Délmagyarország, 1993. december (83. évfolyam, 280-305. szám)

1993-12-27 / 301. szám

6 KULTÚRA DÉLMAGYARORSZÁG HÉTFŐ, 1993. DEC. 27. Mikor nemrégiben meglátogattam, Gross Arnold éppen legújabb rézkarcán dolgozott. A tenyérnyi rézlemezen légyottot ült költészet és valóság. A kétszeres Munkácsy-díjas művésznek decemberben újabb kötete lát napvilágot, mely az összes eddiginél gazdagabb képanyagot vonultat föl. S milyen világot élünk? Ma már szponzor nélkül erről sem adhatnánk hírt, talán Gross Arnoldnak sem lehetne nyomdában ez az új albuma. Csupán a készülő mű főié rétegződő levelek, papírlapok jelzik, hogy alkotójának mintha kissé nehezére esnék „kötelességből" dolgozni. Az üzlet viszont üzlet, s egy nagyvonalú gesztust illik megköszönni. - Utoljára körülbelül nyolc éve volt könyvem - meséli a művész. - Az sem kapható már évek óta. Még antikváriumban sem találkoztam vele, de egyikkel sem a korábbiak közül. Ez, ami most készül, több mint nyolcvan grafikát tartalmaz, s ebből hetven-egynéhány színes. • Az ön munkái gyakorlatilag nem kaphatóak. - Nem, nem hiszem, hogy nem kaphatóak. Bár mostanában - azáltal, hogy a műteremből jóformán ki lettem falazva - korlátozott körülmények között dolgozom. • Hogy érti, hogy kifalazták? - A műtermem mellé költözött egy fiatal festőművész, aki a lakók hozzájárulását kérte a tetőtér átalakításához. Én nem írtam alá, ám ő megtette helyettem: aláhamisította a nevemet. így adta be a kérelmet. Na már most, a tetőtér az nem azonos a lépcsőházzal - ami nagyon szűk volt eddig is ám ő tovább szűkítette annyira, hogy én nem tudnám kihozni még a festőállványomat se. Feljelentés, tárgyalások, felmentés, a fal maradt. Azóta ott nekem se áram, se fűtés nincs - a tisztelt kolléga úr olyan helyre szerelte át a gáz- és villanyórámat, hogy nem hozzáférhetőek tehát gyakorlatilag ott nincs lehetőségem dolgozni. Csak itthon, amit lehet. De vannak azért kiállításaim. Nemrég Kaposfüreden, Gajzágó Sándor festőművésszel közösen - akivel egyébként nekem már tizennyolc kiállításom volt azután volt Kaposváron is ebben az évben, és májusban egy nagyon sikeres tárlatot rendeztem Luxemburgban. Akkor kinn is voltam, kétszer is< és nagyon meg vagyok elégedve az ottani sikerrel. • Ma az a tény, hogy munkáira fizetőképes kereslet van, nent kis dolog. - Igen, igen. De mondok mást. Ha jól tudom, itt Pesten minden héten zajlik művészeti árverés, ha jól tudom, a műgyűjtők galériájában. Ott nekem a régi. Korner Éva által írt albumomat - ami akkoriban hatvan forintba került - kettőezer forintra licitálták föl. Pedig abban nem jó minőségűek a lapok, mert gyönge ofszetkartonra vannak nyomtatva. Ennyire vagyok én hiánycikk. • Az üzleti szellem azt diktálná, hogy ezt ki kell használniv. - Talán majd ezzel az említett könyvvel. Hiánypótló lesz, és csak annyiba kerül majd, amennyi talán egy egészen kis rézkarcnak az ára, ezernyolcszáz forint körüli. • Ön saját kezűleg színezi, készíti a képeit? - Nézze, én rájöttem valamire. Régen, amikor leadtam a lemezt sokszorosításra, nem tudtam ellenőrizni, hogy arról valójában hány nyomatot készítenek. Mondjuk ötven példány után áthúzták a rézlemezt, és nagyon sokat a galériában így eltettek. A könyvben is lesz néhány, amelyiknek már nincs meg a lemeze. Viszont ha én mindig csak egyetegyet pótolok, miután már eladtam, akkor egyesével, különböző színvariációkkal nyoalatt esetleg fölmegy a példányszám ötvenig. Sok kollégát ismerek, akinek van ugyan ' rézkarcgépe, de inkább csak szobadísznek használja, virág van rajta, vagy egy szép porcelán. A legtöbb leadja a lemezt, lenyomják neki, ő csak aláírja. Ritka, hogy valaki otíhon készítsen minden fázist, mint én. • Eddigi kötetei nem önmagukban mutatták be a rézkarcokat. Először Adamis Anna versei, később, az Emlékkönyvben régi koruk finom mívű porcelánjai voltak méltó társai a cizellált lapoknak. Most milyen meglepetést tartogat a • könyv? - Pár éve van egy gyönge pontom, az ásványok. A természet elképesztően szép dolgokat produkál általuk, mindegyik egyszeri, megismétlődhetetlen darab. Gondoltam rá, hogy talán az ásványgyűjteményemet kellene a grafikákka! összekomponálni. Végül más mellett döntöttem. A kötet szerzőjére bízva kedves költőm, Kosztolányi Dezső egyegy szép idézete, versrészlete szerepel munkáim mellett. • Emlékek kertje Látogatóban Gross Arnold műhelyében . „rrr-n 'T^TT 'HM II.. ,11,111 l'|'ll"n'|l «• ' ' "'"*"" ' ( ' " ' Szűcs Jozsel Elmulasztott esély Az áramszolgáltató vállalatok halogatott privatizációja A regionális áramszolgáltató vállalatok privatizációjára kiírt pályázatot az Állami Vagyonkezelő' Rt. eredménytelennek minősítette, ezért a villamosenergia-ipar továbbra is állami kézben marad. Slosár Gábor, az Áll ami Vagyonügynökség (ÁVÜ) ügyvezető igazgatóhelyettese szerint nagyon nagy esélyt szalasztott el az ország, ami még több milliárd forintjába fog kerülni. • A nyáron a gazdasági kabinet döntött arról, hogy az áramszolgáltató vállalatok privatizálhatók. Méghozzá azok szerint az elvek szerint, amelyeket az ÁVÜ dolgozott ki. Eszerint az áramszolgáltatók tulajdonjogának 15 százaléka kerülhet magántársaságok kezébe. A befektetők azonban akár 25-30 százalékos tulajdoni részt is szerezhetnek, amennyiben felemelik a társaság alaptőkéjét. A kormány meghatározta azt is, hogy az áramszolgáltatók részvényeinek 50 százaláka plusz egy szavazat marad tartósan állami kézben, a többi rész privatizálható. A többségi állami tulajdon az ÁV Rt. portfóliójában marad. Slosár Gábor - aki részt vett az áramszolgáltatók privatizációs koncepciójának kidolgozásában - vitatja azt, hogy az államnak e téren szüksége van többségi tulajdonra. Szerinte elegendő lenne a részvénypakettek legfeljebb 25 százalékát állami kézben tartani. - Az áramszolgáltatók tipikusan kereskedelmi szolgáltató cégek, amelyekhez nem feltétlenül szükséges ilyen súlyú állami beavatkozás - vallja. Hozzáteszi: ezt a szolgáltatást az egész világon nagyon jól csinálják magántársaságok is. Természetesen van arra is példa, hogy állami cég a szolgáltató, például Franciaországban, vagy Olaszországban. Ezekben az országokban azonban veszteséges is az_ áramszolgáltatás - hangsúlyozza. - Ahol az állam szerepet vállal, ott - úgy néz ki - a veszteségek is garantáltak. . Az. állami befolyás megtartásának talán egy indoka lehet: az állam elvileg jobban ellenőrizheti az árakat. Azonban a magánszolgáltatók is éppenséggel abban érdekeltek, hogy minél (öbb energiát adjanak el olcsón. A világon mindenütt megszabják ugyanis, hogy mikéit kell a tarifát számítani. - Nálunk persze ezt a számítási metódust még nem vezették be - mondja Slosár. - 1995 végére azonban ki kell alakítani, mert addigra a Nemzetközi Valutaalappal (IMF) kötött megállapodás szerint - el kell érni a nyugat-európai piaci árakat. Az áramszolgáltatás tarifája akkorra tehát nem tartalmazhat állami dotációt. Ez persze azt is jelenti, hogy mai áron számítva 1 kilowattóra háztartási villamos energia díja 12 forint körül alakulna a nappali időszakban. Ez a jelenlegi árak körülbelüli megduplázását eredményezi - igaz viszont, hogy már tartalmazná a szokásos 6-8 százalékos szolgáltatói nyereséget is. Továbbá azt a részt is, amiből a beruházásokhoz, későbbi erőműépítésekhez szükséges forrásokat képezhetik a cégek. - A magyar áramszolgáltatók szakmai bázisa általában jó - tájékoztat az ÁVÜ ügyvezető igazgatóhelyettese. Hozzáteszi: műszaki állapotuk már hagy kívánni valót maga után. . Nem korszerűek a kisfeszültségű hálózatok, a transzformátorok sem a legjobbak. A középfeszültségű hálózattal is bőségesen van mit tenni és a nagyfeszültségű hálózat is korszerűsítésre szorulna. A transzformátorok, kapcsolóberendezések, és maguk a vezetékek pedig elavultak. Az egész hálózatra ráférne tehát egy komoly tőkeinjekció. - Csak tőkebevonással tudom elképzelni mindezen problémák megoldását - mondja Slosár Gábor. Az ÁVÜ eredeti elképzelése az volt, hogy 25 százaléknyi tulajdonosi rész erejéig szakmai befektetőket hoznak be. És csak azt követően, hogy a tőkeemeléssel és a korszerűsítéssel valamivel jobb műszaki állapotba kerülnek a cégek, valamint a vezetés hatékonysága is megjavul, vontak volna be pénzügyi befektetőket. Akkor is 10 száz alatti üzletrészekkel, amivel azonban tovább javult volna az áramszolgáltatók anyagi helyzete. - Ez az elképzelés sajnos meghiúsult - vallja be Slosár. A sikertelenség okai között felsorolja, hogy az ÁV Rt. a nyilvánosság előtt erőteljesen opponálta az ÁVÜ elképzelését. Ennek Slosár szerint természetesen az lett a következménye, hogy több potenciális befektető visszalépett. Nem-is pályázott, tekintettel arra, hogy nem látta tisztán a kormányzati szándékot, és emiatt elbizonytalanodott. Más befektetők tettek ugyan ajánlatot - de az inkább nevetséges volt. Volt persze néhány befektető, aki mindennek ellenére komolyan vette a dolgot, és elfogadható ajánlatot adott bizonyos áramszolgáltatókra. De a hat meghirdetett vállalat közül csak négyre érkezett értékelhető, esetleg javítás után elfogadható ajánlat. Az áramszolgáltatók privatizációjánál fontos szempont marad, hogy olyan szakmai befektetőket kell keresni, akiknek érdeke, hogy minél előbb a nyugat-európai rendszerhez, az úgynevezett UCPTE-hez csatlakozzunk, tehát leváljunk az ukrajnai rendszerről - magyarázza az ÁVÜ ügyvezető igazgatóhelyettese, aki szerint a pályázó szakmai befektetők ebből a szempontból kifogástalanok voltak. Slosár Gábor véleménye szerint egyébként nemcsak a villamosenergia-szállító hálózatot, de az erőművek egy részét is minden további nélkül el lehetne adni külföldi befektetőknek. Ennek megint meglenne az az előnye, hogy korszerű, környezetkímélő erőművek létesülnének. Hozzáteszi azonban, hogy a paksi atomerőmű állami tulajdonát indokolatlannak tartaná felszámolni. Az áramszolgáltató vállalatok privatizációja egyelőre megtorpant. - Nagyon aggódom mondja Slosár Gábor. - Az ÁV Rt. elkapkodva hirdette meg a pályázat eredménytelenségét. Célszerű lett volna ugyanis az ajánlatok javítására felszólítani a befektetőket. Esetleg egy konzorciális ajánlatot is lehetett volna kérni tőlük. Ilyen módon ki lehetett volna alkudni egy elfogadható árat. Ezt elmulasztották. Ennek pedig az lesz a következménye, hogy az újabb pályázat kiírásánál rosszabb pozícióból fogunk kiindulni, mint amit most elérhettünk volna. Nagyobb árat tehát nem fognak tudni elérni, éppen ellenkezőleg: a tapasztalat azt mutatja, hogy az állami vagyon az idő során leértékelődik, és ezért is célszerű minél előbb az állami vagyont magánosftani. Slosár Gábor szerint így fogunk járni az áramszolgáltató vállalatok esetében is, hiszen azok továbbra is veszteségesek maradnak. Élik fel a vagyonukat, romlik a műszaki állapotuk. Ebből egyenesen következik, hogy az értékük is egyre csökken. Az ÁVÜ ügyvezető igazgatóhelyettese ezekután korántsem derűlátó az áramszolgáltató vállalatok privatizációjával kapcsolatban. Szomorúnak tartja, hogy az ÁV Rt.-nek most egy angól cég fogja megmondani, mit is kell kezdeni a magyar áramszolgáltató rendszerrel. Slosár Gábor szerint legkorábban tavasszal lehetne új pályázatot kiírni. Akkorra már az ország nyakig benne lesz a választási kampányban. Az sem lenne szerencsés, ha egy ilyen nagy horderejű kérdésben a leköszönő kormány magára vállalná a döntést. Az új kormányzatnak pedig bármilyen összetételű is lesz - kisebb gondja is nagyobb lesz annál, hogy éppen ezzel kezdje ténykedését. - A döntés minden körülmények között áthúzódik majd '95-re. Nagyon sok milliárdjába van ez az országnak. Nagy esélyt szalasztottunk el! P. R.