Délmagyarország, 1993. szeptember (83. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-20 / 219. szám

A szegediek vendégszereplését két előadással viszonozta pénteken és szombaton a Darmstadti Balett. A „Letzte Sonne" (Utolsó Nap) című, Franz Schubert zenéire komponált koreográfiát mutatták be mindkét alkalommal a Szegedi Nemzeti Színházban. Ez a mű, Andris Plueis alkotása volt két évvel ezelőtt az akkor újjászerveződött együttes bemutatkozó előadása és az ősbemutatónak jó szakmai visszhangja és közönségsikere volt Németországban. A balettet tizenhármán táncolják; Wolfgang Klee festőművész, akit Plucis a díszletek és jelmezek tervezésére kért föl, seszínű és elformátlanító ruhákba, afféle munkásoverállokba öltöztette a szereplőket, a színpadot pedig, időről időre, meghatározott rend szerint statikus monumentumokkal népesíttette be. Ezek jól kivehetően emberalak-stilizációk egy óriás és sok törpe, egyként valamely robotszerűen űzhető munkához görbülten, meghajolva. Bármilyen konstellációban tolják be a színpadra ezeket, nyomasztóan mozdulatlan jelenlétük és táncosok dinamikus mozgása közötti feszültség előáll, s a plasztikusan tagolt tér - kiegészülve a HAZAI TÜKÖR 5 • Indul a szimfonikusbérlet Er-hu-koncert a színházban Igen érdekesnek ígérkezik a „Capriccio Great Wall", vagyis a Nagy Fal Capriccio, amelyet Liu-Win-Csin kínai zeneszerző 1982 tavaszán fejezett be. A concerto különlegessége, hogy a hazai koncerttermekben ritkán megszólaló er-hu szólóhangszerre íródott. Az er-hu ősi kínai kéthúros hegedű, amelynek vonója a húrok között játszik. A különös hangszer megszólalásával oly hatást vált ki, mintha emberi énekhangot utánozna - szoprán változatát a tradicionális kínai operákban használják. A mai előadáson a hangszert a világ legjobb er-hu szólistájának tartott Chen Jiebling művésznő szólaltatja meg, aki 1984-ben a világ első er-hu recitálját tartotta meg a Sanghaji Koncertteremben (a kivételes sikerű előadásra a világ 26 országából érkeztek szakemberek, s egész Kínában egyenesben közvetítette a tévé s a rádió). A hangversenyt Chiang-Wen-Ye kínai dallamokra és táncokra írott rapszódiája vezeti majd be. A darab 1963-ban született, azokban az időkben, amikor a kínai zeneszerzőt politikai kirekesztettség sújtotta - alkotómunkája professzori állásába került. A kéttételes mű (Rondo és Allegro) a falusi élet egyszerűségét és életörömét közvetíti. A hétfői koncertnek rangot ad Dávid Chen karmesteri vendégszereplése. A tajwani professzor a helybéli zeneakadémián, majd a salzburgi Mozarteum Zeneakadémián szerzett zeneszerzői, karnagyi, Dávid Chen profeszszornak, a Tajwani Szimfonikus Zenekar igazgató-karnagyának vendégszereplésével nyílik meg hétfőn 19.30-kor a Nemzeti Színházban a Szegedi Szimfonikus Zenekar idei önálló hangversenybérlctének előadássorozata. A neves tajwani dirigens vezényletével a szegedi szimfonikusok Beethowen III. Szimfóniája mellett két, romantikus nagyzenekarra irott huszadik századi kínai darabot szólaltatnak meg a ma esti koncerten. valamint fafúvós-hangszeres diplomát. Előbb szimfonikus zenekarok és neves kórusok vezetőjeként szerzett elismerést, majd vendégkarmesterként többször kapott nemzetközi (japán, osztrák) meghívásokat. Az elmúlt években a kínai zene kadenciaesését és emelkedését tanulmányozta. Ő volt az, aki bevezette a kínai és az európai hangszerek közös használatát, ugyanakkor kínai zenét európai kama'uzenévé írt át. Megalakulása óta a Kínai Zenekari Társaság elnöke és őt javasolták az Ázsiai-Csendesóceáni Zenekari Unió elnöki tisztjére is. Személyében gazdag kifejezésvilágú karmestert ismerhet majd meg a ma esti közönség. Panek Sándor HÉTFŐ, 1993. SZEPT. 20. Egy tánc arról, ami a Semmi előtt van A Darmstadti Balett vendégjátéka fények és árnyékok kontrasztjával - valamiféle csapdaélmény bűvkörébe vonja a nézőt. A videoklip-szerű színpadi képek - a zene hangszalagról és Michael Fronmayertől (zongora) élőben hangzik - arról a „tág csapdáról" beszélnek, amely az életünk - szemközt a Semmivel, a Halállal. A balett témája: az ismétlődően és fájdalmasan reménytelen emberi viszonyok, a szolgaság, a brutalitás, a hangyaszorgalmúak értelmetlen serénykedése és az uralkodók értelmetlen agresszivitása - meg a folytonos emberi vágy a paradicsomi állapotok után. Mindehhez nélkülözhetetlen némi távolságtartó irónia, ehelyett viszont két direkt-didaktikus, beszédes, pantomimes jelenet van. A táncosok a korhűséget ironizáló jelmezekben apró szatírákat adnak elő arról, hogyan dirigálnak a Napoleon-szerű, pillanatnyi félistenek, s hogyan cserélnek helyet egy pillanat alatt megkínzott alattvalóikkal, így megyen a világ - mondja nem túl meggyőzően Plucis. E közjátékoknak mégis megvan a maguk polgárpukkasztó erénye: a táncszínházban mindent lehet... A csapat imponáló tánctudása tette a legnagyobb hatást - még dramaturgiai bajokat is el tudott halványítani. A szólókra nem, a fegyelmezett együttes munka sok erényének megmutatására viszont számtalan lehetőséget adott a koreográfia, s ezzel éltek is a táncosok; Darmstadt színházában erős a balett - üzente ez a vendégjáték. S. E. , Őriznek engem, óvnak, szerelnek Galkó Bence színművész ihletetten mondott József Attila verseket. Lengyel András irodalomtörténész sok idézettel beszélt a költőről, valamint arról az emberről, aki a szegedi irodalomkedvelőknek most annyi érdekes böngésznivaiót, irodalmi, filológiai csemegét tálalt föl. így nyílt meg pénteken a Somogyi-könyvtárban a József Attila kéziratait és dedikált könyveit bemutató kiállítás, amely része Kiss Ferenc müncheni antikvárius gyűjteményének. A gyűjtő az idén, a Petőfi Irodalmi Múzeumban állította ki Magyarországon először az anyagot, s azután hozta Szegedre. Lengyel András megnyitójából idézünk: „A gyűjtemény egyszerre irányítja figyelmünket egy nagy költő életének rekvizitumaira, amelyeket egy nagy és szép szenvedély gyűjtött egybe, s gondolkodtat el életünk, világunk dolgairól... A kutató figyelmét is fölkelti, az érdeklődő olvasóét is... Az ilyen dokumentumoknak azonban külön öröme van - a bibliofil élvezete. Az 'eredetivel' való találkozás élménye; a költő kézírásának megpillantása ugyanis az egykorvolt személyesség varázsát idézi föl. Azt, amit a legjobb, legtökéletesebb hasonmás sem tud megadni, de ami benne van egy pár soros, rövid dedikációban, egy, a költő kezevonását őrző papírszeletben is. A nagyság egyediségének varázsa ez." Az első kiállításra (a budapestire) a Szép Szó Alapítvány és a Haris Kereskedőház Kft. támogatásával az irodalmi múzeum könyvet adott ki ötszáz számozott példányban, ebből kettőszázötven példány a költő nővére, József Eta aláírásával jelent meg (kapható a Somogyiban). Ebben írja a gyűjtő, Kiss Ferenc: „Szeretnénk emléket állítani azoknak, akik kisebb-nagyobb mértékben részt vettek József Attila életében, segítői, társai voltak különböző költői korszakaiban. " A tárlókban ott a Szépség koldusa című kötet, a dedikációval Tettamanti Bélának, a makói gimnázium önképző köre tanárelnökének, aki mindig szidott... de azért mégis, tudom, hogy szeret egy kicsikét...", és persze a kéziratos - Versek Mártuskának, a makói internátusigazgató Madonna arcú lányának. A Délmagyarország Hírlap- és Nyomdavállalat Rt. kiadásában 1925-ben megjelent Juhász Gyula-kötet, a Testamentum 1928-ban kelt ajánlása még az irodalomtörténészt is meglepte: „József Attilának 'szerelmes fiamnak'... „Én most már Lucát szeretem!" - állt egy nap a költő Gyenes Gitta elé; a festőművésznő 12 éves Luca lányának emlékkönyve is látható a kiállításon, amely őrzi a „Nyár volt" egyik változatát. A Medvetánc kötetbe frt verses dedikáció - kávéházi emlék; feltehetően a fizetség volt a költő ebédjéért. Nem soroljuk tovább, ezt valóban meg kell nézni: a költő mesterei, szerelmei, barátai és ismerősei közül csak néhányan „szerepelnek" a tárlaton, de a cseppben ott a tenger. A

Somogyi-könyv tárban pénteken megnyílt, József Attila-kéziratokat, dedikációkat és más relikviákat bemutató tárlat anyaga Kiss Ferenc tulajdona. A megnyitóbeszédben mondta Lengyel András irodalomtörténész: „Nem ismerem őt személyesen, nem tudom, milyen ember, csak teljesítménye és gesztusa áll előttem, s tölt el tisztelettel. íme egy müncheni antikvárius és műkereskedő, aki nemcsak veszi és eladja, azaz közvetíti kulturánk értékeit, de össze is gyűjti a szívének kedves költő relikviáit, s amit szívós munkával fölkutatott, ha egy-egy kiállítás erejéig is, megosztja velünk. A magángyűjtemény közkincs lesz." A megnyitón egyre azt az ősz, öreg embert kerestem, a kissé nyilván „bogaras", egyszenvedélyű és egyedülálló müncheni antikváriust, egykori hazánkfiát, akit elképzeltem magamnak... Kiss Ferenc lezser eleganciájú, kellemes arcú, közvetlen modorú fiatalember. • Kicsoda Ön? - Kiss Ferenc, antikvárius és műkereskedő, München. Hosszú s-el írom a nevemet. • Jó, akkor másként kérdezek: mikor és hogyan kezdett könyveket és kéziratokat gyűjteni? - A 80-as évektől gyűjtök. A Zeneművészeti Főiskola hallgatója voltam Budapesten, zongora tanszakon tanultam és karvezetést. Amikor végeztem, elmentem zongorakészítőnek, azt is megtanultam. • Elárulja, hány éves? - Harmincegy. • Miért kezdett irodalmi relikviákat gyűjteni? - Ezt mindig megkérdezik tőlem és mindig hallgatok, mert nem tudom, mi a pontos válasz. Jött. Egyszer bementem Pesten az antikváriumba könyveket eladni és valaki épp „Az én József Attilám Kiss Ferenc müncheni antikvárius kincsei JUHÁSZ GYULA TESTAMENTOM akkor hozott egy 1880-ban készült Liszt Ferenc fotót; annyira beleszerettem, hogy a könyveimért kapott 600 forintért azonnal megvettem, így kezdődött. • És miért specializálódott? - Mert egy főiskolásnak akkor sem volt bő a pénztárcája. Gyűjtöttem én Babitsot is, Kosztolányit is, de amikor találtam egy József Attilát, mindkettőt oda kellett adnom érte - ilyen egyszerű ez. • Hogyan került Münchenbe? - Hat évvel ezelőtt kimentem Frankfurtba, az ottani rádiózenekar zongoristája voltam, minden jól ment, szuper volt. És egyszer, egy házépítés közben eltörtem a kezem. És akkor valamit ki kellett találni, szerencsére ott volt nekem a hobbim, a könyvek. A művészeti könyvekkel kezdtem foglalkozni, például Chagall által illusztrált és aláírt kis példányszámú könyvekkel, Picassokönyvekkel és így tovább. így lettem antikvárius. A vevők felhívnak telefonon, jönnek, én zongorázom, megkínálom őket teával, süteménnyel... • Úgy értsem, nem egyszerűen egy boltja van, hanem afféle irodalmi-művészeti szalont működtet? Összegyűlnek, zenélnek, beszélgetnek, böngészik a kincseit? - Valahogy így. Szeretem, ha egyszerre többen jönnek, mert akkor megismerkedhetnek egymással is, tudnak csereberélni, közben megeszik a szendvicseket és mivel ők is olyan emberek, akik tudnak valamit, élvezzük egymás társaságát. • Ez egy szűkkörű nemzetközi társaság? - Igen. • Mekkora a József Attila gyűjteménye? - Nagy. Számot mondjak? Több, mint félszáz dedikált könyvem van. • Kiemelne valamit, szívének kedveset a kiállítási anyagból? - A Gebe Mártának írt verseket, a Tettamanti Bélának dedikált könyveket. Hogy miért? Minden onnan indult. S ez a kiállítás arról szól, kik milyen hatással voltak József Attilára. • A gyűjtők többsége eldugja a kincseit a ládafiába; ön miért mutatja meg mindenkinek? - A dugdosós gyűjtőket igyekszem fölkutatni és megvenni tőlük, amit elzárva tartanak; aztán megmutatom, mert ez mindenkié és mert ilyen vagyok. Az is lehet, hogy zongoristaként hozzászoktam a szerepléshez és most, hogy ezt már nem tehetem, kompenzálok... Vegyem komolyan a kérdését? Azt is gondolom, hogy most ideje van egy új József Attila-kép alakításának. • Milyen kép lesz ez? - Gyűjtő vagyok, nem irodalomtörténész, nem filológus; semmi más, csak gyűjtő, mindamellett, hogy most megbíztak, készítsem el az irodalmi múzeum által jövőre kiadandó József Attila levelek és kéziratok katalógusát, plusz egy készülő nagy József Attila kiállításra a teljes kronológiát várják tőlem. Tehát kutatok, persze, mint minden gyűjtő; megvan a magam József Attilája - de ez személyes. • Van-e hasonló, kitüntetett hel^e másoknak is a gyűjteményében ? - Hogyne. A háború utáni magyar íróknak, költőknek. Jelentős Weöres Sándor és Pilinszky-gyűjteményem van, de Baróti Szabó Dávid, Kölcsey, Kazinczy-kézirataim is, rengeteg Ady... A közeljövőben a Római Magyar Aka: démián tervezek kiállítást keresztmetszetet mutatok a magyar irodalomból. Sulyok Ez zsebet