Délmagyarország, 1993. október (83. évfolyam, 229-253. szám)

1993-10-25 / 248. szám

2 INFORMÁCIÓ DÉLMAGYARORSZÁG HÉTFŐ, 1993. OKT. 25. NATO-kiszélesítés Még minden lehetséges A NATO védelmi mi­nisztereinek travemündei tanácskozásán megfogal­mazott kezdeményezés, amely „partneri viszonyt" ajánlana „a békéért", egyelőre még nem a közös, hivatalos szövetségi állás­pont, hanem csupán ame­rikai javaslat, s ennyiből a NATO majdani kiszélesí­tésének ügyében sem ez je­lenti az utolsó szót - mon­dotta egy nem hivatalos beszélgetés során egy neve mellőzését kérő, jól tájéko­zott NATO-forrás, aki sze­rint maga Manfréd Wör­ner NATO- főtitkár is vál­tozatlanul ezen túlmutató eredmény elérését várja a januári csúcstól. Eszerint, jóllehet a né­metországi tanácskozás résztvevői üdvözölték Les Aspin amerikai miniszter felvetését - amely úgy is értékelhető, mint a kelet­európai térség felé történő nyitás szükségességének egyfajta amerikai elisme­rése -, de NATO körökben sokan úgy tartják, hogy végsösoron a csúcson nem csupán lehetőség, de szük­ség is volna arra, hogy ennél többet is felkínálja­nak azon keleti országok­nak, amelyek egyáltalán szorosabb kapcsolatokra törekednek a szövetséggel. E körökben minden­esetre feltétlenül kívána­tosnak tartanának egy olyan egyértelmű közös nyilatkozatot, amely hatá­rozottan leszögezi a szö­vetség jövőbeni kiszélesíté­sének a lehetőségét. A ke­leti partnereknek joguk van tudniuk, vajon szá­míthatnak-e egyáltalán ar­ra, hogy belátható időn be­lül szervezetileg közelebb kerüljenek a NATO-hoz, érdemes-e készülniük, in­vesztálniuk erre - idézett egyes vélemények közül az említett forrás, aki szerint a júniusi koppenhágai EK­csúcs - majdani közösségi tagság lehetőségét leszöge­ző - ^.kelet-európai ha­tározatához" hasonló nyi­latkozatot szorgalmaznak ezek a szövetségen belüli álláspontok. Emlékeztetett arra is, hogy a travemündei for­mula - „partneri viszony a békéért" - is lehet kellően erős és hatásos, ha olyan egyértelmű politikai aka­ratot és elkötelezettsé­get sugalló környezetbe ágyazva jelenik meg, és olyan konkrét, hétköznapi együttműködési projektek sorában ölt testet, amelyek a gyakorlati életben teszik „de facto" visszafordítha­tatlan realitássá az érintett országok NATO-hoz kötő­dését, és viszont. Márpedig ennek vannak hívei a szö­vetségen belül - szögezte le, elismerve ugyanakkor, hogy mindezek a vélemé­nyek is elengedhetetlen­nek tartják mindeközben Moszkva megnyugtatását is. Egyúttal ismételten utalt arra, hogy a januári csúcsig még több mint két hónap van, és a travemün­dei találkozó ncni az addig tartó viták végét, csupán egy állomását jelentette. Ráadásul e vitában látha­tóan ma még alkalmasint nem csupán egyes főváro­sok között, de esetenként még fővárosokon belül sem feltétlen tisztultak le a vélemények - a washing­toni álláspontról sem lehet ma még tudni, mennyire áll mögötte a Pentagon, és mennyire a teljes nemzet­biztonsági kabinet - tette hozzá a neve mellőzését kérő forrás. • Az írott és az elektronikus sajtó kép­viselői pénteki budapesti tanácskozásukon az alábbi nyilatkozatot fogadták el: Jelen dokumentum aláírói, illetve az ah­hoz csatlakozó tömegtájékoztatási intéz­mények, a nyomtatott és elektronikus sajtó szerkesztőségei minden erejükkel igye­keznek előmozdítani az 1994. évi or­szággyűlési választás eredményességét, törvény szerinti és etikus lebonyolítását. Elsősorban arra törekszenek, hogy a választás témáival foglalkozó, valamennyi műfajhoz tartozó írásaikban, illetve mű­soraikban az állampolgárokat a választá­son való részvételre ösztönözzék. A szorosan értelmezett tájékoztatás körében, a hír- és tényközlés műfajaiban (hírek, tu­dósítások, továbbá a napi kampány-ese­ményekhez nem közvetlenül kötődő nyi­latkozatok, állásfoglalások, ismertetők, közlemények) nyilvánosságot biztosít­sanak a választáson induló pártok és más szervezetek céljainak, programjainak és (az illető pártok, szervezetek által kiemelt) egyes jelöltjeinek a választók számára történő bemutatásához. 1. A választási kampány során a szer­kesztőségek lehetőségeikhez képest és profiljukhoz mérten egyenlő esélyt biz­tosítanak az induló pártok és jelöltek programjainak ismertetésére. Nyilvános szereplésük arányát egyrészt a kam­pányban kifejtett aktivitásuk dönti el, másrészt rendezvényeik és mondanivalóik hír- és információértéke. Amint ismertté válik jelöltjeiknek és területi listáiknak a száma, a sajtó számára szerepeltetésük • A sajtó választási szakmai alapelvei Etikai szándéknyilatkozat arányainak kialakításához ez lehet a leg­főbb közjogi súlyú, számszerű támpont. 2. Az azonos jellegű és súlyú ese­ményeket megközelítően azonos módon tálaljuk (választási nagygyűlések, stb.). 3. Kerüljük a bújtatott választási pro­pagandát. 4. Ellenezzük, hogy a kampány során a politikai szereplők vitája a programok helyett a magánéletről szóljon. A jelölt személyére vonatkozó közlések nem sérthetik a közizlést és a személyiségi jogokat. Ilyen adatok közlésének akkor lehet elsősorban helye, ha az befolyásolja a jelölt közéleti alkalmasságának meg­ítélését. A jelöltek politikai múltja is­mertethető. 5. A fizetett választási hirdetések, köz­lemények „Politikai hirdetés" felirattal különüljenek el a cikkektói és a többi hirdetéstől. Elzárkózunk olyan hirdetések közlésétől, melyek megjelentetése tör­vénybe ütközik, illetve amelyek súlyosan sértik a jó ízlést, az erkölcsöt és a szemé­lyiségi jogokat. Törvényesen bejegyzett párt rendezvényét megzavaró, vagy bojkottjára felhívó hirdetést nem közlünk. 6. A közvéleménykutaíások ered­ményeinek eredeti megjelentetése esetében közölni kell: a kutatást végző szervezet vagy cég nevét; a feltett kér­déseket; a megbízó nevét; az adatgyűjtés időpontját és módját; a minta nagyságát és az ebből fakadó hiba lehetséges mértékét. Ha a közölt anyag azonos a kutatást végző szervezet által átadott kutatási jelentéssel, a kutatás eredményéért és hitelességéért a kutatást végző szervezet teljes felelős­séggel tartozik és vállalja a betekinthe­tőséget az adatokba. 7. A sajtó munkatársai tartózkodnak minden olyan megnyilvánulástól, amely a választási kampány eldurvulását válthatná ki. E szándéknyilatkozat aláírói önma­gukra nézve ezen szabályok betartását vállalják, megsértőinek megítélését a nyil­vánosságra bízzák. Budapest, 1993. október 22. Az etikai szándéknyilatkozat aláírói: Magyar Rádió, Kápé, Naptévé, MÚOSZ, MTI, Népszava, Szonda Ipsos, Medián, Veszprémi Napló, Mai Nap, Pesti Hírlap, Kurír, Napi Gazdaság, Népszabadság, Nyilvánosság Klub, Ma­gyar Hirlap, Magyar Nemzet, Fejér Megyei Hírlap, Zalai Hirlap, A Hírlap (Dunaújváros), Kisalföld (Győr), Dél­magyarország, Csongrád Megyei Hírlap - Délvilág, Kelet-Magyarország (Nyír­egyháza), Magyar Televízió. Az Etikai szándéknyilatkozat szöve­gét és az aláírásokat hitelesítette: a Független Jogászfórum elnöke. • Szarajevó: Nem hallgatnak a fegyverek Újabb súlyos tüzérségi tá­madás sújtotta szombaton Sza­rajevót, egy héten belül immár a második. A szerb erők a kör­nyező hegyekről minden irány­ból lőtték a boszniai fővárost, a támadás szombat délután kez­dődött. s a késő éjszakai órákig tartott, kisebb szünetekkel. A lövedékek legkevesebb tíz em­bert megöltek. A városban újra megszakadt a villanyszolgálta­tás, a hálózatot előbb még meg tudták javítani, de egy másik helyen ismét elszakadtak a ve­zetékek. Mivel nincs áram, nem lehet vízszolgáltatás sem. A boszniai fővárosba éppen a támadással egyidőben kellett volna megérkeznie egy nem­zetközi forgatócsoportnak, a háborúról akartak volna filmet készíteni. Az utazást a szerb tüzérségi támadás miatt elha­lasztották. llíiHHHMHHMHHNMHi • Radovan Karadzic," a bosz­niai szerbek vezetője „igen nagy hajlandóságot" mutat ar­ra, hogy átadjon a szerbek el­lenőrzése alatt álló területeket a bihaci muzulmán enklávénak - állította szombati zágrábi sajtóértekezletén Fikret Abdic, a „nyugat-boszniai autonóm régió" vezetője. Abdic szerint egy ilyen megállapodás - a ha­tárok tekintetében - beleillesz­kedne a genfi Jugoszlávia-kon­ferencia által korábban javasolt Karadzic „igen nagy hajlandósága" boszniai rendezési terv egészé­be. Abdic és Karadzic két napja Belgrádban különbékét kötött Milosevic szerb elnök jelenlé­tében, amelynek értelmében a boszniai „szerb köztársaság" és a szakadár nyugat-boszniai ré­gió politikai és gazdasági együttműködésre lép egy­mással. Abdic szerint Milosevic és Karadzic ez alkalomból igen nagy hajlandóságot mutattak arra, hogy átadják Bosans­ka Krupa települést, vagy leg­alábbis annak legnagyobb ré­szét, s azt állították: készek erre kötelezettséget vállalni. Az AFP francia hírügynök­ség emlékeztet rá, hogy a bosz­niai béketárgyalások legutóbb olyan területi kérdéseken feneklettek meg, amelyek Bosznia területének mintegy három százalékát érintették. A muzulmán fél ugyanis úgy vélte, hogy a szerb félnek még további területi engedménye­ket kell tennie. • Igen, ebben az esetben még van néhány év az elé­vülésre, bár mindvégig köz­igazgatási eljárásban folyt a vizsgálat. Mikor írták a legutóbbi fellebbezésüket? - 1987-ben - válaszolt Er­zsike néni. Akkor már érez­tem, hogy akárhová megyek, ugyanoda jutok vissza, és nem jutok semmire. • Tizenhat esztendő elmúlt, a gyilkosok - ha ilyen mi­nősítést kapnak - még bűn­hődhetnek. Ezt akarja? - A fiaimat már úgysem le­het feltámasztani. De akarom, hogy tudja meg a világ, az én szép kisfiam nem azért akasz­totta fel magát, mert azt állítot­ták róla, hogy ittas volt. • Annál is inkább, mert az orvos szerint nem látszott annak, és a vérvételi ered­mény néhány hetes átfutást igényel. Tehát nem is kezel­hették úgy, mivel szondázás nem történt. - Nem kívánok mást fiaim gyilkosainak, csak azt, hogy érezzék át mindazt, amit én éreztem, azt a sok szenvedést, amit átéltem emiatt. És most nem arra gondolok, hogy ók is • Movember 13-ig a Délmagyarországban Öffill tSBMl Posztobányi László riportsorozata (10.) 1977 szeptemberében történt. A 24 éves Páli Sándor este elköszönt hazulról. Bálba indult. Családja nem látta többé élve. Ilajnalhan fölakasztva találták egy út menti fán, Nagymágocson. A vizsgálat annak idején ön­gyilkosságot állapított meg. A család szerint megölték. Mi történhetett valójában? Erre keresi a választ riport­sorozatunk. 'gy járjanak, de lélekben ugyanolyan kínokat éljenek át. Ennyi lenne. Ugye nem sokat kérek... A segédrendőr tisztázza magát? Nagymágocson, a tett szín­helyétől alig egy kőhajításnyira lévő rendőrőrs előtt parkoltam le. Az ügyeletes főtörzs éppen valakivel szót váltott a kapu­ban, majd zárta a kisajtót és igyekezett vissza. A fiút egy­koron hárman igazoltatták. A két rendőr és egy segédrendór - Gyarmati József -, aki, mint időközben megtudtam, felcsa­pott rendőrnek. Arról is szóltak a hírek, hogy éppen Nagymá­gocson szolgál... Csengetésemre előjött a szolgálatos, és kinyitotta a rá­csos kiskaput. • Elnézést a zavarásért, fő­törzs úr. Gyarmati urat ke­resem. - Én vagyok az. miben segíthetek? • Újságíró vagyok, és egy 1977-es ügyben nyomozga­tok. Páli Sándor halála ügyében. - Páli, Páli - mondta el­gondolkodva - nem emlék­szem. - Ki volt az? • Akit két rendőr, a maga, mint segédrendőr jelenlé­tében igazoltatott, előállított vérvételre, majd reggel megtalálták a fára fel­akasztva. Igy már emlék­szik? Van erre tíz perce? - Ja, persze. Hát én nem tu­dok mit mondani. Nem akarok nyilatkozni. Elnézést... • Én sajnálom a legjob­ban, higgye el. Elég furcsa hirek szállingóznak a fiú haláláról. Mostanában ép­pen egy ilyen ügyet írtam meg, az Pusztamérgesen történt. - Ja, aha, maga az... Hát nem is tudom. Talán kerüljön beljebb. • Dohányzik? - kérdeztem tőle már odabent az őrszo­bán. - Nem, csak nagyon ritkán. (Folytatjuk.) u Szabadkán félholtra verték a buszsofőrt A rettegés órái (Folytatás az I. oldalról.) A hírek szerint az autóbusz mellett álló sofőr lábára ráhaj­tott egy szerb személygépkocsi és ezt a sofőr néhány kereset­len szó kíséretében a kocsiban ülők tudomására hozta. A ko­csi utasa alaposan összeverte a méltatlankodó sofőrt, majd el­hajtott. A szerencsétlen vérző embert a szabadkai piac mel­letti házba vitték megmosdatni. Néhány perc múlva két rendőr érkezett a helyszínre és az uta­sok szeme láttára félholtra ver­ték a fiatalembert, aki elvesz­tette az eszméletét. Időközben visszaérkezett a helyszínre az is, aki előzőleg elkalapálta a sofőrt, ugyancsak rendőri egyenruhában. Tovább üt­legelték az eszméletlen gépko­csivezetőt. Mindkét sofőr ok­mányait elvették és bevitték őket a piaci őrszobára. Az au­tóbuszon huszonöt, kiskőrösi és kiskunhalasi utas tartóz­kodott. A Kossuth Rádió 18 órakor adott hírt a történtekről. Ezt hallották a Külügyminisztéri­um ügyeletén, valamint a rá­diósok külön is értesítették az illetékeseket. A belgrádi ma­gyar nagykövet és a konzul azonnal felvették a kapcsolatot Szabadka polgármesterével és a helyi rendőrkapitányság ve­zetőjével. Este 9 órakor a Magyar Kül­ügyminisztérium ügyeletén kö­zölték, hogy a belgrádi nagy­követ tájékoztatása szerint Sza­badka polgármestere vizsgála­tot rendelt el és ennek lefolyta­tásával a helyi rendőrkapitányt bízta rfieg. Kilenc óra előtt kezdték meg a tanúkihallgatá­sokat és érdemben megnyugta­tó választ eddig nem tudnak adni. A minisztérium ügyeletese szerint mindent elkövetnek, hogy a több mint 50 (!) órája úton lévő csoport mihamarabb hazaérjen. Egyelőre senki nem tudja miért tartják vissza a fá­radt utasokat, minthogy arra sem tudnak választ adni, mikor indulhat haza a csoport. A belgrádi nagykövet állan­dóan kapcsolatban van a Ma­gyar Külügyminisztériummal, de lapzártáig érdemi tájékoz­tatást nem tudtak adni. Posztobányi László ítéletidő Ausztriában Ausztria északi és nyugati részén, elsősorban Karintiában. Stájerországban, Tirolban és Salzburgban a napok óta tartó esőzések miatt több folyó és patak kilépett medréből. Tele­püléseket, utakat mosott alá a víz és a lezúduló sár, a jelen­tések szerint legalább két ha­lottja is van az ítéletidőnek, az okozott kár pedig több millió schillinget tesz ki.

Next

/
Thumbnails
Contents