Délmagyarország, 1993. október (83. évfolyam, 229-253. szám)

1993-10-13 / 239. szám

2 INFORMÁCIÓ DÉLMAGYARORSZÁQ SZERDA, 1993. OKT. 13. • Szlovákia: Az államfő nem írja alá a névtörvényt Az Új Szó kedden megjelent értesülése szerint Michal Kováé szlovák államfő várhatóan ismét nem írja alá a parlament által másodszor újratárgyalt névtörvényt. Michal Kovác szándékát az indokolja, hogy a vitatott törvény nem felel meg az Európa Tanács ajánlásainak. A szlovák köztársasági elnök ezt Helmut Sesser német külügyi államtitkárral folytatott hétfői megbeszélésén nyilvánította ki. Az információt Sesser a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom vezetővel történt hétfői találkozón mondta el, azt követően, hogy Michal Kovác-csal találkozott. Ismeretes, hogy az idén nyáron elfogadott eredeti névtörvényt a magyar nemzeti kisebbség kedvezően fogadta, de Vladimír Meciar azt nem írta alá és az újratárgyaltatást indítványozta az államfőnek, aki ennek megfelelően járt el. Az újratárgyalás során a névtörvény igen kedvezőtlenül módosult, így a szlovák államfő várhatóan ismét a parlament elé viszi az ügyet, mert fontolóra vette az érintett kisebbség kifogásait. Walesa hadat üzen a koalíciónak? Úgy tűnik, Lech Walesa lengyel államfő hadat üzen a parlamenti választásokon győztes baloldali pártok kormánykoalíciójának. Szóvivője útján ugyanis tegnap, a koalíciós tárgyalások befejezése előtt néhány órával közölte, hogy addig nem hajlandó fogadni képviselőiket, amíg írásban nem kap javaslatot 3 személyre, hogy 6 választhassa ki közülük az új miniszterelnököt. A köztársasági elnök arra hivatkozik, hogy ez már hagyomány, mert így jártak el Jan Krzysztof Bielecki kormányalakítása idején is, az 199l-es parlamenti választások után. Walesa azért hivatkozik e meglehetősen rövid múltra visszatekintő hagyományra, mert az alkotmányban nem szerepel, hogy az államfőnek ilyen joga lenne. A kormánykoalíciótól eltérően értelmezi az alkotmány azon kitételét is a köztársasági elnök, ami a belügy-, a külügyés a nemzetvédelmi miniszter kinevezésére vonatkozik. Az úgynevezett kis alkotmány 61es cikkelye szerint ezekre a tisztségekre a minisztertanács elnöke a köztársasági elnök véleményének meghallgatása után tesz javaslatot. Mint Andrzej Drzycimski, Walesa szóvivője kifejtette, értelmezésük szerint ez vétójogot jelent, elképzelhetetlen, hogy az elnök véleménye e kérdésekben ne legyen kötelező érvényű. „Az elnök nem mond le arról, hogy befolyást gyakorolhasson az állam biz. tonságában meghatározó szerepet játszó három tárcára, és arra fog törekedni, hogy azokat olyan emberek vezessék, akikkel együtt tud működni" jelentette ki a szóvivő. • Borisz Jelcin az orosz-japán kapcsolatokban elért haladástól tette függővé azt, hogy országa megvalósítja-e az 1956-ban aláírt orosz -japán közös nyilatkozatban foglaltakat, némileg lehűtve ezzel a japánok várakozásait. A háromnapos hivatalos látogatáson tartózkodó orosz államfő kedd délután a kétoldalú kapcsolatokról tárgyalt Hoszokava Morihiro japán kormányfővel. Miután az orosz vezető a keddi japán-orosz plenáris ülésen kijelentette, hogy Moszkva tiszteletben tartja a Szovjetunió által kötött nemzetközi szerződéseket, Hoszokava Morihiro pontosabb ismereteket kívánt szerezni az orosz szándékokról. Hoszokava a négyszemközti megbeszéléseken hangsúlyozta: objektív tény, hogy a Hokkaidotól északra fekvő területek Japánhoz tartoznak éz ezek visszaadására sürgette Oroszországot. Hoszokava „demokratikus és humánus" megoldást ígért, azt, hogy az ott élő emberek akaratát figyelembe veszik a területek visszacsatolásakor. Jelcin elnök kitérő választ adott, a japán-orosz kapcsolatok egészétől tette függővé a szigetvita megoldását. • Elnézést kért az embertelen tettekért Jelcin Akihito japán császárral vacsorázott Jelcin még Tokióba érkezte előtt kérte a japánokat, ne kényszerítsék vitára a területi kérdésekről. Az orosz vezető ezúttal gesztusértékű közlésMTI-Telefotó ként csak azt jelentette be, hogy teljesen kivonják a katonaságot a Japánhoz közeli, vitatott hovatartozású szigetekről. Bár Oroszország erre már korábban ígéretet tett, Hoszokava a bejelentést örömmel vette, hiszen - mint megjegyezte - Japánnak így nem kell északról jövő fenyegetéssel számolnia. Jóllehet Jelcin nem vállalt a területi vita ügyében konkrét elkötelezettséget, Hoszokava szerint az orosz államfő első hivatalos látogatása a párbeszéd elmélyítésének „fontos kezdete" lesz. A délelőtti plenáris ülés legfontosabb fejleménye egyébként az volt, hogy Borisz Jelcin ünnepélyesen kijelentette: „az orosz kormány és a nép nevében elnézést kérek az embertelen tettekért", azért, mert a Szovjetunió japán hadifoglyokat internált és fogott kényszermunkára a háború után. Este Akihito császár adott vacsorát Jelcin elnök és felesége tiszteletére. Micotakisz leköszön Konsztantin Micotakisz kedden bejelentette hamarosan megválik pártelnöki tisztétől is. A hírt maga Micotakisz jelentette be azt követően, hogy pártja az Új Demokrácia vereséget szenvedett a vasárnapi idő előtti parlamenti választásokon. Az utódlási procedúra beindult és az Új Demokráciának hamarosan új vezetője lesz közölte. Konsztantin Micotakisz, már kampánya során kilátásba helyezte, pártjának veresége esetén visszavonul az Új Demokrácia éléről. Micotakisz kizárta, hogy újra jelöltetné magát. Ugyanakkor mint mondotta a párt parlamenti képviselője és aktív tagja kíván maradni. Tábornokként vagy egyszerű közkatonaként, de folytatni kívánom a harcot az Új Demokráciáért - jelentette ki a pártja székházában rögtönzött sajtóértekezletén. Útódját hamarosan egy, a párt képviselőit és a helyi pártszervezetek mintegy hatvan küldöttjét tömörítő testület választja majd meg. A

Fődi István titokzatos halála című cikksorozatom, majd később kötetem végén már jeleztem, hogy újabb tragédiával, eleddig megnyugtatóan nem tisztázott halálesettel szeretnék foglalkozni. Hat helyről kaptam levelet, többnyire édesanyák kérték a nyilvánosság segítségét. Miután gondosan áttanulmányoztam az eseteket, a szentesi telefonhívás mellett döndöttem. Páli Erzsébettel, aki mindkét testvérét elvesztette, Fábiánsebestyénben élő édesanyjához hajtottunk. Páli Jánosné, a lelkileg teljesen összetört édesanya olyan történetet mesélt el, amely felett a mai napig nem tértem napirendre. 1977-ben a 24 éves Sándor, majd 1984ben a 34 éves János nevű fiát vesztette el. Sándor - a hivatalos megállapítás szerint - felakasztotta magát, Jánost egy ismerőse otthagyta fuldokolva a vízben. Páli Jánosné az eltelt tizenhat esztendő alatt mindent megtett, hogy fiai halálának körülményeit tisztázandó, újabb nyomozást rendeljenek el. A nyomozást megtagadó határozatok meglehetősen beszédesek... A nagymágocsi és fábiánsebestyéni lakosok az 1977-ben történteket a mai napig nem vették le a napirendről, és a Délmagyarországban közzétett cikksorozat alaposan felkavarta a már szunnyadni látszó kedélyeket. NagymágocSf 1977. szeptember 4. Páli Sándor igazán jóképű fickó volt. Nem az az eset, akinek futnia kellett csinos lányok után. Szorgalmas fiú hírében állott. A határőrségtől kétsze• Október 13-tól november 13-ig a Oólmagyarországban m Egy eltussolt gyilkosság nyomában m Posztobanyi László riportsorozata 1977 szeptemberében történt. A 24 éves Páli Sándor este elköszönt hazulról. Bálba indult. Családja nem látta többé élve. Hajnalban fölakasztva találták egy út menti fán, Nagymágocson. A vizsgálat annak idején öngyilkosságot állapított meg. A család szerint megölték. Mi történhetett valójában? Erre keresi a választ riportsorozatunk. res kiválóként szerelt le, még a BM is érdeklődött utána, hátha hajlandó lenne a fiú mundért rántani. De Sanyinak elég volt az egyenruhából, vágyai voltak. Anyja egyedül nevelte, így hát minden munkát megfogott, hogy azt a szép Moszkvicsot meg tudja venni, melyre mindig is vágyott. Hivatásos jogosítványt szerzett, és attól kezdve többet is tudott félretenni. Nagy nehezen meglett a Moszkvics, amivel hétvégeken beruccant a nagymágocsi kultúrházba táncolni. Édesanyja szerint nagyon ritka alkalom volt, amikor felhörpintett egykét pohár sört. De a barátok sem emlékeznek arra, hogy valaha is részegen látták volna a Páli fiút... 1977. szeptember 3-án, szombaton este közölte anyjával, úgy nyolc óra körül, hogy beugrik a bálba, de éjfél körül hazaér. Páliné soha többé nem látta élve a fiát... Az édesanya csendes, jóravaló asszony. Nehezen indult a beszélgetésünk, többször is elsírta magát, mialatt felidézte az akkori eseményeket. - Éjszaka alig aludtam valamit, a gyermekemet vártam haza. Reggel felé azzal nyugtattam magam, hogy esetleg bement Szentesre és a lányoméknál aludt. Volt már erre példa. Vasárnap dél körül egy rendőrt láttam a tanya körül, motorral. Akkor már éreztem, hogy valami baj van. Kiszaladtam az udvarra, és ő nagyon röviden közölte a hírt. • Mégpedig? - Csak annyit mondott, hogy a fiamat megállították az úton és elvitték vérvételre, mert részeg volt. Utána visszavitték a helyszínre, és ezzel megakadályozták, hogy balesetet kövessen el. Elvették a jogosítványát a helyszínen, ő pedig, nyilván elkeseredésében, a rendőrőrstől nem meszsze felakasztotta magát egy fára. • Semmi mást nem mondott a rendőr? - Még annyit, hogy utánanézett, és állítólag a bálban a gyerek fel akart kérni egy cigánylányt, de nem ment a lány vele táncolni, és valószínű ez is közrejátszott az öngyilkosságában. • Elhitte a türténetet? - Egy percig sem. Végigsírtam a vasárnapot és hétfőn bementünk a nagymágocsi rendőrségre. Ott nagyon röviden tudomásunkra hozták, hogy a fiamat még ma felboncolják, és azonnal intézkedjünk, hogy másnap temessék el. (Folytatjuk.) Kisebbségi alárendeltség vagy nemzeti mellérendeltség? Mint már jeleztem e hasábokon, a romániai magyar közösség érdekvédelmi szervezete, az RMDSZ berkeiben hónapok óta ádáz vita dúl. Leegyszerűsítve ezt úgy fogalmazták meg a romániai román és magyar médiák, hogy a radikális és mérsékelt szárny csapott össze egymással. De hogy a polémiát nem lehet ennyire leegyszerűsíteni, azt a legjobban az a tanulmány bizonyítja, mely a napokban jelent meg a Bukarestben szerkesztett és nyomtatott Romániai Magyar Szó című napilap hasábjain, s amelyet Borbély Imre képviselő, Tőkés László közeli munkatársa írt alá. A tanulmány nagy teljedelemben, több fejezetben, vaslogikával vezeti fel a vita ideológiai hátterét, az RMDSZen belül létező különféle felfogásokról, politikai célokról szól. Borbély Imre szerint a két politizálási stílus alapja a kétféle stratégiai elképzelés. Az úgynevezett mérsékeltek, akik a hatalommal mostanában titkos tárgyalásokat folytattak - a kisebbségi politizálás hívei, mely lényegéből fakadóan hatalomorientált. Az effajta politika célja: enyhíteni a kisebbségi sors gondjait, hogy ezáltal késleltesse az asszimilálást egy esetleges jövőbeli határmódosításig. A cikkíró a továbbiakban kizárja a számításokból a határrevíziót, elsősorban azért, mert Trianon óta Erdélyben jelentősen megváltozott a demográfiai összetétel, no és egy magyar határkiigazítási kísérlet ellenséges koalíciót hozna létre Magyarország körül, így igencsak elmérgesednének térségünk államközi kapcsolatai. Tehát Borbély Imre szerint a határmódosítás nem tartozik az erdélyi magyar politikai realitások közé. Ebből logikus következtetésként állapítja meg: hogy elképzelhető lenne egy független Erdély opció, de Erdélynek nincs saját hadserege, így bármilyen szakadár mozgalom halálra lenne ítélve. Tehát egyetlen forma marad az erdélyi magyarság sorsának jobbra fordítására: a belső önrendelkezés. „Az önállóság megélése társadalomlélektanilag ellentétes az irredentizmussal, de a politikai kisebbségi lét, a gyámkodás elfogadásával is" állapítja meg a szerző. Romániában az Iliescukorszak engedményeket szült, melyek végső soron demokratikus jelenségek, mint például a mozgás-, szólás- és szervezkedésszabadság. Kétségtelenül keret teremtődött bizonyos mértékig az egyéni jogok gyakorlására. A jelenlegi román hatalom az „adna is, meg nem is" politika felemás, ködös játékát űzi. A szerző szerint tehát az RMDSZ válaszút elé került: el kell indulnia vagy a kisebbségi, vagy az autonóm jellegű politizálás útján. Tőkés László püspök és köre természetesen ezt az utóbbi vonalat követi, és azt szeretné elérni, hogy ez a stratégiai elképzelés határozza meg, alakítsa az érdekvédelmi szövetség egész tevékenységét, míg a leköszönt elnök, Domokos Géza és köre egyértelműen kisebbségi politizálást folytat és folytatott - véli a szerző. Szerinte a kisebbségi politizálással kizárólag bármikor viszszavehető engedményeket és nem jogokat lehet elérni. Az e felvázolásnál sokkal gazdagabb tanulmány bizonyára hosszas, és reméljük, eredményes vitát indít el a romániai magyar sajtóban. Egy higgadt, józan politikai vita talán újra meggyőzné a tagságot arról, hogy az egység és a politikai tisztánlátás az egyetlen esély a romániai magyarság számára. Máthé Éva (Marosvásárhely) Szihanuk király rákos Norodom Szihanuk kambodzsai király rákban szenved, de betegsége gyógyítható - jelentették orvosok kedden abból a pekingi kórházból, ahol az uralkodót kezelik. Október elején a 70 éves államférfi prosztatája közeléből egy daganatot távolítottak el. Hosszan tartó kórházi kezelése miatt az uralkodó kénytelen elhalasztani hazatérését, ezért nem tud részt venni azon az ünnepségen sem, amelyet november 9-én Kambodzsa függetlenségének 40. évfordulója alkalmából rendeznek hazájában.