Délmagyarország, 1993. november (83. évfolyam, 254-279. szám)

1993-11-02 / 255. szám

2 KÜLFÖLD DÉLMAGYARORSZÁG KEDD, 1993. Nov. 2. Halilovic háziőrizetben Háziőrizetbe helyezték Sefer Halilovicot, a bosnyák muzulmán hadsereg egykori főparancsnokát. A szarajevói hatóságok azzal vádolják, hogy háborús bűnöket fedezett és szabad kezet adott a muzulmán egységeknek bűncselekmények elkövetéséhez. A vád szerint ennek egyik következménye volt, hogy a Jablonicától délre fekvő Grabovicában megöltek 30 horvát személyt - jelentette az AFP egy nevének elhallgatását kérő, magas rangú boszniai katonai személyiségre hivatkozva. Az intézkedésre azt követően került sor, hogy a múlt héten őrizetbe vettek két zendülő katonai vezetőt, akik az említett térségben teljesttettek szolgálatot. Szakszervezet a Vatikánban 11. János Pál pápa jóváhagyta a Vatikán világi alkalmazottai szakszervezetének alapszabályzatát és immár törvényesen is működhet az érdekképviseleti szervezet az egyházi államban. A Szentszék világi alkalmazottai már 13 éve megalakították szakszervezetüket, de azt mindeddig hivatalosan nem ismerték el. A pápa döntése értelmében a Vatikán alkalmazottait azonban továbbra sem illeti meg a sztrájkok, tüntetések és felvonulások joga, s a szakszervezetbe nem léphetnek be egyházi személyiségek, így papok vagy szerzetesek. • November 7-ón Zárva lesz a Vörös tér Formailag a polgármesteri hivatal azzal indokolta a döntést, hogy Borisz Jelcin vonatkozó áprilisi rendelete szerint csak elnöki engedéllyel és a Kreml parancsnokával való egyeztetés alapján lehet tömegmegmozdulást tartani a Vörös téren. A baloldali szervezetek, (gy a Kommunista Szövetség, a Dolgozó Oroszország és még néhány kisebb párt és mozgalom a volt Oktyabrszkaja térre hirdetett gyülekezőt. Az újabban Kaluzsszkaja térre átkeresztelt téren gyülekeztek az emlékezetes október eleji vasárnap a moszkvai „Fehér Házat" később megostromló tüntetők. A kommunista szervezetek, amelyek most mintegy százezres tömegre számítottak, innen készültek a Vörös térre vonulni. A kereszténydemokraták nem a forradalom évfordulójára, hanem az azt követő polgárháború, illetve a politikai üldöztetés áldozataira kívántak A moszkvai polgármesteri hivatal nem engedélyezte a kommunista szervezetek, illetve az Orosz Kereszténydemokrata Mozgalom által tervezett november 7-i megmozdulásokat. A vonatkozó döntés szerint az engedélyért folyamodó szervezetek között olyanok is voltak, amelyek részt vettek a tragikus október eleji eseménvekben. emlékezni november 7-én a volt KGB-székház előtt. A kereszténydemokraták megemlékezését azért nem engedélyezték, mert a Lubjanka felé vonulók a volt SZKP KB székháza, ma a kormányépületek előtti Sztaraja téren akartak átvonulni, s mint kiderült, ez is tilos Jelcin elnök egy másik rendelete értelmében. • A kommunizmus összeomlásakor a térség új politikusai, különösen a „fordulatban" magát élenjárónak tekintő Magyarországon azt hitték, hogy a nyugati világ gyors és jelentós támogatásban részesíti, intézményeibe pedig készségesen befogadja országaikat. A valóság időközben tompította a reményeket, amelyek a szerző szerint egyrészt túl nagyok voltak és a nyugati lehetőségek és szándékok téves megítélésén alapultak, másrészt azonban a nyugati politikusok beszédei és ígérgetései is táplálták az illúziót. Az esetleges nyugati hozzájárulást Kelet-Európa biztonságához már a kezdet kezdetén viszonylagossá tette valami, ami egy intelligens és hatékony diplomácia figyelmét aligha kerülhette el. Röviddel a Varsói Szerződés feloszlatása előtt a VSZ és a NATO rögzítette a két tömb fegyverrendszereinek plafonját, és a tagállamok kvótáinak meghatározásánál a figyelmeztetések ellenére sem nem vette tekintetbe az akkori jugoszláv hadsereg fenyegető potenciálját. A már megrendült Jugoszlávia szomszédaira még nyomást is gyakorolt azért, hogy a Szovjetunió javára lemondjanak a túl nagy részesedésről. A Nyugat azóta különféle • A nyugati biztonsági garanciától Az Antall-kormány illúziói Egyeló're illúzió a nyugati biztonsági garancia a keleteurópai országok számára - írja Victor Meier a Frankfurter Allgemeine Zeitung hétfői számában. A cikk cime szerint erről túl korán túl sok ígéret hangzott el. módon próbálja a térség országainak biztonságát előmozdítani, anélkül azonban, hogy a valóban konkrét és hatékony garanciák közelebb kerültek volna. A NATO védelmi miniszterei Travemündében a bebocsátással vagy legalábbis társulással kapcsolatos keleteurópai követelésekkel a „partnerségről" hozott „elvi döntést" állították szembe. Franciaország ugyanakkor előállt a Balladur-tervvel egy európai biztonsági paktumról, amely mint Budapesten mondják Magyarországnak különösen érdekes, mivel irányelveket javasol a kisebbségi kérdések kezelésére. A szerző szerint az Európa Tanács a kisebbségi kérdésekkel már-már a kelleténél is többet foglalkozik. Nagyobb realizmus csak legutóbb, Románia vagy Szlovákia felvételekor volt tapasztalható. A magyar ellenzék, különösen a szocialisták erőfeszítésére volt azonban szükség, hogy Jeszenszky Géza külügyminisztert lebeszéljék a vétóról. Ez megfelelt volna az Antall-kormány hajlamának, hogy konfliktusait Magyarország szomszédaival mindenekelőtt brüsszeli vagy strasbourgi kerülő úton rendezze. Magyarországon az Antallkormány illúziói a NATO iránt abból erednek, hogy Nyugaton, mindenekelőtt Európában tényleges készséget feltételeznek új garanciák átvállalására, továbbá abból a vélekedésből, hogy a korábbi csatlós államok érdekei valóban az európai vagy egyben az amerikai figyelem középpontjában állnak - (rja Viktor Meier. Budapesten - folytatja a szerző -, mindig meglehetősen elfogultan, • Moszkvai értesülések szerint Oroszország világpiaci beilleszkedésének meggyorsítása lesz az egyik fő téma Edouard Balladur moszkvai tárgyalásain. A francia kormányfő, aki hétfőn délután érkezett az orosz fővárosba, kétnapos látogatása során találkozik Borisz Jelcin Balladur Moszkvában elnökkel, Viktor Csernomirgyin kormányfővel és Andrej Kozirev külügyminiszterrel is. A francia kormányfő várhatóan Párizs támogatásáról biztosítja majd az oroszországi demokratikus változásokat. Balladur a decemberi parlamenti választások demokratikusságára vonatkozó nyugati aggodalmak kapcsán első kézből tájékozódhat a szavazás előkészületeiről. Moszkvai várakozások szeazt hangoztatták, hogy a NATOba természetesen csak olyan országok bocsáttathatnak be, amelyek a demokrácia és jogállamiság nyugati eszméinek hódolnak. Ezzel elsősorban Magyarországra gondoltak, utána pedig a visegrádi csoport többi államára. Szlovákia már kétséges partner lett, Romániára pedig semmi esetre sem tartotta érvényesnek ezt a magyar Külügyminisztérium. Nyugaton ugyanakkor nem kívánnak új „vasfüggönyt" Kelet-Európán keresztül. Washingtonban és Európában ugyancsak szem előtt akarják tartani Oroszország érdekeit. A kommentátor utal a nyugati világ belső problémáira, és emlékeztet arra, hogy a NATO az amerikaiak európai jelenlétét biztosító eszköz. A Nyugat belső vitái miatt a saját védelem erősítése egyelőre még mindig a leghatásosabb biztonsági garanciának látszik egy olyan ország számára, mint Magyarország. Budapesten is sokan kezdenek így gondolkodni, amint azt a 29 MIG 29-es szállítása is mutatja - írja Viktor Meier. rint a megbeszéléseken hangsúlyozottan lesz majd szó az orosz gazdaság világpiaci intergrációjának meggyorsításáról és a hét legfejeletteb ipari ország, köztük Franciaország és Oroszország kapcsolatainak erősítéséről. Visszatért a Columbia Tizennégy napos út után hétfőn sikeresen leszállt a Columbia űrrepülőgép Kaliforniában.Küldetésének az volt a célja, hogy a hét főnyi személyzet - öt férfi és két nő - különböző vizsgálatokat és kísérleteket végezzen a súlytalanság állapotának az emberi szervezetre gyakorolt hatásáról. Az űrrepülőgépek történetében eddig 58 felszállást hajtottak végre — ez volt a leghoszszabb út. Az amerikai űrhivatal, a NASA minden szempontból teljes sikerként értékelte a Columbia küldetését: az összegyűjtött adatokat ezután fogják kiértékelni, hogy-jnegállapítsák a súlytalanság állapotának furcsa, nem egyszer destabilizáló hatását az emberi érzék- és mozgásszervekre. A legénység magával vitt egy sereg fehér patkányt is. Közülük hatnak a „lefejezése" részét képezte a vérkeringéssel kapcsolatos kísérleteknek, ami ellen az állatvédő ligák már az út előtt hevesen tiltakoztak. • November 13-ig a Délmagyarországban mm pl® • Egy eltussolt gyilkosság nyomában • Posztobányi László riportsorozata (17.) 1977 szeptemberében történt. A 24 éves Páli Sándor este elköszönt hazulról. Bálba indult. Családja nem látta többe élve. Hajnalban fölakasztva találták egy út menti fán, Nagymágocson. A vizsgálat annak idején öngyilkosságot állapított meg. A család szerint megölték. Mi történhetett valójában? Erre keresi a választ riportsorozatunk. • Vissza tud emlékezni, mit beszéltek többen? A cigányok akasztották fel a fiút, vagy a rendőrök? - Hát... most mit mondjak? • Azt, amit hallott annak idején. - A rendőröket emlegették sokan. * • Ha csak egy-kettőnél hallotta volna, elkezd kutakodni a papírok után? - Hát nem. Szóval úgy volt az, hogy mindenfelől a rendőröket hallottam. Ezért kérdeztem meg őket, mert nagyon bántott a dolog. Tudja, én mindig becsülettel szolgáltam, és igazi rendőr voltam, feleslegesen nem bántottam senkit. De kérdezze meg az itt lakókat. • És most, a beszélgetésünk végén, mit mond? Hogyan látja a tizenhat esztendővel ezelőtt történteket? - Nem tudom, uram, nem merek már semmit sem mondani. • Hiszen mondott éppen eleget. - Úgy értem, nem vagyok hivatott arra, hogy konkrétan állást foglaljak ez ügyben. Most tudtam erről, hogy menynyi a tisztázatlan dolog, hogy mennyi mindent elhallgattak, még előttem is. Hosszú idő eltelt, de bízzunk az igazságszolgáltatásban. • Ön hízik benne? - Más szelek fújnak most. Amiről annak idején nem lehetett, vagy éppen nem volt ildomos beszélni, azt most bárki megteheti. Talán a közvélemény nyomására előkerülnek azok a papfrok is, amiket nem találtam egykoron. • Maga tehát emelt fővel járhat a későbbiekben is. És a többiek? - Mindenkinek van egy lelkiismerete. Az enyém tiszta. Én az első szóra bólintottam, amikor bemutatkozott és megtudtam, ki ön. Tegye ezt (gy a többi érintett is. Amíg nem késő... Mindszent, 1993. július 14. Ez a nap is rosszul kezdődött. Mindszent előtt megálltam, és ki tudja már, hányadik alkalommal kerestem azt a cetlit, amire felírtam az ott élő nyugalmazott rendőr nevét. Most sem találtam. Csak ennyi maradt emlékezetemben: Balogh rendőr. Pechem volt, mert a községi szolgálatos sem emlékezett ilyen névre. A központban idős emberektől érdeklődtem. Egyiküknek valami rémlett: - Szentes felé, mielőtt elkanyarodna, ott kell befordulni. Valahol arra lakik egy nyugdíjas rendőr, Szabó a neve. • Jó, de hát nekem egy Balogh nevezetű kellene. - Pedig mást nem ismerek. Igen, Szabó az. Egyedül él egy asszonnyal - mondta, miközben hátratolta sapkáját. • Várjon csak... - kaptam fel a fejem -, azt mondta, hogy együtt él valakivel? Tehát elvált? - Igen, azt hiszem, elvált. Próba szerencse - gondoltam és arra a környékre hajtottam. Ismét időseket faggattam. - Itt nem messze van egy ilyen nyugdíjas rendőr - gondolkodott el egyikük —, a Csermák Pista. Azt hiszem, Nagymágocson volt rendőr. Ez az, gondoltam, de a név nem stimmelt. Mindenesetre a bácsi megmutatta a házat úgy, hogy előre ment kerékpárral és rámutatott, majd sietősen elhajtott. Amikor megnyomtam a csengőt, odabentről hangos kutyaugatás hallatszott. Rövid idő múlva nyílt az utcai ajtó. Kissé zömök, kopaszodó, szemüveges bácsi állt előttem. Azt hiszem, mindketten meglepődtünk. Rezignáltán szólítottam meg: • Jó napot kívánok, Balogh urat keresem. - Jó napot - válaszolta -, tessék parancsolni. Balogh István vagyok. Magam is bemutatkoztam, majd előadtam jövetelem célját. Hogy volt egy zűrös ügy Nagymágocson, és arról szeretnék érdeklődni. Bizonyos Páli Sándor akasztása ügyében... Közben az élettárs is kíváncsiskodott a háttérben. - Egy újságíró érdeklődik egy régi ügy után - szólt hátra Balogh úr. - Nem tudom, én mit tudnék mondani ez ügyben. Már olyan régen volt. Ne is haragudjon, kisember voltam én, nem tudok én magának mit mondani. • Akkor kénytelen leszek úgy megírni, ahogy hallottam - mondtam sajnálkozva. - Kár lenne, ha megijedne tőlem. - Hát akkor kerüljön beljebb - mondta, és szélesre tárta az ajtót. Nekem nem tetszett az egész helyzet. Nem láttam az ijedtség semmi jelét ezen az emberen. Pedig ha csak fele igaz, amit mondtak róla... • Pista bátyám, őszinte leszek magához, és nem akarom kerülgetni a forró kását. Azt beszélik Nagymágocson és a környéken is, hogy a zsaruk tették el láb alól a Páli gyereket. - Hallja-e, ez nagy bolondság. Még ilyet beszélni... így ismertek engemet? • Vissza tud emlékezni arra az éjszakára? - Hát persze. A diszkóban szóltam a Sanyinak - Isten nyugosztalja -, hogy nehogy igyon, mert baj lesz belőle. • Mit válaszolt? - Hogy csak márkát iszik. Aztán éjfél körül ott voltunk a főutcán, amikor valaki nagy ívben gyanúsan kikanyarodott a kultúr felől. Amikor elment mellettünk, akkor láttam, hogy a Páli gyerek kocsija. Mondtam az Albertnek, ugorjunk utána. • Üldözni kezdték? - Hál... utánamentünk. Nem akart megállni, ez látható volt, mert gyorsan hajtott. A következő mellékutcában elébe vágtam, és leszorítottam az útról. • A rendőrségi GAZ-zal? - Igen. Gondoltam, vagy megáll, vagy belemegy az árokba. Megállt. Kiugrottam a kocsiból, odaszaladtam az ő kocsijához, és feltéptem az ajtót. Benyúltam a válla fölött, és kivettem az autóból. (Folytatjuk)