Délmagyarország, 1993. december (83. évfolyam, 280-305. szám)

1993-12-11 / 289. szám

SZOMBAT, 1993. DEC. 11. Volt egyszer, hol nem volt egy pásztorfiú, aki a király kecskéit legeltette. Minden kecskének színezüst volt a szarva, s olyan kényesen lépegettek, mintha muzsikaszóra táncot járnának. Jancsi, a pásztorfiú, minden reggel kihajtotta őket a virágos rétre, fel a hegyoldalra, s csak este jöttek le onnét. Egy szép napon, amint a nyájat őrizgette, valami keserves mekegést hall. Felugrik, megy a hang után, hát egy fekete kis kecskegida fekszik ott a fűben törött lábbal. De nem a király nyájából való volt, nem volt ezüstszarva, hanem a homlokán kis fehér csillag ragyogott. Jancsi felvette a gidát, bekötözte a lábát, ápolta, míg meggyógyult, s azontúl együtt legeltette a többivel. De a kis csillagos gida el nem mozdult a fiú mellől, mindig vele járt. Történt egyszer, hogy a király házasodni akart volna. Volt neki egy öreg dajkája, gonosz, csúf boszorkány, s annak volt egy leánya, lusta, semmirevaló teremtés. De nagyon szeretett volna királyné lenni, aranytányérból enni, aranyruhába öltözni. Azért az öreg boszorkány azt tanácsolta a királynak: - Uram, királyom, hirdettesd ki, hogy aki a legédesebb kalácsot süti. a legvékonyabb selymet szövi, s a legszebb virágot neveli, az lesz a feleséged, az lesz a királyné. A király hallgatott öreg dajkája szavára. Nosza, ahány lány csak volt az országban, mind nekiállott dagasztani, sütni, fonni, szőni, s virágot ültetni. Az égszínkék virág Csak a boszorkány leánya nem csinált semmit. Helyette az anyja kevergetett, kotyvasztott, tettvett boszorkánymódra. Három napot tűzött ki a király, első nap a kalácsokat nézi meg, második nap a selymeket, harmadnap a virágokat, s negyedik nap mindjárt meg is tartják a lakodalmat. Szerette volna a pásztorfiú is megnézni a sokadalmat, de hát neki csak ki kellett menni a kecskékkel a rétre. Amint ott ül, egyszer csak sóhajtást hall. - Ki sóhajt itt? - kérdi. - Bizony csak én - felel a kis csillagos kecskegida. - Segíthetnél rajtam, édes gazdám. Rázd meg csak a jobb szarvamat. A pásztorfiú megrázta, s hát olyan csengés-bongás támadt, mintha ezer ezüstharang csilingelne. S lám, mindenfelől ezer meg ezer méhecske szállott elő a csengettyűszóra, mindenik mézet hozott, virágporral, harmattal keverték, s egykettőre olyan kalácsot sütöttek, amilyent még a tündérkirály sem eszik. - Most fogd ezt a kalácsot, kis gazdám, s vidd el a királyhoz. De el ne áruld, ki küldött, akárhogy kérdi is! Szaladt a pásztorfiú, éppen jókor érkezett. A király már minden kalácsot megkóstolt, s a boszorkány leányáé ízlett neki legjobban. De bizony, amit a kecske küldött, még annál is jobb volt. - Ki sütötte ezt, fiam? kérdezte a király. - Majd megmondja ő maga - felelt a fiú. Másnap megint tódult a sok nép a királyi udvarba, s a pásztorfiú kihajtotta nyáját s leült a fűbe. De nem sokáig ült. hát csak felsóhajt a kis kecske. - Segítsek-e rajtad, pajtás? - kérdi a fiú. - Segíts, kis gazdám, rázd meg a bal szarvamat. Megrázta s a csengetésre ezer meg ezer pók ereszkedett le. Egyszeribe olyan selymet szőttek, amilyet még emberi szem nem látott. Szaladt véle a fiú, persze, hogy ez még a boszorkány selyménél is szebb volt. De most sem árulta el, ki küldte. Harmadik nap virágos mezőhöz hasonlított a király udvara, annyi virágot hoztak. De legszebb mégiscsak az az égszínkék virág volt, amit a kis kecske hozott le egy égig érő szikláról. Szebb volt még a boszorkány tűzpiros virágánál is. De az csak nem szólt. Annál többet beszélt a boszorkány. - Uram király, boszorkányság van a dologban, hidd el! - mondta a királynak. - De én segítek rajtad. Ha eljön, aki a pásztort küldte, ne hagyd megszólalni, üsd le a kardoddal a fejét, akkor nem lesz hatalma rajtad. A király megfogadta, hogy úgy fog tenni. Másnap reggel csak beállít a pásztor a kis fekete kecskével. - Uram király, itt hozom, aki engem háromszor is hozzád küldött. A király egyet sem szólt, felkapta a kardját s leütötte véle a kis kecske fejét. Hát abban a percben egy szépséges, aranyhajú leány állott előtte. Elmondotta, hogy a szomszéd ország királyának a leánya, gonoszul elvarázsolták, s most szabadulhatott csak meg. No, a király el is vette feleségül, a pásztorfiút megtették hercegnek, a gonosz boszorkány meg mérgében seprűre kapott, s a lusta leányával együtt ellovagolt. (A Világszép mesék c. gyűjteményből) Ez ábra kitöltése után olva sátok össze folyamatosan a színnel kiemelt betűket! Kedves rajzfii ifigurák nevét olvashatjátok össze! VÍZSZINTES: 1. Puha, tor- pa hanggal a földre esik. 9. Tisztelt cím. röv. 11. Elhasadás. 13. izék közepe! 14. Személyével. 15. Nép, németül (VOLK). 18. . mint a gonoszok (szóláshasonlat). 19. Beszámoltat a tanár a tar nyagból. 21. Kaland vége! 22. Borsod Abaúj-Zemplén megyei k zség lakója. 24. Részvénytársaság, röv 26. Van felesége. 27. R vasz, megtévesztő cselekedet. 31. YR. 32. Indítéka. 33. Juttat. 34. Dánia közepe1 36.A túloldalra cipelni. 39. Hazánk legmagas. ob pontja. FÜGGŐLEGES: 1. Lakatos Szilárd névjele. 2. Idei. 3. Hét eleje! 4. Előtte haladó személyt bel g. 5. Néma pár! 6. Bírósági ügy. 7. Apadni kezd! 8. A törtvonal a atti szám. 9. Januárban. 10. Fiaikul. 12. Kezdet egyik fele! 16. OKA. 17. Tinódi Lantos Sebestyén is ez volt 18. Aki jelenti a pedagógusnak az osztály létszámát. 19. Kan:onlapból álló játékeszközök. 20. Délkelet, röv. 23. Férfi feh-.rnemű. 25. Művészkörút. 28. Olasz folyó és síkság. 29. ...-EI Arán (Satt). 30. Nagyon kíván. 33. A fordítottjával együtt: női név. 35. ígevégzddés. 37. Rag, -va párja. 38. Magasodik. Szűcs Gyula A megfejtés beküldésének határideje december 15. Cím: 6740 Szeged, Stefánia 10. A borítékra, levelezőlapra írjátok rá: „Kölyökrejtvény." Lucázás, kotyolás Valamikor nagyanyáink idején az ünnepvárás izgalmai közé tartozott a Luca-szék készítése és a kotyolás. A tél eleji jeles napok közül a legismertebb a Luca-nap, amihez sok-sok babona és hiedelem fűződött. Luca napján tizenháromféle fából kezdték készíteni a Luca-széket. Karácsony böjtjén a katolikusok a templomba, a reformátusok a keresztútra vitték, kört húztak köré krétával, s így ismerhették fel a boszorkányokat. Hazafelé a széken ülőnek szaladnia kellett, és maga mögé mákot kellett szórnia, mert a boszorkány üldözőbe vette. A mákszemek összeszedegetése azonban behozhatatlan hátrányt okozott az agancsot vagy fejdíszt viselő üldözőnek, míg a másik fedél alá jutva megmenekült, s a széket gyorsan elégette. A kotyolásnak termés- és termékenységvarázsló célja volt. A kisfiúk Luca-nap hajnalán szalmát vagy fadarabot vittek magukkal, s arra térdelve mondták el köszöntő szövegeiket. A háziak ezután vízzel vagy kukoricával öntötték le őket, a gyermekek pedig megvarázsolták a tyúkokat, hogy egész évben jól tojjanak. A kotyolók ezután ajándékkal távoztak. Luca, Luca, kity-koty! Tiktyok, lúdtyok jó ülősek legyenek! Fejszéjek, fúrójuk úgy megálljon a helibe, Mint a cserfa a tövibe! Annyi tojásuk legyen, mint az égen a csillag! Annyi pénzük legyen, mint pelyvakutyóban a pelyva! Akkora disznót öljenek, mint a falu bikája! Olyan hosszú kolbászuk legyen, mint a falu hossza! Olyan vastag szalonnájuk legyen, mint a mestergerendajuk! Annyi zsírjuk legyen, mint a kútban a víz! Játék! Játék! Játék! Karácsonyi kirakó gyűjtitek a darabokat), akkor most vágjátok ki mellé ezt is. Jövő héten pedig már összeállhat a kép, amellyel december 22-én részt vehettek a Százszorszép Gyermekház, a Bartók Béla Művelődési Központ, és a Délmagyarország támogatásával tartandó karácsonyi játéknap tombolasorsolásán, a szegedi Sportcsarnokban. Addig is várjatok türelemmel! Művészetről - nektek Az örök játék Johann Bernhard Basedow tanár volt, 1723-1790-ig élt Németországban. Az elemi (általános) iskolásoknak írt tankönyvet, amely 1774-ben jelent meg négy kötetben. A könyv ábráit Dániel Chodowiecki berlini festő és rézmetsző készítette. A legtöbb esetben csak a mintául szolgáló rajz Chodowiecki műve, amit azután mások metszettek rézbe. így a száz rézmetszetből mindössze hat a saját kezű alkotása. A tankönyv az illemszabályok mellett képeket mutat be az állat- és növényvilágból, távoli országokról; érdekes csillagászati és matematikai ábrákat közöl. A tudományokkal kapcsolatos rézmetszetek mellett olyanokat is találunk, melyeken játszó fiúkat és kislányokat örökített meg a művész. Ezen a rézmetszeten három fiút látsz, akik katonának öltöztek fel, és vidáman menetelnek. Kettő háromszögletű tiszti kalapot visel, a harmadik pedig magas, csúcsos porosz katonasisakot. Kard, puska, furulya és dob van a kezükben. A könyvillusztráció rajtuk kívül két bodorított hajú, hosszúruhás kislányt is ábrázol, amint golyókkal célozzák meg a kuglifigurákat. A kép bal sarkában látható fiú egy madárra emeli nyilát. Rejtvényfejtők - nyertesek Legutóbbi keresztrejtvényünkbe apró hiba csúszott: épp csak akkora, hogy szegény Mikulás nevét „mitulásra" változtassa. .. Kedves megfejtőinktől - és persze a Mikulástól is - elnézést kérünk. Azért így is sok levelet kaptunk. Közülük ezúttal Török Rita, Algyő, Lőrinc u. 45., Dudás Mária. Üllés, Vásártér u. 12., Varga Emese, Szeged, Kece u. 22/A.. Fodor László, Kiskundorozsma, Basahíd u. 21., Rajnai Zsuzsa, Szeged, Csongrádi sgt. 2/A. nevét húztuk ki. Gratulálunk a nyerteseknek! Nyereményeiket postán küldjük el. •••••••••HH^HHHHHMHHHMHMHHnBMHHMHMM Ádvent Dalok gyertyagyújtáshoz Sötétzöldhöz a fényes ég Egyre közelébb. Jövő héten pedig, amikor a negyedik gyertyán is föllobban a láng, így szól a dal: Ég a gyertya, ég, Az ádventi négy, Azt lobogják, azt hirdetik: Jézus, üdvözlégy! Ünnepváró sorozatunkban legközelebb a karácsonyi jelképekről beszélünk. Ha a múlt heti képrészletet már félretettétek (legjobb, ha egy borítékban Holnap már a harmadik gyertyát gyújthatjuk meg az ádventi koszorún, s ha a család körülülte az asztalt, a következő dalt énekeljük: Ég a gyertya, ég, Nő a fényesség,