Délmagyarország, 1993. december (83. évfolyam, 280-305. szám)

1993-12-14 / 291. szám

6 RIPORT DÉLMAGYARORSZÁG KEDD, 1993. DEC. 14. • Megint a távfűtés m Gázsütő és villanykályha m 130 millió, félretéve m Ürgék és ürgeöntők Meneküljenek a városlakók? Kimért hőfokok Fagypont alatt fölforrósodik a Csörög-rovat telefonvonala: innen is, onnan is vacogva je­lentik nekünk, hogy a távfűtés már megint... és hogy hiába szólnak... a számlát bezzeg ki­fizettetik... és Igy tovább. Töb­ben begyújtanak a gázsütőbe, vagy - kisbabák szobájában ­villanykályhával fűtenek. Ezért aztán vettük a bátorságot, meg egy „hitelesítettnek" mondott hőmérőt, és csak úgy, a ma­gunk szakállára elindultunk megnézni, csakugyan megvan-e az előírásos 20 Celsius-fok? Kereken nulla fokot muta­tott az egykori Komócsin, ma „Nevenincs" (éri óra-hőmérő, amikor expedíciónk útra kelt. Nem éppen zúzmarás időjárás, de arra gondoltunk, sokan még ilyenkor is fáznak, s a kölcsön­be kapott hőmérőt táskámba rejtve autóztunk a várost körül­fogó panelgvűrű felé. „A fészek melege" Egy tízemeletes ház. máso­dik emeletén csöngettünk be először. Kedves, idős néni nyi­tott ajtót, s mutatta az ágy szé­lére készített pulóvert meg kö­töttkabátot, antil éppen készült fölvenni. Lakásának csak egyik falát melegíti a szom­széd, a másik oldal bizony hi­deg... Hőmérőnk piros borszesz­mutatója mindezek dacára föl­mászott a 20 fokos vonalig, sőt, kis híján elérte a 21 Celsi­ust is. A szabályok szeript. „Objektíve" tehát minden rendben, a néni tehát csak „szubjektíve" fázik... Viszont a szomszédék háló­szobájában az ágyra helyezett mérce már sehogy sem akart 18 foknál többet mutatni. A háziasszony aprólékosan elme­sélte, mi mindent vett magára. • A Csendet kérünk címmel, nyáron megjelent sorozatunk után is panaszok tömkelege jut el a hivatalokba és szerkesz­tőségünkbe amiatt, hogy ottho­nok százainak nyugalmát dúl­ják föl - az. úgymond társadal­mi érdekből oly nélkülözhetet­len - kocsmák, biliárdtermek, zenés szórakozó helyek, vala­mint bűzös, zajos tevékenysé­güket lakóövezetben űző kis­üzemek, műhelyek és kft-k. A környezetvédelmi, egészség­ügyi és emberi jogokat sértő zaklatások már odáig fajulnak, hogy az egyszerű szegedi pol­gárok, akik eddig benépesítet­ték a Belvárost, a lakótelepe­ket, a kertes peremkerületeket, kiöntött ürge módjára mene­külni kénytelenek saját hajlé­kukból. Törvényhozóink, hiva­talnokaink tehetetlenül nézik, miként űzetnek ki otthonukból síppal, dobbal, kalapáccsal, lángvágóval... „Állati mulatságok" egy bérházban A Belváros szívében, a De­ák Ferenc utcában van egy bér­ház. amelynek lakói kényszerű társbérletben élnek egy kocs­mával, a kocsma száz zajával, bűzével és a vendégek mellék­termékeivel. Reggelente, egy­egy álmatlan éjszaka után a lépcsőfordulóban olyan, a dári­dózók által hátrahagyott nyo­mokba botlanak, amelyeket egy jólnevelt gazda saját ku­tyája után is föltakarít. Ez a „fölemelő" munka, már ha nem óhajtanak nyilvános WC szomszédságában élni, a sze­rencsétlen lakókra vár. Mert az 1KV, úgymond, nem áll a hely­zet magaslatán. Az épület ugyanis az ő kezelésükben áll. Ilyenformán. most megelégkszünk a kétré­szes melegítőruha említésé­vel... Egy másik házban is sze­rencsét próbáltunk: egy gyö­nyörű kisbaba anyukája (ugyan­csak réteges öltözetben) még arról is beszámolt, hogy kö­zelben lakó édesapja csak a mérgelődéstől tud kimeleged­ni. A lakásban vendégeskedő hölgy saját tapasztalataival egé­szítette ki a hallottakat. Az igazsághoz tartozik még, hogy ebben a lakásban is „be­telt a mérték", megütötte az előírásos 20 fokot. Drága? Olcsó? Sárkány László, a Szegedi Távhőszolgáltató Vállalat igaz­gatója 27 ezer szegedi lakás melegéért felelős. Mint mond­ja, megérti a fogyasztók érzé­kenységét, hiszen csak 20 Cel­siüS-fok a kötelezően biztosí­tandó hőmérséklet, a díj vi­szont egyre emelkedik: az utóbbi öt évben háromszorosá­ra nőtt, miközben a szolgálta­tás színvonala nem változott. Két éve, 1991-ben szűnt meg az. állami támogatás, s mindjárt meg is kétszereződtek az árak. Aztán jött még az energia-ár növekedése, no meg az infláció... És az emberek közben nemigen gazdagodtak. Valószínűleg ebből követke­zik, hogy a Szetáv „kintlevősé­ge" (vagyis a fogyasztók tar­tozása) 1991-ben még „csak" 30 millió forint volt, most pe­dig 125 millió... Az adósokat kétszer fölszó­lítják, aztán jön a bíróság, vé­gül a végrehajtás. Előfordul, hogy a színes tévé helyett in­kább mégis a pénzt adják oda ­sokan viszont tényleg nem tud­nak fizetni. A legrászorultab­bakat az önkormányzat támo­gatja: 1 (XX)-1500 forintot utal­Még 1992-t írtunk, amikor a lakók először tettek panaszt a polgármesteri hivatal igazgatá­si irodájában az SzKV oktatási központja ellen. Nem tévedés: e bizalomgerjesztő fedőnév alatt működött ugyanis a sze­szesitalt kínáló, zenét is szol­gáltató, álcázott kocsma. Az akkori vizsgálat következ­ményeként a szórakozó helyet üzemeltető személyt, csendhá­borítás címén, 3000, azaz há­romezer forint pénzbírsággal sújtották. A kocsmárosok ezután jöt­tek, mentek, a kocsma azon­ban, összes melléktermékével együtt maradt. A lakók azóta is, egyre kisebb toleranciával, kénytelenek tűrni környezetük fizikai és erkölcsi pusztulását. Újabban a cégtáblát átfestették ugyan biliárd szalonná, a ben­ne és körülötte folyó ügyek azonban cseppet sem váltak a korábbinál szalonképesebbé. Amikor a lakók a városban szétszórt, extázist igérő „állati mulatságokra" invitáló plaká­tokon szembe találkoztak saját lakcímükkel, megriadtak. Kő kövön nem marad, ha az „állati rock disco" duhaj legényei mind odaözönlenek, oda, a csöndre, biztonságra vágyó, zömmel idős emberek lakta épületbe. Úgy érezték: ellenük irányuló, frontális támadásra szólították föl a vandálokat. Kapkodtak fűhöz, fához, IKV­hoz, SzKV-hoz: a gépzenétől akkor sikerült megmenekülni­ük. Szenvedéseik enyhítésének reményében ismét följelentést tettek az igazgatási irodában, a vállalkozási irodában... Az eredmény: csendháborítási bír­ság. A zaj, a bűz, az álmatlan­ság, az örökös félelem azonban továbbra is társbérlőjük ma­radt. És, ha a városlakóknak vé­delmet nyújtó helyi rendelet nem születik meg, (amelyre levélben és lapunk hasábjain tippeket kapott a polgármester egy környezetvédő szakem­bertől) az marad az idők vé­geztéig. Vagy addig, amíg a módszeres ürgeöntés révén végleg ki nem halnak Szeged lakóházai... Roncstelep a szomszédban Szeged peremén sem zavar­talan az élet. Hattyastelepen, a meghitt kis kertes épületek, a sokmilliós, kölcsönökből épült családi házak lakói akár azt is érezhetnék hazatérvén az egésznapos hajsza után: ez maga a béke szigete. Igen ám, csak hogy oda a nyugalom, ha a környékre odatelepszik egy kisebbfajta gyár. Történt, hogy a rendezett utcasorban, a takaros, új házak közötti foghíjban először meg­nyílt egy élelmiszerüzlet. Az üres telek maradék négyzetmé­terein azonban egyszer csak megjelent egy új bérlő, egy bi­zonyos kft. A környék meg­döbbenésére néhány hét alatt autóroncs-teleppé vált ez a te­rület: kiégett kocsik, rozsdás alkatrészek, halomba dobált gumiabroncsok falták föl a ko­rábbi zöldülő, tujákkal is beül­tetett kertet. Az elkeserítő lát­vány mellett az ott folyó ipari tevékenység pokollá változtat­ta az ott lakók életét. A legtöbbet szenvedő, köz­vetlen szomszédok egyike idő­ben elmenekült, sikerült elad­nia a házat. Dr. T. K. azonban, ügyvéd létére, tehetetlen. - Hogy mi a csönd, azt rég elfelejtettük. Pedig azért esett a választásunk erre a város­részre, mert egészséges, nyu­godt környezetet szántunk a családunknak. Úgy higgye el, mióta megszületett a kisfiunk, egy éve nem tudjuk kivinni a teraszra levegőztetni, mert ott csak megbetegítenénk. Félünk, hogy az állandó füst, a kopá­csolás, a lángvágó hangja egészségi károsodást okoz a gyereknek. Két utca lakói még tavaly birtokvédelmet kértek a pol­gármesteri hivatal igazgatási irodájától. Amint elpanaszol­ták: - A munkások késő estig, sőt még ünnepnapokon is dol­goznak, hegesztenek, kalapál­nak, az ügyfelek jövés-mené­sétől keletkező por ás zaj való­ságos versenypályává változ­tatta az addig békés, csöndes környéket. Joghézag áldozatai Dr. Ganyecz Mihály, az iro­da környezetvédelmi munka­társa elmondta: idei májusi ha­tározatukban kötelezték a kft. ügyvezető igazgatóját, hogy korlátozza birtoksértő tevé­kenységét, követelje meg mun­katársaitól, hogy tartózkodja­nak minden olyan magatartás­tól, amellyel a szomszédokat zavarják, jogaik gyakorlásában korlátozzák. Ellenkező esetben pénzbírsággal sújtják. Arról van elképzelése az embernek, hogy mondjuk mi­ként lehet egy hang nélkül dunnacihákat tölteni tollpihék­kel, elég bravúros teljesítmény mennyit „tüzeljenek." A nap 24 órájában automata „nézi" a külső hőmérsékletet, s ennek megfelelően olyan fűtővizet állít elő, hogy az előbb fölso­rolt hőmérsékleti értékek létre jöjjenek. Kivétel a 23-03 óráig terjedő időszak, amikor az au­tomata - takarékossági okoból - úgy dolgozik, mintha a külső hőmérséklet 10 fokkal meg­emelkedett volna. A 30-40 fokra fölmelegített csöveket kezünkkel legföljebb langyosnak érezzük, de a szak­emberek szerint ez elegendő az előírt hőmérséklet biztosítására Ha napközben a külső hő­mérséklet 15 Celsius fölé emelkedik (szeles időben 18 fok a határ), le is állnak a fű­téssel. Ugyancsak sokan kifogásol­ták, hogy október végén, no­vember elején hol fűtöttek, hol meg nem, és „szolgáltatás-ki­maradás" címén sem lehetett díjmérséklést elérni. Erre az előbbi számsor ad magyaráza­tot: a szakaszos fűtés a külső hőmérséklethez szabott. Díj­csökkentés - a jelenleg érvé­nyes szabályok szerint - csak 48 órás szolgáltatáskimaradás után adható. Az új szabályozás talán 24 órára szűkíti ezt az időt. (Persze nem számít szolgál­tatáskimaradásnak, ha a külső hőmérséklet 15 Celsius-fok fölé emelkedik, s emiatt állnak le.) , Az átalányfizetés persze to­vábbra is igazságtalan marad. Talán kevesen tudják, hogy az átalányt plusz 4 Celsius-fokra számolják, s ha ennél hidegebb van, a fogyasztók járnak job­ban. Ha viszont legalább épü­letenként mérni tudják a fo­gyasztást, megszabadulhatunk az átalánytól, s meglátjuk, job­ban járunk-e...? Nyilas Péter lenne azonban, ha valaki má­sok által nem hallható módon ütne-verne-vágna szét egy autót. És itt ugye nem is egyről van szó. Nem csoda, hogy az üzem nem hagyott föl zavaró tevékenységével, és újabb sza­bálysértési eljárás van folya­matban. Ki tudja, meddig? • Nem lehelne megelőzni az efféle panaszokat? Tör­ténetesen, ha nem adnának engedélyt zajos tevékenység végzésére ott, ahol nyilván­valóan zavarná a lakossá­got az örökös zaj, por, füst - kérdeztem. - Sajnos joghézag áldozatai vagyunk. A 20/1982. IpM ren­delet, amely a telephelyenge­dély alapján gyakorolható ipari tevékenységekről szól, csak a kisiparosokra, bedolgozókra vonatkozik, nem alkalmazható gazdálkodó szervezetekre. Az idő túlhaladta ezt a jogsza­bályt, hiszen jelenleg már nin­csenek kisiparosok, ellenben szükség lenne a gazdálkodó szervezetek, vállalkozók tevé­kenységének szabályozására is. • Milyen reményeik lehet­nek a hattyastelepieknek? - A szabálysértési kódex alapján a zavaró tevékenységet bírság útján tudjuk büntetni. Szintén az idők végeztéig. Mert attól még szomszédjuk marad továbbra is az autóbon­tó: a füst, a zaj, a por, a nyug­talanság. Vagy ezúttal is győz­nek az ürgeöntők... Városlakók! Ne építsünk föl egy új Szegedet valahol a pusztában? Ahol majd valóban demokratikusan kormányozzuk önmagunkat. Úgy, hogy egye­sek joga csak olymódon ér­vényesülhet, ha eközben má­soké nem csorbul. Chikán Ágnes A hideg nciii válogat - egyformán fázik nagymama és unoka. (Fotó: Somogyi Károlyné) nak ki havonta több száz fo­gyasztónak. Az igazgató úr hozzátette, hogy Szeged még mindig az or­szágos ártáblázat végén áll: ke­vés helyen olcsóbb a távfűtés. Mérjen más! A fogyasztók persze azonnal visszalőnek: a Szetáv önmagát ellenőrzi, amikor emberei csak­nem mindig kimutatják az előírásos meleget! És gyanús, hogy a mérések idején mintha rákapcsolnának a radiátorok... Sárkány Lászlónak erről az a véleménye, hogy „ráfűteni" technikailag lehetetlen, hiszen a külső hőmérséklethez igazo­dó automata szabályozza a me­legvíz hőfokát. A száznál is több hőközpont kézi vezérlése tehát valószíntűtlen... A mérés...? Az igazgató ta­valy május óta kéri az önkor­mányzatot. bízzák másra az el­lenőrzést, mert csak így te­remthető tiszta helyzet. Ezt idáig nem sikerült elérni. A je­lenleginél megnyugtatóbb megoldást pedig csak az hoz­na, ha minden épület fogyasz­tását mérni lehetne, s a lakók eszerint fizetnének. Ez az állapot talán nincs is olyan messze: e célra - még a városgazdálkodási vállalattól kapott vagyonrészből - félre­tettek 130 millió forintot, s a Szetáv már csak az önkor­mányzat fejbólintására vár. Másfél év alatt valamennyi hő­mennyiségmérőt be lehetne építeni, s akkor a lakóközösség döntené el, milyen meleget akar. Sárkány László bízik abban. hogy az önkormányzat még decemberben dönt a mérőb­erendezések fölszereléséről, s akkor máris léphetnénk egyet előre. Enélkül csak az elégede­tlenség marad... Napszakok és celsiusok Jó tudni: reggel 8 és este 20 óra között átlagosan 20 Celsi­us-fok meleget kell biztosítani. A konyhában és a WC-ben 16, a fürdőszobában 24, a szobá­ban pedig 20 foknak kell len­nie. Persze a fölsorolt értékek csak csukott ajtóknál érvénye­sek, egyébként 20 fok az átlaghőmérséklet. így rendel­kezik a szabályzat. Este 8 után viszont már a távfűtők döntik el, mikor és A szomszéd terasza használhatatlan

Next

/
Thumbnails
Contents