Délmagyarország, 1993. szeptember (83. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-21 / 220. szám

6 INFORMÁCIÓ DÉLMAGYARORSZÁG KEDD, 1993. SZEPT. 21. El A szöregi kábeltévéről LEVÉLCÍMÜNK: DÉGMAGYARORSZÁG SZERKESZTŐSÉGE, S/KGEI), SAJTÓHÁZ, PF.: 153.6740. iMWie 481-460 Salgó Gábor emlékére Szomorú szívvel vettük tudomásul, hogy dr. Salgó Gábor nyugalmazott rendelőintézeti igazgató-főorvos elhunyt. Barátai, munkatársai, mindazok, akiknek volt alkalmuk vele együtt dolgozni, sok szép és kellemes emléket idézhetnek fel. Megállva, felpillantva mai életünk sodrában, sok min­denre gondolhatunk. Dr. Salgó Gábor 1915. március 19-én született Szegeden. Orvosi diplomáját 1940-ben szerezte a Szegcdi Orvostudomá­nyi Kgyetemcn. A háborús időszakban honvédorvos, bőrgyó­gyász, kórházparanesnok; 1951-től rendelőintézeti felülvizs­gáló főorvos; 1969-től Szeged Város Rendelőintézetének igaz­gató-főorvosa, 1976. évi nyugdíjazásáig. Mint felülvizsgáló főorvossal, mint rendelőintézeti igazga­tó-főorvossal sokan dolgoztunk vele együtt orvosok és egész­ségügyi dolgozók. Embersége, munka- és etikai fegyelme pá­ratlan és példamutató volt. Tőle megtanulhattuk az ember­szeretetet, a beteg ember tiszteletét, a szerénységet. Ez min­denkit macával ragadott, aki bűvkörébe került. A szakmai rendelőintézet, a körzeti orvosi hálózat fejlesztésében és irá­nyításában meghatározó egyéniség volt. Számtalan reformot átélt egészségügyünk ellentmondásos szervezeti rendszerében mindig megtalálta a legjobb megoldást, szolgálva az embert, a beteg embert. Szakmai munkajában példamutató, igényes volt, ezt kívánta meg fiatalabb kollégáitól, ezt hagyta örök­ségül utódainak. Segített a bajbajutottakon, mindenkin, aki hozzáfordult. Az utóbbi időben sokak által ismert fiatalos, mozgékony alakja feltűnt, láthattuk itt-ott a városban. Ma már csak em­lékezhetünk, szivünkbe zárva emlékét, mindazok, akik vele együtt dolgoztak, akik ismerték, munkatársak, barátok, be­tegek egyaránt. Szeptember 17-én kísértük utolsó útjára. Szakorvosi ellátás. Kórház, Háziorvosi szolgálat Ez a Reno rém jó! Meglepetések (ára a Mars téri Reno eipőbolt. A minap postaládánkba dobták a cég reklám-prospektusát. Első in­dulatomban ki akartam hajítani a színes-ingerlő füzetkét, mondván, hogy engem nem győz le/meg a fogyasztói társa­dalom reklámhadjárata, nem vagyok olyan befolyásolható, hogy áldozatul essek a tarka csábításnak, s amúgy is maga­san fölötte állok a habzsoló vá­sárlás szenvedélyének. Estefelé a család hatására mégis bepillantottam az aján­latba, s az árfekvést meglepően kedvezőnek láttam: műbőr láb­beli HXXf 1500, valódi bőrből 2(XX)-25(X) forint. Hirtelen az a mohó gondolatom támadt, hogy nem is egy, hanem rög­tön két cipót veszek. Ezt az er­kölcstelen ötletet mélyen szí­vembe rejtve már másnap fel­kerestük a cipő-szupermarke­tet. A cipő rengetegben - mito­logikusán szólva: labirintusban _ az első meglepetés, hogy 37 és feles lábamra a 39-esek il­lettek csak. a 37-es lábra a 38­asok. No de ugye rugalmasok A közelmúltban Bereczkiné panaszkodott a szőregi kábelté­vére a „Csörög"-ben. Mint an­nak idején telefon-reklamáció­jára neki is elmondtam: főmű­soridőben nem végzünk kar­bantartást, de ha meghibásodás van - már pedig Murphy sze­rint, ami elromolhat, az el is romlik - azt helyre kell állí­tanunk. Augusztus első felében va­lóban volt három-négy eset­ben, az esti órákban adáskiesés egy hálózati zárlat miatt, de azt akkor megtaláltuk és kijavítot­tuk, az adás azóta is folyama­tos. De ez nem rendszeres, amint azt a telefonáló hölgy ál­lította. Mentségünkre legyen mond­va, hogy a Telekommunikációs Alapítvány által hanyagul ki­vitelezett, beszabályozatlan, rossz minőségű rendszert vet­tünk át a műit év májusában ­ezt a lakosság nagyon jól tudja, mert annak idején sok bosszú­ság és felháborodás volt a rossz vételi minőség miatt -, s ezt a rendszert a múlt év nya­rától fokozatosan följavítottuk annyira, hogy az általunk je­lenleg közvetített 14 adó jó mi­nőségben, folyamatosan vehe­tő, s az előforduló meghibáso­dásokat azonnal javítjuk. Több­napos adáskiesésünk még nem volt. Összehasonlítva rendsze­rünket a szegedi nagy KTV há­lózatokkal, úgy érzem, nincs szégyenkeznivalónk. Már ez év elején megkezd­tük a rendszer korszerűsítését, ami az alacsony üzemeltetési díjak miatt, sajnos, lassan ha­lad, de a következő egy évben olyan fejlesztéseket fogunk végrehajtani - ezek tervezése most van folyamatban -, ame­lyekkel a meghibásodási lehe­tőségeket a minimálisra csök­kentjük. Ezeket a szereléseket és a szükséges karbantartá­sokat a délelőtti órákban vé­gezzük, és ehhez kérjük a sző­regi előfizetők szíves türelmét és megértését. Vörös Imre üzemeltető Fokozott figyelemmel vagyunk, mint a jó cipőtalp. Másik meglepetésem az ár­folyam volt. Egyetlen l(XX) fo­rintos cipő árválkodott, a többi 3500-3700 forint körül járt. A csalódás fájt, nyomban letet­tem álmomról, hogy az idén az egyetlen fekete félcipő mellé egy barnát is válasszak. Mindez persze személyes ügy, kit is izgatna. No de az igazi meglepetés az egyik cipő felhúzásakor ért: jókora szög ágaskodott benne, alaposan megszúrva kényelemre vágyó lábfejemet. A veszélyes cipőt a bolt elegáns, nyakkendős dol­gozójához vittük, nehogy más még rosszabbul .járjon" ben­ne. Az úr hidegen visszapa­rancsolt vele a polchoz: „Nem lehet a cipőt onnan elvenni, tessék visszatenni! Este majd kivesszük." Kérdem én: tízezer cipőt vé­gigtapogatnak fájront előtt? S estig? Lesz olyan szerencsés, aki vérző lábakkal. Hamupi­pőkeként hátrahagyva a cipőt, hanyatt-homlok menekül? Mayer Zsuzsanna Hivatkozással napilapjuk Csörög a Westel rovatában részvénytársaságunkkal kap­csolatos bejelentésekre az aláb­bi tájékoztatást adjuk. Az augusztus 27-én megje­lent, Borka Istvánné észrevé­telére: augusztus 26-án 6.10 órakor Kalocsára meghirdetett autóbuszjáratunk Szeged au­tóbusz-állomásról 20 perc ké­séssel közlekedett ki, melyért utasaink elnézését kérjük. A késés miatt autóbuszvezetőn­ket felelősségre vontuk. Sze­mélyszállítási diszpécsereinket utasítottuk az ilyen esetben kö­vetendő eljárásról, az utazó­közönség hangosbemondón történő tájékoztatásáról. Az 1993. szeptember 2-án megjelent, 10-es járatok csúcs­idei zsúfoltságával kapcsolatos észrevételekre közöljük, hogy a 10-es jelzésű autóbuszvona­lon jelentkező utazási igény nagyságát ismerjük, ezért is­kolai előadási napokon Tarján, Víztorony térről 6.50 órától 7.50 óráig öt percenként indít­juk a járatokat, melyek menet­rend szerint minden megálló­helyen megállnak. Jelenleg is fokozott figye­lemmel kisérjük a vonal utas­forgalmát és a lehetőségeink­hez mérten operatívan intézke­dünk a járatok tehermentesíté­sére. Kiss Sándorné az ACC-925 forgalmirendszámú autóbusz vezetőjének munkáját dicsérő észrevételét köszönjük. Heintz Ferenc, a Volán üzletágigazgató­helyettese A jóról is tegyünk említést A minap régi fényképezőgé­pemet kicserélendő, betértem a Kárász utcai Profjcolor Kft. (volt Ofotért) üzletébe. Ki is választottam egy egyszerű, de modern kis Kodak gépet az el­árusító hölgy segítségével, aki részletesen kezdte elmagyaráz­ni annak használatát. Én bele­belekérdeztem, megzavarva magyarázatának folyamatos­ságát. Ezideig nem találkoztam Kutya világ, macska jaj Mióta csak ember él a Föl­dön, s véle a kedvenc háziál­lata kutya avagy macska ké­pében, azóta örök a dilemma, kinek van igaza: ebtartóként állatbarátoknak, vagy akinek nincs efféle jószága, noha nem gyűlöli az állatokat. Még nem, mondhatnók esetenként, mert bizony a visszásságok, kutyatartók okozta bosszúsá­gok miatt olykor már a jószá­gokat is meggyűlölik néhá­nyan. Szerkesztőségünket gyakran avatják olvasóink olyan gondolataikba és gond­jaikba, amelyek éppen a ku­tya-macska ügyekkel kapcso­latosak. Anélkül, hogy szán­dékunkban állna tovább ger­jeszteni az indulatokat, három olvasói levélből adunk közre pro- és kontra véleményeket. Vandái fiatalok „Csaknem 70 éves vagyok, egy éve mozgásában korláto­zott, a lakásban is csak két bottal tudok közlekedni. Ál­latbarát lévén, van egy 10 éves kiskutyám, amit koráb­ban, míg egészségem enged­te, magam sétáltattam napon­ta többször. A környéket emi­att igen jól ismerem. A gyere­kek. akik erre laknak, előttem nőttek fel. Sajnos az utóbbi időben igen megbotránkoztat­nak. Nem tudnak a kamasz fi­úk mit csinálni a szabad ide­jükkel. furcsa szórakozást ta­lálnak maguknak. Az előttem levő téren esténként, 6-8 fős csoportban nekiindulnak, ron­gálják a telefonfülkét, majd a fák mellé letűzött két méteres léceket elszedve ütik verik a fácskákat, majd a téren lévő macskákat kergetik, olykor agyon is verik. Annak idején az itt lakó szülők a kisgyer­meküknek hozták az aranyos kiskutyákat, kismacskákat, amit megunva pár hónap után az utcára dobtak. Most ide ju­tottak. Nem tudom, miért nem foglalkoznak a szülők azzal, mit csinálnak a gyere­keik esténként a téren. " Név és cím a szerkesztőségben Ugassam? Ne ugassam? „Mármint azt a törvényt, amely megszületett a torony alatt 1992. május 6-án az ebek tartásáról. Most, hogy eszembe jut, miszerint a ku­tya gazdája köteles az általa sétáltatott eb minden ürülékét eltakarítani, elkap a nevető­görcs. Az újszegedi állapotok szörnyűek. A Temesvári kör­úti óvoda kicsinyei a Liget­ben szoktak napközben mo­zogni, ami gyakran úgy fest, mintha nem a szabadidő el­töltésének céljaira alkották volna, hanem kutyakiképző iskolának. Jó lenne, ha a jövő nemzedéke játszadozás köz­ben nem a kutyaürülékkel is­merkedne meg először. Hova lettek a táblák, hogy kutyát a park területére bevinni tilos ? Ez a kutya világ a rendelet óta nem javult, sőt talán rom­lott. Odahaza, a kétszintes villa kertjében a kutyát elen­gedni nem szabad, mert még kikaparja a paradicsomot, vagy amúgy kutyamódra megjelöli a napozó nagyma­mát. Bezzeg utcán, emberek közt már szabad a vásár . " Kocsis János Büdös a város „Már alig merek kedvenc kutyámmal egy kis „friss" le­vegőt szívni, a napi inciden­sek miatt. Fantasztikus, hogy megnőtt az emberi gyűlölet, nem csak a kutyák iránt, de emberbarát embertársat is rit­kán találni. Sivár a város, ko­szosak és elhanyagoltak az utcák, romos kietlenek a ját­szóterek, s nem a kutyák piszka miatt. Nem mondom, helyes lenne, ha mindenki felszedné azt a bizonyos anyagot, de akkor az ember a saját piszkát is takarítsa el. Ha a bokrok suttognának, há­nyan és hogyan használták il­lemhelynek a tájékát. Ugye, nem csak a kutyák hagynak nyomot. De micsoda orrfa­csaró nyomok vezetnek egy­egy szemeteskuka környéké­re. Ugye ezt sem a kutyák végzik? " Albcrtus Margit Magyar és magyar származású Nobel-díjasaink Szeptember 16-17-én ünnepelte Szeged Nobel-díjas tu­dósának. Szent-Györgyi Albertnek születési centenáriumát. Nekünk egy magyar és nyolc hazánkból elkerült, magyar származású Nobel-díjasunk van. Érdemes áttekinteni névso­rukat. Ki a magyar, ki a magyar származású? És meddig ma­gyarszármazású egy magyar? A nagyapa kivándorolt, a gyerekek már nem magyarral házasodtak, az unoka Nobel­díjas lett, akkor ót mi magyar származásúnak tarthatnánk ? Bonyolítaná a helyzetet, ha etnikai megítéléseket is felvet­nénk. Az is érdekes, amikor két nemzet ugyanazt a tudóst vallja magáénak. Semmelweis Ausztriában osztrák, nálunk magyar! Ha időrendben soroljuk Nobel-díjasainkat, már az első személye is több problémát vet fel: Lénárt Fülöp, aki 1905­ben fizikai Nobel-díjat kapott. Pozsonyban született, felme­női között valóban akadtak magyarok, őt Philipp Eduárd • von Lenardnak hívták, csak mi írjuk Lénártnak. A korabeli híradások szerint antiszemita volt, de nem egyszer becsmér­lőén nyilatkozott a magyarságról is! Akkor most miért vál­laljuk magyarságát? Bárány Róbert 1914-ben orvosi Nobel-díjat kapott. Már az apja is Bécsben született, és magyar voltát kizárólag neve bizonyltja. Zsigmondy Richárd 1925-ben kapott kémiai Nobel-díjat. Bécsi fogorvos fiaként született. Hogy a magyar nyelvről, kultúráról, a magyarságáról mennyit sűrített önmagába, az nagyon is kétséges. Hevesy György 1943-ban kapott kémiai Nobel­díjat, magyarsága egyértelmű, kapcsolata hazájához igen közeli. Békésy Györgyöt orvosi Nobel-díjjal jutalmazták 1961-ben, Wigner Jenő 1963-ban kapott fizikai Nobel-díjat, mindketten többször bizonyították magyarságukat, a haza iránti szeretetüket. Úgy szintén Gábor Dénes is, aki 1971­ben kapott fizikai Nobel-díjat. Mennyire szubjektíven sajátítjuk ki a Nobel-díjasokat, ar­ra a következő példát lehel felhozni. A Nemzeti Múzeumban szeptember 14. és december 12. között kiállítás látható a hazánkból „elkerült" Nobel-díjasokról. Hiányzik azonban közülük John Polányi, Polányi János, aki 1968-ban kapott kémiai Nobel-díjat. Apja. Polányi Mihály híres vegyész volt, nagybátyja pedig Polányi Károly, a századeleji polgári ra­dikális mozgalom vezető alakja, aki a Galilei Kör elnöke is volt. Egy Lénárd-Lénárthoz viszonyítva Polányi nagyon is magyar volt! Szent-Györgyivel együtt ha a nyolc Nobel-díjast végig­nézzük, kiderül: három orvosi, három fizikai és két kémiai Nobel-díjat találunk. Dr. Veress Sándor Tévedés ilyen türelmes és kedves tájé­koztatással, melyből - részem­re - elsősorban a mintaszerű kiszolgálás maradandó él­ményt jelentett, amellett, hogy a gép használatát is megértet­tem. Kedves Hölgyem, köszö­nöm és őrizze meg irigy­lésreméltó türelmét, kedves­ségét. V. L.-né Sokszoros tévedés áldozatá­vá tettem magamon kívül szá­mos honfitársamat az Agyagos utcában, a Sándor utcában és még a rendőrségen is augusz­tus 22-én hajnalban. Már este óta éreztem valamit, bár ami­kor úgy 19 óra tájban (21-én) elsétáltam a Halaszkert nevű csárda előtt, komoly figyel­meztetésben részesített a dal­énekes. Azt mondta: „Sohase mondd, hogy túl vagy már mindenen!" S ezt többször elismételte, amire,én akkor csak mosolyogtam. Ám hajnali négykor rádöbbentem, meny­nyire igaz volt a figyelmezte­tés: a java csak éjjel követke­zett. Legalábbis engem regge­lig zavart a harsogás, ami a Halászkertből ömlött a kör­nyékre. Ez volt az első tévedésem. Hogy valóban azt hittem: túl zajos a vendéglő. Hajnali ötkor felhívtam a 07-et. Azt kérdeztem: érkezett­e bejelentés amiatt, hogy a Ha­lászkertben túl nagy a lárma? - Semmiféle ilyen bejelen­tés nem érkezett - válaszolt a rendőrségi ügyeletes tiszt. - Pedig - mondtam - még most is harsog ott a zene. - Úgy látszik - hangzott a vá­lasz -. hogy senkit sem zavar. - Nem lehetséges, hogy azért nem szól már senki, mert eddig is hiába panaszkodtunk erre a vendéglőre, és esetleg úgy vélik a környékben lakók, hogy a hatóság nem képes csendet, rendet teremteni? - Ha sértegetni akar, kezdje ezzel és akkor annak megfele­lően reagálok. - Senkit sem akartam sér­teni, csak elmondtam, amire gondoltam, hiszen itt most is akkora a lárma, hogy az kész csendháborítás. - Nem áll módomban ellen­őriztetni amit mond, mert egész éjszaka itt voltam a helyemen és egyetlen bejelen­tés sem jött a Halászkert miatt. Meghökkentett, hogy ilyen súlyosan tévedtem. Beisme­rem, hogy nem történhetett csendháborítás a Halászkert­ben, hiszen senki sem jelen­tette. Csak valami lakodalom volt, annak zenéjét hallhattam egyes egyedül reggel ötig S bár ez ott igen gyakori, ben­nem a hiba. Miért nem aludtam? Kaczúr István Van nálunk levélcenzúra? Mielőtt bárki demagógiával vádolna, hallgassa meg a té­nyeket. A küldeményt, azt hiszem, minden orvos megkapta, benne a szokásos propagandaanyag­gal gyógyszerkészítményekről. Nem tudom, hogy hányan fordították meg a borítékot, ami­kor kézbe vették. Ott ezt a szö­veget olvashatták: „Itt nyitható postai ellenőrzés céljából. VISSZARAGAD! GONG Levél­küldő Szolgálat H-4015 Pf. 27." Megdöbbentem, hogy egy gyógyszerreklámot is ellen­őriznek, ellenőrizhetnek ma nálunk!? Vajon miért? Melyik ellenség keze lehet itt a dolog­ban? Mily érdekes, gondoltak arra, hogy az újra felbontott boríték, visszaragad! llven nyíltan ezt a tevékenységet még a kemény Rákosi és a pu­ha Kádár diktatúrában sem művelték! Talán ez lenne a de­mokrácia? Tudatni kell a dol­gozókkal, akarom mondani szabad állampolgárokkal, hogy a kapott levelüket „itt" nyithat­ják fel, ami ugyan visszaragad! Ez már a fejlett demokrácia sa­játossága lenne? Illetve ez lenne maga a demokrácia? Ki gondolta volna? Most én milyen rendszerben élek? Ez a Gong Levélküldő Szol­gálat - GLSz - most a III/III ügyosztály egyik részlege? Bár nyílt csoportnak tünteti fel ma­gát, mert megjelöli, hogy hol ­itt! - nyitható fel a levelem postai ellenőrzés céljából. Ak­kor most a postáról mit gon­doljunk? Már annyi rosszat el­mondtak, leírtak, de ezt azért nem tételeztük volna fel, hogy fel is bontja leveleinket! Egy egyszerű gyógyszerkészít­ményről küldött ismertetői is! „Miilen világ, millen világ"! Dr. V. S.

Next

/
Thumbnails
Contents