Délmagyarország, 1993. október (83. évfolyam, 229-253. szám)

1993-10-16 / 242. szám

SZOMBAT, 1993. OKT. 16. Médiaháború, szegedi áldozatokkal (4.) Hogyan lehet valaki rádiós? • A Magyar Rádió alelnöke a szegedi körzeti stúdió épületéből kitiltotta az egyetem újságíró szakos hallgatóit... - Ne folytassa a mondatot, mert pontosítanom kell az információt! - vág szavamba Vágási Kálmán, a Magyar Rádió Szegedi Körzeti és Nemzetiségi Szerkesztőség vezetője. Tehát a következő történt: Krassó László, a körzeti és nemzeti adások főszerkesztője október 6-án közölte velem, hogy Csúcs László alelnök körlevélben fogja ismertetni döntését, mely a szegedi stúdiót is érinti. Az intézkedés lényege: a Magyar Rádió a saját tanfolyamán kívül nem támogat semmiféle újságíróképzést. Ebből következően a JATE újságíró szakos hallgatói sem használhatják a rádió itteni épületét és berendezéseit. Vagyis: Krassó csak velem tudatta a döntést, nem hívott össze semmiféle értekezletet, továbbá: a kollegák a rádiós szakma fortélyairól továbbra is tarthatnak előadást, máshol vezethetnek gyakorlatot. • E lépés például a pécsieket is kellemetlenül érintheti, hiszen az ottani egyetemen is most indult a kommunikátor szak... - Föltételezem, minden körzeti stúdióra egyformán vonatkozik az alenök döntése, melynek pontos szövegét még én sem láttam. •— Nem sérti ez a körzeti stúdiók autonómiáját? - A körzeti szerkesztőségek autonómiáját a Magyar Rádió szervezeti és működési szabályzata rögzíti. Önállóságunk elsősorban a műsorkészítésre vonatkozik. Az épület, a technikai berendezés a Magyar Rádió tulajdona... • Viszont a műsorkészítéshez riporter, szerkesztő, technikai személyzet szükségeltetik. - Naponta 9 óra 5 perc adásidőt kell kitöltetnünk. Elsősorban Bács-Kiskun, Békés és Csongrád megye lakosságához szólunk. A műsorok előállítása 35 belső munkatárs, s 50-60 külsős munkáját igényli... • Akiket valamikor, valaki megtanított a rádiós alapismeretekre és a technikai eszközök használatára. Hogyan lehet valakiből rádiós? - Kétségtelen, a vidéki szerkesztőségekben lehet igazán megtanulni ezt a szakmát! A budapesti kollegák jó része is vidékről startolt. A fluktuáció miatt is létkérdés, hogy fogalkozzunk az utánpótlásképzéssel. Korábban magunk vesződtünk az utcáról betévedt, rádiózás iránt érdeklődőkkel, hogy őket az újságíró szakma alapvető fogásaira megtanítsuk. Örültünk, mikor a szegedi tanárképző főiskolán és a tudományegyetemen elkezdődött az újságíróképzés, mert így ránk már csak a rádiós trükkök átadása várt... • Mondhatjuk, hogy ezentúl, ha valaki az utcáról betéved, akkor előbb-utóbb rádiós lehet, míg ha az illető újságíró szakos egyetemista, akkor semmiképpen? - Keressük a mindenki számára elfogadható megoldást. Ha valaki, az ország bármely egyetemén vagy főiskoláján elsajátította az újságíró szakma alapjait, szívesen látjuk..., ha munkájára szükségünk van... Újszászi Ilona H&NHMMW^M • A Szegedi Híradó 1860-ban vetette tel a szobor állítás gondolatát u 1876-ban avatták Szeged első profán szobrát m Új évadját kezdi a Dugonics Társaság Koszorúzás a Dugonics-szobornál Darvas József: Bálványanya álma és halála II. • Darázs lózsef önálló kiállítása Sámánkodások A Dugonics Társaság legutóbbi közgyűlése úgy döntött, hogy tevékenységének évadját október 18án, Dugonics születésnapján kezdi, amikor is koszorút helyez el a Dugonics téri szobornál, és a halálozás napján, július 25-én zárja, amikor a Dugonics temetőben tiszteleg a névadó sírjánál. A Dugonics téri szobornál a koszorúzás október 18-án déli 12 órakor lesz, évadnyitó beszédet mond dr. Veress Sándor szervezőtitkár. A Forduljunk ismét a múltba, és nézzük meg, hogyan is született a szobor, melynek körülményei igen sajátosak és sokatmondóak a mai ember számára is. A Dugonics Társaság ötven éve című - ötven titkári jelentést tartalmazó - kiadványában olvashatjuk a szoborra vonatkozó passzusokat: „1918. február 24. E nap a Társaság évi rendes közgyűlésével kezdődött, és Dugonics Andrásnak két részből álló centenáris emlékünnepével folytatódott. A közgyűlés végeztével a Társaság tagjai testületileg kivonultak a Dugot>\ « > fa, •V Társaság első szakosztályülését 1993. október 26-án, kedden este 6 órakor tartja a városháza dísztermében, ahol a néprajzi és nyelvjárási szakosztály mutatkozik be. nics-szobor megkoszorúzására, amin képviselve volt a város társadalmának minden osztálya és minden hivatalos köre." Ebből is látszik, hogy az újonnan megalakult Dugonics Társaság ezen szép hagyományt folytatja, és reméljük, hogy a város társadalmának felsorolt hivatalos körei is jelen lesznek a koszorúzáson. Folytassuk a tallózást: „Negyvenkét éve porladtak már - olvashatjuk az 1931. évi titkári jelentésben - Dugonics csontjai, amikor a Szegedi Híradó 1860. március 15-i száma felvetette szobra realitásának gondolatát. A szobor hosszas vajúdás után csak 1876-ban jött létre, mint Szeged első profán szobra, s a szájhagyomány szerint ugyanekkor jelölték meg emléktáblával azt a házat is, amelyben utolsó éveit élte. De ekkor a szobor-ügy lelkes mozgatója, Kempelen szerkesztő, Sárosi Gyulával együtt már Josefstadtba „fellebbeztetett". Ez a néhány szürke adat is mutatja. hogy az árvíz előtti Szeged milyen kegyelettel viseltetett nagy fia iránt. Vagy - ha szabad a fél század távlatán át a historikus objektivitásával ítélni - inkább azt mutatja, hogy ebben a városban mindig voltak lelkes emberek, akik esetleg Kalazancius reverendájában járva idegenből kerültek ide, s példát mutattak arra, hogyan kellene a szülőföldet és érdemet szerzett szülöttét megbecsülni". Aktuális ez a szép gondolat, és máig érvényes a megoldását tekintve. Nem becsüli túl a lokálpatriótát, nem ellenszenvez a „gyüttmönttel", szülőföldről beszél, és a megszerzett érdemről! Van mit tanulnunk a múltból, ápoljuk is emiékét! Talán ma is hasznunkra válnak őseink megszenvedett tapasztalatai. Dr. Veress Sándor • Lehet, hogy ismét a világmagyarázó filozófiák korába értünk? Elképzelhető, hogy egy új mitológia jelzőrendszere kialakítható? Van remény, hogy egy új vizuális nyelv dekoratív tisztaságú színekből és határozott mértani jelekből épülhet föl? Egy biztos, a huszadik század a „minden egész eltörött" százada. A világ teljességét megragadni immár illúzió. De éppen a szétesés és rendteremtés egymásnak feszülő ereje hozhat valami új szintézist, valami teljesebb világképet. S mily paradoxon: ehhez az új jelrendszerhez legalább annyira szükség van az ősi világmagyarázó mítoszokra, a sámánizmus szimbólumrendszerére, a népművészet komplexitására, mint korunk kaleidoszkópszerű, állandó mozgásban lévő, alig tetten érhető zavarodottságára. S mire vállalkozik egy szegedi fiatalember, Darázs József aki alig évtizede tette le névjegyét a szegedi képzőművészetben? Egy olyan művészi program megvalósítására, amely nem kevesebbet vállal, mint ezt az újmódi mágiát, az ölelésnyi világ és a kozmosz összebékítését, letisztult jelekkel, tiszta színekkel, keményen szerkesztett kompozíciókkal, címekben is fölvállalt mitologikus utalásokkal. Darázs József - bár máig amatőrnek számít, hisz civil foglalkozása van - beérkezett művész, senkihez nem hasonlítható világgal, eredeti mondandóval, egyre tisztuló kifejezésmóddal. Kiállítása tegnaptól látható Szegeden, a Kálvária Galériában. Darázs József negyedik önálló tárlatát Szuromi Pál művés/ettörténész nyitotta meg. Ő írta a katalógus előszavában: „... halad az idő. Ezzel képei is egyre oldottabb, nyitottabb és dinamikusabb jelleget nyernek. Ráadásul figurális jelzések is belépnek a képfelületre. Mellettük pedig montázsszerkezetű tárgyak és állati motívumok nyüzsögnek mindenfelé. Közben léptékváltásokat és zavartalan nyugalmú, öblös felületeket látunk. Aztán meg sok-sok torzóformát. " Érdekes, hogy Darázs önálló kiállításainak címet ad. A Napforduló, a Sámánének, az Óriásasszony után e mostani tárlat Elragadtatás címmel került a közönség elé. T. L. Fotó: Gyenes Kálmán Művesekezelés - kulturáltan Már működik a Nemzetközi Diaüzaló Központ az új klinikán Világszerte súlyos gondot okoz az egészségügynek a veseelégtelenségben szenvedő betegek kezelése, mindennapjaik minőségének javítása és életük meghosszabbítása. A krónikus veseelégtelenség előbb-utóbb vesepótló kezelést tesz szükségessé. Haemodialízissei, azaz vérmosással mesterségesen el lehet távolítani a szervezetből azokat a károsító anyagokat, amelyeket a jól működő vese kiválaszt. Magyarországon először a szegedi dr. Gál György professzor végzett művesekezelést a SZOTÉ-n, 1957ben. Az akkor európai, sőt világviszonylatban is jelentős lépés alapozta meg azt, hogy ma Szegeden működik az ország jelenleg legjobb nefrológiai centruma. A hozzá tartozó műveseállomás korszerűsítéséhez szükséges pénz azonban hiányzik az egyetem kaszk H *: . szájából. A betegek mégsem látják ennek kárát: már a keddi avatás előtti napokban megkezdte működését Szegeden az új, izraeli-amerikai beruházással kialakított Nemzetközi Dializáló Központ. Ennek jelentőségéről beszélgettem dr. Sonkodi Sándor egyetemi tanárral, a SZOTE nefrológiai osztályának vezetőjével és a dialízis állomás orvosigazga tójával. • Mi történik a régi dializáló berendezésekkel? - Az akut, még visszafordítható veseelégtelenségben szenvedők kezelése az egyetem által működtetett dialízis állomás feladata lesz továbbra is. A régebbi, többnyire ötéves, magyar és külföldi gépek közül a jobbakat fölhasználjuk, a többit más módon hasznosítjuk. • Kifizeti-e a tb. a művesekezelést, ha magántulajdonban lévő intézményben végzik? - A privát cégnek egy kezelésért 10 ezer ötszáz forintot fizet a tb. Elképzelhető, mekkora megterhelést jelent ez az országnak, ha tudjuk: hazánkban évente 21 ezer dialíziskezelést végeznek az egészségügyi intézményekben. Márpedig ahhoz, hogy ezen a téren eléljük az európai színvonalat, újabb fejlesztésekre van szükség. Legalább 3-4 új központot kellene létesíteni, és elodázhatatlan lenne a 10-12, szegedihez hasonlóan elavult állapotú, régi dialízis centrum fölújítása is. Bízunk benne: az állami egészségügy, a tb. és a magáncégek együttesen képesek lesznek arra, hogy megbirkóznak ezekkel a további, nem kis áldozatot kívánó feladatokkal is. Chikan Ágnes • Professzor úr, mondhatnánk, hogy a régi műveseállomás betöltötte történelmi hivatását? - A régi állomás magas szakmai színvonalon működött, de a sebészeti klinikán helyet kapott dialízis osztály állapota már nem felelt meg a mai követelményeknek. • A környezetre vagy a gépekre gondol? - Mind az épület, mind a gépek oly mértékben elhasználódtak, hogy jelentős rekonstrukcióra lett volna szükség, amelyre viszont az egyetemnek nem volt pénze. Erre kínálkozott az a lehetőség, hogy dializáló központot egyetemi részlegként - Magyarországon elsőként - privát cég működtessen. Szolnokon és Karcagon éppen a napokban nyitottak meg egy-egy kórházi dialízis állomást. • A tulajdonos neve? - International Medical Center. • A szegedi egyetemi részleg cégtáblája hol található és mit olvashatunk rajta? - Az új klinikai épület ötödik emeletének egyik szárnyát foglalta el a Nemzetközi Dializáló Központ. Neve réztáblán olvasható, két nyelven, a bejárati ajtó mellett. • Miféle előnyei vannak az új állomásnak a régivel szemben? - Korábban 15 ágyon tudtunk ellátni 60-65 beteget öreg, elhasznált gépekkel, három műszakban. Az új állomáson jelenleg 12 gép négy műszakban végzi a vér tisztítását, átlagban 4 óra hosszán át. Egy hete már itt látjuk el a sebészetről átkerült betegeket is. A kapacitás 15 gépig emelhető, így az állomás akár 100 beteg kezelésére is alkalmas. • A számadatokon kívül, szemtanúként is állíthatom, jelentős különbség van a környezetben is... - A szemre is tetszetős, kék színű gépek a legmodernebb rendszerű készülékek, a Gambro svéd cég gyártmányai. A betegek közérzetét jótékonyan befolyásolja, hogy itt kulturált, esztétikus körülmények között tölthetik el azt a heti háromszori négy órát. HAZAI TÜKÖR 5