Délmagyarország, 1993. szeptember (83. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-25 / 224. szám

Szemlaktól keletre, a Maros partján Megtalálták Ajtonymonostorát? A hét tárlata Pin tér-képek Hatvanban Pintér József szegedi festőművész 70. születésnapja alkalmából műveiből gyűjteményes kiállítást rendezett a Hatvani Galéria. A csütörtöki tárlatnyitást összekapcsolták a szegedi költőházaspár, Polner Zoltán és Katona Judit szerzői estjével. A Hatvanban rendezett nagy sikerű program megszületésében nagy szerepe van a vásárhelyi kötődésű Moldvay Győzőnek, a Hatvani Galéria vezetőjének. Pintér József retrospektív tárlatán föltérképezi festői életművének legfontosabb állomásait, stílusváltásait, tematikáját. A Szegeden is látott munkák elismerést váltottak ki a hatvani közönség részéről is. Illusztrációnk Pintér József Ütközés című festménye. Nehéz lenne pontosan behatárolni a felfedezés kezdetét. A pécskaiak akik közül sokan halászni járnak a községtől mintegy kilenc kilométerre lévő helyre, az úgynevezett szemlaki laposra - régóta tudnak a Maros menti „kőgátról". Senki sem tudja viszont, mikor és milyen céllal épült... Az utóbbi években a hosszas szárazság miatt erősen leapadt Marosból faragott kövek bukkantak elő. Tavaly nyáron már valóságos kiállítást láttam belőlük a pécskai Rabb Attiláék házának udvarán. Az egyetemista fiú nagyapja, valamint több barátja, ismerőse segítségével „halászta" ki őket a folyóból. Eljutott a hír egykori tanítványai révén dr. Kovách Gézához, az ismert aradi történészhez is. Tavaly nyáron a tanár úr megnézte a leleteket és lelőhelyet, s azt mondta: fiúk, alighanem Ajtony monostorát találtátok meg, ami az idők során „eltűnt" a történészek szeme elől és máshol, innen pár kilométerrel arrább sejtették. Kovách Gézától szerzett tudomást a felfedezésről a szintén egykori tanítvány, a Bukarestben élő, az ottani Művészettörténeti Intézetben dolgozó, a kora középkori erdélyi egyházi építkezésekkel foglalkozó Heitelné Móré Zsuzsa. A szűkebb szülőföldjén régóta kutató művészettörténész rohant haza - és attól kezdve semmi fáradságot nem sajnált az ásatási engedély kijárásáért. 1993 szeptemberében megkönnyebbülten és boldogan beszél: - Első pillantásra bizonyos voltam abban, a Marosból kiszedett, nagyon változatos profilú és gazdag faragású, román és kora gótikus stílusú kövek láttán, hogy 1200 körüliek. A helyszín azt sugallta, hogy az építmény körülbelül kétharmad része a Márosban, egyharmada a parton van. Minthogy a víz a kanyarban éppen ezt a partszakaszt mossa, a rom ki van téve a víz alá kerülés veszélyének. Erre hivatkozva érveltem a sürgősségi rendszerű mentőásatásért. Noha ilyesmire mostanában nagyon kevés a pénz - sikerült. A feltárásra az Országos Műemlékvédelmi Bizottság Ajtókeret-töredék (Fotó: Libus András) „Ajtonymonostora, Ahton monustura (...) - a XI. sz. elején a Csanád vezér által levert Ajtony ivadékainak nemzetségi monostora állt itt. A birtokot 1315-ben Károly király visszaadja Ahton Albert fia Jánosnak; 1329-ben Szuhai Simont és Demeter fia Bebét iktatják birtokába, 1352-ben Ószőllőssel határos Szemlaktól , keletre." (Győrffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza) biztosította az anyagiakat, az ásatást idén augusztusszeptemberben, Heitel Radu, a Bukaresti Régészeti Intézet szakembere vezette, munkatársa Axlnte Adrián volt. íme, mit látott a nagy tapasztalatú régész, Heitel Radu: - Régészeti szempontból az egész zóna érdekes, az itteni felfedezés pedig kivételes jelentőségű. Az eddigiekből úgy tűnik, két, különleges építési rendszerű építményt találtunk. A hordalékos talaj ellenére a templom (mert minden bizonnyal arról van szó) masszív kőalapra és nem facölöpökre került, amint az mindenütt szokás, ahol homok, víz van a közelben. A leletek nagy része a XII—XHl. századból való, teljes mértékben jellemző a korra, hasonlók Ukrajnától a Balatonig, Csehországtól Bulgáriáig mindenütt megtalálhatók. E helyen erős kolostor állhatott, ami minden bizonnyal valamilyen kiemelkedő helyre, esetleg szigetre épült. Valahol itt kell lenniük a melléképületeknek is. Világosan kivehetők egy tűzvész nyomai, időpontját közelebbről még nem sikerült megállapítani. A jelek szerint a (valószínűleg második) építményt lerombolták, méghozzá tudatosan, s belőle köveket termeltek ki építkezéshez. A továbblak megállapítása részletesebb ásatások feladata lesz. - De lesz-e kővetkező ásatás? Heitelné Móré Zsuzsa, aki végig jelen volt az első mentőásatásnál, gondolni sem mer arra, hogy nem. - Egyértelművé vált, hogy templom nyomaira bukkantunk, aminek a nyugati falát tártuk fel. Valószínű, hogy egymásra épült egy-, illetve háromhajós templomokról van szó, amelyek alaprajzáról, belső beosztásáról most még korai lenne beszélni a leletek részletes tanulmányozása előtt. Az előkerült oszlop-, oszlopláb és oszlopfődarabok (a nyolc között van bimbós oszlopfő három változatban, van akantusz-leveles, egyszerűbbnek tűnő geometriai formás), azonban nagyon gazdagon tagolt, boltozott belső térre utalnak. Előkerült egy emberkéz nagyságú saskarom-díszítés: az adott korban bárhol Európában rangosnak számított volna. Két díszről azt hiszem, XI. századvégiek. Mintegy nyolcvan leletet kell alaposan szemügyre venni, s megkísérelni az építmény rekonstruálását. Mihelyt lehetőség lesz, feltétlenül folytatni szeretnénk a víz alatti feltárást. Annyit nyugodtan állíthatok: a gyulafehérvári román kori katedrálistól eltekintve, ilyen gazdag kiképzésű kora középkori templomot, mint ez, nem ismerek Erdélyben. Nem tudjuk persze, milyen volt a váradi, Szent László alapította székesegyház, vagy a kolozsmonostori templom, amelyekből csupán néhány (igaz, rendkívül rangos) kőfaragvány maradt fenn. - Mi lehet az, aminek nyomára bukkantak? - A leleteket az Ajtonymonostorát lokalizáló első ismert dokumentummal (1204) összevetve joggal hi, hetjük, hogy ezt találtuk meg. Abban a korban e vidéken ilyen rangos templom, mint ez, nagyon kevés lehetett. Van egy másik elméleti lehetőség - eszerint a templom felepültekor a Maros tőle északra folyt (arra is van holtág), és akkor a megtalált romot más építménnyel kellene azonosítani. Valami azt súgja, hogy ez nem fog bekövetkezni. Jámbor Gyula (Arad) A hét vicce Lakbérfizetéskor - Jöjjön vissza egy óra múlva, akkor már magát is ki tudom elégíteni! Szövegelés Segélyprogram „Az elmaradott országoknak nyújtott segély annyi, mint elvenni a pénzt a gazdag országok szegényeitől, hogy aztán a szegény országokban a gazdagok költsék el." (Jósé Artúr, publicista) Látlelet „Amikor fiatal lány voltam, sima volt az arcom, és ráncos volt a szoknyám. Most az ellenkezőjéről számolhatok be." (Pauline Cartos, humorista) Államcsíny „Egy államcsínyhez elég 50 százalék hivatásos katona és 50 százalék hülye." (Hoffman, afrikai zsoldoskapitány) A többség „Ha az ember a többséghez tartozik, hülyének kell lenni ahhoz, hogy becsületes maradjon." (Wolinski, publicista) Életszabály „Egyetlen szabályt tartottam fontosnak az életem során: ne akarjon őrnagynak mutatkozni az, aki csak őrmester." (Umberto Eco, olasz író) Mi a bűn? „Manapság a bűn a közös munka gyümölcse." (Stephen Crame) A hét híre Hosszú kolbász Ezernél több szakács vonult fel a Fülöp-szigeteki főváros, Manila utcáin egy kilométer hosszúságú kolbásszal abban a reményben, hogy ezzek bekerülnek a Guinness Rekordok Könyvébe. A kilométeres kolbászt több mint ötven helybéli és külföldi szakács 850 kiló disznó- és marhahúsból, 45 kiló fűszerből, 22 kiló fokhagymából és 65 kiló cukorból készítette, s 22 kiló súlyú sertésbélbe töltötte.