Délmagyarország, 1993. december (83. évfolyam, 280-305. szám)

1993-12-11 / 289. szám

TINI SZOMBAT, 1993. DEC. 11 DM-Tinimagazin buli a Bountyn Mikulás-vitorlás Mórahalmon Nagy Feró, a rockmiki S mielőtt még teljesen el­vesznénk a ködben, tisz­tázzuk a homályos ponto­kat. A Délmagyarország Tinimagazinja ősszel ren­dezte első buliját. Hajótörés néven a Mórahalmi Bounty Szórakoztatóközpontban, s az akkori siker alapján szer­vezte meg újfent a téli tini tanglit, ezúttal a Mikulás ör­ve alatt, Jégtörésre keresz­telve a jeles eseményt. A szervezők úgy gondolták: ha törik, ha szakad, itt egy jó buli lesz. S lön... Már a bejáratnál minden­ki szembetalálkozott a Tél­apóval, ezúttal a masszfv termetű ajtónállók sze­mélyesítették meg a jósá­gos öreget, s nyomtak min­den belépő kezébe egyet­egyet a Papagáj Markét ajándékcsomagjaiból. Bent a buliban már jóval több Mikulással találkozhattak az ifjak, hiszen a Volford Lász­ló vezette csapat, a Miku­lás-futáson résztvevő spor­tolók végső célja Móraha­lom volt. A tucatnyi Mikulás és krampusz azonban itt sem pihent, került elő put­tonyukból szaloncukor - és virgács. Utóbbi azonban rit­kábban. Válogathattak a tinik a ze­nék között is, amíg a nagy­teremben ment a dizsi, ad­dig Don Jósé matrózkocs­májában - a félszemű Bili törzsheje (sic!) mellett - a Voivox játszotta jóféle jazz­muzsikáját. A Jégtörés fe­délzet- és ceremóniameste­re, Hevesi Tamás be is szállt hozzájuk néhány nóta erejéig, s leénekelte Louis Armstrongot - szólt a Hello Dolly Különleges színfolt min­dig az Eldorádó divatbemu­tatója, mely ez alkalommal a Levi's kollekciójával egé­Bulivihar tombolt egy hete Mórahalmon. A meteorológiai jelentésekben nem szereplő természeti esemény különös ismertetőjele: több tucat Mikulás és krampusz szórta ajándékait a Bounty fedélzetén. A Jégtörésnek azonban több mint ezer boldog „áladozata" akadt. •••••••••••^•iMaMBMM szült ki. A frappáns, jól ko­reografált, ötletes és kihívó­an merész divatshow szinte kötelezően aratott sikert. Az egzotikus produkció után a tinibuli résztvevői is megmu­tathatták, mit tudnak - a táncparketten. Persze nem tét nélkül, hiszen a rock and roll versenyen értékes díjak csábítottak versenyzésre. A Pro-Art társastánctanára, Szabó Tibor elnökletével ítélkező zsűri nehéz hely­zetbe is került az értékelés­nél, hiszen jobbnál jobb tán­cosok között kellett különb­séget tenniük. Végül a Ma­rusin Ildikó-Duda Ernő pá­ros diadalmaskodott, s vi­hette haza a music centert. A teljességhez hozzátarto­zik, hogy ők nem teljesen kezdők ebben a szakmá­ban, hiszen két esztendeje egy bizonyos 48 órás rock and roll versenyen is az első helyen végeztek... Éjfélkor pedig megérke­zett az igazi Mikulás is: a hosszú piros palást és hó­fehér szakáll Nagy Ferót rej­tette, mellette hűséges krampusza, Bruger László pengette gitárját. - Drága gyermekeim, én már rég Mikulás voltam, amikor ti még nyári Mikulá­sokként léteztetek - szólott a rockmikulás, majd előrán­totta puttonyából a jólismert Beatrice-slágereket. A DM-tinimagazin buli pontosan látástól Mikulásig tartott, hiszen egy órakor állt a sor az utcán, öt órakor pe­dig még jópáran ropták a te­remben. S bár a Mikulás el­ballagott - a nagy sikerre való tekintettel - folytatód­nak a szombati bulik. A Beathoven látogat decem­ber 11-én a Bountyra, egy hét múlva Waszlavik Gaz­ember László teszi tisztele­tét a fedélzeten, 25-én pe­dig a Pomádé (Grease) kettőse, Ullmann Mónika és Szomor György lesz a buli sztárvendége. S a Bounty szenteste sem zár be, külön ünnepi műsorral készül 24­ére Varga Miklós. A bulivihar tehát továbbra is tombol Mórahalmon. Rock'n'roll és divatbemutató PÉNTEKEN ÉS SZOMBATON • PÉNTEKEN ÉS SZOMBATON Pénteken és szombaton Bounty Disco Mórahalmon Pénteken * belépőért egy üdítőre vagy egy ..Ltmbona" a vendégünk vagy! Decembert) 1 -én, szombaton TLES ^^ka^őven együttes „ i wJ^^J Keressük a Csókkirályt! Csak a Bounty, csak vegyes párosoknak CSÓKÖZÖN. döbbenetes díjakért. Ne feledd: Itt a csók - technikai sport! EZ A BOUNflPPlIr^ AHOL MINDIG TÖRTÉNIK VALAMI. PÉNTEKEN ÉS SZOMBATON • PÉNTEKEN ÉS SZOMBATON KRESZ-totózóknak Rengeteg megfejtést kap­tunk a KRESZ-Totó pályá­zatra. A kiértékeléssel vé­geztünk, már csak az ünne­pélyes eredményhirdetés van hátra. A nyerteseket le­vélben értesítjük, érdemes tehát lesni a postást. Egy hét múlva pedig a Tinima­gazin hasábjain is közöljük a nyertesek listásáját. Állítólag... ...Elvis Costello legfris­sebb terve egy teljes musi­cal megírása. ...jövő tavasszal lát napvi­lágot a Sonic Youth követ­kező albuma, melyen Allén Ginsberg is vendégszerepel majd. Állítólag. - dzs ­Hárman a Jamesből. Középen Tim Booth A James párizsi koncertje A humánum zenekara A James (azaz egyszerű­en Jakab) nevet viselő együttes még a Smithsszel egy időben, 1983-ban debü­tált Manchesterben, a világ azonban csak az évtized legvégén, a náluk jóval fia­talabb Happy Mondays és Stone Roses zenekarokkal egyetemben figyelt fel rájuk. A köztes időben a James kiadott két igényes nagyle­mezt (Stutter- 1986, Strip­Mine - 1988) és egy kon­certalbumot (One Man Clap­ping - 1989), a kábítószeres és alkoholos tivornyáktól el­jutott a vegetáriánus és me­ditatív életmódig, lecserélte agresszív dobosát, majd egy billentyűs, egy hegedűs és egy trombitás bevonásá­val hétszemélyesre bővült. A Jamesről a rossznyel­vek azt terjesztették: virág­mintás, feliratos pólóikból többet adnak el, mint leme­zeikből - 1990-ben azonban fordult a helyzet. Sit Down (Üljetek le!) és Come Home (Gyere haza!) című világslá­gereikkel, illetve a Gold Mother (Arany anya) című erőteljes harmadik nagyle­mezükkel már nemcsak a kritikusok, hanem a nagykö­zönség rajongását is elnyer­ték. Az 1992-es album, a Seven címével a héttagú együttes közösség voltát hangsúlyozta. A Born Of Frustration (Kudarcélmény­ből születve) című dal hatal­mas siker lett, a fanyalgó kritika azonban aggódni kezdett, hogy a James a Simple Minds-típusú el­tompult stadiondinoszauru­szok között végzi majd. A meglepő váltásra egy amerikai turnén került sor, ahol a James Neil Young előzenekaraként játszott, a nagy rockveterán szemé­lyes meghívottjaként. A trombitás távozásával idő­közben hattagúra fogyott együttes ezen alkalmakra túlnyomórészt akusztikusra hangszerelte át repertoárját, és fergeteges sikert aratott Neil Young éltesebb ameri­kai közönsége körében. Ezt a finom, bensőséges han­gulatot mentették át vado­natúj, Laid (Lefektetve) című stúdióalbumukra, melynek produceréül a kiváló Brian Eno jelentkezett. A korongról nem hiányoz­nak az igazi slágerek sem: a James-örökzöldek hagyo­mányait folytató Say Some­thing (Mondj valamit!), a világ állapotáról pesszimista képet festő Low Low Low (Jó mélyen lent), a kama­szosan pajkos, kétperces címadó Laid vagy az egyet­len mániákus gitárakkordra épülő, majd afféle törzsi vo­kállal végződő Sometimes (Néha), melyet Eno produ­ceri karrierje összegzése­ként értékel. Az új lemez te­hát ismét egy komoly, sze­rény, tiszta, intelligens, mű­vészileg feddhetetlen, sze­mélyességet a technika elé helyező zenekart mutat, akárcsak az a koncert, me­lyet a James november 23­án adott a francia főváros­ban, a Casino de Pari-- szín­padán. A James műsora egy-két kivétellel a kilencvenes éve­kbeli dalokból áll össze. Az első fél óra hangsúlyozottan akusztikus, a billentyűs apró orgonán, illetve tangóhar­monikán játszik, így szólal meg az új szerzemények mellett a hajdani táncdal, a Sit Down is. Az elektromos perceket szintén a humá­num uralja. A háttérvász­nakra festményeket vetíte­nek, a fények nem hivalko­dóak, a zenészeknek gyak­ran csak a kontúrjai látsza­nak. A zenekar frontembe­re, a göndör Tim Bo'Ah kis fejmikrofonba énekel hogy élénk mozdulataiban, táncá­ban semmi ne akadályozza. Énekhangja - mely a !egem­beribb és legmelegebb tó­nusú az egész kortárs me­zőnyben - továbbá magneti­kus színpadi jelenléte vezeti végig a párizsi közönséget a koncert gyorsan e'röpülő másfél óráján, majd a hatal­mas ovációval kikövetelt két 15 perces ráadásblokkon. Utoljára a James repertoár­jának egyik lenehezebb da­rabja, a Gold Mother nagy­lemez címadó szerzeménye hangzik el, mely a - rülés misztikus és profán oldalá­ról elmélkedik - a csecsemő szemszögéből. Az utolsó percekbe több rajongó is felkapaszkodik a színpadra táncolni, az intéz­kedni kívánó biztonsági em­bereket azonban Tim Booth visszaparancsolja. A kon­certről senkinek sem ma­radnak kellemetlen emlékei. Déri Zsolt Videoles 1939. Dániel McCormick (Mel Gibson), a két háború közötti évek egyik utolsó fe­negyereke. B 52-es gépek berepülőpilótájaként eddig többször nevetett szemébe a Halálnak, mint bárki kor­társai közül. Látszólag nem fél semmitől - egy dolgot ki­véve. Lassan itt lesz az ide­je megkérni gyermekkori szerelme, a gyönyörű Helen kezet. Dániel addig halogatja a döntést, míg egy napon két­ségbeesetten rádöbben: végleg elkésett. Helen egy utcai baleset következtében kómába kerül, és az orvos­tudomány akkori állása sze­rint szinte semmi remény a felébresztésére. A berepülőpilóta pedig abbéli reményében, hogy egyszer majd találkozhat a felgyógyult lánnyal - élete legkétségeesettebb dönté­seként - az önkéntes tetsz­halált választja. Egy fiatal, csillogóan tehetséges tu­dósbarátja segítségével hi­bernáltatja magát, de egy műhiba következtében csak több, mint ötven év múlva, 1992-ben ébred fel... És ez még csak a kezdet! HAIJ iajatíaíS SZEREI.KM H

Next

/
Thumbnails
Contents