Délmagyarország, 1993. szeptember (83. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-20 / 219. szám

N? W HÉTFŐ, 1993. SZEPT. 20. Egészségügyi világkrízis van - állítja Diczfalusy Egon professzor Diczfalusy Egon, a stockholmi Karolinska Kórház eme­rítus professzora. Mondhatnánk, Szent-Györgyi Albert által, hiszen 1941-ben a Nobel-díjas tudós tette lehetővé szegedi tanítványának, hogy Svédországban dolgozhas­son. Diczfalusy professzor később a svéd kórház hormoniaboratóriumát vezette, majd a reprodukciós emdokrinológiai iqtézet vezetője lett. A hormonális fo­gamzásgátlás világszerte elismert kutatója, az egészség­ügyi világszervezet humánreprodukciós programjának főtanácsadója. Szegeddel való kapcsolata sem szakadt meg, hiszen 1988-ban a SZOTE díszdoktorává avatta, a hét végi Szent-Györgyi centenárium alkalmából pedig a a SZOTE legmagasabb tudományos kitüntetése, a Szent­Györgyi Albert emlékérem tulajdonosa lett. HORIZONT 7 • A BM-államtitkár visszatekint és előrenéz A kőkemény lírikus • Professzor úr, hogyan került kapcsolatba az egészségügyi világszervezet programjával? - A hatvanas években a svéd nemzetközi egészség­ügyfejlesztési alap kezdemé­nyezte, hogy a Karolinska Kór­házban egy nemzetközi hu­mánreprodukciós programot építsünk fel. A svéd kormány kérésére az esetleges politikai komplikációk elkerülése végett az oroszokkal is egyeztetnünk kellett, ők viszont azt mondták: nyet, nem is akarnak ilyesmiről hallani. Ha tehát nem lehetett a Karolinskánál, elmentünk a WHO-hoz. 1971-ben a skandi­náv és a kanadai kormányok, valamint a Rockefeller Alapít­vány részvételével Genfben indítottuk meg a programot. Néhány hónap alatt 29 orszá­got látogattunk meg - magam is nyolc-tíz országban voltam -, hogy felkutassuk azokat a tudósokat és anyagi forrásokat, melyek segítségünkre lehetnek. • Előadásában a világ humán reprodukciós prob­lémáiról szólva nagy jelen­tőséget tulajdonított a csa­ládtervezési programoknak. Bizonyára tudja, hogy Kö­zép- Kelet-Európa szinte valamennyi országában ádáz abortuszviták folytak­folynak... - Tessék nézni, ha valahol valamilyen csoportban pola­rizált beszélgetést akar indíta­ni, akkor ez a kulcsszó: abor­tusz. Nagyon kényes kérdés, abban a pillanatban mindenki felugrik, akár egyik, akár má­sik oldalról, és az emóciók sokkal erősebbek lesznek. Csak Románia esetét monda­nám. Van egy ábrám erről, amit jövő héten éppen Ameri­kában fogok bemutatni. Ezen látszik, hogy az abortusz miatti megbetegedések ugrásszerűen csökkentek, mióta nem tilos. A tiltás sokkal több betegséget és bajt okoz. • Nem tűnt tál optimistá­nak az értékelése a tálnépe­sedési problémák kezelé­séről. Hogyan érti azt, hogy a gyors fejlődésről alkotott felfogásunk csak illúzió? - A világ több területén globális egészségügyi krízis van. A fejlődő országokban évi több mint 50 millió szülés orvosi segítség nélkül megy végbe, úgy, hogy a világon a születések 85 százaléka a fejlődő országokban történik. Fotó: Nagy László Évi 13 millió csecsemő hal meg szülés után, többségük elkerülhető módon. A WHO jelentése szerint a világ népes­ségének több mint 20 száza­léka a szegénységi szint alatt él. Ez krízis. A fejlődő orszá­gok több mint fele az évezred végére képtelen lesz ellátni la­kosságát. Egészségügyi szem­pontból a kormányok ha csu­pán két dollárral emelnék az egy főre eső segítséget, már közelebb jutnánk a megol­dáshoz, kiírthatnánk például a gyermekbénulást. • A WHO anyagilag ho­gyan tud segíteni? - A világszervezet jelenleg meglehetősen súlyos anyagi helyzetben van, hiszen 183 tagországa közül mindössze 26 a fejlett ország és ebbe az eu­rópai miniállamok is bele vannak számolva, mint San Marino, Andorra vagy Luxem­burg. 21 keleti tag mellett ezen kívül 136 fejlődő, közülük 46 igen gyengén fejlett. Úgyhogy a WHO programja a fejlődő országoknak szól. és tessék elhinni, hogy a volt Szovjet­unió országaiban igazán sok nyomorúság van, de össze­hasonlítva Afrikával ez még mindig egy luxus. • Európában viszont má­sok a problémák, megindult az elöregedés. Nemrég je­lentették be például, hogy Olaszországban már több a nyugdíjas korú ember, mint az aktív kereső. - Igen, 1950-ben a világon még csak 127 millióan voltak 65 év fölött, ez a szám 2000-re 400 miilóra ugrik, aztán fel­gyorsul és előrejelzések szerint 2100-ban fog tetőzni 2,5 mil­liárddal. Ez jelentős gazdasági problémákat is felvet majd, hiszen mi történik az idősekkel azokkal az országokban, ahol az egy főre jutó egészségügyi kiadás mindössze 5 százalék. Nem beszélve arról, hogy ez a helyzet - a nyugat-európai országokban is - etikai vál­sághoz vezethet. • Milyen etikai problémára gondol? - Tessék arra gondolni, hogy mennyibe kerül egy szív­operáció. Az etikai probléma az, hogy milyen öregnek sza­bad lenni, hogy még mindig megoperáljanak. Egy állami egészségügyi biztosításnál ilyen borzasztó költségek mellett mindenkit megoperál­janak-e? El fogják-e ezt a fia­talok fogadni, vagy széttárják a kezüket? Ez az etikai prob­léma. Panek József Szeged városa 1982-ben kiadott egy irodalmi antoló­giát, A hazatérés lehetősége címmel. A szerkesztő Vörös László volt. A fiatal, ily módon is támogatást kapó tehetségek egyike, Józsa Fábián akkori joghallgató. Aki a rendszer­váltás első szabad választásán Kecskemétről - MDF-színek­ben - bekerült az Országgyű­lésbe. Jelenleg a Belügymi­nisztérium politikai államtit­kára. Dr. Józsa Fábián leg­utóbb Szegeden járt - az egyik politikai rendezvény kőkemé­nyen fogalmazó főszereplőjé­től megkérdeztük: • Közéleti szereplését iro­dalmárként, antológiaszer­zőként kezdte. Milyen em­lékeket raktározott el abból az időből? - Imádtam és imádom Sze­gedet. Egyetemi hallgatóként szerettem élni ebben a város­ban. • Kire emlékszik szeretet­tel? - Tanáraimra: Kemenes Bélára, Kovács Istvánra, Both Ödönre. S az irodalmárokra: llia Mihály tanár úrra, Vörös Lászlóra. A Tiszatáj akkori körére. No meg Baka István költőre. • Egy antológia szereplő­gárdája „csapatot" alkot... A magyarországi gyógysze­részek 80 százalékát tömörítő Magyar Gyógyszerészeti Tár­saság szervezésében tartanak kongresszust szeptember 19­23-a között a gyógyszerészek, tudományos kutatók és gyógy­szeripari szakemberek a Buda­pest Kongresszusi Központ­ban. A tudományos tanácsko­záson 14 ország 130 külföldi gyógyszeripari szakembére is részt vesz. A tanácskozás megnyitó­jában Szász György profesz­szor, a Magyar Gyógysze­részeti Társaság elnöke hang­súlyozta: az 1200 regisztrált résztvevő, a több mint 200 - Szétszóródtunk. Hévízi Ottó Budapesten él, Dlusztus Imre Szegeden maradt, én Kecskemétről járom Buda­pestet s legújabb az országot, Herbst Zoltán sajnos, még egyetemistaként, fiatalon el­hunyt... • Szépirodalmat olvas-e? - Az idő behatárolja olvas­mányaimat, lopva történelmet olvasok: az Árpád-kor érdekel. Párhuzamokat keresek... • Az utóbbi időben mit írt? - Cikkeket. Szakmai, köz­igazgatási elemzéseket, átitatva napi politikai mondanivalóval. Különösen érdekel a parlamen­ti demokrácia működése. • Az irodalmárként induló mai politikus milyen jövő­képet vetít elénk? - Hiszek a magyar jövőben! Ennek az alappillérei: szabad­ság, demokrácia, tulajdon. A vá­gyam: kultúra, minden meny­nyiségben. Sajnos a korszak­váltás nem kedvez a kultú­rának. A kultúra maga az em­ber - ezért vagyok derűlátó. • Mit üzen régi olvasói­nak? - Egy klasszikussal szólva, ember, küzdj és bízva bízzál!... Pataki Sándor tudományos előadás arra utal, hogy a kongresszus a magyar gyógyszerészet hagyományai­hoz méltó tudományos ese­mény lesz. A kongresszus résztvevőit a kormány nevében Pungor Er­nő, tárca nélküli miniszter, az OMFB elnöke köszöntötte. A tudományos tanácskozás ple­náris előadásain és szekció­ülésein a gyógyszeranalitika, a gyógynövénykutatás, a gyógy­szertechnológia, a kórházi gyógyszerészet, a gyógyszer­történet, a gyógyszerügyi szer­vezés. a gyógyszerkutatás té­mái szerepelnek. Gyógyszerészek kongresszusa Mi lesz veled, orvosképzés? Interjú Jávor Andrissal a népjóléti tárca államtitkárival • - Államtitkár úr, bizo­nyára hallotta a kultusz­miniszter beszédét, melyben felelősséget és folyamatos konzultációt ígért, mint az orvosképzés áj főhatósá­gának vezetője. - Nagyon örülök, hogy Mádl miniszter úr vissza­igazolta várakozásainkat, nem is kételkedtem abban, hogy ez a véleménye. Mióta a felső­oktatási törvényt elfogadta a magyar parlament, tárgyalások folynak a két minisztérium különböző szintű vezetői kö­zött és a tárgyalások eredmé­nye az, amit a miniszter úr kifejtett. Ezekben a napokban a Népjóléti Minisztérium teljes felsőoktatási főosztálya főosz­tályvezetőstől átköltözik a művelődési tárcához, ami már­is garancia az orvosegyetemek felé, hogy szakmapolitikailag nem lesz változás. A két mi­niszter megegyezett, minden fontos kérdésben egyeztetik álláspontjaikat. • Hol tart most a munka? - Jelenleg a törvény végre­hajtási rendeleteinek megfo­galmazása folyik, ahol tekin­tettel kívánunk lenni az orvos­egyetemek speciális helyze­tére. Ez nem azt jelenti, hogy a népjóléti tárca beleszólna a felsőoktatás irányításába, de tudatosítjuk azt, hogy az or­vosegyetemeken gyógyító­ellátás is folyik, aminek szak­mapolitikájáért viszont to­vábbra is a Népjóléti Minisz­térium a felelős. Szeretnénk, ha ez a kapcsolat zavartalan maradna, hiszen nagyon fontos egészségpolitikai érdek, hogy milyen tudásuk lesz az eljö­vendő orvosoknak. Fontos, hogy tudásuk megfeleljen an­nak a szintnek, amit az elmúlt három évben megalkotott tör­vények és jogszabályok tük­röznek. Gondolok itt a házi­orvosi rendszer bevezetésére, mely rendszer nem azt jelen­tette, hogy egyik éjszaka lefe­küdt egy körzeti orvos a házi­orvosi táblával és másnap mint háziorvos ébredt fel, hanem hat-nyolc éves intenzív átkép­zési programot és egy folya­matos fejlesztést jelent, amely­nek ez a csere csak a keretét adta meg. Meg kell tölteni tar­talommal s ez az orvosegye­temek, az orvostovábbképzés nélkül fizikai lehetetlenség. • Milyen volt a változások fogadtatása a népjóléti tárcánál? - A népjóléti tárca nem úgy tekint a változásokra, hogy eztán kivonul az egészség­ügyből. Maga a tény, hogy A Szent-Györgyi centená­riumon először szólalt meg az orvosnyilvánosság előtt Mádl Ferenc kul­tuszminiszter mióta az orvosegyetemek az új felsőoktatási törvény ré­vén a művelődési és kö­zoktatási tárcához ke­rültek. A SZOTE szom­bati orvosvatásán alkal­munk volt az ezzel kap­csolatos problémákról a „másik felet", dr Jávor Andrást, a Népjóléti Mi­nisztérium közigazgatási államtitkárát is megkér­dezni. tizennyolc nappal a törvény életbe lépése után itt vagyok a SZOTE orvosavatásán, azt de­monstrálja, hogy az orvosegye­temekkel ugyanolyan szilárd kapcsolatot kívánunk fenntar­tani, mint eddig. • Sokan kételkednek ab­ban, hogy önök támogatták a változásokat. - Nem akarok zsákbamacs­kát árulni: a kormány által benyújtott törvényjavaslatban nem ez a verzió szerepelt. A Fotó: Nagy László mi korábbi elképzelésünk az volt, hogy amikor az egész­ségügyben ilyen nagy struk­turális változások történnek, amikor a költségelemek nem különültek el teljesen s épp­hogy elkezdődött az általános universitások kialakulása, ak­kor előbb az alsóbb folyama­tokat kellene összerendezni, s csak aztán megkoronázni egy ilyen jogszabályi egyesüléssel. A törvényalkotók ezt másképp látták és mint kormányzati hi­vatalnoknak nekem az a dol­gom, hogy a törvényhozói akarat érvényesüljön. • Az orvosegyetemek ok­tatási-kutatási-betegeilátási hármasságában változ­nak-e a csere után a priori­tások? - Biztos vagyok benne, hogy az orvosegyetemeken a prioritás eddig is az oktatáson volt, csak a másik kettő nélkül ez igazából nem valósulhat meg. Tehát a prioritásban én semmilyen változást nem látok a jövőre nézve. • Financiálison sem? - Financiálisán a dolog lé­nyeges változáson ment át, de nem most, hanem az elmúlt esztendőkben. Tudniilik azzal, hogy Magyarországon a betegellátás társadalombiz­tosítási alapon a lakosság gya­korlatilag száz százalékának jár, a kapcsolatos működési költségeket a társadalombiz­tosító fedezi. A beruházásokat, nagyjavításokat eddig is állami költségvetési forrásokból fe­deztük. A bizosítási finanszí­rozásba viszont bekerült egy új elem: a teljesítményfinan­szírozás, ami azt jelenti, hogy az orvostudományi egyetemek igenis érdekeltek benne, hogy minél több és komplikáltabb esetet lássanak el, hisz ezt a finanszírozási rendszer elis­meri. Másrészről az oktatással kapcsolatos költségek nincse­nek a társadalombiztosítás büdzséjéban, azt máshonnan kell biztosítani. Ezek a költsé­gek a mai napig nincsenek jól elválasztva, hiszen komoly számviteli, metodikai problé­mák vannak. A változások fel­gyorsítják tehát az oktatási költségek elkülönülését, ami az oktatás számára biztosan hasz­nos lesz. E kérdések eldönté­sére egy szűk évünk van. • On szerint a változás tehát mind az oktatás, mind a betegellátás javára válik majd? - A hétköznapok gyakorlata fogja ezt eldönteni. Tudom, hogy az orvosegyetemek ok­tatói között rettenetesen nagy a bizonytalanság. Attól félnek, hogy mennyire fog megértő fülekre találni a művelődési tárcánál az, hogy a gyógyító­ellátásban nagyértékű műsze­rek vannak és kellenek. Ma még nem döntöttük el hogy a betegellátással kapcsolatos költségek esetleg a népjóléti tárcánál maradnak-e. Azért mondom most ezt még ilyen óvatosan, mert a törvény sze­rint jövőre még a mi tárcánk kezeli az orvosegyetemek költ­ségeit és lényegében egy szűk évünk van a döntésre. A nem­zetközi gyakorlat szerint ezek a költségek a népjóléti tárcák­nál vannak, s ezt a Művelődési Minisztérium is (gy látja. Panek József

Next

/
Thumbnails
Contents