Délmagyarország, 1993. szeptember (83. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-21 / 220. szám

KEDD, 1993. SZEPT. 21. A csend világa Siketek nemzetközi hete • Szeptember végén világszerte megkülönböztetett figyelem övezi azokat, akikhez csak foszlányokban jutnak el a hangok, vagy még úgy sem: mert övék az örök csend világa. Alig van olyan nagycsalád, amelyben ne akadna hallássérült rokon, idős vagy akár fiatal. A környezetükben élők jól tudják, miféle nehézségekbe ütközik számukra a kommunikáció, s miféle türelem, megértés és segítőkészség árán képesek a teljes élet minőségét akár csak megközelíteni is. Nincs az a társadalmi méretű támogatás, amely elegendő lehetne ahhoz, hogy a siketek és nagyothallók az épfülűekkel azonos eséllyel bontakoztathassák ki egyéb területeken mégoly kiváló képességeiket is. Mert hogy Beethoven csak egy születik egy-két évezredben... A hallássérültek iránti figyelmesség számunkra meglepő példáit látni - évtizedek óta - számos nyugat-európai tévében: a híradó szövegét a képernyő sarkában nyelvtolmács közvetíti azoknak, akik csak a képet érzékelik. Angliában rendszeresen jelentkező, külön műsoruk van a siketeknek és nagyothallóknak. Szerény eredményként értékelendő, hogy a magyar televízióban is elhangzik olykor egy-egy játékfilm vetítése előtt: az írott szöveg a teletexen olvasható. Elődeink humanitása miatt egyébiránt nincs mit szégyenkeznünk. Cházár András, a haladó jogász már az előző században Európában érezte magát, nem csak arra felé tartott. Az ő jóvoltából kezdődött meg hazánkban, a kontinensen negyedikként, 1802ben a siket gyermekek oktatása Vácott, s öt évre rá megnyitotta kapuit a róla elnevezett Siketnémák Otthona. Ez az intézmény volt az alapja a hallássérültek későbbi szövetségének, amely mára helyi szervezetei révén igyekszik biztosítani érdekvédelmüket munkahelyükön, vitás, peres ügyeikben. A halló gyerekekkel azonos iskolai tananyag és követelményrendszer lehetővé teszi, hogy képességeiknek megfelelő szakmát válasszanak s - áldozatvállaló családi és társadalmi háttér esetén - akár magasabb szinten is továbbtanuljanak. Művészeti és sportteljesítményeik alapján nemzetközi kapcsolataik is bővülnek: a határon túli jó tapasztalatok viszont az igények természetes növekedését is maguk után vonják. Csak hogy a mi gazdasági körülményeink mostanság nemigen kedveznek az efféle kívánalmaknak. Csodát művelni - pénz nélkül - a legnagyobb jóindulat sem tud. A Hallássérültek Országos Szövetségének megyei szervezete 120-240 forintos tagdíjakból tengődik. Ebből rendezi klubnapjait a megye 1200 nagyothalló és siket lakója, köztük a 432 szegedi. Mindezt egyre szerényebb módon, mert a Bartók téri bérleményük felújításáért tartotta markát az IKV, s csaknem minden pénzüket fölemészti az az évi 99 600 forint, amelyet bérleti díjként adnak az önkormányzatnak. „Az országban egyedüli szervezetként vagyunk kénytelenek fizetni a klubhelyiségért" jegyezte meg a megyei titkár keserűen a Siketek Nemzetközi Hete alkalmából tegnap rendezett szegedi megemlékezés után. Majd hozzátette: a héten, 26-ig szeretettel látnak mindenkit kézimunka kiállításukon. „Hátha közben megesik valakinek a szíve rajtunk" mondta búcsúzóul. Félő, hogy ha anyagiak híján a klubélet hanyatlik, ez a még meglévő, egymást segítő közösség is elerőtlenedik. Mindannyiunk vesztesége, ha végleg a csendbe burkolózik... Chikán Ágnes UFO-konferencia után • Mi az MTV Felügyelő Bizottságának a feladata, és kik a tagjai? - A testület rendszeresen figyeli a televízió műsorait, és azokkal kapcsolatban észrevételeket tesz. A felmerülő problémákról konzultál a tévé érintett műsorstúdióinak és főszerkesztőségeinek felelőseivel. Bizottságunk észrevételei az MTV munkájához irányadóak, de a műsorokat csak utólagosan értékeljük, készítésükbe, tervezésükbe nem avatkozunk bele.Havonta konzultálunk, negyedévenként pedig összegzett véleményünkről tájékoztatjuk a tévé elnökét és az Országgyűlés Kulturális Bizottságának elnökét. Vagyis közvetítjük a műsorokkal kapcsolatos közvéleményt. A bizottság tagjai pártonkívüliek, a kultura, a tudomány világában tekintélyes emberek, közöttük lakosságarányosan képviselt a vidék is. • Ön hogyan lett a testület tagja, s kiket fog képviselni? - Amikor a megyei agrárkamara megalakult, világos volt számomra, hogy érdekképviseleti munkát csak a sajtóval, rádióval, tévével együttműködve tudunk végezni. Korrekt, jó kapcsolataim alakultak ki a helyi tömegkommunikációval, részese voltam tévéműsoroknak is.Talán mindez hívta fel rám a figyelmet, és a választásomban szerepet játszhatott az is, hogy a kamara pártsemleges, magam is pártonkívüli vagyok. Nyilvánvalóan a közegemet képviselem a bizottságban, az agrárszférát,a dél-alföldi embereket.Az ő véleményüket akarom minél jobban megismerni és továbbítani; készen mindenféle konstruktív együttműködésre. A munkámban számítok a nézők különféle közösségeinek, és persze a tévéseknek a támogatására. • Nyilván tudja, nem könnyű, amit vállalt... - Megmondom őszintén, a felkéréskor nem tudtam nemet mondani, talán éppen a feladat különlegessége miatt. A bizottság első ülésén megegyeztünk abban, hogy a tévé társadalomformáló ereje az elsődleges. A sok funkciója közül a legfontosabb az, hogy itt, Magyarországon közeHAZAI TÜKÖR 5 Fotó: Gyenes Kálmán • „Gyomiáinak" a tévéfelügyelők ló műsort szeretnének A Magyar Tevevízió általános ellenőrző testületeként Felügyelő Bizottságot hoztak létre a napokban. Ali tagú bizottságban végzendő munkára Nahlik Gábor, az MTV alelnöke felkérte Bagi Ádámot, a Csongrád Megyei Agrárkamara ügyvezető igazgatóját is. A Szegeden és a megyében közismert és népszerű agrárszakemberrel ebből az apropóból beszélgettünk. lebb hozza egymáshoz az embereket. És segítsen európai polgárokká válni, akik egyaránt tisztában vannak a jogaikkal és a kötelezettségeikkel.A tévének most segítenie kell feloldania az. előző évek kettős nevelését; az igazi értékrend kialakítását.Az ehhez hozzásegítő, emberformáló szervezeteket, civil és egyházi szerveződéseket, munkásklubbokat, közösségeket kellene felmutatnia. Ugyanakkor legyenek jó szórakoztató műsorok - filmek, kabaré, vetélkedők, gyerekműsorok, mesefilmek - magam is kedvelem ezeket. Fontos feladat, hogy a brutalitást kigyomláljuk a műsorból, mindent, ami ember vagy közösség ellen uszító.A műsorfejlesztéssel párhuzamosan műszaki fejlesztést is igen lényegesnek tartok, elsősorban a regionális tévéknél. • Nagyobb lehetőségeket és szerepet szánna a körzeti stúdióknak, a „vidéki műsoroknak"? - Igen.Az embereket mostanában jobban érdeklik a helyi ügyek.És sok olyan jó regionális műsor készül, amit országosan is kellene sugározni. A falvakról kiváltképpen többet kellene szólni, mert azokban most több a konfliktus, a bizonytalanság; feloldásukhoz a gondok felmutatása mellett bátorítást, perspektívát, optimizmust adhatna a televízió. • Van erre kapacitása? - Anyagilag sajnos nincs elég. A finanszírozáshoz kellenek a reklámbevételek, el kell hát viselnünk a hirdetésáradatot. Ha több pénze lenne a tévének, még több tehetséget tudna magához kötni, és jobb lenne a műsor is. Az alkotás, a nyugodt munkavégzés lehetőségeit meg kell teremtenünk a televíziósok számára;higgyük el nekik, hogy ők jó műsort szeretnének csinálni.a nézőknek.Egyegy műsort lehet szeretni vagy nem; a közönségnek alkotni vágyó tévéseket viszont szeretni kellene és segíteni.A bizottság megpróbál ezért dolgozni. • S ha valaki ebben a munkájában segíteni akarja Önt, hol érheti el? - A munkahelyemen, otthon. Mindössze azt kérem, ne ébresszék éjszakai telefonokkal a családomat első indulatú műsorszidásokkal... Snbó Magdolna Javult Bodor Pál állapota Továbbra is Siófok város kórháza intenzív osztályának orvosai részesítik gondos orvosi kezelésben a szombaton gépkocsibalesetet szenvedett Bodor Pált, a Népszabadság főmunkatársát. Az orvosoktól hétfőn a déli órákban kapott tájékoztatás szerint Bodor Pál koponya- és mellkassérülést szenvedett, de műtétre nem volt szükség. Szombat óta annyirajavult az állapota, hogy már lélegeztetőgép alkalmazására nincs szükség, a beteg öntudata visszatért és sokat tisztult, eszméleténél van. Eddig szövődmény nem lépett fel, de továbbra is az intenzív osztályon kell maradnia, hogy elejét vehessék állapota rosszabbodásának, esetleges későbbi szövődményeknek. w Hamisítani csak azt lehet, ami létezik" • Tapasztalatom szerint Magyarországon kevesen maradnak semlegesek az újabb és újabb ufóészlelések hírére. Így érzi ön is? S. T.: Igen. De tegyem hozzá: egyre több ember fogadja el a bizonyítékokat a földönkívüliek létezésével kapcsolatban. Azonban igen erős még az ellentábor, s ezt főleg a következetes témalejáratásnak köszönhetjük. Sajnos hitelrontásként sok hamis fénykép kerül napvilágra különböző „repülő járművekről", melyek unatkozó emberek trükkjeiként születnek. Ugyanakkor tagadhatatlan, hogy csak azt lehet hamisítani, ami létezik. Ha száz fényképből csak egy valódi, az már bizonyíték: nem egyedül vagyunk az Univerzumban, sőt a Naprendszerben sem. É Az ön véleménye tahát az, hogy a Föld nem az egyetlen lakott bolygó? S. T.: Nem, szerintem nem az egyetlen. Sőt, elképzelhetőnek tartom, hogy a Földön Nem panaszkodhattak programhiányra a földönkívüli jelenségek iránt érdeklődők, ha szeptember 18-án és 19én a szegedi Ifjúsági Házban jártak. Bár repülő csészealj nem szállt le, de itt került megrendezésre az Országos UFO Fórum és Konferencia. Számos neves előadó, s mintegy 200 érdeklődő vett részt az eseményen, ahol előadások, filmvetítések, fotókiállítás és könyvvásár elégítette ki az igényeket. Az rendezvény témájában fölvetett kérdéseinkre Sós Tibor, a Magyar UFO Kutató, Kiértékelő, Tájékoztató Hálózat szegedi vezetője és dr. Szilágyi Mária pszichológus válaszol. százával lehetnek olyan lények, amelyek a Holdról, vagy akár a Marsról érkeztek. Ha nem ezek felszínén építettek ki civilizációt, akkor a bolygók belsejében... • Vajon, mi lehet az oka, hogy ezek a lények mintha kerülnék a személyes kapcsolatteremtést a tudósokkal és ufókutatókkal? S. T.: Bármilyen hihetetlen, úgy érzem, ez tudatos. Tudom, meggyőzőbb lenne, ha egy szakember személyes tapasztalatait mondaná el. Erre is volt már példa, de nem sok. Az ok egyszerű: e lények nem a kommunikációfelvétel céljából jönnek el, hanem egyszerű adatgyűjtés miatt. S ezt egyelőre titokban óhajtják tartani már amennyire sikerül. De a hitelességet mindez csak segíti. Hiszen, gondolja csak el, vajon milyen érdeke fűződnék egy hetvenéves parasztembernek ahhoz, hogy ufótörténetet gyártson? És milyen ok hajtana mondjuk egy csillagászt? • Ha már a hitelességnél tartunk, hogyan állapítják meg önök egy közlés igazságtartalmát? Dr. Sz. M.: Ha egy eseménynek több szemtanúja is van, az már erős kapaszkodó. De gyakran előfordul, például „eltérítések" esetében, - azaz ufó által vizsgálat céljából elvitt személyekkel -, hogy maga az „áldozat" sem emlékszik pontosan mindenre. Ilyenkor segít a hipnózis. Ezzel a módszerrel, az orvos leszűkíti a páciens tudatát, s így kizárólag az átélt eseményre összpontosítja azt... • Az így kapott elbeszélésről eldönthető-e, hogy az észlelő kitalálta, álmodta, vagy átélte a történetet? És még valami: károssá válhat-e a módszer, a hipnózis? Dr. Sz. M.: Egyértelműen nem. De ha sok hasonló eset egyező részletére világít rá, akkor többnyire kizárható a képzelődés. A hipnózis egyébként semmilyen káros következménnyel nem jár akkor, ha szakember végzi. Nagyon szigorúak az etika szabályai az orvossal szemben. Sajnos azonban, manapság egyre inkább szaporodnak az önmagukat természetgyógyásznak nevező egyének, akiknek módszere, finoman fogalmazva, személyiségsértő. Kovács lózsef „Kritikusinkáj", avagy ne tudd meg, hogy „Ki mit tud?"! Közel tíz kommandós kötözött le a tévé előtt a fotelhez, hogy bevezessenek a kritikusok új és borzasztóan kemény, japán beütésű harcművészetébe, a „kritkusinkájba". Úgy gondolták, hogy erre a legalkalmasabb tévéműsor a „Ki mit tud?" döntője lesz. Utóbb már beláttam tervüket, amint borult a döntő. A kommandósok gyászos öltözéke, vagy tán' a műsor első néhány amatőr produkciója után nagyon levert lettem. Ha nincsen Antal Imrének olyan szókimondó és kegyetlen humora, talán el is sírom magam, ott nyomban megkönnyezem a magyar amatőrmozgalmat, utána pedig kisírt szemekkel elalszom. Nem akarnám borús érzelmeim túlrészletezni, de nem állhatok meg magam előtt néhány mellékmondatnyi részlet nélkül: langyos revü déli táncokból, ám annál több combbal s női bájjal, a fehér garbós kreol férfi majdnem felmászott úgy érzelmileg a „Kései sirató"falra, jaj nekem, a bohóc léggömb-filozófiáján ki ne pukkadozna, aztán az egyéni botos táncban a kifestett s golyót nyelt férfi hóna alá dugdosta a botot, mint valami szagtalanítót, a fiatal bűvész meg bemutatta mindazt, amit 6 milliószor láttunk, a kendőt, a tüzet, a virágot, a dögunalamt, aztán meg istenadta memorizálás, ami többnyire haszontalan, értelmetlen és beteges, no meg népi művészetek, amit nem ápolnék itt túl, legyen ízlés kérdése. Ehhez persze asszisztencia is kellett, ez volt a zsűri. És itt nem a zsűri minősítette a műsorszámokat, fordítva, a műsorszámok a zsűrit. Tisztelet a ki nem emelt kivételnek, de ennyi buta embert egyrakáson keveset látni, mindazonáltal ritka vizuális élmény. Ezek a dumák: nagyon tehetséges, láttuk, hogy átélte, észleltük fejlődését, jólcsiszolt a mű. szellemes produkció; ezek, kérem tisztelettel, mind az agyatlan és közhelyes kritizálás legfőbb ismérvei. „A különdíjak külön kálváriáján a keravillos fickó kanosszát járt a papírstaniclikkel" - próbálok egy értelmetlen mondat erejéig szinkronba kerülni. Megtudhattuk, hogy amíg mi halomra sajnáljuk a nyugdíjasokat, addig az önsegélyező micsodájuk több százezret dobál oda, a tehetségtelenség felvirágoztatására. Talán a legszebb pillanat az volt, amikor a két max. pontszámos kapott egy-egy erdőt, amit remélhetőleg utóbb fölajánlanak a többi versenyzőnek, hogy ott szégyenükben elbujdossonak a fák mögé. Aki nem látta mindezt, ne tudja meg, milyen volt végignézni; ilyen az igazi „kritikusinkáj", a szem és az ízlés meg az ész döbbenetes küzdősportja. És még egyszer valljuk meg: ez a műsor se ért volna semmit, ha nincs az Antal Imre. (Moziban ezt a döntőt nem vetítik.) Podmaniczky Sziláid