Délmagyarország, 1993. december (83. évfolyam, 280-305. szám)

1993-12-24 / 300. szám

12 KARÁCSONYI MELLÉKLET DÉLMAGYARORSZÁG PÉNTEK, 1993. DEC. 24. T. 5. mester 55. köre Az már a feje tetejére állított fejetlenség, ami a tévé meg a rádió körül, csak úgy, füstölög (szépzavar). Vannak ugye az frók között a önletiltók, és vannak nem-önletiltók, mint két párt a nagy szakadásban, mint két egymásnak ellent ugró intelligencia. A kérdés, melyik lehet a szerepzavar, a szép szerepzavar? Választási lehetőségek: 1. egyik sem, mert ilyen a demokrácia természete; 2. az önletiltók; 3. a nemönletiltók; 4. mindenki szerepzavarban van. De továbbra is kérdés, mindezek ellenére, hogy ki osztott itt szerepeket, hogy egy (rónak itten a két szerep valamelyikébe bele kell bújnia. A válasz: A Stúdió '93 keddi adásában felköszöntöttek, azt hiszem felköszöntötték őt, egy írót. Felolvasott néhány verset. Madárzsoké, stb., aztán arról beszélt, hogy mi hol hogyan született versbe. Arcán nem mosoly volt, inkább derű, a derűnek arca volt az övé, és amikor beszélt vagy olvasott, nem a riporterre nézett, ez látható volt, hanem az operatőrre, a világosítóra, és minden más, láthatatlan szereplőre. Ahogy így ült egyedül a képernyőn és mozgott a szeme, ott bejött a képbe a láthatatlan. Olyan kék kötött sapkát viselt a fején, amilyet a néger rap-esek, sárga sál, és talán zöld tréning vagy pulóver. Nem volt ez harsány, hanem színes, színestévén. így, innen tudtuk meg, hogy irodalmunk, hogy ilyet mondjak, mert mondom, szó ez van csak, géniusza 55 éves lett. Tandori Dezső 55 éves lett a tévében. És szerintem a rádióban is 55 éves lett, ha volt, mert lehetett. Nagyjából ez a válasz. Az a válasz a médiaháborúra, hogy Isten éltesse Tandori Dezsőt, és lepje meg hosszú élettel. Egyszer találkoztam vele a Merlinben. Néhány perc alatt annyit és olyat mondott, ami másnak egy életműhöz elég vagy sok. Persze nem kellene ezt (gy, ilyen szereposztásban. De azt hiszem, mégis ez a valami, ez a kívülállás, ahogy annak idején, néhány éve a lefujjolt Tiszatájba is elküldte az írásait, mit neki politika, annak hisztériája; az író ír, a mű pedig gyógyír. Szeretném azt hinni, hogy ez a legtisztességesebb, amit egy (ró, netán költő tehet, amint szeme láttára a huzavonában lassan minden kötél szakad. Akkor ez ne azt jelentse, hogy több szó szabad, mert látszólag kevesebb, hanem a kevesebb szó jelentse ugyanazt, ugyanazt a keveset, ami még megmaradt. Szeretném azt hinni, hogy az a legtisztességesebb, ha egy fró 55 éves lesz. Podmaniczky Sziláid Baka István Örökség Lágy részeit az angyalok lerágták: meszes-fehér koponyaként borul reánk az égbolt, és szemüregén hol nap süt át, hol ólom-hold vonul; élünk alatta, korhadó világban, fogaiból bányászva érceket, s nem tudjuk, hogy e koponya kié, s nem sejtjük, hogy csak vágyak, érzetek voltunk: Teremtőnk gondolatai, míg élt, - de mára lecsupaszodott Tejút-gerince, s éles csontszilánkok a foszfor-villogású csillagok; s agyveleje, mely szétfolyt, elrohadt, hajnalban a talajból felszivárog, eltévedünk ködgomolyaibait, s érezzük: örököltük e világot; élősködtünk, s nemcsak mi, ámde fenn az angyal-regimentek is, - miénk lett a bomló, édes, rég kihűlt tetem; zabáljuk hát, míg át nem jár a méreg. Kass János: Szent György A

znap úgy ébredt, mint aki megbolondult. Ült az ágyon, üveges szemmel meredt maga elé, és azt hitte, nyomban szétpattan a feje. A decemberi éjszakából hajnalra márciusi enyheség lett. Dühösen megivott vagy négy bögre kávét, amitől úgy vert a szíve, mint a légkalapács. A gyomra viszont égni kezdett. Utálta a tejet. Megivott abból is egy kispohárral, csaknem visszaöklcndezte. Magára kapkodta a ruháit, morgott, szitkozódott. Utálattal nézte az íróasztalát. Dolgozni kellene. Év végi határidők vártak rá. Egy kockás papírlapról, melyet tegnap rakott ki a szoba legfeltűnőbb helyére, négy tartozása meredt rá, határidős írások, tárcák, kritikák és novellák, melyek postázását becsületszóra ígérte a szerkesztőknek, s amiből, tudta, már semmi sem lesz. Nem készül el, mert fáradt, és a fáradtságából ingerültség és undor támadt benne, és ilyen állapotban lehetetlen dolgozni. Megint hazugságban marad. Amikor ugyanazon időben két helyre kötelességünk elmenni, az a leghelyesebb, ha egy harmadikat választunk, azt a helyet, hová régóta vágyunk, legyen az egy kiskocsma, egy kiállítás, vagy csak egy különös utca, valahol a város másik részén, hol még lehet cserépbögréből inni a házibort. Szív Ernő következésképpen meg se próbálta, hogy a négy tartozás valamelyikét lerendezze. Vesszen az. összes halál idő. Nincs munka. Elég volt. Bemegy a városba és végigsétálja a napot, nem csinál semmit, csak bámészkodik és forralt bort fog inni. végijtlazsáija ezt a decemberi márciust. mert ha áz időjárás puszDarvasi László Szív Ernőből karácsonyi ajándék lesz tán szeszélyből felboríthatja a világ természetes ügymenetét, akkor az embernek is kijár a hétköznapi revolutió lehetősége. Dühös forradalmár leszek, gondolta eltökélten. Nincs munka! Lázadás van. séta van, forralt bor van! Vesszenek a szerkesztők és a szerkesztőségek! Szív Ernő nem számított az őrült karácsonyi forgatagra. Magyarországon ekkoriban az év legkritikusabb napjai kétségkívül a Karácsony előtti napok voltak. Az emberek hatalmas dobozokat cipeltek, kiabáltak és lökdösődtek, fogcsikorgatva számolgatták a pénzüket, összevesztek a halasnál, a fenyőárusnál^és a leértékeléseknél. A játékboltok előtt sorok kígyóztak, és az áruházakban olyan tömeg tolongott, hogy minden percben elalélt valaki. A kávéházak tömve voltak, az éttermek tömve voltak, és a gyorsétkezők is tömve voltak. Karácsony előtt elviselhetetlenül sokan vagyunk a világon. Szív Ernő meglátta a forgatagot, és szinte gyűlölt. Szív Ernő szerette volna azt kiabálni, hogy mindenki takarodjon haza, mert az idén elmarad a Karácsony. Betegség, technikai okok miatt idén nem lesz Karácsony. A Karácsony az idén be van tiltva, és aki mégis karácsonyozni mer, fenyőfát díszít, vagy ajándékot osztogat, arra börtön vár. A szaloncukor, a csillagszóró és a csokoládéangyalka is be van tiltva! Vége a Karácsonynak, akarta kiabálni Szív Ernő, mert fájt a feje. mert a télből tavasz lett, és főként mert nem készült el négy határidős munkája. Egy konfekciós szaküzlet einbersorát igyekezett kikerülni éppen, amikor megérintették a karját. - Bocsásson meg, Szív úr mondta egy középkorú férfi, akinek kerek és jellegtelen volt az arca, de a szemüvegén barátságos vízcseppek csillogtak. - Igen - mondta Szív Ernő merev arccal. - A nevem nem érdekes mondta a kerek arcú. - Nem érdekes - mondta Szív Ernő. - Jó fél órája követem mosolygott szelíden a férfi. - Követett? - képedt el Szív Ernő. - Szörnyű ez a karácsonyi forgatag - magyarázta zavartan a kerek arcú. A földet bámulta, aztán felkapta a fejét - Szív úr, amíg forralt bort ivott, megvettem a füzetet. Gondolkoz tám, kockás legyen vagy vonalas. Végül a kockás mellett döntöttem. - A kockás mellett - mondta Szív Ernő. Jobb lett volna a vonalas? - kérdezte aggódva a férfi. - Az attól függ - mondta Szfv Ernő. - Mitől? - a szemüvegekben páni rémület csillogott. - Hogy mire akarja használni őket - mondta Szív Ernő. - Látja, milyen szórakozott vagyok - nevetett fel a másik. - A karácsonyi ajándékról van szó. Tavaly vettem neki sálat, habár az utcára nem mehet. De az erkélyen néha elüldögél. Tavalyelőtt mamuszt kapott. Kapott már virágot, asztali tükröt, pongyolát, és én már nem tudtam, idén mivel lephetném meg. - Kicsodát? - kérdezte Szív Ernő. - A feleségemet - mondta elkomorodva a férfi. - Tíz éve beteg szegény. Szobafogság. Tolókocsi. Nagyon szeretem. - És most füzetet vett neki mondta Szív Ernő. - Maga miatt. Idén Szív úr lesz a karácsonyi ajándékom S/.ív Ernő nem szólalt meg nyomban. - E/.t nem egészen értem mondta aztán. - Szív úr feltűnt a forgatagban és megvilágosodtam. - Még mindig nem értem mondta Szív Ernő. - Jöjjön - karolt belé a kerek képű ember -, tudok egy kellemes helyet, ahol nyugodtan dolgozhat. - És néhány utcára az őrült karácsonyi forgatagtól valóban várt rájuk egy csöndes kis kávéház. A kerek képű az ablak mellé ültette a meglepetéstől védekezni képtelen Szív Ernőt, rendelt neki vörös bort és kávét, aztán elé rakta a füzetet. - írjon a feleségemnek egy szép történetet - mondta. Szív Ernő soha nem akart még ennyire felébredni. - Tudom, az írás művészete magányt és roppant figyelmet kíván - mondta a kerek képű. Én most elmegyek. Két óra múlva visszajövök. Addigra egy ilyen író, mint Szív úr, bizonyára végez. Ha megszomjazik, rendeljen bátran, természetesen én fizetek. Csak egyre kérném. Szép és megható történet legyen. Reményteli. Beteg emberé lesz. Érti ugye? Azzal a kerek arcú elment. Mármost Szív Ernőnek sok különleges és meglepő esete volt. de ilyet, és ez talán belátható, képtelenség kitalálni. Hogy őt elfogják a karácsonyi forgatagban és munkára kényszerítsék! Csak úgy! Hát ilyen nincs! Vagyis hát van. nézte a kockás papírt Szív Ernő. Eltelt egy óra, az irka még szűz volt, tiszta volt. és Szív Ernő, maga sem tudta, miért, de nem mert felállni és elrohanni, csak sóhajtozott, és elképedve ingatta a fejét. Egyszerre meglátta a kávéház ablakán át a kerek arcút. Ott állt az utcán a férfi, és befelé figyelt. Bátorítólag integetett, és Szív Ernő leolvasta a szájáról a mondatokat. - Dolgozzon nyugodtan. Csak szép történet legyen! Majd jövök. Dolgozzon Szív úr! És akkor Szív Ernő újabb bort rendelt, és mint akit elvarázsoltak, egyszerre írni kezdett, mondatról mondatra, bekezdésről bekezdésre haladt. Szép és megható és reményteli történetet írt. Verejtékcsöppek gyöngyöztek a homlokán, nagyokat szúrt a szíve, a gyomra is égett, mégis írt. Néha elgondolkodva felpillantott. Húzott, és újraírt. Megtörölte a homlokát. Aztán írt újra. És amikor két óra múltán kinyílt a kávéház ajtaja, és belépett a kerek arcú, Szív Ernő éppen letette a tollat. A kerek arcú hálásan mosolygott. - Nagyon köszönöm mondta, és kézbe vette az irkát. Figyelmesen olvasta Szív Ernő történetét, néha elismerően csettintett, felsóhajtott, törölgette elhomályosuló szemét, bólogatott és kacagott is, de egyszer csak megállt. - Ide. Szív úr nem lehetne egy szebb jelző? - kérdezte. - De lehetne - mondta Szív Ernő akkor, s beírt egy szebb jelzőt. A kerek arcú férfi kifizette a számlát. - Tudtam, hogy nem csalódom magában - mondta. Szorongatta Szív Ernő kezét. Ilyen szép ajándéka senkinek se lesz a városban - lengette az irkát. Szív Ernő még üldögélt kicsit a kávéházban. Jószerivel nem volt vendég a kávéházban. Csak egy fehér hajú ncni üldögélt a sarokban, habos kávét kanalazgatott, és Szív Ernő észrevette, hogy a néni mind gyakrabban pislant feléje. Szív Ernő hirtelen félni kezdett. Pén/l dobott az asztalra, és kirohant az utcára. Szív Ernő belerohant a karácsonyi forgatagba, és boldog volt, hogy meglökik, hogy letapossák a lábát, hogy tűlevelet szórnak a nyakába, boldog volt, hogy miközben rohan, és ő lökdösődik, mindenféle csúnya, egyszerű szavakat kiáltoznak utána.