Délmagyarország, 1993. december (83. évfolyam, 280-305. szám)

1993-12-27 / 301. szám

HÉTFŐ, 1993. DEC. 27. HAZAI TÜKÖR 5 Sárga karácsony F

ekete karácsonyunk volt. Lehetett volna még fehér, de nem lett. Az elmúlt ünnep bebizonyította, hogy a fekete és a fehér mennyire nem jelentenek teljes halmazt. Aki pénteken délelőtt, az áprilist idéző szikrázó napsütésben megkésve indult ajándékot vásárolni - vagy sétált egyet szombat délután annak egyetlen szín biztosan nem jutott eszébe - a fekete. Sem a nagybani piacon, ahol a 17 unoka egyedi, testre és értelemre szabott megajándékozása helyett praktikus szempontokból ládaszámra vásárolta a narancsszínű árnyalattal még csak kacérkodó madarint, sem a könyvesboltban, ahol a gyermekekhez tartozó szülők, testvérek, sógorok és sógornők számára választott az időzavar miatt pirulnivalóan semleges tartalmú köteteket, hogy később, a már-már valószínűtlenül hosszú szenteste előtti délután a könyveket és az embereket párokba rendezze. Már évek óta az emberek fogynak el előbb, a könyvekkel ez mindössze egyszer történt meg. Egy pillanatig el lehetett játszani azzal a gondolattal is, hogy kizárólag napfényben fürdő kötetek kerüljenek a kosárba, mintha a kiválasztást valami különös erő vezérelné. Pénteken a virágbolt színorgiájából is hiányzott a legsötétebb árnyalat, s bár nem lehet pontosan tudni, milyen színű a kirakat üvegén átszűrődő fénynyaláb, sárga rózsákat találva ezúttal sárgának tűnt. Az élők közül sokan szeretik ezt a különös virágot, a halottakat erről már nem lehet megkérdezni. Persze, ha könyvet válaszihat a nap, miért ne válaszhatna virágot, s akkor már az sem számít, hogy az lesz az egyetlen szál sárga rózsa a kisvárosi temetőben. Az „élt 21 évet" sem jellemző, a maga választotta halál is ritka. K

ezében az összegyűrt celofánnal, eszébe jutott, hogy egyszer, úgy jó másfél éve kapott íróbarátjától egy mondatot. A csaknem értéktelen beszélgetés közepette, amikor az ember jobban figyel saját szavaira, mint a másikéra, egy mondatot talán kissé közhelyszerűen úgy fejezett be, hogy az emberek erősek, sokat kibírnak. Az író továbbfűzte: ,jobb lenne, ha gyengébbek lennének, jobban bánnának velük... Isten is jobban bánna velük." Az író nem írta föl ezt a szép újszülött mondatot, mondván, ha majd kell neki, jön másik. Akkor kérte el tőle, későbbi felhasználásra. KOVÁCS ANDRÁS • Bontják a régi Hungária Szálló felvonulási épületeit Csipkerózsika tovább alszik • (Folytatás az I. oldalról.) Betartotta tehát ígéretét a Délépítő Kft., amikor fél éve azt mondta: „Amennyiben nem folytatódik a szálló építkezése, nem valósulnak meg, illetve befejeződnek a tervezett belvárosi beruházások, a társaságnak nem .áll érdekében a felvonulási épületeket tovább fenntartani, azokat elbontjuk." De ez már a síró szem esete, vagyis tovább alussza Csipkerózsika álmát az igényesen felújított homlokzatú szálloda. Szálloda? Az idő múltával egyre kevesebb a remény. Fotó: Nagy László hogy.régi funkcióját megőrizze az épület: ha mégis feltűnik majd egy gazdag kérő, talán gyorsabb megtérülésű vállalkozásra gondol. Sokáig csak elmehettünk az épület mellett, most már körbe is járhatjuk. Talán még jelkép is lehet belőled szegénységünk, sarokba állítottságunk jelképe. Az viszont biztos, hogy valami nagy változás kezdetét, az ébredést jelzi majd a kőműveskalapács első ütése. Kérdés csak az, kinek van erre mostanában több mint fél milliárdja. K. A. • Mit kell tudni az egyetem történetéről? - A Leuveni Egyetemet 1425-ben alapította V. Márton pápa, azzal a gondolattal, hogy brabanti ifjak ne külföldi egyetemekre járjanak. Oktatói részt vettek Nagy Szent Gergely naptárreformjában, s Erasmus a maga korában úgy vélte, a leuveninél csak a Sorbonne egyetem nagyobb akkoriban. Később, a francia forradalomat követően a direktórium betiltotta az intézményt, amely csak 1834-ben nyitotta meg újra kapuit. Az első világháború aztán ismét katasztrófát jelentett, hiszen Belgium csatatér volt, s a tanárok és hallgatók nagy véráldozatokat hoztak. A második világháború idején az egyetem könyvtárának 800 ezer kötete pusztult el. Az egyetem utolsó nehéz pillanata 1968-ban következett: az eredeti Leuvenben, amely belga flamand területen van, a flamandok felszólították a francia nyelvű vallonokat, hogy távozzanak az egyetemről, és hozzanak létre újat. Az osztozás után a vallon közösség a régi Leuventől mintegy 30 kilométerre 8 év alatt nem csak új egyetemet alakított ki, de egy teljes campust is. Nos, a régi egyetem is, az új is katolikus intézmény maradt, de egyik flamand, másik francia nyelven működik tovább. • Itthon mintha szebb kép élne a flamand-vallon együttélésről... - Nos, szemben azzal, ahogyan itthon látjuk, az együttélés Belgiumban sem egyszerű. Az ország föderációjában három népcsoport élvez autonómiát: a vallon, a flamand és egy kisebb népességű német lakosság, mindegyikük külön kormánnyal és parlamenttel ezek fölött áll a szövetségi parlament és kormány, illetve a belga király. Az együttműködés azonban nem felhőtlen. Vallónia, amely 1945-ig, mint az acél és a szén központja, fejlettebb volt, a második világháború után visszaesett. Flandria gazdaságilag, pontosabban technológiailag ugrott meg; ehhez társult a flamand népességszaporulat, valamint egyéb más tényezők is, amelyek a flamand társadalmat dinamikusabbá tették a vallonnál. Míg azelőtt a flamandok kerestek munkát Vallóniában, a háború után ez • A flamand és a vallon Leuven Egységes Európa - kettévált egyetem Pászka Imre szociológus, docens, a filozófia tudomány kandidátusa egy belgiumi ösztöndíj yévén két hónaspig a Leuveni Katolikus Egyetem vendége volt. Hazatérte után többek között arról beszélgettünk, hogyan látják az európai egységesülési folyamatot egy olyan nyugateurópai egyetemen, amely 543 éves fennállása után 1968ban kettévált a flamand-vallon szembenállás jegyében. megfordult. A tradicionális ipar- és társadalomszerkezeten alapuló Vallónia lépéshátrányba került Flandriával szemben. Mindezek, és más szubjektív tényezők kiélezték a feszültséget a föderáció két tagja között, amit jól példáz a Leuveni egyetem szétváilása is. • Vajon az európai egységesülési folyamatra van-e hatása e különállásnak? - Kevesebb, mint gondolnánk. Inkább azt érzékelik, hogy az Európai Közösség pillanatnyilag legitimizációs válsággal küzd. Annak idején, amikor elődje, a Közös Piac megalakult, még tisztán gazdasági alapokon állt, és jórészt az acél- és a szénpiac kiterjesztésére szolgáló vállalkozás volt. Nem az volt a cél, hogy demokratikus alapokon, a földrész nemzeti és kulturális sokszínűségét figyelembe vevő szervezet alakuljon. Az Európa-fogalmat akkor egyszerűen kisajátították, nem számolva azzal, hogy Európa az Uraitól az Atlanti óceánig terjed, és nem csupán néhány nyugateurópai országra korlátozódik. Dehát ennek oka az akkori Európa kettéosztottságával is indokolható. Nos, ez 1989-től megszűnt, és miután a maastrichti szerződés életbe lépett, a Közös Piac politikai közösséggé alakult át, és olyan kérdésekkel kell szembenéznie, hogy az új közösség unió vagy föderáció formában működjéke, és hogy az új Európa egy multikulturális közösségi jellegre fektesse-e a hangsúlyt, ahol az országok művelődési sokszínűsége a lényeg, vagy pedig „szociális Európa" legyen inkább, amelyet főként a szociális háló megerősítése tart össze. De, visszatérve a flamand-vallon kérdésre: abban mindkét részről egyetértenek, hogy az új Európának a nemzeti hagyományok megőrzésére kell épülnie. Általában nagy érdeklődést tapasztaltam aziránt, hogy Kelet- és KözépEurópában hogyan szerveződnek a kis közösségek, milyen hagyományaik, milyen kulturális értékeik vannak. Az egyetemi körökben mindenki egyetért azzal, hogy a sokszínű Európa itt a cél. Ha ennek az alakzatnak föderáció lesz a kerete, a kis entitások akkor is meg kell hogy maradjanak. Európa a sokszínűség fogalmára épül, s úgy látják, egyetlen művelődési, vagy vallási hagyomány színfoltját sem törölheti le az egységesülés folyamata. • Sokat beszélnek arról, hogy Európa egyre inkább a' világ gazdasági folyamatainak perifériájára kerül, szemben az Egyesült Államokkal és a Távol-Kelettel, ön szerint válságban van-e a kontinens? - Amikor Oswald Spengler 1919-ben a Nyugat alkonyáról írt, az nem csupán valamilyen filozófusi képzelgést jelentett. Az első komoly jelzés az első világháború volt, ekkor történt meg először, hogy a földrész önerejéből nem volt képes úrrá lenni válságán. Ha például a napoleoni háborúk Európájára még az volt jellemző, hogy miután a kontinens nagyhatalmi egyensúlya megingott, Európa külső beavatkozás nélkül tudta rendezni a válságot. A XX. század két világháborújában ez már nem volt lehetséges - Amerika részéről külső támogatás kellett az egyensúly helyreállításához, de ez már nem sajátosan európai belső egyensúly volt. Ugyanakkor 1945-tel befejeződött az Atlanti óceán meghódítása is, belső tengerré vált (ahogyan a római időkben a Földközi tenger római tengerré), vagyis egy és ugyanazon politikaikatonai szervezet belső részévé. Ezzel egyidőben a Föld stratégiailag legfontosabb zónája a Csendes óceánra tevődött át, és ez a mutáció jelzi azt is, hogy a civilizáció új súlypontja már nem Európában van. A kontinens számára tehát fennáll a periférizálódás veszélye, s ez csak erősíti az egységesítési folyamatot. Amikor egyre inkább nyilvánvalóbbá válik, hogy már nem az európai érdekek irányítják a világgazdasági folyamatokat és még csak az amerikaiak sem -. Európának egyre inkább össze kell fognia, hogy érdekeit érvényesíteni tudja az alakuló új világrendszerben. Ez persze nehéz, hiszen a kontinens „nagyhatalmainak" is vannak önző érdekei. A' föderációért Nagy Britannia is, Franciaország is csak olyan mértékében lelkesedik, amenynyire egyik a brit nemzetközösségi, másik a frankofón közösségi érdekeit be tudja vinni az új európai közösségbe. • Tapasztalata szerint milyennek látják KözépEurópa integrálódási lehetőségeit? - Legalábbis Leuvenben, ahol az európai integráció különböző szintjeivel foglalkoznak, úgy vélik, a visegrádi négyes fokozottabban kellene hogy erősítse együttműködését. Szerintük a négy ország csatlakozása kevesebb problémával jár, ha viszonylag egységes tömböt alkotnak. Felzárkózási stratégiaként egy bizonyos föderációs elképzelést ajánlanak, hasonlatosat ahhoz, amilyet gazdasági, vámügyi és katonai szempontból a dualizmus idején Magyarország alkotott Ausztriával. Egy ilyen szövetségben lehetőség nyílna arra, hogy a négy ország harmonikusan egymáshoz igazítsa, illetve kikísérletezze azokat az együttműködési módozatokat, amelyek elősegíthetik az európai integrációt. Panek Sándor • Mi a feladata a nyugdíjpénztárnak? - Nyugdíjcélú megtakarításokat gyűjt, kezel, hasznosít, és ennek alapján szolgáltatásokat nyújt. • Vagyis a pénztárak öszszegyűjtik a tagok által befizetett pénzt, forgatják azt, és később nyugdíj formájában fizetik vissza. - Igen, ezzel új, intézményes formát adnak az öngondoskodásnak. • Ki lehet tagja a nyugdíjpénztárnak, és mekkora összeget kell befizetnie? - A pénztárat természetes személyek alapíthatják, legkevesebben 15-en, és bárki tagja lehet, aki az alapszabályt elfogadja és a tagdíjat havonta rendszeresen, a belépési nyilatkozat szerint fizeti. A mi pénztárunk esetében 500 forint a minimális havi tagdíj, az alapító tagok száma 43. Munkáltatói tag lehet az. aki alkalmazottja tagdíját vagy annak egy részét rendszeresen fizeti. • Mikor, milyen szolgáltatásokat nyújt tagjainak a pénztár? - A törvény tíz év várakozási időt ír eló; ezalatt gyarapodik, erősödik a pénztár, vagyis ennek leteltéig pénz • Nem a tb helyett • A befizetés adómentes Nyugdíjpénztár az Illőin Az Országgyűlés november 16-án elfogadta az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárakról szóló törvényt. Ennek alapján nyugdfj, egészség és önsegélyező pénztárak létrehozására nyílik lehetőség. A szegedi Gordius biztosítási bróker cég nem habozott sokáig; a múlt héten megtartotta alakuló közgyűlését.az Első Alföldi Kiegészítő Nyugdíjpénztár. Bánki Andrással, a Gordius igazgatójával a törvényről és a nyugdíjpénztárrról beszélgettünk. nem fizethető ki. Tíz év eltelte után a tagok nyugdíjazása esetén az egyéni számláján levő pénzre egy összegben vagy járadék formájában igényt tarthat. A tagok számláján természetesen nemcsak az általuk befizetett összeg szerepel, hiszen a pénztárak alapkamatot és prémiumkamatot fizetnek a tagoknak. A mi esetünkben az alapkamat a jegybanki alapkamat 35 százaléka, a prémiumkamat pedig a gazdálkodás eredményétől függ. • Hogyan szabályozza a törvény a pénztárak gazdálkodását? - A pénztár a bevételeket három - fedezeti, működési és' likviditási - alapba osztja el. A fedezeti alapban levő pénz az, ami befektethető. A befektetések módját és kereteit a kormány rendeletben határozza meg. A pénztár gazdálkodása során hitelt nem vehet fel, váltót nem bocsáthat ki, nem fogadhat el. Tagjai részére viszont kölcsönt nyújthat. A pénztár tagja az általa vagy a munkáltatója által befizetett dijakról igazolást kap. A gazdálkodás során keletkezett nyereséget csak a tagok között lehet felosztani. • Mi történik akkor, ha a pénztári tag a járandóság felvétele előtt elhalálozik? - A pénztártag egyéni számlájánál levő összeg örökölhető. • Miért éri meg a munkavállalónak az, ha a munkáltatója részére a nyugdíjpénztárba fizet? - A pénztár tagja az általa és a munkáltatója által befizetett összeget személyi jövedelemadója alapjának 25 százalékáig, maximum 500 ezer forintig az adó alapjából leírhatja. Vagyis, míg például a fizetésemelés után tb-járulékot, munkavállalói járulékot, és SZJA-t fizet, addig a nyugdíjpénztárba befizetett összeg mindezektől mentes. • l^esz-e állami felügyelet? - Igen, a Pénztárfelügyelet látja el. • Helyettesítheti-e a nyugdíjpénztár a tb-nyugdijat? - Nem, csak kiegészítheti azt. Vagyis a nyugdíjjárulékfizetési kötelezettség megmarad. Keczei