Délmagyarország, 1993. november (83. évfolyam, 254-279. szám)

1993-11-26 / 276. szám

PÉNTEK, 1993. NOV. 26. KULTÚRA 7 • Mozialapítvány a művészfilmekéit KÉP-SZÍN-HÁZ Az irodalom és a kalitka Beszélgetés Tornai Józseffei, az írószövetség Irodalmi est vendege volt Csongrádon Tornai József, a Magyar írók Szövetségének elnöke. Ez alkalomból adott interjút lapunknak. Ahogyan az utóbbi években egyre több kommersz amerikai film kerül forgalomba - talán épp ennek természetes ellensúlyozásaként -, úgy nőtt a művészfilmek iránti igény is. Ez számokban is kimutatható a Belvárosi Mozi Kamara termének és Filmtékájának látogatottságában. Tehát nem volt megalapozatlan az a nonprofit jellegű vállalkozás, amely három hölgy - Erdélyi Ágnes, Nagy Mária és Szabó Éva Andrea kezdeményezésére jött létre: október 6-tól működik a KÉPSZÍN-HAZ Művészmozi Alapítvány. Az alapítók elmondták, hogy a Magyar Mozgókép Alapítvány mellett a szegedi önkormányzattól kapták a legnagyobb segítséget, ugyanis november 15-től 5 évig rendelkezésükre bocsájtottak egy közel 140 négyzetméteres pincét a Takaréktár utcában, és 1 millió forinttal támogatják a felújítási munkákat. A talán nyár elején már működő pincemozi annyiban tér le a megszokottól, hogy nem csupán filmeket lehet nézni a közel 50 férőhelyes nézőtérről, hanem lesz itt teázó, kávézó, folyóiratolvasó, ahol szükség szerint a film utáni élményeket megLassan felnőtt egy olyan értelmiségi generáció Szegeden, amelyik nem, vagy csak érintőlegesen hallott Lehel István festőművészről. Pedig a JATE Bölcsészkarának művészettörténet oktatóját százak és százak ismerték, hallgatták, tisztelték. Felnéztek a mély humanizmussal átitatott tanárra, a képzőművészetek mellett zenében is jártas, sok régiséget összegyűjtő műpártolóra, a nagy értékű ikonok, kvalitásos műtárgyak mellett az egyszerű népi kerámiát, fafaragást, naiv festményt is megbecsülő szakemberre. Kevésbé ismerték el nagy ívű, modern absztrakt festészetét, egyrészt mert az átlag magyar ember esztétikai ízlésétől elég messze állt, másrészt mert a hivatalos, szocialista realista művészetirányítás nem is tűrte a „dekodens". nyugati hatást tükröző, tehát eleve ellenséges, elítélendő irányzatot. A személyében is sokszor megbántott művésznek egy-két alkalmi kiállítástól eltekintve, nem volt lehetősége műveit bemutatni. Rövid betegség után. 1973-ban hunyt el, 56 évesen. Korai halála megakadályozta, hogy a 80-as években induló politikai Vae viclis Kányádi Sándor új kötete A németországi AL Kiadó Vac victis i Jaj n legyőzötteknek) címmel jelentette meg Kányádi Sándor költő és képzőművész barátainak négynyelvű könyvét. A kötetet szerdán mutatták be a Magyar írószövetség budapesti székházában. A könyvben Kányádi Sándor 40 magyar, angol, francia és német nyelvű verse kapott helyet. A verseket egy stuttgarti művészcsoport színes grafikái egészítik ki. beszélhetik. A koncepciózusán összeállított filmekhez előadások kapcsolódnak majd, illetve találkozások rendezőkkel, színészekkel. A pincemoziban szakemberek vezetésével olyan foglalkozásokat is tartanak, amelyek elsődleges célja a vizuális nevelés, de lesznek filmesztétikai „órák" is - középiskolásoknak. Hogy vajon milyen lesz a mozi hangulata, hogyan fog működni, abból az alapítók négy napon át „Az első mozielőadás" címmel ízelítőt adnak a Tantusz Művelődési Házban, november 29-től december 2-ig. Az első napon és a továbiakban is - délután 6 órakor kezdődik a program: Fellini emlékesttel és kiállítással. A második napon filmtörténeti válogatást láthatnak, ezt a Molnár Dixieland ragtime koncertje követi. A harmadik napon két magyar elsőfilmes mutatkozik be: Böszörményi Zsuzsa és Szederkényi Júlia - a vetítéseket személyes jelenlétükkel támogatják a rendezők. A negyedik nap Szőke András és barátai jegyében telik el, ahol négy játékfilm vetítését társalgás követi Szőke Andrással és barátaival. Podmaniczky Szilárd Élet (1963) enyhülés az ő számára is új lehetőségeket biztosítson. A jó barát professzor, Bálint Sándor 1962-ben így méltatta munkásságát: „Az anyagi világról való ismereteink mind tökéletesebbé válnak, mind szabatosabban tükrözik a folyton egyetemesebbé növekvő valóságot. Lehel István már ennek az áj világnak keresi az artisztikus vetületét, tükörképét. Úgy érezzük, hogy elsősorban a vonalak kivételes tehetségű mestere. Alkotásai redukálhatatlan egyszerűségükben, teljességükben és szükségszerűségükben a valóság olyan lényegére tapintanak, amelyről legfeljebb kor• A Weiner Kamarazenei Egyesület és a Szegedi Konzervatórium kedden Weiner Leó-előadói versenyt rendezett az intézmény hallgatóinak részvételével. A zsűri - Devich Sándor hegedűművész, rektorhelyettes, Hegedűs Endre zongoraművész és Devich Gábor klarinétművész - a következő hallgatóknak ítélte oda a verseny díjait: I. díj: Zádory Édua (8. oszt.) - Papp Gyula (III. évf.) szonáta páros. Tanáruk: Weninger Richárd. II. díj, megosztva: Vámagy Katalin (6. oszt.), tanára: • Hogyan módosult napjainkra az irodalom és az élet viszonya? - Az irodalom a korábbi szakrális helyzetből nagyon világi helyzetbe került. Vagyis szekularizálódott, és az író már nem a társadalom egyetlen igazmondó szócsöve. Ráadásul nem is az úgynevezett második nyilvánosság. Vagyis ez a furcsa szerep, az úgynevezett áthallások rendszere - mely annyit is jelentett, hogy irodalmi művek értékelésébe nagyon beleszólt az. hogy a szerző mennyit mond ki a politikai igazságokból - szerintem teljesen eltűnt. Előtérbe került a mű irodalmi értéke. Ez. persze nem egészen így van, mert láthatjuk: még mindig befurakodik a politika az irodalmi berkekbe. Vagyis ez, a világiasodás még nem tökéletes. • Mi a véleménye arról, hogy a médiaháború miatt írók letiltják műveik szerepeltetését a rádióban és a tévében? - Már a debreceni irodalmi napokon is beszéltem erről. A véleményem kettős, ugyanis nem helyeslem, hogy az irodalmat kifejezetten politikai célokra használjuk fel. Itt pedig kifejezetten ellenzéki politikai akcióról van szó. Meg akarják buktatni a rádió és a televízió alelnökeit. Ez egy ellenzéki pártnak lehet a programja, de az, hogy erre írókat használnak fel, nekem nem tetszik. A dolog másik része: el kell utasíunk természettudományának úttörői tudnak. A világ bonyolultságát vonalszimbólumokká rendezi, ismeretlen, mégis szinte maguktól értetődő összefüggéseket tár fel." Nem véletlen, hogy az ismert néprajztudós írta e sorokat. A „hivatalos" kritikusok fanyalogtak, szubjektivizmusról, arctalanságról, dekadenciáról beszéltek. Az 1962-es kiállítás megnyitójában Pogány Frigyes ezért szinte védőbeszédet mondott mellette: „Lehel István művészi képzelőerejét fűti, szinte áttüzesíti az életnek az az ismerete, titkait fürkésző szelleme, amely a biológus világlátásának is eredSzecsődi Ferenc, és Zoltán Péter (III. évf.), tanára: Maczák János. III. díj, megosztva: Velez Alekszandra (IV. évf., egyetemi szak), tanára: Sin Katalin, és Varga Gábor (III. évf.), tanára: Maczák János. Különdíj, Weiner-mű előtani, ha az alelnök egyenesen kijelenti, hogy örül, ha ezek a szerzők kimaradnak a műsorból. Azt kell mondani, amit az irodalmi szerkesztőség tagjai írtak a bojkottáló költőknek: nagyon sajnálják, hogy jó barátaik, akikkel együtt dolgoztak hosszú éveken át, most egyszerre nem hajlandóak tovább együttműködni velük. Azt is mondtam Debrecenben, nem értem, miért kel^i szerkesztőket és főleg a hallgatókat büntetni, amikor politikáról van szó. • Milyennek látja ma az írók helyzetét? - Két éve rendeztek Glasgow-ban egy olyan szemlét, amelyen az egykori kommunista országok kultúrája volt a téma. Ezen az érintett országok is képviseltették magukat. Ott alakult ki az a „kalitka metafora", mely szerint ameddig a madár benne van a kalitkában, addig kap enni, de nem szabad; ha kiengedik a kalitkából, akkor szabad, de nem kap enni! ménye. A lényében rejlő dinamizmus az élet titkainak mélységeibe hajtja, azt szinte elemeire bontja, s így teremt harmóniát. S ha feltesszük a kérdést, hogy az élet törvényeinek ez az őszinte, intuitív megragadása és művészi eszközökkel való megjelenítése nem rejti-e magában a tragikus elemet, az életből való kiábrándulást határozott nemmel kell felelnünk. Főként az utolsó korszakban alkotott művek derűs, optimista világot tárnak elénk, annak a művésznek optimizmusát, életigenlését, aki megbékélt az élet törvényeivel, mert jól ismeri azokat, s akiben ez a mély megismerés, bölcs megbékélés már szeretetté, egyensúllyá, sőt boldogsággá nemesedett. Szereti a világot s ezért nem is lázad az élet elvei, törvényei ellen. Ez a lényege, alapja a képeiből áradó harmóniának. Ez a harmonikus beilleszkedését tükrözi." Napjainra - szerencsére túljutottunk azon, hogy magyarázkodni kelljen ideológiai „tévelygéseiért" a művésznek. Az újszegedi Bálint Sándor Művelődési Ház hétfőn nyíló Lehel István emlékkiállításával tisztelegni, emlékeztetni szeretne a művészre. Egyúttal pedig felhívni a figyelmet: van még tartozása a városnak; elfelejtett hagyatékok várnak „felfedezésre", művészi érdemek utólagos elismerésre. Zombori István adásáért: Velez Alekszandra (IV: évf., egyetemi szak), tanára: Sin Katalin. A zsűri különdíjait kapta: a Galgóczi Sándor (III. évf.) Tóth Attila (IV. évf.) szonáta páros, tanáruk: Huszár Lajos, illetve Nyíri Zsolt (II. évf.), tanára: S. Dobos Márta. Ez azért jelenleg nem egészen így van, mert a kormányzat nagyon sokat áldoz a kultúrára, csak nem eleget. Amíg az 1989 előtti időkben 14-15 irodalmi lap létezett Magyarországon, addig ma 60 jelenik meg. Nagyon furcsa, hogy így megugrott a számuk. Én ezt magyar mirákulumnak nevezem. Viszont az igaz, hogy könyv alakban nagyon nehéz megjelenni. Csak úgy, ha az ember banktól, alapítványtól szerez pénzt. És még mindig működik Nemeskürty István vezetésével az úgynevezett Könyvtűmogatók kuratóriuma, ami nem kis összegeket utal ki. Az viszont nyilvánvaló, hogy több kellene, mint amennyi vdn! • Az állami kiadók többsége részvénytársasággá, vagy kft.-vé alakult. Igaz, rengeteg új is van. Mennyire használ az irodalomnak az, hogy a könyvkiadás is üzletté vált? - Nyilvánvaló, a költészet lett a nagy vesztes, viszont az November 26.. megnyitó 10 órakor. Délelőtti előadások, 10.15től. Kulcsár Szabó Ernő: Epika és intertextualitás a posztmodernségben; Thomka Beáta: Közép-Európa, mint regénytörténet (Szellem és forma); Hankó B. Ludmilla: M. Kundéra, B. Hrabal és J. Skvorecky regénye, mint közép-európai tapasztalat kifejezése; Szalma Natália: A posztmodern Kelet-Európában (Kundéra: Búcsúkeringő); Szőke Katalin: A politika „csodája" és a kultúra profanizálódása (Jozef Skvorecky: A csoda); Balassa Péter: Ottlik Budája és a magyar közép-európai regény; Bojtár Endre: Joseph Conrad és Közép-Európa; Kereskényi Sándor: Alkotói válság és (történet)írói önismeret Bulgakov Mester és Margaritájában; Heé Veronika: Svejk anekdotái; Zsoldos Sándor: Magyarság és emberkép Kosztolányi Édes Annájában; Kovács Imre Attila: Németh László Emberi színjátéka. Délutáni előadások, 15 órától. Mózes Huba: A háború színspektruma Kuncznál és Rebreanunál; Bognár Ferenc: Rebreanu Ion című regénye; Csányi Erzsébet: Crnjanski égisze; Lőkös István: Horvát nemzettudat és magyarságélmény a Krleza-regényekben; Juhász Erzsébet: Miroslav Krleza Pannónia-képe a Filip Latinovitz hazatérése című regényben; D. Molnár István: Reymont és magyar kortársai (A regény és az irodalom megújulása); Katona Judit: Kisvilágok egy cseh és egy magyar író művében (Hrabal és Krúdy); Balogh Magdolna: Nemzettudat-problémák a századforduló lengyel regényirodalmában; Nagy László Kálmán: Lengyel és magyar lágerregények; Pomogáts Béla: Az erdélyi magyar történelmi regény a húszas években. November 27. Délelőtti előadások 10 órától. Józsa T. István: Középkelet-európai prózamodell idei könyvhéten lényegesen több kötet jelent meg, mint korábban. Nagyon drága kiadványokat árusítottak, és mégis nagy volt a forgalom. Aki megnézi a téli könyvvásár választékát, akkor meglepődik, mert ilyen még nem volt! Olyan hihetetlen tömegű reprodukciós, vagy színesen illusztrált kötet jelent meg (az árakat mar meg sem merem nézni), amennyi még sosem. Az üzlet ilyenkor nem sajnálja a befektetést, felméréseik szerint valószínűleg el tudják adni. • Mennyire sarkallja az írókat a könyvkiadás fellendülése? - Ezt nem tudom megítélni. • Az előbb említett választék jórészt külföldi szerzők műveit öleli fel... - Igen, ez nem nagyon érinti a magyar irodalmat. Egy (rót mindez nem is nagyon befolyásol. Az dolgozik a regényén, vagy írja a verseit, színműveit. De van egy rettenetes hiba: mindenki panaszkodik. Ez szörnyű, visszataszító magyar tulajdonság. így természetes, hogy az írók is ezt teszik... Korom András A József Attila Tudományegyetem Szláv Filológiai Tanszéke, a Szegedi Akadémiai Bizottság keretei között működő Modern Filológiai Társaság és a Magyar Irodalomtörténeti Társaság rendezésében ina délelőtt 10 órakor a Szegedi Akadémiai Bizottság székházában (Somogyi u. 7.) konferencia kezdődik, A regény, mint régiónk népcinek kulturális önmeghatározása címinei. A kétnapos rendezvényen a következő előadások hallhatók: Zénón nyomán; Bori Imre: A vajdasági magyar lét-regény kérdései; Karol Tomis: Az ember naturalista koncepciója Móricz Zsigmond Sárarany és Nádasi-Jégé Adam Sangala című regényében; Szalma Natália: Babits Halálfiai című regényének értelmezése; Bagi Ibolya: Regénytelenül. Hiábavaló kísérlet egy szószedet értelmezésére (M. Pavic: Kazár szótár); Kabdebó Lóránt: Határ Győző regényei és Közép-Európa; Bárkán György: A faji előítélet ábrázolása Közép-Európa modern regényirodalmában; Baráti Tibor: Egy újra felfedezett ukrán író (Vinnyicsenko). Délutáni előadások 14.00 órától. Druzsin Ferenc: „De hát bolgárok volnánk végre is...?" (Lapok a bolgár prózából Alekotól Radicskovig); Evelina Balcheva: A kortárs bolgár regény poétikájának kérdései; Inántsy Pap Ferencné dr. Nagy Mária: „Viharok sodrában" (A végeken élő emberek csodavárása Tartally Ilona regényeinek tükrében); Ortutay Péter: Magyar-ruszin bánat Kárpátalján (Kovács Vilmos Holnap is élünk című regényében). 15.00-kor zárszót mond Németh G. Béla. Az új világ artisztikuma Húsz éve halt meg Lehel István A Weiner-verseny dijazottai • Kétnapos konferencia a SZAB-székházban Közép-Európa és a regény