Délmagyarország, 1993. szeptember (83. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-01 / 203. szám

SZERDA, 1993. SZEPT. 1. GAZDASÁGI MELLÉKLET III. A nyolcadikon később sötétedik Türelemmel és humorral Három testvérével Domaszéken nőtt fel, s mint mondja, ősei kereskedő véréből sokat örökölt. Mégis Szegeden a Radnótiban érettségizett, majd a jogi egyetemre vezetett útja. Szakvizsgával több téesznél jogtanácsosként dolgozott, de '88 őszén munkanélkülivé vált. A segély letelte után eladta egy ismerőse lakását („parádésan sikerült"). Ekkor határozta el, hogy ingatlanközvetítéssel foglalkozik. Erről ismerik ma Szeged határán túl is Sándor Zsuzsát (40 éves), akivel a siker titkairól beszélgettünk. - Amikor feladtam egy hirdetést a Délmagyarországban, hogy ingatlanközvetítő vagyok, akkor még csak egy hasonló cég volt a városban. így volt elég ügyfelem, ráadásul növelte a bizalmukat, hogy én bizony minden eladandó házat személyesen megnéztem. Jártam az üzleteket, mert meg akartam tudni, mibe kerül egy esetleges felújításhoz szükséges tapéta, festék, csempe. Láthatja, végtelen gyakorlatias vagyok. Lassan beletanultam a szakmába. Mivel egy voltam a panellakók közül, a hasonló gondokkal küszködők szívesen és bizalommal fordultak hozzám. - Jogi szakvizsgával nem kívánna valami „úribb" munkát magának? - Sosem játszottam a nagy ügyvédnőt, minden hozzám fordulót türelemmel és szeretettel fogadok. Segítségre van szükségük, amit én képes vagyok nyújtani. A középréteg polgárai közül jönnek az ügyfeleim, s nekik nincsenek millióik. Fotó: Schmidt Andrea Sándor Zsuzsa: csinálom nyugdíjas koromig Ezért sem jellemző rám, hogy „megvágom" őket. Azt is megmondom nekik őszintén, hogy csak magántulajdonú ingatlanokkal foglalkozom, a kiskertek eladására szánt összeget ne rám költsék. Ez a munka nekem való, nagyon szeretem csinálni. Bíznak bennem az emberek, s én egyenesen beszélek velük. Amikor tavaly kft. formát vettem fel, már tudtam: ingatlanközvetítéssel szeretnék foglalkozni nyugdíjas koromig. S ha az emberek gyarapodnak (amit szívből kívánok), akkor munkám is lesz. - Hogy bírja? Hisz e piciny panellakásban még egy gépírót sem látok! - Hét vége kivételével - amikor még a telefont sem veszem fel - naponta reggel 8 órától este 8-ig dolgozom. Saját főnököm és beosztottam vagyok egy személyben. Nagy segítségemre van a párom, aki még a konyhában is partner. Egyébként a feszített tempót a humor is segít átvészelni. - Humor egy ilyen száraz munkában ? - Hadd mondjak erre egy példát! Felhívott valaki, hogy 8. emeleti, másfél szobás, 47 négyzetméteres lakását egymillió ötszázezerért szeretné eladni, mivel roppant alacsony a villanyszámla ott. Akár hiszem, akár nem, de náluk, a nyolcadik emeleten később sötétedik, nem kell tehát sokáig villanyt gyújtani. Kérdeztem tőle: akkor később is virrad? Nem tudom - így a válasz mert csak 7 óra után szoktam felkelni. - Mit csinál, ha épp nem dolgozik? Van ilyen egyáltalán? - Ez az eset elég ritka, mivel panel még sokáig lesz, s abból az emberek igyekeznek kikerülni. Ha viszont egy-egy ügfelem késve érkezik, akkor kötögetek. Korábban a Fürge Ujjakban megjelent néhány saját tervezésű és kötésű pulóverem. Talán most egy kicsivel több időm lesz kedvenc hobbimra, mivel irodám megnyitása óta, azaz négy év után először utazom egyetlen hét szabadságra a párommal. Vass István Péter Angliából nézve A hagyományosan pesszimista magyar (de egyben kelet-európai) gondolkodásmódról érdekes anekdotát hallottam a London Business School egyik professzorának előadásán. A történet szerint az optimista nálunk azt mondja „ha így haladunk, lassan mindenki koldulni fog ebben az országban". Felmerül a kérdés mindannyiunkban: vajon mit mond erre a pesszimista? De mi megtaláljuk a negatívabb módot is feltéve a kérdést: „Ugyan kitől?". Ez az ami talán a legnagyobb felkiáltójel, mely nagyratörő céljaink és jelenlegi hozzáállásunk között található. Ugyanezen előadás áttekintést végzett a magyar gazdaság és a kelet-európai gazdaság átalakulási folyamatáról, nehézségeinkről, jól elemezve azokat, amelyekkel szembe találjuk magunkat nap mint nap, és igencsak megfricskázva korábbi munkánk erejének hatékonyságát, anyag- és energia-felhasználásunk stílusát. A korábbi időszak elemzésének egyik jellemzőjeként tekintve, hogy mivel szocialista vállalataink az akkori gazdasági környezetben egyszerűen nem tudtak anyagot, félkész terméket gyártásaikhoz könnyen beszerezni, ezért inkább maguk gyártottak szinte mindent. Sőt az erőforrás-alku nyújtotta fejlesztési lehetőségek is ezt a magatartásformát közvetítették. Fontos tényezőként emelte ki az egészséggel kapcsolatos rossz szokásainkat, így az alkoholizmust, étkezési szokásainkat, a dohányzás, a testilelki felfrissülés hiányát, és az egészségügyi szolgáltatásaink színvonalát is. Mindezen képet talán legjobban az az anekdota írja le, melyet Ronald Reagen akkor még elnökként mondott el egy összejövetelen. (Bár ez a Szovjetunióban lévő állapotokra vonatkozott, de a hasonlóság szembetűnő.) „Az akkori állampolgár bement egy autósboltba, hogy egy Ladát vásároljon. Kifizette és a tisztviselőtől megkapta a tájékoztatást, hogy 15 év múlva jöhet az autójáért. Tudomásul véve az időtávlatot, az illető megkérdezte, hogy délelőtt vagy délután. A tisztviselő meglepve válaszolt a kérdésre, mondván: hát jöhet délelőtt és délután is, de azért kíváncsian megkérdezte: miért fontos? Csupán azért, mert akkor délelőttre ígérte magát a vízvezetékszerelő". Úgy gondolom, nagyon nagy utat kell mindannyiunknak megtenni és nagyon sok vállalkozói lehetőséget kell felfednünk. Az viszont különösen biztató, hogy mi magyarok ebben a teljesítményhiányos világban a többiekhez képest jobban megálltuk a helyünket. Az elsajátítandó módszereket azonban költség és időhatékony módon képzéssel lehet és érdemes mielőbb a gyakorlatban is elsajátítani. így az átalakulás is gyorsabb és eredményesebb lehet. A hiánygazdaság múltját tudatosan a magyar vállalatok és vállalkozások termékei, szolgáltatásai értékesítésén keresztül kell előnnyé fordítani, nem pedig hagyni, hogy a boltjainkban a nyugati termékek, és ezzel nyugati vállalatok, vállalkozások éljék meg lehetőségként. Néhány hónapot eltölteni egy olyan országban, mint Anglia, és „helikopter-szemlélettel" tekinteni vissza a magyar gazdaságra, komoly előnyt jelent. Kívánom, hogy minél több vállalatvezető és menedzser lássa meg mindazt a lehetőséget, amelyet meszszebbről könnyebb felfedezni. Természetesen élni vele mint minden mással az életben - sok munka és komoly erőfeszítés árán lehet. Szügyi György Több mint 33 milliárd forint privatizációs bevételt könyvelt el az ÁVÜ ez év augusztus 20áig. Pontosan 33 milliárd 679 millió 249 ezer forint bevétel keletkezett, amiből a készpénzes értékesítés 19,8 milliárd forintot tett ki. Privatizációs bevételek Devizáért 11,1 milliárd forint értékben, forintért pedig 8,6 milliárd forint értékben adott el állami vagyont az ÁVÜ (egy hónappal korábban a privatizációs bevétel 31 milliárd forint volt.). Július végéig 4,4 milliárd forintnyi állami vagyont értékesítettek kárpótlási jegyek ellenében. Esélylesés Természetes kíváncsisággal firtatjuk, hol a helyünk a világban, s mitagadás sokszor utólag megbánjuk a tájékozódást, azt mondjuk, jobb lenne talán nem tudnunk az igazságot. Mert a hely a nemzetközi mezőnyben számunkra meglehetősen kedvezőtlen, esetenként már-már röstellem való. Ez azonban nem lehet ok arra, hogy ne nézzünk szembe a tényekkel. Mostanában például azzal kell szembesülnünk, hogy az ENSZ Népesedési Alapja támogatásával Magyarországon végzett vizsgálatok az 1980 és 1991 közötti időszak alapján azt mutatják: a halálozási mutatók szerint hazánk a harmadik világ szintjére esett vissza. - Azaz vészesen romlanak nálunk az életesélyek. Sőt, a középkorú magyar férfiak a halálozási arányt tekintve kivívták maguknak a kétes, illetve szomorú értékű világelsőséget. Az ő halálozási mutatóik emelkedése lényegesen járul hozzá ahhoz, hogy a második világháborút követő időszakban hazánkban most emelkedett a legmagasabbra a lakosság halandósági szintje. Hogy miért, annak számos okát tárták fel a vizsgálatok. A rizikófaktorok között legjelentősebbnek az alkoholizmust és a dohányzást jelölték meg. Ezt követi az egészségtelen táplálkozásunk és életmódunk, a különböző környezeti ártalmak, a nem megfelelő egészségügyi ellátás, s az, hogy emelkedik a „lecsúszók" száma. A társadalmi hierarchiában alacsonyabb szinten lévők a felmérések tanúsága szerint rövidebb ideig élnek. Miként nyilván azok is, akik a „lecsúszás'M mindenáron megakadályozni akarván plusz terhelésekkel (pl. túlmunka, pihenésről való lemondás, egysíkúbb, egészségtelenebb táplálkozás, egészségükre nem áldozás, stb.) rontják az életesélyeiket. Sajnálatosan egyre többen lesznek az ilyenek. A magyar családok negyvenöt százalékában „futnak" a kiegészítőjövedelmeket hozó pluszmunkákért. Akiknek erre nincs módjuk, azoknak több, mint a fele drasztikusan csökkenti a fogyasztásait, deformálja a táplálkozását, egészségtelenebből, nélkülözve él. Mindebből az ENSZ támogatásával végzett KSH vizsgálat arra a következtetésre jutott, hogy a halandóság sajnos nemigen mérséklődik nálunk az ezredfordulóig. A rizikófaktorok ugyanis nemhogy kevesbednének, de sokasodnak az életkörülmények romlásával. A gazdasági krízis sajnálatos életesélykrízist is okozhat - tovább zuhanhatunk lefelé. S ennek megelőzéséhez bizonnyal nem elég csak a dohányzásellenes propaganda, az egészségesebb életmódra való felhívás. Szembe kell néznünk egész valóságunkkal! Szabó Magdolna A lakosság fogyasztási kiadásainak évente több mint 12 százalékát fordítja élvezeti cikkek, szeszes ital és dohányáru vásárlására. E kiadási tétel mértéke magasabb akár a ruházkodás, a háztartási energia, a lakbér és lakáshasználat vagy a közlekedési költségek - mint mindennapos kiadások - arányainál. Természetesen az egyén, a család vagy a háztartás kiadásai között ennél még nagyobb súllyal szerepel, hiszen - szemben a többi költséggel - a társadalomnak csak egy szűkebb körét érinti. Táplálkozik, ruházkodik, lakik minden korosztály, de az élvezeti cikkek fogyasztása elsősorban a felnőtt korosztály egy részének privilégiuma. E kiadás 1975 óta fele akkora mint az élelmiszerekre, kétszerese a ruházkodásra, többszöröse a sportra, kultúrára fordított kiadásoknak. A magyar költségvetésnek nem lehet panasza az élvezeti cikkeket fogyasztókra. A költségvetés bevételeit ugyanis gyorsuló mértékben növeli e fogyasztás adóbevétele. Természetesen a dolgoknak ez csak az egyik oldala, mert a hátrányok - ha áttételesen is szigorú vámot szednek. A társadalmi morál - a deviancia állandó és nagymértékű fokozódása révén - romlik, családok esnek szét, növekedik a bűnözés, fokozódik az egészségkárosodás stb., melyek áttételesen a költségvetés kiadási oldalát terhelik. Az élvezeti cikkekre történő kiadások több mint 70 százalékát 1992-ben alkoholra, a többit dohányárura költötték. A fogyasztásból Magyarország minden állampolgárára csecsemőtől a nyugdíjasig - jut évente közel 30 liter bor, Az áralakulás nem visszahúzó erő A huzatunkkal semmi baj Fotó: Gyenes Kálmán A bor, a sör, a pálinka. Stabilan állunk valamint több mint 100 liter sör és közel 10 liter égetett szeszes ital. Az átlagos dohányfogyasztás 2 kg körüli egy évben. 1992-ben az egy főre jutó fogyasztáshoz 15-20 ezer forint közötti nettó bérre volt szükség. A fenti számok szokásról tanúskodnak, melyhez kapcsolódó mennyiségi vizsgálatokból következtetni lehet: a társadalom szellemi fejlettségére; a társadalom közérzetének állapotára, helyzetére, elégedettségére, elégedetlenségére; a propagandamunka eredményességére - az utóbbi 15 év teljes - eredménytelenségére. A szokás természetesen magyar mentalitást is magában hordoz, mely pl. a különféle alkalmakat ital nélkül nehezen tudja elképzelni. A fogyasztás egyéni és csoportra jellemző mértéke igen eltérő, ennélfogva a veszélyeztetettség foka is eltérő. Számokhoz szokott statisztikusnak is megdöbbentő az élvezeti cikkek fogyasztásához kapcsolódó „monoton" növekvő számsor, bár a gazdaság válsághelyzetének kezdeti időpontjától érzékelhető a fogyasztás egészét jellemző csökkenés az élvezeti cikkek fogyasztásánál is. Figyelembe kell azonban venni a külföldről illegálisan forgalomba kerülő cikkeket is. melyek a statisztikában kimutatott, mérhető mennyiségeket nem kis mértékben növelték. Hosszú ideig nem volt tiltva az élvezeti cikkek nyíltpiaci árusítása sem. Növekvő számsor jellemzi az élvezeti cikkek árának alakulását is. Külön említést érdemel, hogy növekedésének üteme 1977 és 1992 között az 1982-es év kivételével egyetlen évben sem haladta meg az összes kiadás fogyasztói árszínvonalát. Az ital- és dohányárak alakulása tehát nem volt igazán visszahúzó erő a fogyasztásban. A fogyasztás szerkezetének torzulását jól tükrözi, hogy pl. a zöldség-gyümölcsfogyasztás stagnálása mellett a sör vagy az égetett szeszes ital fogyasztására a jelentős növekedés voltjellemző. Donkáné, Verebes Éva KSH