Délmagyarország, 1993. december (83. évfolyam, 280-305. szám)

1993-12-24 / 300. szám

PÉNTEK, 1993. DEC. 24. DÉLMAGYARORSZÁG KARÁCSONYI MELLÉKLET 7 Az előítélet-mentes, , pragmatikus döntéshozatal viszi előre a várost Mivel az utóbbi napokban fölélénkültek a viták Szeged polgármestere körül, mielőtt tinnepi számadást kértem vol­na, a nyilatkozatok felől érdek­lődtem. „A város helyzetét nem a képviselők álláspontja minősíti, hanem a közgyűlés döntéseinek hatása. Természe­tes dolog a vita, ez a demokrá­cia velejárója. Biztos vagyok abban, hogy akik az elnyo­matás éveiben megtanultak a sorok között olvasni, most a nyilvánosan kifejtett nézetek közül a tényszerű megállapítá­soknak hisznek, s nem a szóbe­szédnek" - mondta Lippai Pál. • Polgármester úr, hogyan ítéli meg: előrelépett-e a város, s ha igen, milyen te­rületeken? - Az esetleges előrelépést véleményem szerint csak a négyéves ciklus lezártával le­het és szabad megállapítani; addig legföljebb részered­ményeket regisztrálhatunk. Szeged ebben az évben körül­belül tízmilliárd forinttal gaz­dálkodhatott, ennek nyolcvan százalékát az oktatás- és az egészségügy béreire és épüle­teinek, intézményeinek fenn­tartására, húsz százalékát pedig beruházásokra, felújításokra fordította. 1993-ban a legnagyobb be­ruházás: a harmadik körút to­vábbi szakaszának és az algyői szennyvíztisztító immáron közel nyolcvan százalékos ké­szültségig történt megépítése volt. Az önerős csatornaépítés keretében tíz kilométernyit építettünk a város százmilliós hozzájárulásával. Megérkezett az a 11 troli, amelyről még a tavalyi év végén döntöttünk, ám a közlekedési vállalat villa­mosparkját is fiatalítani kelle­ne. Elkészült a modern diag­nosztikai intézet az orvos­egyetemen, amelyre azért va­gyunk büszkék, mert a város gazdagodott vele. A kórház re­konstrukciója is folytatódott, a gyermekkórházban új pavilont adtunk át, amelyben kardioló­gia, ambulancia és oktatási ka­binet szolgálja a kis betegeket. A háziorvosi rendelők fölsze­relésére az utóbbi két évben többet költött a város, mint a megelőző tíz esztendőben együttvéve. És persze elkez­dődött a szabadtéri nézőteré­nek lebontása is. 1 város első embere elégedetlen, de optimista Dr. Lippai Pál polgármester nyilatkozata lapunknak • Ez az anyagi ráfordí­tások leltára. Melyek a fő mutatói a helyhatósági „törvénykezésnek"? - Az önkormányzat ebben az évben ötven rendeletet al­kotott, amelyek közül kiemel­kedik a májusban törvényerőre emelkedett szociális törvény végrehajtásaként megfogal­mazott helyi elképzelés a szociális segélyekről, a zöld terület védelméről és a nem lakáscélú helyiségek albérletbe adásáról. Ebben az időszakban 400 határozatot hoztunk, köz­tük van a város hosszú távú fejlesztési koncepciója. Döntöttünk az újszegedi gimnázium önállósításáról, és céltámogatásban részesítettünk két elkészült és további négy épülő tornatermet. Az év folya­mán elkezdődött e nagyváros hatalmas oktatási intézmény­rendszerének felülvizsgálata, természetesen a hatékonyabb gazdálkodás érdekében. A színházról: a kétségkívül létező viták és gazdasági prob­lémák ellenére háromtago­zatos, színvonalasan produkáló teátruma van a városnak. Az ország nyilvánossága, a szak­mai kritika még mindig többet foglalkozik a művészeti szín­vonallal, mint a botrányokkal. A város ez évi költségveté­sének másfél százalékát for­dította a helyi sport támogatá­sára, holott a központi pénz­keret csupán hét század száza­lék volt. A kiugró aránykü­lönbséget igazolja, hogy a ké­zilabda, a röplabda, a vízipóló, a kajak-kenu, az úszás, külö­nösen a búvárúszás, valamint a kick-box és a biliárd révén vá­rosunk a legsikeresebb sport­évét zárta néhány napja épp a Délmagyarország szép ünnep­ségével. • Úgy hallani, hogy végre nőtt a szegedi polgárok szá­ma, s emelkedett a vállalko­zók aránya is. - Örömmel számolok be most, a kis Jézus születése napján arról, hogy a város ter­mészetes szaporodása 420, a gyarapodás pedig mindösz­szesen, a betelepülőkkel, ide­költözőkkel együtt 3000. Sze­geden 15 000 egyéni vállal­kozót tartanak nyilván, ebben az évben négyezer a növe­kedés. • Mi található a veszteség rovatban? - Az, amit nem sikerült elér­ni. Az országban'sok városban magasabb, de itt is nyugtala­nító a 12 százalékos munkanél­Fotó: Nagy László küliség. 3500 lakásigénylést tartunk nyilván, s ha nem szü­letik országos szintű intézke­dés, nem sok jót mondhatunk a várakozóknak. Szomorú hely­zetben vagyunk, ha a közbiz­tonságra gondolunk. A statisz­tikák szerint csökkent ugyan a bűnügyek száma, de ezek bru­talitása egyre nő. Határhely­zetben lévő tranzitvárosunkban kötelező a helyi költségvetés­ből is finanszírozni a rendőr­ségét, autóval, benzinnel egya­ránt. • Mi a helyzet a bérlaká­sokkal? - A nyár elején hoztunk egy rendeletet arról, hogy 3600 bérlakást idegenítünk el, s a későbbiekben majdnem ugyan­ennyit készítünk elő a megvá­sárlásra. A jövő év elején kap­ják kézhez az érintettek a város határozatát. • Hogyan ítéli meg három év tapasztalatával az önkor­mányzati törvény hatékony­ságát, s ebben a törvényben a polgármester helyét, sze­repét? - Az önkormányzati tör­vényt az 1990-ben megvá­lasztott parlament hozta létre. Tudjuk róla, hogy jelentős kompromisszum eredménye volt, ráadásul a korábbi egy­személyi, diktatórikus irányí­tási modell helyére egy tú­lontúl közösségi, testületi fele­lősségi rendszert hozott. Ezen nem is lehet csodálkozni, de a törvény hibáira föl kell hívni a figyelmet. Az például tartha­tatlan, hogy a testület nem a fő folyamatokról dönt, hanem az operatív munkában vész el. Ez azért lehet így, mert a törvény nem mondja ki egyértelműen, hogy mi a polgármester jogkö­re-, s mi tételesen a közgyűlés kompetenciája. A lényeg: a testületben eliminálódik a dön­téshozó felelőssége. • Ha onnan nézzük a vá­rost, hogy a politikai in­tézményrendszer és a jog­állam kiépült, mi a minősí­tése mindannak, ami itt tör­ténik? - Mindenekelőtt az, hogy a városi irányítás nem azonos a parlamenti törvényhozással. Tény, hogy az Országgyűlés munkájának köszönhetően kialakultak a polgári demokrá­cia garanciái, de ez nem befo­lyásolja, hogy az önkormány­zati testületek kényszerkoalí­cióban hozzák meg a legfon­tosabb döntést, a költségvetés­ről szóló rendeletet, lévén az kétharmados „törvény". Leg­nagyobb kudarcomként élem meg, hogy a kényszerkoalfció valóban kényszer a szónak ab­ban az értelmében, hogy a különböző politikai csoportot képviselők sok esetben nem a nézetet minősítik, hanem azt, hogy a gondolat honnan szár­mazik. Én biztos vagyok abban, és ezt képviselem min­den fórumon, hogy csakis az előítéletmentes, szabadelvű, pragmatikus döntéshozatal viszi előre a város ügyét. Nem ' hinném, hogy bárki képes lenne bebizonyítani, hogy én polgármesterként egy párt nézeteit favorizálnám. Éppen ezért bosszant, hogy MDF-es képviselőtársaim állandó gya­nakvással méregetik a monda­taimat, holott én csak arra kon­centrálok, hogy minél hatéko­nyabban és logikusabban szol­• Az ismert zsidó családok­ban a keresztnév mellé a család neve került. Jézus mégsem a Dávid házából származó József családi ne­vét kapja meg, hanem vá­rosáét, Názáretét. Ő a Ná­záreti Jézus. - Tulajdonképpen nem sza­kítás ez a hagyománnyal, mert gyakori az egy név, amit a kö­rülmetéléskor kap a fiú. Pál például a Tarzusi előnevet kapja, tehát a helységnév is megjelenik. A különlegesség Jézus elnevezésében az, hogy akkor a názáreti jelző leérté­kelést jelentett. Utalhatok arra, amit az egyik apostol később ki is mond: „Ugyan mi jó jöhet Názáretből?" Názáretnek na­gyon a rossz a híre, pogány vi­dékekkel határos, ahol álta­lában nem a zsidó törvények szerinti élet zajlott. Számunkra megszűnt ez a rossz csengés, hiszen a Názáreti Jézusból ala­kítjuk ki a mi Názáret fogal­munkat. • Püspök úr, úgy vélem, pap számára az első há­zasság, az első temetés, az első gyóntatás életre szóló élmény. Hogyan emlékszik az első kisbabára, akit meg­keresztelt? - Be kell valljam, nem em­lékszem az első kisbabára. Egyet tudok, hogy minden egyes szentség „első" kiszol­gáltatásánál rettenetesen iz­gultam, hiszen minden szónak a helyén kell lennie, a szer­tartást ismerni kell. Tehát az első keresztelésre nem emlék­szem konkrétan, de a szo­rongást és örömet ma is érzem. Ma már nagyon ritkán ke­resztelek, személyes szolgá­latom az, hogy hetente kétszer gyóntatok a dómban, s hetente kétszer ott misézem. így tar­tom a kapcsolatot az ünnepe­ken túl, a mindennapokban is a külső élettel, hívekkel. • Amikor kisfiút keresztelt, gondolt arra, hogy jó volna, ha pap lenne a kicsi? Van ebben a szentségben, pon­tosabban a szentség kiszol­gáltatásában hely a szemé­lyességre? - A szentség érvényességét természetesen nem befolyá­solja a személyesség, hiszen a kegyelem áradása nem a papon múlik, hanem Jézus Krisztu­son. Mégis fontos, hogy a pap közvetlensége, odafigyelése, áhítata és a hívek várakozása találkozzon, s szintén valós elem, hogy a papnak is vannak szubjektív érzései. Egy böm­bölő gyerek a keresztelés alatt feszültté, idegessé teheti a pa­pot, de meg is szelídítheti egy gőgicsélés vagy egy mosoly. Ha olyan család gyermekét kereszteljük, amelyben emel­kedett hitélet uralkodik, termé­szetes, hogy arra is gondolunk, hogy a fiú talán pap is lehet. Ilyenkor magamban én is elmondok egy kérő fohászt. • Karácsonyi segítség A létezés beszéde Gyulay Endre válaszolt Dlusztus Imre főszerkesztő' kérdéseire Azt hiszem, hogy ez a sze­mélyesség az emberi természet része, s aki a szentséget kiszol­gáltatja, nem zárhatja ki magát a saját élményeiből, érzéseiből. • Jézus Krisztus hajlék­talan, születése pillanatá­ban és menekült lesz már születése után röviddel. Mi az egyház, azon belül az egyházmegye feladata eb­ben a folyamatos szenve­déstörténetben, a mene­kültkérdésben ? - Nincsenek biztos adataink arról, hogy hány menekült él a környezetünkben, s azt sem tudjuk, meddig hullámzik ez a menekültáradat, csak az biztos, hogy minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk. Néha, sajnos azt is halljuk, hogy mit keres­nek ezek itt. Pedig saját ma­gunkat kell belehelyeznünk a sorsukba, s akkor másként lát­juk azokat, akik az életüket féltve jönnek át hozzánk. Amikor az erdélyiek jöttek, zömmel az én egyházmegyém­be érkeztek. Szervezetten, nagyon sok millió forintot is, ruhaneműt, élelmet is adtunk nekik. A plébániák szinte teljes köre állt készen e szolgálatté­telre. Most már az állam is szervezettebben dolgozik ezen a területen, valamint a Máltai Szeretetszolgálat és a Caritas is komoly munkát végez a mienk mellett. Sajnos, ma már arra is kell gondolnunk, hogy mi a helyzet ott, ahonnan az emberek elmev nekülni kényszerülnek. Föl­ütötte fejét az éhezés, az em­berek sok helyen fagyhalálnak vannak kitéve, a lehetőségek szerint ebben a térségben is segítenünk kell. • Jézus: személynév, Krisz­tus: egy feladat neve. Ami­kor az egyház Jézus Krisz­tust mond, akkor összeköti az értelmezést és a történeti tényt. Jézus Krisztus a va­lóság. Az ő kérdése: „És ti mit mondotok, ki vagyok?" Ha püspök úrtól kérdezi ezt Jézus Krisztus, mi az ön válasza? gáljam a városomat. Hamar rá­jöttem arra. hogy nem építhe­tek rövid távú népszerűségre, ezért most is csak azt mondha­tom: szeretném, ha a megbíza­tásom végén, összesítve a vá­ros vezetésének teljesítményét, mondanának véleményt a pol­gármesterről. Az első négy év tanulóidő a városnak és a köz­gyűlésnek egyaránt. A nyugati demokráciáktól csak annyit tanulhatunk, amennyi átvehető a mi gyakorlatunkba, a többi elméleti viszony, azaz ebben az új demokráciában mi ma­gunkat találjuk ki. Ha e négy év alatt csak annyit érünk el, hogy a következő vezetés egy fölkészült apparátust és egy rendezett várost vehet át, akkor már jól dolgoztunk. • Melyek a mutatói a jó munkának? - Szerintem három dolgot kell elérni. Először: a várost működtető közüzemi vállala­toknak valódi gazdálkodóként kell részt venniük a társadalmi életben. Elérhető ez privatizá­lás, átalakulás vagy tőkebevo­nás útján. Másodszor: kiala­kítsuk a városi vagyonnal való gazdálkodás logikáját. Har­madszor: a különféle társasá­gokban lévő városi részesedés­sel jól gazdálkodjunk. • Elégedett, vagy csalódott a polgármester? - Ezen a poszton nem lehet elégedett az ember, ráadásul én maximalista vagyok. Az itteni aprómunkában naponta lehar­colom magam, esténként talán nem is én, hanem egy darab fa zuhan az ágyamba, reggelente mégis képes vagyok fölfedezni magamban az újrakezdés len­dületét. Szeged kedvezőtlen földrajzi helyzete ellenére jönnek a külföldi befektetők, s mindenki azt mondja: csodála­tos városba érkeztek. Engem, a lokálpatriótát többek között ez éltet. A világban sokfelé szá­molnak velünk, ismerik az it­teni szellemi adottságot, s igyekszünk mindenkiben meg­erősíteni a tényt, hogy öröm itt élni. • Polgármester úr, köszö­nöm a beszélgetést és bol­dog ünnepet kívánok. - Én is boldog karácsonyt kívánok a Délmagyarország ol­vasóinak, minden szegedinek. Dlusztus Imre - Könnyebb dolgom van, mint az apostoloknak. Bár ők három éven át tapasztalhatták meg Jézus tanítását, csodáit, mégis akkor még bizonytala­nok voltak a válaszadásban. Én már nagyon jól ismerem a szenvedését és a föltámadását is, és ismerem a lassan kétezer éves egyház történetét. Nyu­godtan lehet azt mondanom: valóban Te vagy az élő Isten egy Fia. Nyugodtan mondjta­tom azt: Te vagy a történelem ura. Nyugodtan mondhatom, hogy Te vagy az egyház feje. Azaz Krisztus a mindenben minden. Hiszen az Atya őáltala te­remtette a világot, nélküle nem lenne megváltás és az oltári szentség nélkül színtelen, erőtlen lenne az életünk. Ez a minden számunkra viszont azt jelenti: kövesd Krisztust! Bot­ladozásunk kétségtelen, de a célban töretlenül kell hinnünk és feléje haladnunk. Többszörösen is jótékony célt szolgál a Délmagyarország Kft. legutóbbi vállalkozása. Dlusztus Imre, lapunk főszer­kesztője Gyulay Endre megyés püspököt kereste meg egy ka­rácsony előtti beszélgetésre. Az interjú anyaga most jelent meg cégünk kiadásában a Segítek neked hazatalálni című könyvecskében, amely már kapható az egyházmegye római katolikus plébániáin. Aki megveszi e kötetet, nemcsak a püs­pök úr gondolataival ismerkedhet meg, hanem jótékonykodik is. A bevétel felét ugyanis a vajdasági éhezők megsegítésére, másik felét pedig a szegedi alsóvárosi kolostor felújításának befejezésére ajánljuk fel. E hasábokon most az interjú egyes részleteit közöljük. ülj.' • * «. tr 'f

Next

/
Thumbnails
Contents