Délmagyarország, 1993. december (83. évfolyam, 280-305. szám)

1993-12-24 / 300. szám

PÉNTEK, 1993. DEC. 24. DÉLMAGYARORSZÁG KARÁCSONYI MELLÉKLET 9 Meghitt, bensőséges és eredeti dimenziókat föltáró kiállítás látható a Vár utcában, a Kass Galériában. Kass János gra­fikus, könyvtervező, tipográfus sokféle arcát megismerhettük már, most a „könyves ember,, portréja elevenedik meg. Fe­lesége, Hajnal Gabriella a magyar gobelinművészet megújítója, az elmúlt három évtized egyik legjelentősebb textilművésze. A tárlaton a 60-70-es évek állomásokat jelentő nagyszabású kárpitjait mutatja be. Lányuk, Kass Eszter a modern textilművészet egyik jeles képviselője, aki egy Amerikából importált technikával, a patchwork műfajával terem­tett sajátos arculatot. A férj pedig, E. Szabó László belsőépítész napjaink egyik legkeresettebb tervezője, aki tereivel, be­rendezéseivel, elképzeléseivel megújította a hazai belsőépítészetet. Találkozások emlékeiből, beszélgetések mozaikjaiból, vallomástöredékekből állt össze ez a családi kép. KASS JÁNOS képzőmű­vész, a családfő, apa, nagy­apa: - A káosz uralta el világun­kat. Totális rendetlenség van körülöttünk a nagyvilágban éppúgy, mint közeli emberi kapcsolatainkban vagy a mű­vészetben. Nehéz az eligazo­dás, a művésznek pedig nem lehet más feladata, mint keres­ni a rendet, az eligazító-pon­tokat. Nem véletlen, hogy ezen a mostani kiállításon köny­veimből mutatok be néhányat. A könyvekből, amelyek a gon­dolat megsokszorozói, az üze­netek terjesztői. A magyar könyvművészet már évtizedek­kel ezelőtt bekerült a világ él­vonalába. Az utóbbi idők nyu­gati áramlata és a nyomdák el­szaporodása az igényesség tor­zulásához, elsilányosodásához vezetett. Éppen ezért nagy fe­lelősség terhel minket. A vizu­alitás igénye borzasztóan meg­nőtt, a technikai fejlődés gyor­suló üteme csapdákat állít mindannyiunk számára. De bármilyen megsemmisítő szán­dék születik is, Gutenberg betűje állja a harcot. Könyvre, betűre, rajzra szükségünk van és lesz. A ma művésze ismét hason­ló a reneszánsz-mesterekhez. Mindenhez kell értenie, min­denről kell tudnia. Ha kell ké­pet fest, ha kell felvonulást ter­vez, megszűntek a műfaji kor­látok, minden anyaggal meg kell birkózni. Illusztrálni, könyvet tervezni, lakások bel­ső rendjét, otthonosságát meg­valósítani, színdinamikát, arcu­latot tervezni, világkiállításon kifejezni, mire képes népe és az emberiség - nagy-nagy ki­hívások. Válaszolni kell a kor­nak és az valóban gyönyörű feladat. Ha csak egy kis részt, ha csak egy keveset hozzátehe­tünk a nagy műhöz, ha csak egy vörösvérsejtje lehetünk a nagy vérkeringésnek, tettünk valamit. Ha sikerül néha meg­nyugvást adni. ha sikerül néha választ adni a kérdezőnek, ha sikerül kimondani az igent és a nemet, és mindezt fel is fogják a radarhoz hasonló fülek és szemek, és ha az agy után elju­tunk a szívig, eleget tettünk hi­vatásunknak. És a szívekből kigyúló okos, alkotó értelem, a barátság és a szeretet vágya ki­virágzik, és egymás keze után nyúlunk... HAJNAL GABRIELLA gobelinművész, feleség, anya, nagymama: - A mi életünk - áldás vagy átok, kegyelem vagy sorscsa­pás, teljesen mindegy - az el­múlt negyven esztendőre esett. Én az ötvenes években jártam Hajnal Gabriella: Angyal Kass János: Illusztráció Megnyitó előtt: Kass Eszter, Kass János, Szabó Marci, Hajnal Gabriella (igazoltan távol E. Szabó László) - Fotó: Nagy László Válaszolni a kornak: gyönyörű feladat A Kass család kiállítása a szegedi galériában hálós rendszerbe komponált fe­lületek - úgy érzem - pontosan utalnak korunk rend iránti igé­nyére. Munkáimat gyakran fes­tett felületekkel, organikus részletekkel gazdagítom. Gya­korta vállalok feladatot féljem elképzeléseiben, szívesen ké­szítek tükör faliképeket, mara­tott üvegdekorációkat. E. SZABÓ LÁSZLÓ bel­sőépítész, édesapa: - Mi vagyunk a magyar bel­sőépítészet megűjítógeneráció­ja. Kibontakozásunk egybeesik a korszakváltással, amikor az úgynevezett nagyberuházások mellett új, kisebb cégek, válla­latok, kft.-k jelentek meg és kis üzleteikben igyekeztek modem környezetet teremteni. Az ötle­teket elsősorban nyugati lapok­ból koppintották. Az igazi fel­adatokat a vállalkozók máso­dik generációja jelenti szá­munkra, akik megerősödve, immár jelentős tőkével önálló arculat kialakítására töreksze­nek. Ha arra a kérdésre kell vá­laszolnom, hogy van-e megha­tározó stílusa korunk belsőépí­tészetének, a válaszom az: ta­lán az eklektika. Jelen vannak a legkülönbözőbb anyagok a fától a fémig, a műanyagtól az üvegig, a divatszínek éppúgy ékeskednek, mint a visszafo­gott tónusok, és a stiláris bú­várkodásban a szecesszió épp­úgy forrás, mint a bauhaus. Az én véleményem: alkalmazkod­ni az épített környezethez, a végsőkig kiszolgálni a haszná­lók igényeit s ebben a rendte­remtő szándékban egy-egy em­lékezetes poént, eredeti ötletet, emlékezetes motívumot elhe­lyezni. Egyik kedvencem a Thonet­bútor. Mintegy tíz éve gyűjtöm a Thonet-székeket, jártam az Ecserit és túrkáltam a lomtala­nítási őrületben, s mintegy 150 széket gyűjtöttem össze. Cso­dálom ennek a német asztalos­mesternek zsenialitását, akinek újítása az egyik legnagyobb forradalmi tett volt az egyete­mes bútortörténetben. A gőzölt bükkből olyan sorozatban gyártható ipari terméket kreált, amely Ferenc József irodájá­ban éppúgy otthonos bútorda­rab volt, mint az alföldi tanyák tisztaszobáiban. SZABÓ MÁRTON három és fél éves gyermek és unoka: -Én ha nagy leszek, autós leszek. Tandi Lajos Kass Eszter: Falikép főiskolára és nyomasztóan ha­tottak rám a szocreál ideológia intenciói. És mégis akadt ka­paszkodó. Kettő is. Az egyik egy párizsi látogatás a hatva­nas évek elején, a friss szelek időszakában, amikor is lenyű­göztek a reneszánsz hatalmas falikárpitjai. Csodálkozva és döbbenten álltam az előtt a vi­lágokat kifejező dekoratív, me­sés gobelinek előtt. A másik meghatározó élményem a negyvenes évek végén a Nem­zeti Szalonban rendezett Fe­renczy Noémi kiállítás volt, ahol ez a törékeny művész be­bizonyította a műfaj létjogo­sultságát és azt, hogy gúzsba kötve is lehet táncolni. Sok témám bibliai ihletésű, de sohasem voltam vallásos, az írás sorai között mindig az ál­talános emberi problémákat kerestem, mindig választ vár­tam kortársi kérdéseimre. A gobelin kegyetlen műfaj, kény­szerít a tipizálásra, a dekorati­vitásra, a síkban való fogalma­zásra. Annak idején még fonal­hoz sem volt egyszerű hozzá­jutni, külföldről szereztem be az alapanyagot, magam festet­tem azt. A biblikus témák fel­dolgozása során jutottam el a csak betűket, szöveget tartal­mazó, s mégis műalkotás-érté­kű falikárpitok készítéséhez. Olyan bibliai idézeteket vá­lasztottam, amelyeknek nem­csak tartalma, de betűképe és hullámzó színvariációja is egyenrangú alkotóeleme a mű­nek. Aki gobelinre adja a fejét, az nem hódolhat divatoknak. Hosszú idő alatt készül el egy­egy alkotás s nem lehet más kritériuma, csak a művészi üzenet tisztasága és a megvaló­sítás minősége. KASS ESZTER textil­művész, édesanya: - Sokszor megkérdezték már tőlem, hogy gyermekko­romban is textilművész szeret­Székek E. Szabó László Tonett-gyűjteményéből tem volna-e lenni? És mindig azt kellett mondanom, mert így igaz, hogy már ötévesen erre a kérdésre mindig azt válaszol­tam: nyomottanyag-tervező szeretnék lenni. Grafikusnak jelentkeztem, ám nem sikerült a felvételim, a következő év­ben vettek fel az Iparművészeti Főiskola textil szakára. Mindig a felület érdekelt. És a felüle­ten belül a rendteremtés lehe­tősége. Úgy gondolom, hogy ebben a kaotikus világban a matematikusi precizitás, a kompjuterizálás, az objektív felmérések mellett a belső tar­tás, az összefüggések keresése hitelesítheti a műalkotásokat. Amerikai tanulmányutam ide­jén ismerkedtem meg az Amish közösség népi iparmű­vészetével, ennek hatására ké­szítem patchwork technikával fali képeimet. Sík felület, erős színek és geometrikus formák jellemzik a műveimet, amelyet én szívesen nevezek felületter­vezésnek. Ezek a dekoratív, kaleidoszkóp-szerű, négyzet-

Next

/
Thumbnails
Contents