellett volna megregulázni. Ugyanakkor Szomáliában sem úgy alakultak a dolgok, ahogyan azt a fiatal amerikai elnök és csapata elképzelte. Ennek ellenére első hivatali éve jelentős sikerének Clinton azt nevezte, hogy a kongresszus hosszú vita után, november végén ratifikálta az Észak-amerikai Szabadkereskedelmi Megállapodást, amely Kanada, az USA és Mexikó piacait egyesíti. Litvánia balra tart... (Február 25.) * Furcsa dolgok történtek az év elején az egyik, immár önálló balti államban. Litvániában a parlamenti választások során egy olyan ember került a köztársasági elnöki székbe, aki több mint tizenegy évig volt a Litván Kommunista Párt első titkára, most pedig a Litván Demokratikus Munkáspárt jelöltjeként „futott be". Valamivel később Lettországban a parlamenti választásokon a jobboldal aratott elsöprő győzelmet. Hogy mennyire bonyolult a helyzet ezekben az államokban, azt talán azzal lehetne legérzékletesebben bemutatni, hogy az orosz csapatok még mindig igen nagy számban vannak jelen Lettországban és Észtországban. Az előbbiben 18 ezrfh, az 93-ban mi történt Bili Clinton január 20-án vette át az elnöki stafétabotot George Bushtól utóbbiban, pedig 4000 főnyi hadsereg állomásozik, a megállapodások szerint a jövő év áprilisáig, illetve szeptemberéig. S ha mindehhez hozzátesszük azt is, hogy az orosz ajkú lakosság száma sem elenyésző, akkor leszögezhetjük, hogy igen érzékeny politikai talajon egyensúlyoznak ezek a csöppnyi államok. Takarékoskodnak a németek {Március 13.) Szolidaritási megállapodást alkották a németek. A német kormány, az ellenzék és a 16 német tartomány vezetői egyetértettek abban, hogy vissza kell fogni a közkiadásokat, és a történelmi jelentőségűnek nevezett szolidaritási paktum keretében azonnal meg is állapodtak a szorongató gazdasági helyzetben szükséges és elérhető társadalmi tehervállalás mértékéről. Erre mindenekelőtt azért volt szükség, mert mindannyian rájöttek arra: az NSZK-t ugyancsak megrendítette az egykori NDK piaci viszonyokra való átállítása. Csaknem húsz éve történt meg utoljára, hogy ebben a nyugati, gazdaságilag igen szilárd országban mintegy 2 százalékos legyen a gazdasági visszaesés. Dörögnek a fegyverek a Balkánon (1993...) Hiú ábránd volt csupán, hogy a tavaly április 8-a óta tartó boszniai háború még az idén véget ér! Nem ért véget. Véget nem érő bosnyák menekültáradat igyekszik Európa felé Egyes becslések szerint a több mint másfél éve tartó öldöklés 250 ezer halálos áldozatot követelt, majdnem 3 millió ember volt kénytelen elhagyni otthonát, és idegenben keresni menedéket. Az esztelen vérontás pedig újabb és újabb fordulatokat vett, általában még erősebb, még kíméletlenebb lett. Az idei év nemcsak a szerbek és a muzulmánok közötti öszszecsapásokban jegyezhető, hanem a horvátok és a muzulmánok egymás ellen való fordulásának is szemtanúi lehetünk. Mindez nemcsak a fentieket „eredményezi", hanem egyre inkább azt is bizonyítja, hogy a nemzetközi közösség egyszerűen tehetetlen a boszniai konfliktus megoldásában. Eddig a drága emberéletek mellett majdnem teljesen elpusztultak olyan történelmi városok, mint Mostar, Szarajevó, Visegrád és több más, műemlék jellegű kisebb település. Nem vezettek tehát eredményhez azok a tárgyalások, amelyeket Genfben, Brüsszelben, Bécsben, Hágában és Londonban folytattak a hadban álló felek, de sikertelenek voltak a Vance-Owen kettós, majd az egykori amerikai külügyminiszter kiválásával az Owen-Stoltenberg páros ténykedései is. Ahogyan múlt az idő, úgy vált egyre idegesebbé a légkör, decemberben már olyan kijelentések is elhangzottak. amelyek azt bizonyítják: a nemzetközi szervezetek egymást vádolják saját tehetetlenségük miatt. A tavaly bevezetett embargó, amely a csonka Jugoszlávia ellen irányult, szinte semmilyen eredményt nem hozott. Illetve hozott, de elsősorban azokat sújtja, akiknek az égvilágon semmi közük sincs ehhez az értelmetlen háborúhoz. Magyarán: a polgárok, az utca népe kénytelen viselni a háború terheit, gyakran már-már a lét peremén egyensúlyozva kénytelen várni a jobb napokra. S itt kell megemlítenünk azt is, hogy a több mint 300 ezres létszámot kitevő délvidéki magyarság eddig soha nem tapasztalt megpróbáltatásokon ment keresztül, és a kilátások szerint még sokáig nem változik a mindennapos lélektani hadviselés és a nincstelenség szorítása. Hadd tegyjik hozzá (s erről lapunkban is gyakran beszámoltunk): a legutóbbi szerbiai parlamenti választások sem hoztak lényeges változást déli szomszédunk politikai életében. Összegzésképpen: minden marad a régiben, és a boszniai háború befejezése sem tűnik túl közelinek. Szavaztak a franciák (Március 28.) A franciaországi parlamenti választásokon az 577 képviselői hely háromnegyedét két jobboldali párt, a gaulle-ista RPR és a centrista UDF szerezte meg, míg a korábban hatalmat gyakorló szocialisták mindösszesen 54-et tudtak megtartani a 252 mandátumukból. Francois Mitterrand elnök Edouard Balladur gaulle-ista politikust bízta meg kormányalakítással, így továbbra is a korábbi helyzet maradt fenn, vagyis a köztársasági elnök szocialista, míg a kormányfő jobboldali politikus. Egyébként valamivel később, május l-jén öngyilkos lett Pierre Bérégovoy, volt szocialista miniszterelnök. akit különféle korrupciós üzelmek miatt vádoltak politikai ellenfelei. Tüntetés Iliescu ellen (Április 12.) Hatalmas tömeg vonult az utcákra Románia-szerte, Ion Iliescu elnök és a kormány lemondását követelve, tiltakozva az egyre szédületesebb iramot „produkáló" infláció, az értéküket veszítő bérek és a mindinkább növekvő munkanélküliség miatt. Nem ez volt az egyetlen ilyen megmozdulás az év folyamán Romániában. Több ízben is tiltakoztak a Zsil-völgyi bányászok, a mozdonyvezetők, a Vacaroiu-kormány gazdaságpolitikája ellen. Elhunyt a török államfő (Április 27.) Váratlanul hunyt el a 66 éves Turgut Özal török államfő, aki igen népszerű volt hazájában és külföldön is. Mind nagyobb szerepet vállalt a balkáni béke és együttműködés megteremtésében, belpolitikai téren pedig neki tulajdonítják a törökországi út- és távközlési hálózat kiépítését, a hatalmas eróművi beruházásokat, az ország további közeledését a civilizált Nyugathoz. Érdemeit sokan, igaz, már csak halála után, Kemal Atatürkével hasonlították össze. Utóda Suleyman Demirel korábbi miniszterelnök lett, a kormányfői posztot pedig - s ez is a meglepetés erejével hatott - első ízben egy hölgy, név szerint Tansu Ciller vette át. FÁK-integráció (Május 14.) A nyolc FÁ K-tagország,arra a megállapításra jutott, hogy a jövőben nemcsak politikai, hanem gazdasági téren is integrációs szervezetet hoz iétre. Ennek célja, hogy az áru. a tóke és a szolgáltatás kötetlen mozgását tegye lehetővé a szándéknyilatkozat aláírói számára. Az elképzelést szinte valamennyi ország maradéktalanul támogatta, az aláírásnál azonban már Türkmeni-ztán tartózkodott. Később egyre több nézeteltérésre került -,or a nyilatkozatban elfogad, tt és világosan megfogalmaz, t elvek gyakorlati érvényes lésében. Valószínűleg enne lett később a következménye logy Ukrajnának energiagondj lettek. Moszkva ugyanis lrr sban közölte ezzel a szomszéd' s országgal, hogy a jövőben lágpiaci áron számolja el az energiát, és elzárja a csapokai addig, amíg Kijev nem izeti vissza az oroszoknak a tartozását. És nemcsak az energiagon-