Délmagyarország, 1993. szeptember (83. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-04 / 206. szám

Tápai Antal Horthy IstvánLapunk szerdai számában közöltük dr. Máriát öldy Márton írását arról, hogy Horthy István 1942. augusztus 20-án történt tragikus halála után a MÁV Szegedi Igazgatósága elhatározta, szobrot készíttet róla. A feladattal Tápai Antalt, a már országszerte ismert szegedi szobrászt bízták meg. Azt a művészt, aki már akkor kiérdemelete a Szeged kalapácsos krónikása címet. A cikk szerzője úgy tudta, hogy a szobortervek eltűntek az évtizedek viharaiban. Utólag jutott szerkesztőségünk tudomására, hogy a Horthy Istvánról készített szobor gipszmodellje a család birtokában van. Az értesítést a művész lányának, dr. Tápai Teklának köszönthetjük. A fotót Révész Róbert készttette. Ellenállás a Vérmezőn (Budapesti tudósítónktól.) Olykor trópusira váltott az eső tegnap este 6 óra után, amikor a Demokratikus Charta demonstrációját tartotta Budapesten, a Déli pályudvar mögött, a Vérmezőn. A tudósító emlékeiben legtovább a hős öregaszszony fog élni. Már javában tartott a műsor, amikor néhány szkinhed bekopaszkodott a színpad elé, hogy egy kis mini ellentüntetést zavarjon le. A tömeg fölháborodott, néhányan körülvették őket, majd egy 60 kilós, körülbelül 170 centis öregasszony csekély méretű színházi retiküljével másodpercek alatt elkergette őket. Mit akarnak ezek itt kiabálta. Igaz, hogy utána sírva fakadt. A Charta demonstrációját Farkasházy Tivadar nyitotta meg, sok poénnal telitűzdelt beszéde arról szólt, hogy vitéz nagybányai Horthy Miklós történelmi szerepét értékelő tévészereplésre csak az egyik oldal történésze kapott lehetőséget. Antall József, aki egyébként, hogy Farkasházyt idézzük, az ország miniszterelnöke, „úgy látszik, másik miniszterelnököt nem tudott felhajtani a televízió". Farkasházy után a ma már közszerepléseiről is ismert, kitűnő író, Mészöly Miklós mondta el, hogy Horthynak természetesen joga van itthoni földben nyugodni, de ez nem jelenti azt, hogy követni kell a Horthykorszak hagyományait. A korszak egyébként, és benne Horthy szerepe, máig sincs megfelelően értékelve, s ahelyett, hogy az aktuálpolitikában használnák fel Horthy Miklóst, inkább történelmi tevékenységét kellene minősíteni, tudományosan. Ezután nagyon színvonalas irodalmi műsor következett, amiben többek között fellépett Haumann Péter, Csengeri Adreienn, mindnyájunk kedvence, Szvorák Katalin és töröksípozott Koltay Gergely. Verset mondtak Erdélyi Józseftől, Sinka Istvántól, idézetet hallottunk Németh László 1943-as szárszói beszédéből, abból a bírósági beszédből, amellyel a harmincas években Kovács Imre író védte magát a korszak bírósága előtt, fölolvasták Bibó Istvánnak azokat a sorait, amelyben arról írt, hogy a németek megszállták az országot, s hogy Horthy valójában törvényes keretek között adta át a hatalmat a nyilasoknak, ízelítőt kaphattunk Orsós Ferenc antropológus antiszemita irományaiból... Elhangzott a híres Juli néni libája is, amely a vészkorszak idején megjelent újságcikk volt, s arról beszélt, hogy Juli néni hizlalja csak ezt a magyar madarat, melynek csőre piros, tolla fehér és zöld fűben áll, de a magyaroknak hizlalja, ne a zsidóknak. Az irodalmi műsor azt bizonyította, hogy az az irodalom, amit a húszas-harmincas évekből és a háború idejéből számon tartunk, rangosnak értékelünk, és máig nemzeti értéknek tekintünk, a Horhty-korszakot egészében elutasította. Olykor megszólalt Bartók Béla muzsikája is, és ne feledkezzünk meg arról sem, hogy - amint azt a közelmúltban megjelent emlékirataiban olvashattuk Horthy Miklós nem tartotta túlságosan jó zeneszerzőnek Bartók Bélát. A színpadon az esernyők alatt ott álldogált Jancsó Miklós, a politikusnak készülő hírlapíró, Hegyi Gyula és sok más kitűnő értelmiségi. Búcsúztatót Konrád György mondott és úgy fogalmazott, hogy ez is pluralizmus. Van Horthy Miklós is. Azok is vannak, akik őt követik. De olyanok is, akik ezeket a hagyományokat tagadják. Mindenki szabadon választhat. Lassan elcsendesedett az eső is, a Demokratikus Charta ezzel a péntek estével elbúcsúztatta a Horthykorszakot, a rendőrlovak és rendőrök megnyugodva hazatérhettek, a BIT-es rendszámú autóknak sem kellett a kesztyűtartóból előkapniuk és a kocsi tetejére rakniuk a szirénát, ők is elmehettek titkos garázsaikba. A parkoló kiürült a Déli pályaudvar mellett, de ki tudja, hogy ezen az estén valóban sikerült-e elbúcsúztatni a Horthy-korszakot. Néma emlékezés A Horthy-rendszer áldozataira emlékezve, s tiltakozva a két világháború közötti szellemiség újraélesztése ellen, a magyarországi zsidószervezetek csendes megemlékezést rendeztek pénteken este, a budapesti Wesselényi utcai mártír emlékműnél. A zuhogó esőben megjelent több mint félezer résztvevő gyertyákat gyújtott a 600 ezer meggyilkolt magyar zsidó mártír emlékére. TÁRSASÁG* IFJÚSÁG* BŰNÜGY* SPORT mint ahogy azok Magyarországot kezelték. Élhet a váddal, hogy ezen a két estén a képernyőn keresztül nem éltük át újra a tragédiákat, nem fakadt könnyekre senki a Magyarországot ért igazságtalanságok miatt. Akik viszont tudják, hogy Európa szemében a huszadik században nincsenek magyar háborús hősök, megnyugodva engedték tovaszállni a Horthystresszt és engedték át magukat a történelmi érdekességeknek. Ilypn volt a Hitlerrel való első találkozás valamivel részletesebb felidézése, vagy a restaurációs kísérletek visszautasítása, illetve leverése. A revizionista politika fölötti ítélet helyett érdekesebb volt Habsburg Ottó szokásosnál kissé mintha indulatosabb hangját hallani, amint IV. Károly és Horthy kapcsolatáról beszél: olyan érintett hangját, akiről már biztosan tudjuk, hogy reálpolitikusként zökken ki szerepéből. Nemcsak az újratemetés okán, nemcsak Horthy megítélése kapcsán, még sok ideig szükségünk lesz arra, hogy reálpolitikusokat láthassunk kizökkenni. . A kormányzó pedig magyar földben - nyugodjék békében! Panek József HORTHY MIKLÓS NEVE ÉS SZEGED összekapcsolódott a magyar történelemmel. Az elmúlt évtizedekben nem véletlenül volt történelmi tabu Szeged két háború közötti históriája. Horthy Miklós kormányzóként ide táncoltatta fehér paripáját, a Hősök kapujának freskóján meg is örökítette a jelenetet Aba Nóvák Vilmos, amit aztán a megerősödő kommunisták sürgősen levakoltak. A kormányzó tette le a szegedi egyetemek alapkövét, s ő avatta föl a már említett Hősök kapuját. Liebmann Béla fotográfiája is ezen az ünnepi aktuson készült, éppen akkor, amikor vitéz nagybányai Horthy Miklós koszorúzni indult a frissiben avatott első világháborús faliképet. Horthy admirális Mást vártunk. Politikai drámát, háborús sorsok feszültségét, patetikus felidézést. Horthy admirális, mármint a magyar és az osztrák televízió dokumentumfilmje pedig könnyedén átlépett a magyar közéletben és a határokon túl uralkodó Horthy-stresszen. Leültünk egy dokumentumfilm elé, melynek főszereplője a szomszédos országokban a kommunista propagandától örökölt fasiszta jelzőt viseli ma is, itthon pedig minimum sokféle megítéléssel bír. Vártuk, hogy a stresszt okozó elfojtott politikai indulat a film melyik sarkalatos pontján talál utat a felszínre. A magyar politikai közhangulat minden gyanakvásával figyeltük, hogy a kormányzó újratemetése előestéin mi lesz az alaphang. Ezzel szemben a televízió dokumentumfilmje két kellemes ismeretterjesztő történelem-estet nyújtott, és minden esélye megvan rá, hogy a harmadikon se adjon napi politikai kapaszkodót az arra vágyóknak, vagy az arra gyanakvóaknak. A kormányzó drámai időszakokban gazdag élete a televízió jóvoltá-. bél sokak számára most lett múlt igazán, s ha valamiért, ezért megérte bemutatni ezt a szakmailag is igényes filmet. Valljuk meg, megnyugtató volt látni, hogy a szerkesztők az életútra koncentráltak és hiányoztak mind a nosztalgikus, mind a skolasztikusán elmarasztaló felhangok, amelyektől az első rész monarchiabeli romantikája után még féltettük a filmet. A nemcsak ismeretterjesztő korrajzra vágyó néző persze élhet a váddal, hogy Horthy Miklós életében a történések sokkal drámaibbak voltak, mint ahogy azokat a dokumentumfilm előadta, és, hogy - Hitlerhez írt leveleiben! - a magyar kormányzó sem használt szalonképesebb kifejezéseket szomszédainkról,