Délmagyarország, 1993. december (83. évfolyam, 280-305. szám)

1993-12-01 / 280. szám

SZERDA, 1993. DEC. 1. GAZDASÁGI MELLÉKLET III. Régi szegedi mesterek Bors, az úri szabó Azok közé a régi mesterek közé tartozik, akik nem szakmunkásiskolában tanulták a szakmát, hanem inasként, a nagy öregek mellett. Maszekok voltak a háború előtt, a háború után, kapitalizmusban, szocializmusban, és azok maradtak most, a rendszerváltás után. Csak úgy emlegeti az éltesebb korosztály, hogy „Bors, az úri szabó". - 1914 decemberében születtem Temesváron. 1920-ban kerültem Magyarországra. 21ben egy pár tyúkért vettek fel iskolába, mert nem voltam még hét éves. Az elemi után az állami főreál iskolába kerültem. Nagyon rossz volt a bizonyítványom. ezért az egyik barátommal megszöktünk Szerbiába. A barátom nagymamájához akartunk menni. Fülön csíptek, visszahoztak, és persze kicsaptak az iskolából. A szüleim papnak akartak adni. de nekem nem volt hozzá kedvem. a nőtlenség miatt. Végül Schulter bádogos mellé adtak, segédként. Tudja, ő csinálta a fogadalmi templom tetejét. Nem szerettem azt a munkát, ezért ráijesztettem anyámra, hogy nekem is fel kell másznom a toronyba. Ki is vett azonnal. Akkor kerültem Bittó János szabómesterhez inasnak. Apám ugyanis azt tartotta, az Jk t 1 i ,v Fotó: Schmidt Andrea Bors László: Télen melegben, nyáron hűvösben jó mesterség, mert télen melegben, nyáron hűvösben van az ember. - Ezzel véget ért a kálváriája? - Nem egészen. Amikor szabadultam, nem volt munka. Dolgoztam tejeskofa mellett, voltam plébániai írnok, közben persze varrtam is, kontárként. - Mi kellett akkor ahhoz, hogy valaki ipart űzhessen ? - 36 hónap kötelező segédidő. Azután mestervizsgát kellett tenni, és akkor kapott azember iparjogot. Én 38-ban kaptam oklevelet, angyalos címer volt rajta, meg kitüntettett szabómesteri cím. Azonnal csináltattam egy cégtáblát, naponta többször kimentem az utcára megnézni, igaz-e. - Jól ment akkoriban az üzlet? - Nagyon jól. Részletre, 485 pengőért vettem egy Singer varrógépet, inasom is volt. A textilkereskedők adtak hitelt, saját házat vettem, műhelyt építettem mellé. - Hogy vészelte át a háborút? - Először 42-ben hívtak be, azután újra és újra, de mindig leszereltek, mert akkor már három gyerekem volt. - És az államosítást? - Sok barátom állt be akkor a ruhagyárba, a szövetkezetbe. Hívtak engem is, de nem mentem. Azt mondtam, szocialista fizetésből nem tudom eltartani a három gyerekemet. A maszekoknak pedig akkor is jól ment. Nem csináltam semmit, nem voltam szem előtt, nem is bántottak. - Milyen világ volt akkoriban? - Jó. Szeged akkor még nem volt olyan alvó város, mint most. Dalárdába jártunk, kugliztunk, biliárdoztunk, ultiztunk, pecázni jártunk. És nem volt olyan focimeccs, amin én ne lettem volna ott. Nem ültünk egész nap a TV előtt, nem dühöngtünk, éltünk szépen, nyugodtan. - Ki járt akkoriban úri szabóhoz? - Mindenki, aki szerette a szépet. Nőknek csináltunk kosztümöt, kabátot, férfiaknak öltönyt. A cigányprímásokra is én varrtam, a Zsiga Ernőre, a Lakatos Gézára. A fiatalok is hozzánk jártak. Végig jól ment. Tavaly adtam le az iparjogot, 55 év után. - Mennyi a nyugdíja? - 9 ezer forint, mert csak húsz év után kapom. - És a felesége? - A kendergyárban volt gombolytó, ő 7 ezer forintot kap. De azért megélünk ebből is. Ruhánk, ugye, van, az evés meg már nem esik olyan jól, mint régen. A gyerekek is segítenek. - Ok mit csinálnak? - A két fiam szintén szabó, a lányom meg képkereskedő. Nem kérdezem meg, varr-e még. Kardigánján ott ragadt egy cérnaszál. Keczer Gabriella Üzlet, rendszerváltás után Juta-óra Szegeden is? Három évvel ezelőtt nyílt meg Magyarországon az első Juta-üzlet. Thomas Zinner úr, aki egyébként Budapesten született, de Németországban (pontosabban: a volt NSZKban) nevelkedett, a rendszerváltás után belevágott az üzletbe. Órát és ékszert árult, árul napjainkban is. A minap sajtótájékoztatón számolt be az immár csaknem 650 fajta órát és néhány ezer aranyékszert árusító cég eddigi eredményeiről. Zinner úr egy kérdésre elmondta, hogy a kigazdálkodott nyereséget nem viszi ki az országból, hanem rövid időn belül újra „beforgatja": vállalkozásokba és azok reklámozásra fordítja. A Délmagyarország kérdésére, hogy Budapesten kívül van-e üzletük az országban, Zinner úr azt válaszolta, hogy eddig csak Miskolcon nyitottak elárusítóhelyet, de a jövőben más vidéki nagyvárosokban is szeretnének megfelelő helyet találni termékeiknek. Hogy ez esetleg Szegeden lesz-e, arra azt válaszolta: ahol kapok egy jó és olcsó helyet...Tehát, ha „összejön" a dolog, akkor a Juta Kft. nálunk is kínálja majd az órákat és az ékszereket, közöttük pedig olyan világmárkákat. mint a Maurice Lacroix és a Raymond Weil svájci órák, amelyeket kizárólagos forgalmazási joggal, csak a Juta-üzletekben árulnak. K. F. Az automatikus tőzsdei kereskedési rendszer bevezetése, az értékpapírelőállítás problémái, valamint az állampapír-elszámolás és a származékos piacok fejlesztése volt egyebek közt a tárgya a Budapesti Értéktőzsde Tanácsa legutóbbi rendkívüli ülésének Tőzsdetanács - tájékoztatta az MTI-t a Tőzsdetanács. A testület nem támogatta azt a javaslatot, amely szerint az üzletkötés után 5 nap helyett 3 nap alatt kellene lebonyolítani a megvásárolt állampapírok elszámolását. Azzal a kéréssel fordultak viszont a Központi Elszámolóház és Értéktár (KELER) Rt.-hez, hogy a teljes tőzsdei elszámolási és fizetési rendszer érdekében tegyen lépéseket az egynapos határidő eléréséért. A csatornatervezó' Szeged első csatornái az 1840-es években készültek, az első kövezett utcákkal együtt. Ezek aztán még az árvíz előtt bővültek, jelentősebben a Széchenyi tér, a Stefánia és a Maros utca között. De az 1879. évi Nagy víz is csak 4 kilométer hosszúságú téglafalazott csatornát talált itt, tölgyfapallóval fedve. A szennyvizet lóval hajtott emelőgép emelte a Tiszába, egészen 1865-ig, ugyanis ekkorra építették fel az első gőzgéphajtásó szivattyútelepet. Azután 1908-ra már 50 kilométer hosszú téglafalazott csatorna üzemelt, két átemelőteleppel. A város jelentősebb fejlődése a csatornázás hiányait egyre érzékletesebbé tette, és tette szükségessé 1911ben a csatornatervezet elkészítését. Ez a terv egyesített rendszert alakított ki, s ez azt jelentette, hogy a szennyvizet és a csapadékvizet ugyanaz a csatorna vezette a Tiszába. Ez az elképzelés az első világháború kirobbanása miatt csak jóval később, az 1960-as években valósulhatott meg. Ezt a nagyszabású tervet Farkas Árpád mérnök, Szeged szülöttje készítette, a város feltöltésének tervével együtt. Szeged város mérnöki hivatalának volt munkatársa olyan kiváló szakemberek társaságában, mint Bíró Benő, Doránszky Károly, Fenyő Lajos, Kótay Pál (a Beregi-, Meszöv-ház tervezője, később felsőipariskolai tanár) és a főnöke, a főmérnök: Tóth Mihály, valamint mások. A Budapesten mérnöki diplomát szerzett Farkas örömmel jött Tóth Mihály hívására szülővárosába, a két nagy munkát el is készítette, amelyek természetesen nem valósultak meg, pedig a jövőt is prognosztizálták. Sikeresnek nem mondható szegedi évei után, 1914-ben a főváros szolgálatába szegődött. Budapesti évei - hasonlóan a szegediekhez - az aktív munka jegyében teltek. Legelőbb kidolgozta a főváros általános csatornázási tervét, majd tervei alapján megépítették a kelenföldi és a rákosvölgyi főgyűjtőket. Korlátok közé szorította a Rákos patakot és az Aranyhegyi árok fővárosi szakaszát. Megszervezte Budapest árvízvédelmét. A főváros általános csatornázási terve annak idején, de eredményként napjainkban is óriási jelentőségű. Jelenleg naponta 900 ezer köbméter szennyvíz kerül Budapesttől a Dunába, de ennek csak 20 százalékát tisztítják biológiailag. Hát ez bizony rossz arány. Ha így folytatódik a szennyezés, lehet, hogy unokáink néhány évtized múlva nem is látják a Dunát (mi meg a Tiszát). Nem szabad lebecsülnünk a veszélyt sem ott, sem itt! Nem érünk rá, haladnunk kellene. Á most 50 éve, 1943ban meghalt Farkas Árpád nevéhez fűződik a fővárosi esőfró állomások hálózatának megszervezése is. Nemcsak tervei jelentősek ma is, hanem nyomtatásban megjelent könyvei is: Szeged város csatornázása (1912), Szeged város általános feltöltésének kérdése (1912), Budapest csatornázása (1916). Szeged csatornahálózata 1945-ben 65 kilométer, majd ez 1962-re 70 kilométerre növekedett. Az 1957-ben elkészült új csatornázási terv Farkas Árpádét követte, a jelentősebb megvalósulás 1960 és 1980 között történt, főgyűjtőkkel. Időközben megépült az újszegedi főgyűjtő, az átemelővel együtt, s ezzel egy időben megszűnt a Torontál téri régi átemelő tiszai bevezetése. Szegeden ma mintegy 210 kilométer hosszú csatorna üzemel, de mindez a lakásállománynak kb. csak 60 százalékát elégíti ki. Szeged igényelné, hogy a város csatornázottsága a vízellátással azonos szintű legyen. Bátyai Jenő A Gazdaságkutató Rt. előrejelzése (1.) Háromszázmilliós deficit Határidőnapló Csődeljárások: E és N Magas- és Mélyépítőipari Bt. Szeged Gastikor Vendégl., Nyomdaip., Keresk. Bt. Szeged Torontál Kertészeti, Ker. Szolg. Kft. Szeged-Szőreg Felszámolási eljárások: Fanfár Szolg. és Keresk. Bt. Szeged Integrál Keresk. Ügynöki és Szolg. Kft. Szeged 1993. dec. 8. 1993. dec. 1. 1993. dec. 22. 1993. dec. 11. 1993. dec. 25. Végelszámolási eljárások: Autron Vill-Gép-Terv Gmk. Hmvhely 1993, dec. 25. Fluid Műanyagbevonatkész. és Gépész Gmk.Szeged 1993. dec. 4. Frigolux Ipari Szöv. I.sz. Gmk. Csongrád 1993. dec. 11. Hahota Nagyker., Építő, Szolg. Kft. Makó 1993. dec. 25. Integer Keresk. és Szolg. Kft. Szeged 1993. dec. 4. Minőségi Ruhajav. Szöv. Szeged 1993. dec. 4. V & R Gazd. és Szolg. Bt. Szeged . 1993. dec. 25. Zsometall Ipari. Keresk. és Szolg. Kft. Zsombó 1993. dec. 11. A dátum a követelési igény bejelentésének - csődeljárásnál a 90 napos fizetési haladék lejártának - határnapja. A magyar gazdaság 1993. évi fejlődése kedvezőtlenebb pályára került minden korábbi előrejelzésnél - állapítja meg október végi, az idei esztendőt és az 1994. évi kilátásokat vizsgáló, előrejelző tanulmányában a GK1 Gazdaságkutató Rt. A GDP 1993-ban mintegy 2 százalékkal mérséklődik - állítják a kutatók. Az ipari termelés ugyan legalább ekkora mértékben bővül, s az építőipar produktuma is meghaladja a tavalyit, de e két szféra együttvéve már csak a GDP egyharmadát állítja elő Magyarországon. Más területeken viszont a visszaesés továbbra is igen erőteljes. így nagymértékben, kb. 10 százalékkal csökken a mezőgazdaság által előállított GDP, s még ennél is nagyobb mértékben zuhan a szállítás jövedelemtermelése. Elmarad a tavalyitól a közszolgáltatások reálteljesítménye is. A GDP belföldi felhasználása kb. 5 százalékkal bővül. Ilyen hazai keresletnövekedés az elmúlt 15 évben egyszer sem volt. Ezen belül azonban sem a lakosság fogyasztása, sem a beruházások nem emelkednek számottevően, így a bővülés fő tényezője a készletek nagyfokú növekedése. A lakosság egy főre jutó reáljövedelme 2-3 százalékkal mérséklődik. megtakarítási hajlandósága csökken, fogyasztása 0-1 százalékkal emelkedik. A közösségi fogyasztás is meghaladja a tavalyit (az orosz fegyverimport miatt). A külkereskedelmi mérleg mintegy 2.5 milliárd dollárral romlik, az áruforgalmi deficit feltehetően eléri a 3 milliárd dollárt. Emögött alapvető okként húzódik meg az export volumenének legalább 15 százalékra várható visszaesése. eközben az import mennyisége kb. 8 százalékkal nő. A folyó fizetési mérlegban a „romlás" hasonló nagyságrendű, és tetéződik azzal, hogy valamelyest a tavalyinál kedvezőtlenebb lesz az idegenforgalom mérlege és az egyoldalú átutalások aktívuma. Ezért a folyó fizetési mérlegben kb. 2,8 milliárd dollár hiány keletkezik. Ennek valószínűleg már a felét sem finanszírozza a készpénzben beérkező működőtőke, így 1,5 milliárd dollár nagyságú eladósodás várható. Áz államháztartás teljes deficitje megközelíti vagy eléri a 300 milliárd forintot. Ezen belül a központi költségvetés hiánya 250 milliárd forint körül alakul, meghaladja a pótköltségvetésben előirányzottat is. Privatizációs, forgalmi adó- és társasági nyereségadó-bevételek maradnak el elsősorban. A deficit a GDP 8-9 százalékát teszi ki, még a tavalyihoz képest is tovább emelkedik. A következő évek belső adósságszolgálati terhei rohamosan növekednek. Az 1993-ban kialakult helyzet nagymértékben behatárolja az 1994 évi gazdasági fejlődés és gazdaságpolitika lehetőségeit. A GK1 Gazdaságkutató Rt. 1993 októberében napvilágot látott prognózisa abból indul ki, hogy a választások előtti időszakban már nem kerül sor a gazdaságpolitika semmilyen irányú jelentős módosítására. így - korábbi prognózisukkal ellentétben - nem számítanak a belföldi kereslet választási célú mesterséges élénkítésére. A gazdasági egyensúly ugyanis olyan mértékben romlott, hogy erre gyakorlatilag alig van mód, az elosztási korlátok kismértékű felpuhulása pedig már bekövetkezett. Másfelől azt sem tartják valószínűnek a kutatók, hogy a megnehezült gazdasági körülmények átfogó rendbetételére az elkövetkező hónapokban nagy formátumú lépések történnek. (Folytatjuk.)