Délmagyarország, 1993. november (83. évfolyam, 254-279. szám)

1993-11-23 / 273. szám

6 A HELYZET DÉLMAGYARORSZÁG KEDD, 1993. NOV. 23. • Zelei Miklós: Nemzeti érdek A hülyeség, meg a rokokó tánclópések Jó döntéseket csak jól kon­dicionálva lehet hozni. Nem engedheti meg magának a po­litikai vezető, hogy ne legye­nek abszolút mértékben rende­zettek a körülményei. Nem teheti meg, hogy ne kitűnő körülmények között lakjon, ne tökéletes kocsikban utazzon. Jár az is, hogy ne legyenek anyagi gondjai. Hogy tudhatna nyugodtan koncentrálni a nor­vég parlament vendégszobá­jában, ha negyedóránként eszé­be jutna, a gyerek még mindig lakástalan. Nemzeti érdek, hogy energiáit „ország dolgá­ban" égesse. Tehát az is nem­zeti érdek, hogy a gyerek mi­nél-előbb lakáshoz jusson. Vagy épp ő maga! Ha fiatal. És a dolgok, hogy mi jár tényle­gesen, és mi az, ami egyáltalán nem, lassan-lassan összemo­sódnak. A mérleg nyelve rend­szeresen a „járandóságok" javára billen. Ugyanakkor el­kezdődik a lefelé láneolódás. Nemzeti érdek az is. hogy a helyettes, a titkár, a megyei ember a főnököt minél jobban kiszolgálhassa. Neki ehhez az. kell, hogy... A jobbik esetben elhangzik a mondat: „Ha ezt más csinálná, gazemberség volna!" (És még a rokokó tánclépések annak érdekében, hogy a hülyeség miatt be nem vált pártvezetőt - de úgy ám, hogy meg ne sértsék - „kivi­gyék" valami rendes állásba. Pontosan, ahogy a kiöregedett megyei kis/titkárokat és egye­beket kellett elsütögetni. Aki egyszer főnök volt, és pénz­közeibe jutott, az ma is főnök lesz, és pénzközeiben fog ma­radni.) Szétszedhetetlen a szerke­zet. Lehet csúcsra járatni, halk, elegáns, megbízható tempóban működtetni, vagy ügyetlenül bánni vele. Lehet használni kisstílűén és nagyban. (Vevő kell a képviselő úr borára, épp olyankor, amikor senkitől se vesznek bort. legfeljebb ha nyomott áron. De megy férjhez a kislány. Ezért neki rendes ár kéne. Egy szenátor mindig és mindenhol talál rá okot, hogy a többiekkel szemben épp neki miért kell rendes ár, ha árulja a „bort". Össze is jön a vevő! Egy háromvendéglős dél-bu­dai. aki jó borért ezúttal jó pénzt ad. De mintát kér, amit kifizet kannástul. Érdemes rátekinteni az adásvétel ma­gyar jellegére. A képviselő úr gondolkodóba esik: tél van, nem biztos, hogy fel tud jönni Pestre kocsival. Körtelefon. Úgyis megy Pécsre a vállalati Kamaz, mehet az a fővároson át is. A világ legnagyobb te­herautója elindul az Alföld csücskéből Pécsre - Buda­pesten át. mert a sofőrfülkében van a két kanna bor. Nemzeti érdele hogy vevőre találjon az áru. És a rendes, link ember a kétharmados törvény szavazá­sa előtt föláll az Országgyű­lésben, siet a Budapest táblá­hoz, ahol Steinmetz kapitány szobra volt, várni a mintáját. De a Kamaz eltéveszti, és a másik szobor hűlt helyén vár­dogál. A képviselő átfagy, a minta este továbbhalad Pannó­nia felé. „Na mindegy, majd jövő kedden felhozom a Ladá­val!" Minden hétfőn délután plenáris van. már akkor a Ház­ban kéne lennie.) Természetes, hogy a nem­zeti érdek rangsorolja, rendezi el a politika ügyeit is. Április végén történt, hogy interpel­lációja végeztével Körösi Imre képviselő (MDF) szó szerint a p...ba küldte a saját pártjához tartozó privatizációs minisz­tert. Körösit gyorsan kizárták a frakciójából, s gyorsan elindul­tak egykori pártjából a vádak is. A legnagyobb, a tv-nyilvá­nosság előtt tudhattuk meg a kizártról, hogy érdekelt a ga­bona-privatizációban, családja raktár- és lakásvásárláskor ju­tott jogtalan előnyhöz. Az egyik napilapban azt is meg­szellőztették, hogy a felesége korábbi belügyi szolgálataiért butikot kapott ajándékba. Roppant problémás ügy. Ha nem igaz - borzalmas. Ha igaz - annál borzalmasabb. Ám senki nem tette föl a kérdést: kétszer huszonnégy óra alatt fedezték fel, hogy az elmúlt néhány évben mindez megtö­rtént? Atnfg belül volt, miért nem hallhattuk mindezt ugyan­abból a szájból? A kommunis­ta pártok történetére emlékezik az ember ilyenkor, ha akarja, ha nem. De bizonyára előbbre jutunk, ha arra gondolunk: a pártok nem tartják magukat elég erősnek ahhoz, hogy saját káderüket, a „mi combosodó emberünket" lebuktassák, és szekrénybe csukják a csont­vázakat. Néha bágyadtan meg­csörrennek a csontok, de ud­variasak a fülek, és úgy hall­ják. mintha kávéskanál adta volna ezt a furcsa hangot. Mert nemzeti érdek, hogy a közvé­leményben minél jobb szfnben tündököljön, hogy semmiképp be ne sározódjon a párt! A fontos posztokon nem elég tisztességesnek lenni. An­nak is kell látszani. De igen ritka az ilyen ideális állapot. Gyakoribb, hogy elegendő lát­szani. Aki azonban, megbontva az egységet, árt a politikai lát­szatnak. annak a továbbiakban épp arra kell méltatlanná vál­nia, hogy tisztességesnek látsz­szék. Ez az a pillanat, amikor ki kell mondani róla. hogy emberként, sajnos, hiteltelen. Ez már a nemzeti érdek. A hivatkozás új, a pártérdek a régi. A rendszerváltó választások előtt, 1990 kora tavaszán pedig az a nemzeti érdek, hogy minél nagyobb sikereket könyvelhes­sen el a májusban majd kor­mányt alakftó párt. A praktikus cél rangsorolja és minősíti az elvi kérdéseket. Bibó István neve oly gyakran hangzik el, mint korábban Leniné, vagy az Illés-együttesé. Csak épp arra nincs idő. hogy bárki végig­gondolja. valóban létezik-e az akarata és a lehetősége annak a politikai tisztaságnak, amit Bibó neve jelent. Nem is ez a fontos „most", hanem a hely­zetből kivehető maximális politikai siker. Ez kell ahhoz, hogy aztán, a jövőben a meg­tisztulás ideje is eljöhessen. Figyelemre méltó, hogy azóta a Bibó-emlegetés teljesen kikopott a közélet hétköznap­jaiból. Érthető. Ilyen viharos években kinek volna szabad kapacitása rá, hogy a négy vas­kos kötetet alaposan végigol­vassa, és utána aszerint csele­kedjék? Nem volt erre „idő" már 1989-90-ben se. Bibó Istvánt is elérte a végzet, ami a - magyar - történelem jelentős alakjait rendre eléri. A politikai irányzatok amolyan hirdető­oszlopnak tekintik, amire a plakátjaikat ráragaszthatják. Aztán vége. ALE (Alternatív Lakatos Ernő A siker minden eszmei tisztázásnál fontosabb volt „az igazság évében" (Timothy Garton Ash), 1990-ben is. Levelet írtam azon a tavaszon. Volt benne téves helyzetér­tékelés is - például maga az, hogy megírtam de a szeizmográf végső fokon pon­tos volt. Úgy döntöttem, itt az idő. hogy - példaértéke miatt ­nyilvánosságra hozzam, a válasszal együtt. „Antal József úrnak Budapest, 1990. március 5. a Magyar Demokrata Fó­rum elnökének és az elnökség tagjainak Kedves Barátaim! Ezelőtt másfél hónappal, 1990. január 17-ikén táviratot küldtem Nektek, amelyben azt kértem, szólítsátok fel Csurka Istvánt, hogy közszereplései miatt MDF elnökségi tagsá­gáról mondjon le. Kértem azt is. hogy táviratomat és dönté­seteket hozzátok nyilvános­ságra. Semmilyen választ nem kap­tam. Ezért február 5-ikén újabb táviratot küldtem, megismétel­ve a kérésemet. És kilátásba helyeztem, hogy én hozom 2. nyilvánosságra az ügyet. Erre a táviratomra se kaptam vá­laszt, mégis elálltam attól, hogy a választások előtt Csur­ka István miatt zavarokat okozzak az MDF-nek. Épp elég az a szavazatveszteség, amit Csurka István alternatív Laka­tos Ernőként gyűjt pártjának. Bíztam benne, hogy talán az MDF elnöksége sem akarja őt, kizárólag régebbi érdemei mi­att, pozícióhoz juttatni. Meglepett Csurka István január 14-iki rádiójegyzete. Egy politikus nem engedheti meg magának - hacsak nem szándékosan teszi -, hogy ennyire félreérthetően fogal­mazzon. De méginkább meg­lepett, hogy az efféle közsze­replést az MDF elnöksége folyamatosan elnézi neki. Hi­szen Csurka egyetlen rosszízű fellépése után sem határolta el magát egyértelműen tőle. Megdöbbenve olvastam, amit Csurka István az őt ért támadásokra válaszolt. Azt írta többek között, hogy rádiójegyzete után gyűlölettel és rokonszenv­vel fordultak felé. Én például nem gyűlöltem őt, most sem gyűlölöm, viszont - beismerem - nem is rokonszenvezem vele. Azonban biztos vagyok abban, hogy olyan embernek, aki csak ebben a két kategóriában tud gondolkodni, mint Csurka Ist­ván, nincs helye a politikában. Nincs helye a parlamentben, nincs helye a kormányban. Menjen vissza írónak, miután nyilvánvaló, hogy lapszerkesz­tőnek sem vált he. Méginkább megdöbbentett, amikor arról olvastam Csurka egyik válaszában, hogy társa­dalmunkban minden tisztes­séges zsidónak helye van. Mi az, hogy tisztességes zsidó? És mi lesz a tisztességtelenekkel? Kifogja eldönteni, hogy melyik zsidó tisztességes és melyik nem ? Csurka István ? Netán az a kormány, amelyikben ő is részt akar venni, majd törvényt fog alkotni, hogy könnyebben megkülönböztethessük a tisz­tességtelen zsidót a tisztes­ségestől? És mi lesz a tisztességtelen magyarokkal? És ha Romá­niában a mostani változások után sem lesz minden román „jó román ", és a „ rossz romá­nok " majd megerősítik a tisz­tességtelen magyar fogalmát, mit fog tenni Csurka István? Ézért döbbentett meg, ami­kor Csurka Istvánt megláttam az MDF országos választási listájának ötödik helyén, azok között, akiket a párt kormány­képesnek minősít. És kezdtem komolyan venni a rémhírt: Csurka István kultuszminiszter akar lenni. Méltó zárása lenne ez annak, amit valaha Révai elvtárs kezdett el. 1990-ben Csurka miniszter vezérletével a magyar művelődés ügye meg­kapná az utolsó horogütést. Kérem, mérlegelje ezt a ha­marosan hatalomra jutó párt elnöksége. Ezzel zárhatnám soraimat. De el kell gondolkodnom azon, hogy észrevételeimre az elnök­ségtől, az MDF országos vá­lasztmányának tagjaként sem kaptam hat héten át választ. Ezért bejelentem, hogy az MDF-ből kilépek. Zelei Miklós P. s.: Fenntartom a jogot, hogy levelemet nyilvánosságra hozzam." A válasz, ami 1990. március 8-án született a 449/90-es iktatószámon, olyan, amilyet a derék pártember az elhajlónak mindenkor megír: „Miklós! Nem tudom, kinek kellett volna válaszolnia első távira­todra, de abban sem vagyok biztos, hogy választ vártál. Ez az utolsó leveled legalábbis azt sejteti, hogy nem véleményt akartál cserélni, hanem bot­rányt szerettél volna csinálni. Magad írod, hogy azt kérted: „táviratomat és döntéseteket hozzátok nyilvánosságra". Később úgy teszel, mintha megértetted volna, miért nem célszerű a választások előtt belső ügyeket dobra verni, végül mégiscsak úgy döntöttél, hogy igenis legyen botrány. Mi mást jelentene a „P. s. ", mely szerint „Fenntartom a jogot, hogy levelemet nyilvánosságra hozzam". Lelked rajta. Sajná­lom, hogy nem tudtad eldön­teni, hova tartozol. Remélem, egyszer még sajnálni és szégyellni fogod, hogy Csurkával szembeni in­dulataiddal próbálod Magadra irányítani a közfigyelmet. Majd akkor lesz miről beszélgetni. Isten áldjon: Kulin Ferenc" Még néhány sor: Budapest, 1990. március 22. „Magyar Demokrata Fórum elnöksége Budapest Hivatkozás: 449/90. Kedves Barátaim! Végre kaptam levelet, ami azonban sajnos - kizárólag velem foglalkozik. Egyetlen szó sincs benne magáról az ügy I. Fönntartom mindazt, amit 1990. március 5-iki levelemben írtam. (Egyetlen kérdéssel kiegészítve: hogy is „próbál­tam magamra irányítani a közfigyelmet" azzal, amit nem hoztam nyilvánosságra?) Hovatartozásom szilárd tudata miatt, érdek nélkül voltam őszinte. Üdvözlettel: Zelei Miklós" Nem sokkal később egy ná­lam jóval politikusabb bará­tommal beszélgettem e levél­váltásról. Azt magyarázta, hogy is gondolhattam komo­lyan, hogy Csurkával konfron­tálódnak? „Pista vidéken na­gyon népszerű, rengeteg sza­vazatot fog hozni, amiről nem lehet lemondani. Te is tudod, nemzeti érdek, hogy sikerüljön nyernünk a választásokon." Szinte lényegtelen, csupán a kedélyek megnyugtatása miatt emlékeztetek rá, hogy Csurka István egyéni jelöltként „vidé­ken", a saját szülőfalujában. Békésen bukott meg a rend­szerváltó országgyűlési vá­lasztásokon. Ellenben egyál­talán nem lényegtelen, hogy a magát újnak értékelő politikai gondolat és praxis a távlatok­ba, vagyis a „nemzeti érdekre" emelve tekintetét, hatalmi indulásakor korrumpálta on magát eszmeileg (nem is lehetett volna másként?) a „gyakorlati célok" érdekében. Amiket föltétlenül el kell émi, hogy aztán, a jövőben... Addig is alkuval, de a köl­csönös engedményekkel járó megegyezés határainak meg­vonása nélkül, ebből követke­zően napi, alkalmi alkukkal ­ezekben az alkukban a szükség szerint és minden eset ellenke­zőjében is alkalmazható új hi­vatkozással - őrzi a régit. Per­sze meg-, pontosabban leta­gadva. Á hivatkozás, ami min­denre, kicsire, nagyra egyaránt vonatkozik, ahelyett, hogy ren­dezőelv volna, összekuszál mindent, összekever kicsit és nagyot. Megfoghatatlan, ahogy egykor a „párt vezető szerepe" volt megfoghatatlan, s éppúgy - törvényeknél, normáknál és szabályoknál súlyosabb érv­ként - működik bármi érdeké­ben, illetve ellen. És a jövőben, ami most van. csupán ennek a számlái érkez­nek. A perc jön el, amikor a siker - a kudarc szinonimája lesz. „Akár egy halom hasított fa, hever egymáson a világ, szorítja, nyomja, összefogja egyik dolog a másikát s tgy mindenik determinált " „Szorítja?" „Nyomja?" „Összefogja?" Beolajozza, el­indítja és működésben tartja. (Vége.) Remélem, egyszer sajnálni űj szeyyell.nl Is loyori, nogy CaurKável aze.oW'i 1 idulatatdaal pruűálod Magadra irányi taru a kHzFlgyclm»-L. Majd akkut lesz turöJ beszclyKlni. Jeten áldjon: / (Kulin rerenL.) NYEREMÉNYSZELVÉNYEK DÉLMAGYARORSZÁG DÉLVILÁG iíiuG m E heti tét: 25 000 Ft Hogyan töltse ki a szelvényt? Az születési év utolsó ket száma, B: születési hónap száma, Cl a születés napja, D: a személyi igazolványa számának két utolsó számjegye Természetes, hogy a kisebb gyerekek­nek még nincs személyi igazolványuk Ök az utolsó, D rubrikába a szülők bár­melyike igazolványának két utolsó szá­mát beírhatják. Természetesen a szelvé­nyek külön játszanak, egymás számaiból nem lehet kicsipegetni! ÍGY Mit tegyen, ha nyert? Csapja a hóna alá nyertes szelvényét, személyi igazolványát valamint a HDS & Délmadár a heti számát és jöjjön be szer­kesztőségünkbe, a Sajtóházba. (Szeged, Stefánia 10.) A nyertesek jelentkezését a nyerőszámok megjelenése utáni hét hét­főjén, 1 2 és 15 óra között várják munka­társaink A megyében lakók a Délvilág városi szerkesztőségeiben: Vásárhe­lyen a Szőnyi u. 1., (Szeged Tourist), Makón, a Deák F u. 2. (városi könyv tár) és Szentesen, a Kossuth u. 8. sz. alatt is jelentkezhetnek. A pénzt vagy postán utaljuk ki, vagy személyesen ve hető fel a nyeremény a Sajtóházban. A nyeremény nettó 25 ezer fo­rint. A nyereményadót a cég fizeti Ha többen is szerencsések, akkor az összeg szétosztódik. Viszont, ha adott héten sen­ki sem nyer, akkor a pénz halmozódik, átmegy a következő hétre. Ugye megjegyezték, hogy nyerni csak akkor lehet, na megvették a HDS & Délmadár a heti számát. Legyen szerencséje a H0R0SZ 7/-KAL! A [ B A játékos B C [ D C játékos D NÉV: NÉV: A 3. játékos B A t átékos B C 3. játékos D C t átékos D NÉV: NÉV: Az e heti 10 nyerőszámot a csütörtökön megjelenő HDS & Délmadár családi lapunkban találhatják! jü-D £> 7~" Előfizethető telefonon, a szegedi terjesztési csoportnál Tel.: 62/481-281, Németh Andreánál. Megvásárolható: Csongrádon, Hódmező­vásárhelyen, Makón, Szegeden, Szentesen, az utcai hírlapárusoknál, rikkancsoknál és több élelmiszerboltban. Gyere, vár a Papagáj, élelmiszer-mesevár! A Szabadkai úton, a mű­jégpálya mellett Nyitva: 0-24 óráig, a hét minden napján Tel.: 62/321-370

Next

/
Thumbnails
Contents