Délmagyarország, 1993. szeptember (83. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-20 / 219. szám

8 VISSZHANG . . " ••• •• DÉLMAGYARORSZÁG HÉTFŐ, 1993. SZEPT. 20. Bácsi, fegyelmivel E címmel a velem folytatott beszélgetésről írás jeleni meg lapjukban. Kértem a szerzőt, rólam ne írjon, mert érzékeny vagyok, ha dicsérnek, pironko­dom, ha ledorongolnak szé­gyenkezem. Sem példaképnek, sem selejtnek nem tekintem magamat, olyan vagyok, mint több százezer pedagógus-tár­sam: az oktatás közkatonája. Meg nem érdemelt dicsérete miatt piros a fiilem. Témáink anyagát hűen adja vissza. 4 elírására kettős ma­gyarázatom van: beszélgeté­sünk hézagossága, és az idő múlásával arcán megjelentek a fáradtság vonásai. 1. Kárász nem férfit öletett meg, hanem elveszettnek hitt kocája miatt agyonütötte a pásztorfiút. Földesúri joga alapján ezt megtehette, bünte­tést nem kapott érte. 2. Kellemetlenségeim pénz­ügytechnikai okokból adódtak. Az elsőről nem kaptam írást, a másodikról igen: megintettek. A fegyelmi határozat kelte 1965. júl. 14. Nyugdíjazásom­kor, 1966. júl. 31-én a munka­könyvemből kotortam elő. Fe­gyelmi tárgyalás nem volt. Az eljárásoknak erkölcsi, pedagógiai alapjuk nem volt, ezért nem a Művelődési osz­tály volt a kezdeményezője, így tevékenysége nem hozható összefüggésbe az utódlás kér­désével. Erről nem is esett szó. 3. A bútorvásárlásról nem tudtam, nyugdíjazásom óta nem jártam az iskolában. Mindkét eset azért kínos szá­momra, mert bárki azt hiheti. nemtelen bosszúmról van szó, ez pedig megalázó számomra. Megismétlem, egyik infor­máció sem tőlem származik. 4. Nem üzentem senkinek, semmit, nem érzem prófétának magamat. A tanárokra vonatkozó meg­jegyzésem másként hangzott el. Az oktatási törvénnyel kap­csolatban tettem két megyjegy­zést: a) A 8 évfolyamos gimnázi­um kiszorítja a gimnáziumból nemcsak a munkás- és paraszt­fiatalokat, hanem minden kis­ember gyermekét, csak az ér­telmiség és gazdag szülők gyermekei egy részének adnak otthont. b) A mostani tanári testüle­tek egy része alkalmatlan a te­hetségfejlesztésre, ehhez sok áldozatot hozó pedagógusokra van szükség, különben a 8 év­folyamos gimnázium nem lesz a tehetségfejlesztés, hanem csak a jó tanulók iskolája. Dr. Nagy Sándor • Régtől fogva hangoztatott elvünk, hogy sem szívesség­ből, sem fizetésért nem árta­nánk senkinek, most azonban úgy érezzük, akaratunk ellené­re ártanunk kell. Teljes jó szán­dékkal írtunk korábban egy idős emberről, kifejezni szán­dékozván megbecsülésünket, azonban annyi félreértést ho­zott, visszájára fordult minden igyekezetünk. Nagyon sajnál­juk. H. D. Vagy jól, vagy sehogy Útépítések Csongrád megyében Fotó: F.nyedi Zoltán Rükverc • A rehabilitáció ebben az esetben többet jelent, mint a teljes fölújítás, az utat követő környezet rendbetételét is értik rajta. Fákat telepítenek, meg­nyesik a régieket, figyelnek a KRESZ-táblák állapotára, és ahol nincs meg az előírt hétmé­teres szélesség, ott szélesítik is a pályát. Három megye útügyi igazgatósága érintett a munkában, több tételben folyik tehát. A megyehatártól Vásár­helyig tartó szakaszon idén környezeti rehabilitáció folyik. Vásárhelytől az algyői hld sze­gedi oldaláig viszont aszfaltoz­nak is. Két évre szól a föladat, jövőre folytatódik. Sajnos, a régi KPM-Szilveszter közel van, szeptember 30-ig az idei munkálatoknak be kell feje­ződniök. Aszfaltozásra a nyári meleg a legjobb. Később is le­het, de a kockázat nagyobb, márpedig itt is alkalmaz­ni akarják az autópályák­nál megszabott törvényt: vagy jól, vagy sehogy. Ha a szab­vány szerinti minőséget nem érik el, addig kell csinálniok, amíg meg nem felel a létezhető legnagyobb követelmények­nek. Nagy versengésben a Hódút kft. nyerte el a pályázatot, szin­te ár alatt vállalva a munkát. Ez pedig azt is jelenti, egyelőre több az útépítő vállalkozás, mini a visszafogott igény. A szegedi Izabella-híd re­konstrukciója is világbanki hi­telből történik. Sajnos, itt is ér­vényes a tétel, amely úgy szól, ha annak idején tökéletesen szigetelték volna a járdák alját, akkor nem fenyegetne a híd­szerkezet és a közművek kor­rodálása. Miért nem csinálták annak idején tökéletesre? Hi­szen nem olyan régen adták át a forgalomnak, nem lenne tör­vényszerű, hogy máris teljes fölújításra van szükség. Azért, mert akkoriban engedékenyebb volt maga a szabvány. Ezt úgy is fogalmazhatjuk, annak ide­jén, a rövid távú hajrákat több­re becsülték a hosszabb időre szóló, jól megalapozott mun­káknál. Több helyen isszuk ennek a levét. Idén az útpálya egyik fele készül el, jövőre várható a tel­jes befejezés, beleértve a téli szünetet is. Az algyői hidat is az új követelmények szerint kellett szintén kora ifjúságában lölújítani, és rémisztő fenyege­tésként élhetjük meg azt a kí­vánalmat, hogy előbb-utóbb a szegedi új hfd két följárójának a járdarészét is kezelésbe kell venniük. Egy másik vállalkozás, a Strabag-Hungária kft. a Nagy­• Érdeklődéssel vegyes cso­dálkozással olvastam Koltai kolléga úr írását a DM szep­tember 3-i számában. Érdeklő­déssel azért, mert fontos dol­gokról szól. Csodálkozással pedig azért, mert ritkán talál­kozni a szakmai csőlátás ilyen vegytiszta megnyilvánulásával. Koltai kolléga úr a vissza­pillantó tükörben szemléli a vi­lágot, és ki van akadva, hogy minden fordítva van ahhoz ké­pest, mint ahogyan megszokta. Leírja, hogy milyen bor­zasztóan kacifántos a Belvá­roson keresztül eljutni a II. kórháztól a régi híd újszegedi hídfőjéhez. Ha autóba ül. Nos, valóban bonyolult, ám úgy tűnik, még mindig nem eléggé. Hiszen Koltai úr, aki pedig régi szegedinek vallja magát, még mindig nem figyelt föl arra, hogy a nagykörutat kellene válassza, és máris gu­rulhatna gond nélkül. Persze meg kell tanulja ezt hamaro­san, mert ha a régi hidat le kell zárni az esedékes fölújítás mi­att, nem lesz más választása. Koltai úr sajnos még nem érti, hogy éppen azt tűzte ki célul a • Dankó János (Szegedi Köz­úti Igazgatóság) arról értesítet­te a DM olvasóit (szept. 14.), hogy a harmadik, vagy Partis­cum körút megfelel (majd) az E75-ös út szegedi átmenő for­galmának lebonyolítására: „A jövőben semmi akadálya annak, hogy a városi forgalom melleit a Szerbia felé igyekvő, vagy onnan érkező nemzetközi személy- és teherforgalom is erre vegye útját." Ezzel cáfolja a DM augusz­lakra tartó 43-as főútvonal korszerűsítésén dolgozik. Hogy mi a Strabag? Egy német cég osztrák leányvállalatának a le­ányvállalata. Három szakasz­ban dolgoznak itt is, de Deszk és Klárafalva között föltehe­tően késnek az említett KPM­Szilveszter közelisége miatt. A Maros-hídon is be kell avat­kozniok majd, és Makó-Nagy­lak között is tetemes munka városi vezetés, hogy tehermen­tesítse a Belvárost a reá nehe­zedő s mindegyre növekvő for­galmi nyomástól. Amelynek fele átmenő forgalom. Olyan, amelyik csak átpörköl a Belvá­roson, jóllehet, semmi keresni­valója ott nincsen. Olyan, mint aminek a nehézkessége miatt Koltai úr föl van háborodva. Az ideális persze az volna, és a belvárosiak azt is szeret­nék, ha a kiskörúton belüli te­rületet teljesen el lehetne zárni azt autók elől. Magam nem hi­szem, hogy ez lehetséges. A jövőben is meg kell engedni, hogy bizonyos forgalom be- és kijuthasson, de csak az, ame­lyik számára ez elkerülhetet­len. Ehhez pedig szükség van arra, hogy a keresztmetszetet helyenként leszűkítsük. Koltai úr föl van háborodva azon is, hogy a Victor Hugó utcában nem tudja 50 km/óra sebességre fölgyorsítani a ko­csiját. De hogy mi a ménkűnek kellene ezt tegye egy egyéb­ként nyúlfarknyi utcában, azt tus 4-i számában megjelent hírt (pontosabban az erre általam az augusztus 26-i számban tett hivatkozást), miszerint „októ­ber végére már megindulhat a személygépkocsi és a kisebb önsúlyú tehergépjármű-forga­lom az Ybl utca közbeiktatá­sával az új körúti szakaszon." Eszerint tehát a legnagyobb vár még. A költségeket az út­alapból fedezik. Szeged és Kiskunhalas kö­zött a fölületi burkolatot ja­vítják, kísérleti szakaszokkal tarkázva. Az egyik darabon egy réteg kötőanyagra két ré­teg zúzalékot terítenek, a má­sik viszont csak a Hódúinak kí­sérlet: a Dorozsmától Széksós­fürdőig nyúló 1,7 kilométer hosszon kétrétegű emulziós be­vonat készül. nem tudni. Miért éppen a Bel­városban volna fontos ez, ahol még az úttesten is hemzsegnek a gyalogosok... A parkolóhelyek számának a csökkentése meg egyenesen blőd ötlet, mert akár hiszi a kolléga úr, akár sem, a Belvá­rosban sokan laknak, még töb­ben dolgoznak, és ennél is töb­ben vannak azok, akik ügyes­bajos dolgukat intézik ottan. Velük mi legyen? Értem én. Gyalogoljanak. Vagy közlekedjenek gördesz­kán. Hogy Koltai úr föl tudjon gyorsulni... A külföldi példák azt ta­nítják, hogy a belvárosi gépko­csiforgalomra óriási összege­ket lehet elkölteni, ámbár meg­oldására nincsen remény. Sze­rencsére nekünk nincsen pén­zünk, így ezt a zsákutcát meg­spórolhatjuk, és elengedhetjük a fülünk mellett azokat a szi­rénhangokat, amelyeket Koltai úr is hallat. Akivel azért két dologban egyetértek. Az egyik az, hogy a Belvá­környezeti problémát okozó nehéz járműveket továbbra is a nagykörútra terelik, ami az új út teherbírását kérdőjelezi meg. Kérdés, honnan származik az eredeti hírben Becsei Péter újságíró értesülése, s kérdés az is, mikortól irányítják az E75­ös út nehéz járműveit a Partis­Az 5-ös úton. Kistelek után, közel a pusztaszeri elágazás­hoz szintén készül egy kísérleti szakasz, de ez már házilagos kivitelezésben. Nem a házépí­tés kalákamunkájához hasonlít itt a házilagosság, a Közúti Igazgatóság saját tevékenysé­gét kell értenünk rajta. Színben is elül majd az út többi részétől ez a betoldás, és érdessége is jobbnak ígérkezik. Ha beválik igen magas forgalom esetén is, akkor jövőre többet építenek ezzel a módszerrel. Igaz, drá­gább, négyzetméterenként há­romszáz forint körüli, a koráb­bi kétszázzal szemben, de ha jobb, akkor megéri. Makó és Vásárhely között is kísérleteznek, szintén egy kilo­méter hosszúságban. A bitu­men-emulzió más itt, mint ha­gyományosan. Korábban gáz­olajjal hígították a bitument, és amíg a gázolaj el nem párol­gott, mindig „dolgozott" a be­vonat. Gyöngébbrendű útjain­kon itt-ott még alkalmazzák ezt a módszert, de a Németor­szágból származó bitumen­emulzió jobbnak ígérkezik. Vízzel hígítható, és a kiterítés után akár húsz perccel elpáro­log belőle a víz, az út pedig majdnem-majdnem kőkemény lesz. Kategória szerint ezek a fo­lyamatban lévő építési munká­latok idénre és a következő évre, az, ami Vásárhely után, a szentesi úton, a Kenyere-éri csatorna hiújánál történik, az már fejlesztésnek számít. Há­rom kanyarból egy ívet csinál­nak, és a bukkanót is kisebbre veszik. A jövendő ködös még min­den területen, az útépítésnél is, de a körülmények mégis köve­telik a bölcs előre gondol­kodást. Vásárhelyen elkerülhe­tetlen a 47-es út tehermentesí­tése, vagy a teljes elkerülő sza­ros forgalmi rendje távolról sem tökéletes, és soha nem is lesz az. Mint a kompro­misszumok általában. A másik az, hogy az önkormányzat a polgárokért van, és nem vi­szont. Koltai úr csak azt felejti el hozzátenni, hogy a belváro­si, avagy a Belvároson átsu­hanni akaró polgárokra gon­dol-e. Vannak ugyanis prioritások. Aki ott lakik, aki ott dolgozik, vagy akit elintéznivalója szólít oda, nem szabad akaratából szívja tüdőre a benzinfüstöt. Szemben azzal, akit csak a sa­ját kényelme visz arrafelé. Higgye el Koltai kolléga úr, a polgármesteri hivatal és a ben­zinmaffia között nincsen sem­miféle összejátszás. Annál ke­vésbé, mert a műszaki iroda mérései nem egyeznek az ön jócskán fölfelé kerekített szá­maival. Azt pedig nyilván na­gyon jól tudja, hogy a 15-20 kilométeres sebességgel való araszolás nem a legtakaréko­sabb üzemmód. Borvendég Béla, a VKM biz. elnöke cum körútra. Egy ilyen ko­moly, a város élete, egészsége szempontjából sorsdöntő hord­erejű kérdés megérdemelne egy komolyabb utánajárást, na­gyobb lélegzetű tanulmányt, hadd lásson tisztán minden vá­rosáért aggódó szegedi polgár. Marton János kasz megépítése. Újdonság lesz, hogy legalább négy válto­zatot terjesztenek a képviselő­testület elé, hogy a legjobbat választhassák ki a leginkább érdekeltek. Sajnos, bele-bele­játszanak az érvek sokaságába ilyenkor olyan gondolatok, amelyek már a vasútépítés óta ismerősek nálunk: ne az én kis­kertemet érintse, hanem a má­sét, de bíznak az egyéni érdek­től elvonatkoztatott döntések­ben. Szentesen is „közakarat­tal" került át a keleti oldalra tervezett elkerülő út a nyugati oldalra, és ezt a változtatást se éli meg kudarcként az igazga­tóság. Még csak engedélyezési terv készül a Kecskéstelepre vivő gyalogos aluljáróra. Szegeden van ez a forgalmas és nagyon veszélyes átjáró, föltehetően sok baleset lesz elkerülhető aluljáróval. Ugyancsak tanul­mányterv készül a másik szege­di borzalom színhelyére, a Bajai úti átjáróhoz. Egyelőre azt vizsgálják, fölüljáró vagy aluljáró legyen. Talán olcsóbb lenne az aluljáró, de a vízzel legalább annyi baj lenne, mint a nevezetes kecskeméti aluljá­rónál van. Több lehetőséget mérlegelnek a csongrádi pon­tonhíd esetében is. A mostani mindössze 7,5 tonnás terhelés­re szól, ami azt jelenti, hogy a sima IFA még átmehet rajta, de a pótkocsis már nem, ez pe­dig a mezőgazdasági betakarí­tások idején önmagában gon­dokat okoz már. Növeljék a ter­helhetőséget esetleg uszályhíd építésével, vagy csak komp közlekedjen? Mivel a komp mostanában csak fizető válto­zatban képzelhető el, erősen föltehető, a csongrádiak inkább állandóbb hídra szavaznak majd. Horváth Dezső Mi a megalapozatlan? Tíz évvel ezelőtt a kevesebb pénzből többre tellett, mint most - kezdte beszélgetésünk alkalmával KLss Gyu­la, a szegcdi székhelyű Közúti Igazgatóság főmérnöke. Az autók rohamos gyarapodása követeli a meglévő úthá­lózat folyamatos karbantartását, színvonalának emelé­sét, de az innen-onnan összecsordogáló útalap kevés a költségek fedezésére. A készülő autópálya munkálatairól nemrég szóltunk, ugyancsak világbanki hitelből rehabili­tálják a Debrecentől Szegedig tartó út teljes hosszát.

Next

/
Thumbnails
Contents