Délmagyarország, 1993. október (83. évfolyam, 229-253. szám)

1993-10-02 / 230. szám

JAMBUS SZOMBAT, 1993. OKT. 2. Háy János versei Nem téged Nem téged nézlek, a fát, a zsíros leveleket, amelyek eltakarják rosszulfaragott tested. Legyél kő, ha élő vagy, ne legyél élő, ha kő vagy, maradj ott, ahol bőrödet rejti a fák zsírja. Kékgolyó sarok Valami nő billent elé. Aztán ki. Vagy ő - nem tudom. Valamelyik. Inkább a nő - úgy volna jobb. Mennyi mindent megtagadhatunk, akkor, ha a nő. A férfi dőlését - leginkább. Hogy nem céltalan lődörög. Mert más is (például). Például a nő. Hiába. A nő kibillent, a férfi arca behorpadt. A nő iszkolt. Félt. Tudta, elébillent, s most ki. Félt, hátha újra. Hogy a férfi föltápászkodik. Valahogy így: ...van magának. Van magának macskája? De nem: a nő a Kékgolyó sarkánál el, mire a térti egyáltalán fel a Városmajorban. Pláne messze, mikor motyogni kezdett volna. Valami ilyet: Vidd (vagy vedd - nem tudom) a kék golyómat... folytatta aztán, durván, de én a nő után rohantam, hogy bemérjem, mennyi Mennyi utat képes ezalatt megtenni. Marion F. Brandó Falra firka Zoltán Csaba Séta a kertben I USt T í oN^ON Jv -oL5St 6 pOE k\J"T íNER E( N t^SL OKVfÖX B TV3SE AZ, ELÁTKOZOTT HATÍORZ0NCATÖ ÉS HUMOROS TÖRTÉNETEK KLASSZIKUS SZERZŐK TOLLÁBÓL A

zt mondják, hogy ez a könyv hónapokig döglött a könyvesboltokban. Senki nem vette észre, nem került kirakatokba, nem reklámozták. Ez bukás rettentek meg a könyv előállítói. Aztán valami mégis történt. Szájról szájra terjedni kezdett a híre, akár a történelem eseményeiről való mesék, azokban a valahai legendás időkben, s mit ad isten: a könyv eltűnt a boltokból. Én egy könyvkiadó raktárában bukkantam egy kallódó példányra, s most, hogy írok róla, a könyv újra eltűnt, itt a polcon sorakozó ezrek tömegében, méltán témájához. Mert a Graffiti (ez könyvünk címe), vagy falfirka ekképpen kíséri mindennapjainkat, vonaton, buszon, közös vécék falán, az iskolák padjain. Blaszfém, durva, máskor nagyon is szellemes, humorral telt szövegei feltűnnek, egy pillanatra meglepnek, meghökkentenek, kirántanak a köznapok monoton zajából, majd feledésbe merülnek, ám akkor egy újabb tűnik szemünkbe elkerülhetetlenül... és így tovább... Salamon Gábor és Zalotay Melinda könyve az elmúlt évek legjobb angolszász és magyar falfirkáiból ad izgalmas válogatást, az előbbieket két nyelven közölve. Ma kezdődik életed hátralévő része. *** Te is skizó vagy? - Akkor már négyen vagyunk. Ödipusz! Hivd fel anyádat! *** Remélem leszünk olyan öregek. mint amityennek látszunk. *** Rögtön jövök - Godot A sok hivalkodó borító között azonnal szemet szúr a szerény, ízléses kivitelű kis kötet, mely „Az elátkozott kert" címet viseli. A könyv minőségi szórakozást ígér. Bár a szórakoztatás nem föltétlenül jár együtt a minőséggel, itt mégis öszszekapcsolandó a kettő, hiszen klasszikus, vagy már-már annak számító szerzők tollából olvashatunk hátborzongató, avagy éppenséggel a hasizmokat tornáztató írásokat. A szerzők életművének kalandjai ezek. Itt van rögtön Mark Twain, akitől valósággal röhögtető etikett-paródiákat olvashatunk. Ez a szöveg egyébként magyarul az idén látott először napvilágot egy korábbi kötetben. Megtudhatjuk belőle, miként viselkedik egy úriember temetésen, vagy tűzvész esetén, mialatt hölgyeket ment ki a „tüzes végzet bíbor szárnyai" közül. Persze nem mindegy, hogy melyik hölgyet mentjük először és az sem, hogy miként. Mark Twain szavait természetesen komolyan kell venni. A kötetet záró és egyben a címet adó elbeszélést egy nálunk kevésbé ismert ausztrál költő, író, Joseph Brennan vetette papírra. A címe kétségkívül magára vonja a figyelmet. Maga a novella nem a kötet legértékesebb darabja, műfajilag a „sötétség irodalmához", a horrorhoz, de annak „enyhébb" vállfájához áll közel. Értendő ez Róbert Bloch három írásához viszonyítva, főképp ami a „Fejvadász" és a „Mélyhűtött rettenet" címűt illeti. Bloch egyébként mint a „Pszicho" írója vált ismertté a magyar olvasók és filmnézők táborában. Kétségkívül legjobb művével már bizonyította, hogy mestere a borzongatásnak és az őrületnek. A kötetben közölt írásai közül a „Mélyhűtött rettenet" valódi kemény horror és leginkább csak az olvasó gyomrának fölkavarása és idegszálainak összekuszálása a célja. „A fejvadászában aztán fölbukkan egy valódi őrült valódi rögeszmével. Ez az írás sem kevésbé hátMár a múltkor sem hittem a tétekvándorlásban. *** (Férfi vécében:) Ne hízelegj magadnak állj közelebb! ' *** (Férfi vécében:) E pillanatban te vagy az egyetlen a hadseregben, aki tudja, mit csinál. *** Ha ez itt egy tampon a fülem mögött, hol a picsában van a ceruzám? *** Jézus a válasz! (alatta:) Mi a kérdés? *** Menj templomba most vasárnap borzongató, mint az előbbi, mégis sokkal jobb annál. Hasonló kemény Henry Kuttner „Temetői patkányok" című novellája, mely ismét csak szörnyűnek és remekül megírt agyrémnek nevezhető. Szórakoztató olvasmány, kizárólag erős idegzetűek részére. Erskine Caldwell amerikai írónak több regénye és egy novelláskötete jelent meg magyarul. Caldwell beutazta a világot, de írásaiban csaknem mindig elmaradott szülőföldjére nyúl vissza témáért. Abnormális főhősei nyomasztóak. így van ez a „Légy a koporsóban" című írásában is. Ez az elbeszélés annyira groteszk, hogy az olvasó hirtelen nem is tudja, megrökönyödjön, vagy nevessen rajta. Az biztos, hogy olvastán még annyira sem fogja szívelni a legyeket, mint annak előtte. A novelláról egyébként hirtelen a „Twin Peaks" - kerüld a karácsonyi tolongást! *** Mi a különbség a tudatlanság és az apátia között? Nem tudom és nem is érdekel. *** Hová tűnik a fehér, amikor elolvad a hó? *** A BBC-nél egy emberből kettő skizofrén. *** Egy kicsit beképzelt voltam, de most már tökéletes vagyok. *** Az élők csupán vakációzó halottak. »*» E

s most kedves olvasó, tekintse az ízelítő és az ajánlott könyv folytatásának mindazokat a firkákat, amelyeket itt-ott, utcán vagy munkahelyen, bárhol a környezetében felfedez! című tévésorozat jutott eszembe, melyben ugyanúgy, szinte mindenki bugygyant volt, mint Caldwell jelen írásában. Jack Londont természetesen nem kell bemutatni. „Batard" című novellája remek írás. Ennek is primitív emberek a főhősei, akárcsak Caldwell művének, London novelláján azonban eszünkbe sem jut kacagni. A sorok súlyos komorságot, vad erőszakot árasztanak és nem utolsósorban elbeszélik annak a gyilkos párviadalnak a történetét, mely az egész novella gerincét alkotja. A „Batard" megdöbbentő, tudjuk, hogy a valóságban ilyesmi aligha fordulhat elő, mégis szinte képszerűen pörög le előttünk a történet. A kötet másik fajsúlyos írása George Orwell tollából származik, „Elefánthalál" a címe. Fülledt indiai unalommal, az unalom utálatával indul, aztán tétovázással folytatódik, amit végül leküzd a főhős, úgy ahogy éppen a helyzet szerinte - megkívánja. Később beismeri, hogy amit tett, nem bátorságból, csupán hiúságból tette, azért, hogy, az ő szavaival élve: „nehogy balfácánnak nézzenek". Valójában persze az volt, mert úgy akart leteríteni egy elefántot, hogy azt sem tudta, hogyan kell. Végül nem bírja végignézni az állat szörnyű haláltusáját. Roald Dahl „Rummins" című írása pont olyan, mint amilyennek többi „meghökkentő meséjét" megszokhattuk: rövid, mozgalmas és meglehetősen hátborzongató. Ebben a novellában ismét fölbukkan a primitív, de mindenre képes ember figurája, igaz nem annyira élesen megrajzolva, mint Bloch írásaiban. A hátborzongatás műfajának megteremtőjeként számon tartott Edgár Allan Poe-tól ezúttal nem a tőle megszokott sejtelmeket és titkokat kapjuk. „A szemüveg" című novella könynyed, komikus főhőse szenvedélyesen szerelmes, hiú és nem lát tovább az orránál. Egyrészt azért nem, mert szerelmes és szórakozott, másrészt pedig szemüveget kéne hordania, mégsem teszi. Humorral zárva e körsétát, föltétlenül megemlítendő P. G. Wodhause, az angol születésű amerikai író, aki a világirodalom egyik legnagyobb nevettetője volt. Műveit vérbő, igazán tömény humor jellemzi. E kötetben három írással szerepel. Ezek közül a legmulatságosabbnak a „Nyájas olvasóim" tűnik, már csak azért is, mert ezt - ha igaz - az élet írta. Az író mulatságos epizódok fölidézésével kutatja saját népszerűségét és a végén már-már büszkén kihúzza magát, csakhogy... Igazi csemege tehát ez a könyv. A kötet írásait Molnár Zoltán fordította és válogatta igazán élvezetes sétát biztosítva számunkra „Az elátkozott kert"-ben.