Délmagyarország, 1993. szeptember (83. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-20 / 219. szám

8 VISSZHANG . . " ••• •• DÉLMAGYARORSZÁG HÉTFŐ, 1993. SZEPT. 20. Bácsi, fegyelmivel E címmel a velem folytatott beszélgetésről írás jeleni meg lapjukban. Kértem a szerzőt, rólam ne írjon, mert érzékeny vagyok, ha dicsérnek, pironkodom, ha ledorongolnak szégyenkezem. Sem példaképnek, sem selejtnek nem tekintem magamat, olyan vagyok, mint több százezer pedagógus-társam: az oktatás közkatonája. Meg nem érdemelt dicsérete miatt piros a fiilem. Témáink anyagát hűen adja vissza. 4 elírására kettős magyarázatom van: beszélgetésünk hézagossága, és az idő múlásával arcán megjelentek a fáradtság vonásai. 1. Kárász nem férfit öletett meg, hanem elveszettnek hitt kocája miatt agyonütötte a pásztorfiút. Földesúri joga alapján ezt megtehette, büntetést nem kapott érte. 2. Kellemetlenségeim pénzügytechnikai okokból adódtak. Az elsőről nem kaptam írást, a másodikról igen: megintettek. A fegyelmi határozat kelte 1965. júl. 14. Nyugdíjazásomkor, 1966. júl. 31-én a munkakönyvemből kotortam elő. Fegyelmi tárgyalás nem volt. Az eljárásoknak erkölcsi, pedagógiai alapjuk nem volt, ezért nem a Művelődési osztály volt a kezdeményezője, így tevékenysége nem hozható összefüggésbe az utódlás kérdésével. Erről nem is esett szó. 3. A bútorvásárlásról nem tudtam, nyugdíjazásom óta nem jártam az iskolában. Mindkét eset azért kínos számomra, mert bárki azt hiheti. nemtelen bosszúmról van szó, ez pedig megalázó számomra. Megismétlem, egyik információ sem tőlem származik. 4. Nem üzentem senkinek, semmit, nem érzem prófétának magamat. A tanárokra vonatkozó megjegyzésem másként hangzott el. Az oktatási törvénnyel kapcsolatban tettem két megyjegyzést: a) A 8 évfolyamos gimnázium kiszorítja a gimnáziumból nemcsak a munkás- és parasztfiatalokat, hanem minden kisember gyermekét, csak az értelmiség és gazdag szülők gyermekei egy részének adnak otthont. b) A mostani tanári testületek egy része alkalmatlan a tehetségfejlesztésre, ehhez sok áldozatot hozó pedagógusokra van szükség, különben a 8 évfolyamos gimnázium nem lesz a tehetségfejlesztés, hanem csak a jó tanulók iskolája. Dr. Nagy Sándor • Régtől fogva hangoztatott elvünk, hogy sem szívességből, sem fizetésért nem ártanánk senkinek, most azonban úgy érezzük, akaratunk ellenére ártanunk kell. Teljes jó szándékkal írtunk korábban egy idős emberről, kifejezni szándékozván megbecsülésünket, azonban annyi félreértést hozott, visszájára fordult minden igyekezetünk. Nagyon sajnáljuk. H. D. Vagy jól, vagy sehogy Útépítések Csongrád megyében Fotó: F.nyedi Zoltán Rükverc • A rehabilitáció ebben az esetben többet jelent, mint a teljes fölújítás, az utat követő környezet rendbetételét is értik rajta. Fákat telepítenek, megnyesik a régieket, figyelnek a KRESZ-táblák állapotára, és ahol nincs meg az előírt hétméteres szélesség, ott szélesítik is a pályát. Három megye útügyi igazgatósága érintett a munkában, több tételben folyik tehát. A megyehatártól Vásárhelyig tartó szakaszon idén környezeti rehabilitáció folyik. Vásárhelytől az algyői hld szegedi oldaláig viszont aszfaltoznak is. Két évre szól a föladat, jövőre folytatódik. Sajnos, a régi KPM-Szilveszter közel van, szeptember 30-ig az idei munkálatoknak be kell fejeződniök. Aszfaltozásra a nyári meleg a legjobb. Később is lehet, de a kockázat nagyobb, márpedig itt is alkalmazni akarják az autópályáknál megszabott törvényt: vagy jól, vagy sehogy. Ha a szabvány szerinti minőséget nem érik el, addig kell csinálniok, amíg meg nem felel a létezhető legnagyobb követelményeknek. Nagy versengésben a Hódút kft. nyerte el a pályázatot, szinte ár alatt vállalva a munkát. Ez pedig azt is jelenti, egyelőre több az útépítő vállalkozás, mini a visszafogott igény. A szegedi Izabella-híd rekonstrukciója is világbanki hitelből történik. Sajnos, itt is érvényes a tétel, amely úgy szól, ha annak idején tökéletesen szigetelték volna a járdák alját, akkor nem fenyegetne a hídszerkezet és a közművek korrodálása. Miért nem csinálták annak idején tökéletesre? Hiszen nem olyan régen adták át a forgalomnak, nem lenne törvényszerű, hogy máris teljes fölújításra van szükség. Azért, mert akkoriban engedékenyebb volt maga a szabvány. Ezt úgy is fogalmazhatjuk, annak idején, a rövid távú hajrákat többre becsülték a hosszabb időre szóló, jól megalapozott munkáknál. Több helyen isszuk ennek a levét. Idén az útpálya egyik fele készül el, jövőre várható a teljes befejezés, beleértve a téli szünetet is. Az algyői hidat is az új követelmények szerint kellett szintén kora ifjúságában lölújítani, és rémisztő fenyegetésként élhetjük meg azt a kívánalmat, hogy előbb-utóbb a szegedi új hfd két följárójának a járdarészét is kezelésbe kell venniük. Egy másik vállalkozás, a Strabag-Hungária kft. a Nagy• Érdeklődéssel vegyes csodálkozással olvastam Koltai kolléga úr írását a DM szeptember 3-i számában. Érdeklődéssel azért, mert fontos dolgokról szól. Csodálkozással pedig azért, mert ritkán találkozni a szakmai csőlátás ilyen vegytiszta megnyilvánulásával. Koltai kolléga úr a visszapillantó tükörben szemléli a világot, és ki van akadva, hogy minden fordítva van ahhoz képest, mint ahogyan megszokta. Leírja, hogy milyen borzasztóan kacifántos a Belvároson keresztül eljutni a II. kórháztól a régi híd újszegedi hídfőjéhez. Ha autóba ül. Nos, valóban bonyolult, ám úgy tűnik, még mindig nem eléggé. Hiszen Koltai úr, aki pedig régi szegedinek vallja magát, még mindig nem figyelt föl arra, hogy a nagykörutat kellene válassza, és máris gurulhatna gond nélkül. Persze meg kell tanulja ezt hamarosan, mert ha a régi hidat le kell zárni az esedékes fölújítás miatt, nem lesz más választása. Koltai úr sajnos még nem érti, hogy éppen azt tűzte ki célul a • Dankó János (Szegedi Közúti Igazgatóság) arról értesítette a DM olvasóit (szept. 14.), hogy a harmadik, vagy Partiscum körút megfelel (majd) az E75-ös út szegedi átmenő forgalmának lebonyolítására: „A jövőben semmi akadálya annak, hogy a városi forgalom melleit a Szerbia felé igyekvő, vagy onnan érkező nemzetközi személy- és teherforgalom is erre vegye útját." Ezzel cáfolja a DM auguszlakra tartó 43-as főútvonal korszerűsítésén dolgozik. Hogy mi a Strabag? Egy német cég osztrák leányvállalatának a leányvállalata. Három szakaszban dolgoznak itt is, de Deszk és Klárafalva között föltehetően késnek az említett KPMSzilveszter közelisége miatt. A Maros-hídon is be kell avatkozniok majd, és Makó-Nagylak között is tetemes munka városi vezetés, hogy tehermentesítse a Belvárost a reá nehezedő s mindegyre növekvő forgalmi nyomástól. Amelynek fele átmenő forgalom. Olyan, amelyik csak átpörköl a Belvároson, jóllehet, semmi keresnivalója ott nincsen. Olyan, mint aminek a nehézkessége miatt Koltai úr föl van háborodva. Az ideális persze az volna, és a belvárosiak azt is szeretnék, ha a kiskörúton belüli területet teljesen el lehetne zárni azt autók elől. Magam nem hiszem, hogy ez lehetséges. A jövőben is meg kell engedni, hogy bizonyos forgalom be- és kijuthasson, de csak az, amelyik számára ez elkerülhetetlen. Ehhez pedig szükség van arra, hogy a keresztmetszetet helyenként leszűkítsük. Koltai úr föl van háborodva azon is, hogy a Victor Hugó utcában nem tudja 50 km/óra sebességre fölgyorsítani a kocsiját. De hogy mi a ménkűnek kellene ezt tegye egy egyébként nyúlfarknyi utcában, azt tus 4-i számában megjelent hírt (pontosabban az erre általam az augusztus 26-i számban tett hivatkozást), miszerint „október végére már megindulhat a személygépkocsi és a kisebb önsúlyú tehergépjármű-forgalom az Ybl utca közbeiktatásával az új körúti szakaszon." Eszerint tehát a legnagyobb vár még. A költségeket az útalapból fedezik. Szeged és Kiskunhalas között a fölületi burkolatot javítják, kísérleti szakaszokkal tarkázva. Az egyik darabon egy réteg kötőanyagra két réteg zúzalékot terítenek, a másik viszont csak a Hódúinak kísérlet: a Dorozsmától Széksósfürdőig nyúló 1,7 kilométer hosszon kétrétegű emulziós bevonat készül. nem tudni. Miért éppen a Belvárosban volna fontos ez, ahol még az úttesten is hemzsegnek a gyalogosok... A parkolóhelyek számának a csökkentése meg egyenesen blőd ötlet, mert akár hiszi a kolléga úr, akár sem, a Belvárosban sokan laknak, még többen dolgoznak, és ennél is többen vannak azok, akik ügyesbajos dolgukat intézik ottan. Velük mi legyen? Értem én. Gyalogoljanak. Vagy közlekedjenek gördeszkán. Hogy Koltai úr föl tudjon gyorsulni... A külföldi példák azt tanítják, hogy a belvárosi gépkocsiforgalomra óriási összegeket lehet elkölteni, ámbár megoldására nincsen remény. Szerencsére nekünk nincsen pénzünk, így ezt a zsákutcát megspórolhatjuk, és elengedhetjük a fülünk mellett azokat a szirénhangokat, amelyeket Koltai úr is hallat. Akivel azért két dologban egyetértek. Az egyik az, hogy a Belvákörnyezeti problémát okozó nehéz járműveket továbbra is a nagykörútra terelik, ami az új út teherbírását kérdőjelezi meg. Kérdés, honnan származik az eredeti hírben Becsei Péter újságíró értesülése, s kérdés az is, mikortól irányítják az E75ös út nehéz járműveit a PartisAz 5-ös úton. Kistelek után, közel a pusztaszeri elágazáshoz szintén készül egy kísérleti szakasz, de ez már házilagos kivitelezésben. Nem a házépítés kalákamunkájához hasonlít itt a házilagosság, a Közúti Igazgatóság saját tevékenységét kell értenünk rajta. Színben is elül majd az út többi részétől ez a betoldás, és érdessége is jobbnak ígérkezik. Ha beválik igen magas forgalom esetén is, akkor jövőre többet építenek ezzel a módszerrel. Igaz, drágább, négyzetméterenként háromszáz forint körüli, a korábbi kétszázzal szemben, de ha jobb, akkor megéri. Makó és Vásárhely között is kísérleteznek, szintén egy kilométer hosszúságban. A bitumen-emulzió más itt, mint hagyományosan. Korábban gázolajjal hígították a bitument, és amíg a gázolaj el nem párolgott, mindig „dolgozott" a bevonat. Gyöngébbrendű útjainkon itt-ott még alkalmazzák ezt a módszert, de a Németországból származó bitumenemulzió jobbnak ígérkezik. Vízzel hígítható, és a kiterítés után akár húsz perccel elpárolog belőle a víz, az út pedig majdnem-majdnem kőkemény lesz. Kategória szerint ezek a folyamatban lévő építési munkálatok idénre és a következő évre, az, ami Vásárhely után, a szentesi úton, a Kenyere-éri csatorna hiújánál történik, az már fejlesztésnek számít. Három kanyarból egy ívet csinálnak, és a bukkanót is kisebbre veszik. A jövendő ködös még minden területen, az útépítésnél is, de a körülmények mégis követelik a bölcs előre gondolkodást. Vásárhelyen elkerülhetetlen a 47-es út tehermentesítése, vagy a teljes elkerülő szaros forgalmi rendje távolról sem tökéletes, és soha nem is lesz az. Mint a kompromisszumok általában. A másik az, hogy az önkormányzat a polgárokért van, és nem viszont. Koltai úr csak azt felejti el hozzátenni, hogy a belvárosi, avagy a Belvároson átsuhanni akaró polgárokra gondol-e. Vannak ugyanis prioritások. Aki ott lakik, aki ott dolgozik, vagy akit elintéznivalója szólít oda, nem szabad akaratából szívja tüdőre a benzinfüstöt. Szemben azzal, akit csak a saját kényelme visz arrafelé. Higgye el Koltai kolléga úr, a polgármesteri hivatal és a benzinmaffia között nincsen semmiféle összejátszás. Annál kevésbé, mert a műszaki iroda mérései nem egyeznek az ön jócskán fölfelé kerekített számaival. Azt pedig nyilván nagyon jól tudja, hogy a 15-20 kilométeres sebességgel való araszolás nem a legtakarékosabb üzemmód. Borvendég Béla, a VKM biz. elnöke cum körútra. Egy ilyen komoly, a város élete, egészsége szempontjából sorsdöntő horderejű kérdés megérdemelne egy komolyabb utánajárást, nagyobb lélegzetű tanulmányt, hadd lásson tisztán minden városáért aggódó szegedi polgár. Marton János kasz megépítése. Újdonság lesz, hogy legalább négy változatot terjesztenek a képviselőtestület elé, hogy a legjobbat választhassák ki a leginkább érdekeltek. Sajnos, bele-belejátszanak az érvek sokaságába ilyenkor olyan gondolatok, amelyek már a vasútépítés óta ismerősek nálunk: ne az én kiskertemet érintse, hanem a másét, de bíznak az egyéni érdektől elvonatkoztatott döntésekben. Szentesen is „közakarattal" került át a keleti oldalra tervezett elkerülő út a nyugati oldalra, és ezt a változtatást se éli meg kudarcként az igazgatóság. Még csak engedélyezési terv készül a Kecskéstelepre vivő gyalogos aluljáróra. Szegeden van ez a forgalmas és nagyon veszélyes átjáró, föltehetően sok baleset lesz elkerülhető aluljáróval. Ugyancsak tanulmányterv készül a másik szegedi borzalom színhelyére, a Bajai úti átjáróhoz. Egyelőre azt vizsgálják, fölüljáró vagy aluljáró legyen. Talán olcsóbb lenne az aluljáró, de a vízzel legalább annyi baj lenne, mint a nevezetes kecskeméti aluljárónál van. Több lehetőséget mérlegelnek a csongrádi pontonhíd esetében is. A mostani mindössze 7,5 tonnás terhelésre szól, ami azt jelenti, hogy a sima IFA még átmehet rajta, de a pótkocsis már nem, ez pedig a mezőgazdasági betakarítások idején önmagában gondokat okoz már. Növeljék a terhelhetőséget esetleg uszályhíd építésével, vagy csak komp közlekedjen? Mivel a komp mostanában csak fizető változatban képzelhető el, erősen föltehető, a csongrádiak inkább állandóbb hídra szavaznak majd. Horváth Dezső Mi a megalapozatlan? Tíz évvel ezelőtt a kevesebb pénzből többre tellett, mint most - kezdte beszélgetésünk alkalmával KLss Gyula, a szegcdi székhelyű Közúti Igazgatóság főmérnöke. Az autók rohamos gyarapodása követeli a meglévő úthálózat folyamatos karbantartását, színvonalának emelését, de az innen-onnan összecsordogáló útalap kevés a költségek fedezésére. A készülő autópálya munkálatairól nemrég szóltunk, ugyancsak világbanki hitelből rehabilitálják a Debrecentől Szegedig tartó út teljes hosszát.