Délmagyarország, 1993. november (83. évfolyam, 254-279. szám)

1993-11-03 / 256. szám

„Tájforgalom" j r ol forog az idegen, azazhogy milyen irányt vesz a ií magyar idegenforgalom a következő esztendőkben, az egyre inkább kiszámítható. Sőt, számítgatják is már. A számítások szinte az egész „Vidék-Magyarországot" érintik: az 1996-os világkiállítás szervezőinek erőteljes biztatására szaporodnak az expóra a tájprogramok ajánlatai. Egymás után fognak össze a kisebb-nagyobb tájegységek települései, hogy közösen próbálják meg szűkebb pátriájukba csalogatni a vendégeket. A napokban zajló újabb expó-körre végre már a Szegedhez közeli községekből is érkezett közös pályázat: Pusztamérgestől Szatymazon át Sándorfalváig „tájforgalomba" szeretnék vonni a világkiállításra, illetve az 1100. honfoglalási évfordulóra Opusztaszerre érkező vendégeket. (A nyolc összefogó település pályázati anyaga még „nem publikus", de Ígéretüket bírjuk, hogy hamarosan megismertethetjük vele olvasóinkat.) Abban máris biztos vagyok, hogy a „számítgatok" nem fognak csalódni, meglelik számításaikat a vidéki idegenforgatással, vendéglátással. Méghozzá nem is túl nagy beruházásokkal. Az alapok jórésze ugyanis adott. Röszkétől Zsombóig pátria körök, néptáncegyüttesek, hagyományőrző tuskóhúzások, szüreti bálák és más, a falu népét megmozgató rendezvények éltetik a néphagyományokat, gyarapodnak a tájházak. Az idegeneket szórakoztató programok jórészét rájuk lehet építeni. Másik pillére lehet a hagyományos magyar vendégszeretetnek a falusiakban eredendően bennük lévő tulajdonsága. (Amit persze nem árt azért kissé megújítani, korunknak megfelelő ismeretekkel kiegészíteni. Akár egy kis nyelvtanulással is megfejelve...) A „vendégfogadók" adottak: sohasem volt a nagy magyar vidéken annyi összkomfortos ház, amiben európai színvonalon lehet elhelyezni, ellátni a vendégeket, mint vagyon most. M

indezt a „vagyont" viszonylag könnyűszerrel lehet kamatoztatni a következő esztendők magyar idegenforgalmában. Természetesen már az expót megelőzően is. Csak szorgalmazni kell az eddigieknél jobban a „tájforgalmat": feltárni, felmutatni annak minden erkölcsi és financiális hasznát. Ciprusról Szegedre November 3-10 között az önkormányzat vendégeként ciprusi delegáció látogat Szegedre. Az üzletembereknek a Progress Alapítvány vállalkozói központja szervez szakmai programokat. A város üzleti életének feltérképezését szolgálja a szegedi székhelyű szakmai szervezetek, kamarák és vállalkozói centrumok képviselőivel való eszmecsere. Ez azért fontos, mert a ciprusiak által felkínált üzleti lehetőségekről ílymódon értesülhetnek leghamarabb, s érdemi módon környékünk vállalkozói. Közvetlen találkozókra, üzemlátogatásokra is sort kerítenek, hisz a partnerek ezen keresztül szerezhetik meg a további kapcsolatokat megalapozó információkat. A DM KFT. ÉS A DMKIK GAZDASÁGI MELLÉKLETE gazdasági Társaság Gazdaságpszichológiai Szakosztályának a tagja, az a véleménye, hogy a hazai vállalkozók a „fogolydilemmában" bizony leülnék az öt évet. Miért romlott az üzleti morál? Hiszen a magyar gazdaságot például a két világháború között nem ez a „kriminalitás" jellemezte. Erről vitatkoztak Zsolnai és Kindler urak az MTA Pszichológiai Intézetében október 15-én délután a gyér számú érdeklődő közönséggel. Pedig a téma az ismert gazdasági környezetben nem érdektelen. A társadalom és a gazdaság folyamatai mindig két vagy több személy közötti viszonyban fejeződnek ki. Ha valamelyik résztvevő úgy érzi, hogy méltánytalan a kapcsolat az APEH és közötte, a munkáltató és a munkavállaló között, akkor meg fogja változtatni a viselkedését, és kompenzációs stratégiákba kezd. Vagyis, ha nincs megfizetve a munkám, akkor nem dolgozom teljes erőbedobással. Esetleg „fusizok". A kérdés költői. A profeszszor urak szerint Magyarországon igazi változást majd csak a nagy külföldi cégek beruházásai nyomán elterjedő etikai kultúra hozhat, úgy ötven-száz év múlva. És addig? Addig „Tömd meg az erszényedet, ... mondom, tömd meg az erszényedet!" (W. Shakespeare: Otelló) Gáspár Ferenc A. fogoly dilemmája Öt évre taksált vállalkozók Zsolnai László szerint (Közgazdasági Egyetem, Vállalkozás-fejlesztési tanszék), ha felállítanánk egy hétfokozatú etikai skálát, amelyen az első szint a csecsemőé lenne, a hetedik szinten pedig Immánuel Kant állna, akkor a magyar vállalkozók valahol a másodikharmadik lépcső táján helyezkednének el. Ez utóbbi megfelel egy kamasz, vagy kiskamasz etikai szintjének. Azt természetesen senki sem várja el, hogy egy üzletember etikai téren elérje a nagy német filozófus szintjét. De biztos, hogy az erősebb kooperáció, a rövid távon önzetlen viselkedés a hosszabb gazdasági folyamatokban gyümölcsözően hat. Hankiss Élemér 1977-ben írta le a fogoly dilemmáját, akit társával együtt emberöléssel vádolnak. A bíró magához hívatja, és válaszút elé állítja: Ha bevallja, hogy ő követte el a gyilkosságot, akkor szabadon engedi, a társát ellenben tíz évre ítéli. Ha nem „köp", de a társa igen, akkor ő kap tíz évet, és a másikat menti föl A harmadik verzió, hogy mind a ketten vallanak, ebben az esetben öt-öt évre számíthatlak. Ha egyikük sem mond semmit, akkor a bíró valamiFotó: Gyenes Kálmán Juhász. Valahol ő is egy vállalkozó lyen egyéb okból rájuk ver egy-egy évet. Világos, ha a foglyok bíznak egymásban, és tudják, hogy a másik is bízik őbennük, akkor az utolsó változat mellett döntenek. Hiszen - ha elárulom a tettünket. úgy szabadságot nyerhetek ugyan, de nagyobb a valószínűsége annak, hogy a társam is beszélni fog, s így mindketten öt-öt év büntetésben részesülünk. Nosj^ Kindler József professzornak, aki a Magyar KözÜzleti ajánlat - banktól Kereskedelemfejlesztés Kamarák a törvényalkotásról Hagyomány és szolgáltatás A budapesti, a regionális, a megyei és a városi kereskedelmi és iparkamarák képviselőinek állásfoglalása a Gazdasági Kamarákról szóló törvényalkotásról 1990-ben Magyarországon sorra megalakultak a múlt században alapított kamarák hagyományait felvállaló, és a kamarai szolgáltatásokat ma is magas szinten gyakorló területi kereskedelmi és iparkamarák. A hazai vállalkozók, cégek jelentős hányadát képviselő fővárosi, regionális megyei és városi kereskedelmi és iparkamarák (továbbiakban területi kamarák) vezetői a gazdasági kamarákról szóló törvényalkotással kapcsolatban a következő állásfoglalást tartják szükségesnek. \ Kereskedelmi Bank Rt. a ke-elmúltban lépett be a Közi Piac által működtetett Bt -NET kereskedelemfejlesztési adatbankba, így közve lenül, számítógépes rendszeren keresztül segíti a megfe! -lő partnerek kiválasztását. Egyszeri partnerkeresésért SOK) forintot kérnek, és ezért fé' éven keresztül folyamatosa; a összevetik az igényeket a ke eslettel. Szintén ez évtől a bank tagja a Németországban működő 14 na-.y nyugat-európai bank által lé- -sített Business Datenbanke-i GmbH adatbanknak, mely ol; an partnerek keresésével és ki.- vetítésével foglalkozik, amely mögött egy-egy nagy ba*k „kvázi" garanciája áll. E/m szolgáltatás is az ügyfe k rendelkezésére áll, s az eg szeri hirdetésért, mely egy év érvényes, 20 ezer forintot ké * A milánói képviselet kezdeményezésére az egyik legnagyobb olasz bank, a Banca di Roma kereskedelmi vállalata, a Roma Trading Servise felajánlotta, hogy havi közlönyében költségmentesen hozzátenné a bank ügyfélköréhez tartozó mezőgazdasági és élelmiszeripari cégek kereskedelmi, termelési, együttműködési és privatizációs kezdeményezéseiről, javaslatairól adott információkat. A moszkvai képviselet jelezte, hogy Üzbegisztánban élelmiszeripari üzemek rekonstrukciójához beszerezA Kereskedelmi Bank Rt. Nemzetközi és Kereskedelmi Igazgatósága a bank ügyfélkörébe tartozó gazdálkodási egységek kapcsolatainak érdekében a jövőben rendszeresen kíván tájékoztatót kiadni különböző kereskedelemfejlesztési lehetőségekről, melyek nemzetközi bankkapcsolatokon, banki képviseleti irodákon keresztül, illetve egyéb forrásból érkeznek. Az itt közölt információkat az ügyfelek szabadon felhasználhatják, ennek alapján kapcsolatot létesíthetnek, ezért a bank ellenszolgáltatást nem kér - mondja Alexi János, a Csongrád megyei igazgatóság osztályvezetője. nének magyar, használt zöldség- és gyümölcsfeldolgozó gépsorokat, elsősorban lízing keretében. A milánói képviselet jelzi, hogy olasz cég importálna: 200 000 tonna napraforgómagot, szállítása 1993 októbere és 1994 márciusa között, vagonba (kamionra) rakva, olasz elszállítással, 44 százaléknál nem kisebb olajtartalommal, maximum 3 százalékos szennyezettséggel, maximum 10 százalékos nedvességtartalommal, minden minőségi többletért prémium. A milánói képviselő információja szerint egy másik, ugyancsak olasz cég magyar partnert keres az alábbi termékek olaszországi importjára: nyersvasöntvények; ferroszilícium, ferromangán; öntöttvasés alumíniumhulladék; elektrolikus cink; 99,7-es alumínium és ötvözetei. A bank osztrák kapcsolata keres német ügyfele számára olyan magyar céget, amely színes alumíniumfólia-címkék és csomagolóanyagok magyarországi képviseletében, jutalékos alapon, érdekelt volna. Holland bank keres két ügyfele számára olyan magyar céget, amely iparművészileg tervezett kerámiák (köztük az úgynevezett delfti kék kerámiák) importjában, vagy a holland cég magyarországi, ügynöki képviseletében érdekelt volna. Az egyik olasz bankkapcsolat szállodák, kórházak és egyéb közintézmények számára nagykonyhai berendezéseket, mosó-, vasaló és mosogatógépeket gyártó ügyfele számára olyan magyar partnert keres, akinek az olasz cég bemutatkozhatna és aki beruházási, fejlesztési (modernizálási) terveiben ezt az olasz céget is számításba venné, mint ajánlattevőt. Spanyol bank keres ügyfele számára olyan magyar céget, amelytől galvanizált fehér, hidegen hengerelt acéllemezt tudna vásárolni. Holland bank keres ipari gyártmányokat, tisztító berendezéseket (pneumatikus merítő mosógépet, permetező [spray] mosógépet és ultraszónikus tisztítógépet) előállító ügyfele számára olyan magyar partnert, akivel szerződéses alapon gyártathatná e gépek szerkezeti elemeit. 1. A területi kamarák a törvényt támogatják, az Országgyűlés által annak mielőbbi elfogadását, és 1994. január 1jei hatálybalépését igénylik. A törvény a piacgazdaságra történő átmenet időszakában a gazdaság szereplőinek alapvető intézményi rendszert biztosít, amelynek elodázása a gazdasági életet veszélyezteti, a vállalkozói etika és morál további romlását vonja maga után. Emellett, a téves híresztelésekkel ellentétben, hazánk EKhoz való csatlakozásának egyik feltétele az önkormányzati gazdasági intézményesítés, a kötelező tagságú gazdasági kamarák létrehozása. 2. A kamarai törvény előkészítése és a kodifikáció több, mint háromnegyed év időtartama alatt valamennyi gazdasági érdekképviseletnek módjában állt e folyamatban részt venni. A kamarai törvény kapcsán - érthetetlen és elfogadhatatlan - egyes országos érdekképviseleti szervezetek közötti, számos megnyilvánuláskor érdemi észrevételeket nélkülöző vita. Tudomásuk szerint a törvényelőkészítésben résztvevő társadalmi bizottság konszenzus alapján minden észrevételt figyelembe vett, amelyeket a tervezet szövege tartalmaz. 3. A területi kamarák által képviselt vállalkozások, vállalatok és cégek kifejezetten károsnak tartják, hogy az őket érintő, a közjogi kamarák megalakítását biztosító törvényről nélkülük, a fejük felett folytassanak szűk érdekcsoportokat reprezentáló szervezetek vitát. A területi kereskedelmi és iparkamarákat harmonikus viszony fűzi a helyi gazdasági érdekképviseletekhez, a Budapesten fellángoló vita egyáltaláff nem jellemző hazánk megyéire. 4. A tervezet kialakításában résztvevő érdekképviseletek, kamarák tisztában vannak a törvény hiányosságaival; így például a finanszírozás, az átmeneti intézkedések némelyike pontosításra szorul. Ez azonban nem ok arra, hogy a törvény a napirendről lekerüljön, vagy több száz módosító indítvány miatt ellehetetlenüljön a jövő év január 1-jei hatályba lépése. 5. A területi kamarák alapvetően hisztérikus megnyilvánulásnak tartják a kötelező tagságot összefüggésbe hozni a külföldi befektetők kvázi elbizonytalanodásával. Számos tapasztalat arra utal, hogy a külföldi tőke rendezett, stabil, számukra is követhető gazdasági környezetet igényel. A köztestületi kamarák ilyen testületek. 6. A területi kamarák ismételten sürgetik a kamarai törvény létrehozását, a rájuk háruló feladatok egyértelmű meghatározását és a szükséges feltételek megteremtését. A területi kamarák Egyeztető Bizottságot hoznak létre, amely időközönként összehangolja tevékenységüket, és közösen lépnek fel a kamarai törvény végrehajtása érdekében. 7. A területi kamarák a törvény körül fellángolt nézeteltérések ellenére továbbra is elsődleges és kiemelt feladatuknak tekintik a tagságuk, a vállalkozók, cégek, vállalatok tevékenységét segítő gazdasági környezet megteremtését. Nem köthetik le energiájukat meddő viták. A jövőben is arra törekednek, hogy kiegyensúlyozott partneri kapcsolatot tartsanak fenn a különböző érdekképviseleti szervezetekkel, ugyanakkor meggyőződésük, hogy a köztestületi kamarai keret a vállalkozások széles értelemben vett infrastruktúrájának kialakítását szolgálja és intézményesen elősegíti a vállalkozók, valamint a kormányzat közötti véleménycserén alapuló, a gazdasági fejlődést segítő párbeszéd kialakulását.