Délmagyarország, 1993. december (83. évfolyam, 280-305. szám)

1993-12-24 / 300. szám

8 KARÁCSONYI MELLÉKLET DÉLMAGYARORSZÁG PÉNTEK, 1993. DEC. 24. • Talán mégsem lesz fehér karácsonyunk az idén. A decemberi langyos szél föllebbentette az oly korán elterült hótakarót: az újszegedi töltés oldalán sárfoltok kandikálnak ki alóla. Fél kettő körül benépesül a környék: a szürke tócsákat kerülgetve, kabátgallétjuk mögé bújva szállingóznak a gyárkapu felé a délutáni műszakba igyekvők. A hajdani kender- és lenszövő vállalat most a Heavytex Rt. nevet viseli, valójában azonban csak a neve új. Az épületek, a gépek többsége az elmúlt évtizedek emlékét idézi, ebből Pajkó Mihálynénak, Terikének egy negyed századot. Kenderszakállú masinák közt Műszakkezdéskor tömegnyi emberre számítottam, s most, hogy Terikével együtt baktatunk az előkészítő csarnokon át, szinte kihaltnak tűnik a gyár. A neonnal megvilágított szövődében géperdő, sűrűjében elveszik az a néhány ember. Száz szövőgép között két műszakban általában 40 szövőnő dolgozik, most 15, mellettük néhány férfi is. Terike összemosolyog az egyikkel: - A féljem - mondja, és rutinos idegenvezetőként magyaráz tovább. Megtudom: a nehéz, ipari szövetek mellett, amerikai megrendelésre, természetes alapanyagú táskának valót állítanak elő: a nyugatiak, a zöldek hatására, keresik a tiszta, fehérített kendert, jobban, mint a lent. A masinákon szakállt eresztett a kenderpor, apró szemcséi, ha működik is a légnedvesítő és az elszívórendszer, ott szállnak a levegőben. Az innen nyugdíjba ment idős férfiak között sok a tüdőbeteg, a nők inkább a zajkárosodásra panaszkodnak. A csarnok végén, a legutolsó négy gép Teri kéé, közülük most kettőn dolgozik. Otthonosan sürög-forog néhány négyzetméternyi birodalmán: lepakolja tele szatyrát, szerszámokat vesz elő, bekapcsolja a gépeket, C-re állítja az órát: - Ez méri a vetések számát, a végén kiadja a napi teljesítményemet - magyarázza, aztán munkához lát. Köszörülöm a kiabálástól is rekedt szövőnő „omló álmai W torkom. Terike együttérzőn nézi küszködésemet, azt mondja, ő már megszokta. - Van, aki szájkosárral védekezik a por ellen, az érzékenyebbek bizony légúti betegséget kapnak. Sziszifuszi munka? Kattan az egyik gép, és leáll: vetülékszakadás. Terike, alig hogy orvosolja a hibát, le kell hogy állítsa a másikat is: - Elengedtem egy mintatörést, az anyag szélét meg levágta a gép. Ki kell fejtenem... Nézem, amint rezzenéstelen arccal fejti, fejti a sorokat. Nekem Kőműves Kelemen jut eszembe, meg Sziszüphosz. Megkérdezem, pénzkeresetnek tartja ezt a munkát, vagy annál Fotó: Révész Róbert többnek? Huszonötéves hűség azért nem semmi. - Van ebben a munkában fantázia... • Nem monoton, nem unalmas? - Ha a gép jó, higgye el, élvezet a szövés. Unatkozni meg nem érünk rá: a figyelmünket ébren tartják az újabb és újabb hibák. Észnél kell lenni, ha lefogy az áru, szemmel kell tartani a szélfonalat, a segédszegélyt... • A fáradtság eszerint veszélyes lehet. Pedig volt része ennyi idő alatt éjszakai műszakban is... - Hogyne. Az nehéz volt. Úgy 3 körül jött ránk a fáradtság, félórányi szenvedés után túljutottunk a holtponton. Azt nem bánom, hogy éjjel nem kell dolgoznunk. • Annak idején ezt hogy viselte el a család? - Minthogy mindketten itt dolgoztunk, beosztottuk, mikor, ki látja el a két gyereket. Nem volt könnyű, hiszen akkoriban mindketten még tanultunk is. Ez az a pont, ahonnan a beszélgetés más hőfokon folytatódott. Terike kinyílt, ragyogott és olykor, az emlékek hatására elpityeredett. Félrehúzódtunk egy csöndes zugba, ahol a szövőnő, mintegy varázsütésre, diáklánnyá, fiatalasszonnyá, s családanyává változott. Ezúttal nem a teljesítményt mérő óra, hanem az idő kerekét pörgette vissza... A nagykamrási kislány a 30 kilométerre lévő Battonyára járt gimnáziumba. Másfél évig legyűrte a család az ezzel járó anyagi gondokot, a német nyelv nehézségei azonban döntöttek. Dolgozó nő -16 évesen - Második félévben azt mondtam édesanyámnak, várjon a buszmegállóban. Ha egyes, azonnal indulunk Szegedre munkát keresni. Január volt, hó és hideg. A három lány legidősebbike, a 16 esztendős Terike bekopogott a kábelgyárba, a textilművekbe, de sehol nem volt munkafölvétel. - Végül itt Újszegeden megnéztek, elfogadtak, s betanított munkásként szövőnő lettem három műszakban. Akkor az örömtói sírtam, később a honvágytól. Munka mellett szakmunkás bizonyítványt szereztem, s kezdtem megszokni az önálló életet. Leányszállón laktunk, 20-an egy szobában... Sokat hülyéskedtünk, jó társaság volt. Együtt jártunk a gyári rendezvényekre, hétvégén a Tóth vendéglőbe. Ott ismerkedtem meg a férjemmel, '69ben össze is esküdtünk. Mindketten itt dolgoztunk, hát albérletet vettünk ki a közelben. Két évre rá megszületett a fiuk, '73-ban a kislány, egy év múlva Tarjánban szövetkezeti lakást kaptak. - Gyönyörű karácsony volt „Húzogathattam volna a rubrikákat " Előkerül ismét a zsebkendő, amikor Terike arról mesél, miként ült be férjével együtt ismét az iskolapadba. - Elhatároztuk, hogy leérettségizünk. Beiratkoztunk a közeli textilipari szakközépiskolába. Egy osztályba jártunk, egymás mellett ültünk, otthon együtt tanultunk. Én a matekot szeretterli, a férjem a humán tárgyakat. Mire végeztünk, kedvencem lett az irodalom, a történelem. Imádtam a magyar tanárnőmet, emberileg is sokat kaptam tőle. Szerettem iskolába járni, négyes, ötös tanuló voltam. • Két gyerek és munka mellett nem lehetett könynyű. - De boldoggá tett. Hetente egyszer 3-tól 8-ig igazi diákok voltunk. Fölváltva rohanunk haza, ellenőrizni a gyerekeket. Igaz, harmadikig tudott segíteni a mama. MÉs megérte a fáradságot? - Tanárnőm is ezt kérdezte, amikor összefutottunk a piacon. Csodálkozott, hogy továbbra is szövök. • Nem ajánlottak föl más elfoglaltságot? - Nem járultak hozzá a technikusi minősítéshez. Négy évig gyártásközi ellenőr voltam, húzogathattam volna a rubrikákat mint normás, inkább visszamentem a géphez. Azok a puha, lágy textíliák... • Nem keresett soha más munkahelyet? - Gondoltam rá, de el soha nem indultam. Valójában mindig szerettem rajzolni, érdekelnek a művészetek. Gyerek koromban festettem, vízfestékkel, temperával, aztán abbahagytam. Maradtam a texfl mellett. Ahányszor csak gyárlátogatáson jártam, rájöttem, miféle lehetőségek vannak a textilgyártásban. • Szép kelmékről, selyemről, szőttesekről és szőnyegekről soha nem álmodott? - Miután én mindig pénzeszsákokat, durva ipari anyagokat, nehéz farmeranyagot szőttem, álmomban csak az jött elő, hogy fut tovább a hiba a gépen, de valami akadályoz, hogy leállítsam... A hiba fut tovább... De Terike mindent megold az életben. Tudásvágyát olvasással elégíti ki, kézimunkázik, ha finom kelmékre vágyik, kivonul a deszki kiskertbe, ha a jó levegőből akar szippantani, vagy végre a csöndet szeretné hallani... Hogy miről álmodozik? Unszolásomra bevallja: textilből csodaszép, puha, lágy lakásdíszeket szeretne kitalálni és elkészíteni. S hogy mire a legbüszkébb? Huszonkét éves válogatott kenus fiára és érettségizett nagylányára. S büszke arra a szövőszék mellett töltött 25 évére, amelyért jutalomként azért várja - és elfogadja - a korkedvezményes nyugdíjazást. Ez lenne a beteljesedett leányálom? Terikét odakísérem csattogó gépeihez, aztán kimegyek a csöndes Tisza-parti éjszakába. A gyárudvar sötétjéből színes sugarakat küldenek szét a mái földíszített fenyőn billegő gyertyácskák. A csarnokok ablakából kiszűrődik a neonok fénye, tudatva a világgal: odabenn „ a gépek mogorván szövik / szövőnők omló álmait." Chikán Ágnes ••••••••••••••• Már néhány hete karácsonyi hangulatot árasztanak az utcák, fények gyúltak, a kirakatok új díszbe öltöztek, s az emberek az ajándékok vásárlásával vannak elfoglalva. A fogyasztói társadalmak korában sokak számára ez a bőség, ünnepe. Vajon hányan vannak? A karácsonyi hangulatba nemrég belépett Antall Józsefi miniszterelnök halálának szomor^híre. A kiváló államférfi és keresztény a lelki erősség és a rábízott feladatoknak való teljes odaadottság nagyszerű példáját hagyta a népre. Azért, hogy a Karácsony lelkülete ki tudja nyilvánítani múlhatatlan aktualitását az emberek lelkében és a családok életében, szükséges, hogy az ünnephez a hit szemével közelítsünk, amelynek elsődleges megkülönböztető jele az Isten Fiának megtestesülésébe vetett hit. Jézus az istálló alázatában, egy szegény családban született meg, s az esemény első tanúi egyszerű pásztorok voltak. Az Egyház azóta szüntelenül zengi amaz éjszaka dicsőségét: „Glória in excelsis Deo et in terra pax hominibus bonae voluntatis". A Betlehemben született kisgyermekben Isten mindent átalakító ereje rejtezik és nyilvánul meg. Jézusban valósul meg az új ember. Az a gyermek új szemmel nézi az életet és a világot. Ebben az évben is az emlék és a misztérium hatja át az emberek életét és otthonát. Az emberek otthonára tekintve kérdezzük meg, mi a mai valóság? Elsősorbsn azokra gondoljunk, akiknek nincs otthonuk. Betlehemben azon az éjszakán „nem kaptak helyet a szálláson" (Lk 2,7). Nagyon sok hajléktalan van a fejlett országokban is. Hányan veszítették el otthonukat a háború miatt! Számos menekült a mi országunkban telepedett meg. Azután gondoljunk családjaink otthonára Hogyan találja Karácsony a magyar családokat? Közülük sok felbomlott, másokat a pénzszűke vagy a munkanélküliség aggaszt. Bárcsak a Karácsony lelkülete egységet, melegséget, nyitottságot és bizalmat ajándékozna a családoknak! Az „Európai Közös Ház". A Szentatya többször beszélt róla és rámutatott keresztény gyökereire. Néhány évvel ezelőtt egy karácsonyi beszédében megállapította: „Európának olyan jházzá' kell válnia, amelyben minden nép sajátossága elismerést kap és fejlődéséhez, terveinek megvalósításához támogatásban részesül." Majd hozzátette, hogy egy meghitt családi otthonhoz hasonlóan A Karácsony lelkülete írta: Angelo Acerbi, apostoli nuncius, a Szentszék magyarországi képviselője nem szabad félnie egyiknek a másiktól, hanem örülni kell az együttélésnek. Kontinensünkön szokásban van az elnevezés „az öreg Fotó: Schmidt Andrea Európa". Ebben az átmeneti időszakban Európában a régi és új együtt van jelen. A Karácsony lelkülete segítsen ledönteni az elválasztó falakat, a mesterséges megkülönböztetéseket, hogy helyet adjon az alapvető közös célnak. Ezekben a napokban az emberek jót, elsősorban békét és örömet kívánnak egymásnak. Hiteles tartalmat kell adnunk ezeknek a szavaknak. A béke az önmagunkkal és másokkal fennálló összhang. Béke van ott, ahol egy nemzetiség jogait tiszteletben tartják és harmóniában él a többiekkel, ahol a fanatizmus és a gyűlölet nem tölti el a népeket. Milyen megdöbbentő példát látunk a volt Jugoszláviában, és sajnos több országban is elszaporodtak az idegengyűlöletből táplálkozó erőszakcselekmények. S az egyes emberek életében menynyi viszály, félelem és önzés van jelen. A közénk jött Jézus megvetette annak az alapját, hogy le tudjuk győzni félelmeinket és minden határon felülemelkedő szolidaritással forduljunk egymás felé. Az öröm a karácsonyi ünnepek jellemző vonása, ezt ösztönösen legjobban a gyermekek érzik. Az öröm a bensőből fakad, de nem marad meg önmagába zárva. Vajon nem ezt fejezik-e ki azok az ajándékok, amelyeket ilyenkor egymásnak adni szoktunk? Olyan ez mintha kimondanánk, mennyire örülünk a másiknak és mintha megéreznénk, hogy mi is számítunk valamit embertársunknak. A magány legyőzésének valódi lehetősége az a karácsonyi tapasztalat, hogy Isten maga a szeretet, hogy Ő szeret minket és értünk emberré lett. A Karácsony megnyitja a jövő felé vezető utat is és magán hordozza a remény jeleit, mert benne van a szabadílás ígérete. Tapasztalatunk szerint a társadalom komoly erőfeszítéseket tesz, hogy az őt szorongató bajoktól megszabaduljon. A születés pedig az új, a jobb reményét hozza el. Az új mindig törékeny és számos ellensége van: a közöny, az önzés és a bizalmatlanság. Előre kell nézni, túl az aggasztó helyzeteken. Magyarország közelmúltjának történelmében voltak sötét évek. Az ország most az újjáéledés nehéz időszakát éli, de jó irányba halad Nagyon fontos, hogy a jelen lehetőségeit bizakodva használja ki a nép. mindenki tehetsége szerint tegye a dolgát, jobban odafigyeljen a másikra, főleg a legszegényebbekre. Mondjunk tehát egymásnak valóban keresztény jókívánságokat. Érezzük magunkat jóakaratú embereknek, akik által ismét elhangzik a Karácsony üzenete.