Délmagyarország, 1993. szeptember (83. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-15 / 215. szám

SZERDA, 1993. SZEPT. 15. GAZDASÁGI MELLÉKLET III. Dolgozói vagyon a francia cégben Milliárdos árbevétel Szentesen Válságos esztendő Már régóta gyűlnek az intő jelek. A tavalyi, 1992-es évre a Parlamentben villámgyorsan áthajtott, még a Kupa által fémjelzett költségvetésről is hamarosan bebizonyosodott, hogy legföljebb vágyakat tükröz, nem realitást. Az idei, immár Szabó féle költségvetés sorsa ugyanez lett. És mára már az is látszik, hogy még a pótköltségvetés is messze jobb kondíciókkal számolt, mint a valóság. Ha összességében próbáljuk nézni a rész­információkból kerekedő képet, nincs túl sok okunk a derűlátásra. Az idén reálértékben tovább csökkent a nemzeti össztermék. Az ipar teljesítményének mélypontját még elkeserítőbbé teszi a mezőgazdaság sosem látott krachja. Már az év első hónapjaiban szomorú hírek érkeztek az exportról. Igaz, akkor még megnyugtató kormányzati szirénhangokkal körítve, hogy ez csak átmeneti megtorpanás. Mostanra azonban úgy számolják, hogy az ország éves fizetési mérlege 2­2,5 milliárd dollár mínusszal zárul majd. Azaz minden valószínűség szerint ismét folgyorsul a külső eladósodás spirálja. Annál is inkább, mert az is látható, hogy a mindjobban növekvő költségvetési hiány finanszírozása már nem sokáig oldható meg a belső eladósodásra építve. Hogy miért? Nemcsak, mert fogynak a belső megtakarítások, hanem mert máris látszik, hogy az inflációcsökkentés szándékával csökkentgetett kamatlábak immár átlépték azt a negatív határt, amely még vonzaná a pénz az államkötvényekbe. Arról nem is beszélve, hogy minden ide elhelyezett forintot lényegében a gazdaság Finanszírozásából vonnak ki, ami ugyancsak rontja az ország pénzügyi-gazdasági kondícióit. Bezárulni látszik a kör. A válság köre. Erre utal, hogy a Magyar Nemzeti Bank jelentős változásokra készül pénzügyi politikájában és nagyjából elkészült a kormányzat exportösztönző csomagterve is. Az viszont máris kikalkulálható, hogy a várható többlet költ­ségvetési terhek, kamatemelések, forintleértékelés rövid távon mindenképpen inflációnövekedéshez vezet, ami hosszabb, egy-két éves távlatban ismétcsak bizonytalanná teszi a gazdasági föllendülés esélyeit. Mikor Kupa Mihály pénzügyminiszter lett, sokan megkönnyebbültek: végre egy igazi szakember. Aki ha kell, a cinizmus határáig pragmatikus tud lenni. És az is lett. Mint ahogyan ugyanez elmondható Szabó Ivánról is. És immár kettejük példája Ls bizonyítja: mit sem ér a jó szakember a pénzügyminiszteri bár­sonyszékben, ha a kormányzati összpolitika nem alkalmas a gazdaságélénkítésre. Az mára egyértelműen kiderült: a pénzügyminiszter dolga szakmailag kiszolgálni a kormányzat gaz­daságpolitikáját. Jövőnk körvonalai tehát nem annyira attól függnek, kié az a bizonyos bársonyszék, hanem hogy milyen politikát kell szolgálnia a benne ülőnek. Szávay István Fotó: Enyedi Zoltán Összpontosítás. Kontavill-módra forintos árbevétel és a 31 mil­liós nyereség elérése szerepel a tervben. Ennek teljesítése idő­arányosan sikerült. Az ered­mény hátterében az áll, hogy a belföldi értékesítés - hosszú évek stagnálása után — meg­lódult, továbbá: az exportban a partnerek elfogadták a Konta­vill-termékek áremelkedését. A Kontavill a hazai piacnak majdnem a 100 százalékát uralja, hiszen a külföldi ter­mékek magas áraik miatt nem lehetnek konkurenciái az esz­tétikus, formatervezett Kon­tallux és Varilux néven ismert termékcsaládoknak. A létszám a korábbi 1080 helyett most 940, de további létszám­csökkenésre már nem keli szá­mítani. A szentesiek úgy érzik, hogy sokat köszönhetnek a közel 40 országban saját gyár­tókapacitással rendelkező Legrand-csoportnak. A magyar termékek francia közvetítéssel eljutnak Németországba, Hol­landiába, Ausztriába, valamint a skandináv országokba (az árbevételnek már a 25 száza­léka származik exportból). A Kontavill különben az összes Legrand-termék kizárólagos hazai forgalmazója. A franciák közel 100 or­szágban rendelkeznek keres­kedelmi képviselettel, de a kelet-európai államok közül a gyártásban csak Magyar­országon érdekeltek (keres­kedelmi irodát Csehországban és Lengyelországban építettek ki). Szó van ugyanakkor arról, hogy Oroszországban, Dub­nában fölszerelnek egy üze­met. Fekete Klára Indult a Profit Újabb befekte­tési alap jött létre Profit néven, amely hamarosan meg­kezdi befektetési jegyeinek kibocsá­tását. Az alapot a Kereskedelmi és Hitelbank Befek­tetési Alapkezelő Kft. szervezi. Mind­ezt az alap lét­rehozói jelentették be a csütörtöki saj­tótájékoztatón. El­hangzott, hogy a zárt végű alap fu­tamideje 1997. ja­nuár 31-éig terjed, így az általa ki­bocsátott befek­tetési jegy adóked­vezményre jogosít. A befektetési je­gyekből befolyó összeget alapvetően állampapírok meg­vásárlására fordít­ják. Privatizációs képeskönyv Ha valaki el akar adni vala­mit, reklámozza. Az AVÜ va­gyontárgyakat akar értékesí­teni, hát azoknak csinál hír­verést. Privatizáció '93 címmel kiadott egy fényképes kata­lógust a tőle megvásárolható társasági tulajdonrészekről. A kiadvány nyolc fejezetben közli a mezőgazdaság, bányá­szat, feldolgozóipar, villamos-, gáz-, hő- és vízellátás, építő­ipar, kereskedelem, szállítás és ingatlanügyletek területén értékesítésre szánt vagyon­tárgyak listáját. A könyv a fényképek mellett azokat a legfontosabb adatokat tartal­mazza. amelyek a figyelem­felkeltéshez elegendők. így a cégek alapításának idejét, az elővállalatot, a fő tevékeny­séget, termékcsoportokat, re­ferenciákat, termelési adatokat, az alkalmazottak számát, az átalakult társaság érdekelt­ségeit, vagyoni tulajdonosi struktúráját, tőkestruktúráját ­és természetesen az AVÜ eladó tulajdonrészének névér­tékét. Ezek az adatok nem alkalmasak arra, hogy az ér­deklődők részletes befektetési tervet tudjanak készíteni. To­vábbi információért a va­gyonügynökség ügyfélszol­gálatához és tranzakciós igaz­gatóságaihoz, valamint a vál­lalatokhoz, társaságokhoz lehet fordulni. Az ÁVÜ-höz beérkező szándéknyilatkozat, valamint a vállalatra elkészített privati­zációs stratégia alapján a va­gyonügynökség pályázatot hirdet az értékesítésre. Az AVÜ-t és a vállalatot, társa­ságot versenyeztetési kötele­zettség terheli, ami azt jelenti, hogy az általa értékesítendő, bérbe vagy vagyonkezelésbe adandó vagyon csak tender útján cserélhet gazdát. A ten­derfelhívásokat az országos és regionális lapokban kell figyel­ni. Szabó Tamás privatizációs miniszter reményei szerint ­mint azt a kiadvány előszavá­ben írja - a katalógus meg­erősíti majd a befektetők ér­deklődését és bizalmát. K.G. Sikeresnek tűnő privatizáció zajlott le a szentesi székhelyű Kontavill Rt.-nél - nyilatkozta az Egy százalék kérdéseire válaszolva Horváth István vezérigazgató. A szentesiek tavaly év végén írtak alá szer­ződést a francia Legrand vál­lalatcsoporttal, s többek között ennek „tudják be", hogy az idei első félévüket nyereséggel zárták. A Kontavill Rt. priva­tizációja azért is jelentős, mert a dolgozókat jelentős tulaj­donhoz juttatták a cég va­gyonából. A Kontavill Rt.-nél először a részvények 98 szá­zaléka a Legrand cég kezébe került, 2 százalék pedig a va­gyonjegyek átváltásával dol­gozói tulajdonná alakult át. Akkor a részvénytársaság alap­tőkéje 448, saját vagyona 615 millió forint volt. Április végén azonban 50 millió forintos tőkeemelésre került sor, ami­nek az volt a célja, hogy az ingyenes dolgozói vagyon­jegyeket is részvényre konver­tálják. Az alaptőke tehát közel 500 millió forint lett, amiből az alkalmazottak most már 12 százalékos tulajdonhányadot tudhatnak a magukénak. A csatlakozókat, kapcsoló­kat, dugaljakat gyártó Konta­vill Rt. .1992-ben 1 milliárd 38 millió forintos árbevételt ért el, de 33 milliós veszteséget pro­dukált. Idén az 1,1 milliárd álmom, kereskedhettem, s 1989-1991 között ment is a ló. Utána viszont nagyon megállt. Időközben megerősödtem, újra alkalmam nyílt váltani, s megvettem a dorozsmai tele­pet. Ott most használt teher­gépkocsikat fogunk értéke­síteni, természetesen felújítás után. Ilyesmi már volt, csak nem a megfelelő műszaki feltételek mellett. Romániába is ment már tőlünk teherautó. - Ez még belefér, a tüzépes szállíttat is, de hogyan lett köze a számítógépekhez? - Mindig megpróbáltam átfogni az egész áruforgalmat, de sosem sikerült igazán. Do­rozsmán már voit számítógép, de nekem nem feleltek meg azok a programocskák. Felvet­tem egy profit, és három év alatt felfejlesztettem ezt a vállalkozást. Mára a kedven­cem lett. Mindig is kereskedő voltam, meg tudtam fogalmaz­ni a programozónak az elvá­rásokat. Harminc napig nem is beszélünk pénzről, addig hasz­nálja a vevőjelölt a programot, és eldöntheti, kell neki vagy sem. Kooperációs megálla­podásom van a számítógép­szállítókkal, komplett rendszert is tudunk ajánlani. Egyiket már négy hónapja teszteljük is a Secolor Kft. üzleteiben. - A tüzépet el is felejtette. - Nem teljesen, mert a fiam tovább viszi az újszegedit. Sajnos, ebből is majdnem annyi van, mint a palackos italboltból. Én már nem akar­tam a tizenkettedik tüzépes lenni. Kovács András Tíz évig volt tüzépigazgató „A végén már mi adtuk a konyakot" Még nem építkeztem, a szenet pedig annak idején apám vásárolta, így nem ta­lálkozhattam Ónodi János magánkereskedővel, akin már szinte visszavonhatatlanul rajta marad a „tüzépes" jelző. Az belefért a képbe, hogy percnyi pontossággal érkezik a rande­vúra, a sötét színű Mercedes is megfelel az elképzeléseknek, zavarba inkább csak akkor jöttem, amikor a félig lakás, félig iroda bejáratánál levette a cipőjét. Topogtam egy kicsit, még sosem csináltam interjút zokniban, de azután követtem a példáját. - Tizennégy évesen csöp­pentem bele a kereskedésbe, mindvégig ezen a területen dolgoztam, a kereskedelmi főiskolát is munka mellett végeztem el. Tíz évig voltam a rókusi tüzép igazgatója, majd 1989-ben váltottam. - Bocsásson meg, de ak­koriban a tiizépesség inkább elosztás volt, mint kereskedés. Lehetett egyáltalán szűznek maradni? - Nem voltam túl gyakran vevőközeiben, persze amikor mínusz húsz fokban, hajnali egy órakor szénért álltak sorba az emberek, nekem ott kellett lennem. Úgy dolgoztunk, hogy állva maradjunk. Mentek a feljelentések, többször átvizs­gáltak bennünket, külön az én vagyoni helyzetemet is, de szerencsémre nagyon stabil gárdát örököltem az elődömtől, Maróti úrtól. Az adott kor normáin belül persze volt protekció is, öreg néni kapott Fotó: Nagy László Ónodi János: Nem akartam tizenkettedik lenni tüzelőt soron kívül, de ha egy megyei vezető rámtelefonált, nem mondhattam azt neki, hogy a maga cserepe a száz­tizenegyedik a sorban. - Mikor lett az elosztásból kínálati piac? - Hát az utolsó három év­ben, a korábbi gyakorlattal ellentétben már inkább mi adtuk a konyakot a kedves vevőnek. A káosz világa volt az, nem én rendeltem, úgy küldték az árut. Akkoriban mentek a helyezkedések, sokan azért vettek át például drága és eladhatatlan nyílászárókat, hogy bekerüljenek egy-egy kft.-be. Gyorsvonati sebesség­gel ment csődbe az egész. - Ekkor váltott? - Igen, de sikerült szépen el­jönnöm. Először Dorozsmán béreltem a tüzépet, majd nem sokkal később Újszegeden is elindultunk. Megvalósult régi

Next

/
Thumbnails
Contents