Délmagyarország, 1993. augusztus (83. évfolyam, 178-202. szám)

1993-08-19 / 193. szám

18 SZENT ISTVÁN ÜNNEPE • Zászlók, nemzetiszínű lobogók kúsztak magasba a Himnusz hangjaira az Ópusztaszeri Történeti Emlékpark Árpád emlékművénél. A Szózat dörgedelmes üzenetét Sinkovits Imre színművész tolmácsolta. Ezzel vette kezdetét augusztus 18-án délelőtt a megyék első országos gyűlése. A megyék címerekkel ékesített zászlai alatt egybesereglett képviselőkhöz az Európai Régiók Gyűlésének két tisztségviselője, Jordi Pujol elnök és Wolfgang Maier főtitkár, üzenetet intézett. A megyék mint demokratikus és népképviseleti intézmények már évszázadok óta a magyar nemzeti tudat hordozóinak bizonyultak - szól a levél. A haza, a régió iránti szeretet jelképei, láncszemek az állam és a polgár, a közigazgatás és az ember között. A megyék hidak, Európához. Összekötik a hazát az európai emberek közösségével. A megyék képviselőjének e jelentős találkozóján Antall József miniszterelnök a kormányülés miatt nem vett részt, de üdvözletét küldte a résztvevőknek derült ki a miniszterelnök egyik munkatársa által aláírt, az ünnepségen felolvasott, gyér tapssal, s némi füttyel kísért levélből. „Isten hozott benneteket Ópusztaszer földjére, Csongrád megyébe, szép Magyarország valamennyi tájáról, valamennyi megyéjéből." E szavakkal köszöntötte a megyék első országos gyűlésének közel ezer résztvevőjét Lehmann István, a Csongrád megyei közgye megteremtését sorolta a legfontosabb feladatok közé az államfő. Ám beszédében azt is hangsúlyozta, hogy nem eleve és teljesen rossz az, amit a központi akarat kifejez. Ezért sajnálatos, mikor úgy tűnik, mintha külön Magyarországa lenne a kormánynak és szerveinek, illetve a települések vagy a megyék önkormányzatainak. Ezt a képzetet oszlathatná el véglegesen a közigazgatás struktúrájának korszerűsítése. Példát Szent István tette jelenthet. A hely, Ópusztaszer szelleme a múlt értékeinek megőrzését, az új étékek iránti fogékonyságot sugallja. A tapssal megköszönt szónoklat után a magyar történelem értékeiből töltekezők zarándokhelyévé váló Ópusztaszer, Árpád fejedelem előtt az emlékmű koszorúzásával tisztelegtek a vendégek, s a megyék közgyűlési elnökei. A megyék első országos gyűlésére, az esemény történelmi jelentőségére Popovics Lőrinc szegedi szobrász alkotása, a megyecfmerekkel ékesített emlékkő és a mellette elültetett, erősödő emlékfa hívja föl az ide látogatók figyelmét. Az országos megyegyűlés résztvevői megtekintették a restaurálás alatt álló Feszty-körképet, s az emlékparkot. így megbizonyosodhattak arról, hogy a megyék 1996-os találkozója, a honfoglalás 1100. évfordulójára emlékező ünnepségek méltó otthona: Ópusztaszer. Európa, Magyarország, tizenkilenc megye, Ópusztaszer gyűlés elnöke. A vendéglátó megye szerint e találkozó alkalmas az önkormányzat jövőjéről való eszmecserére, e hely méltó arra, hogy majd itt ünnepeljük a honfoglalás 1100. évfordulóját. Az országos megyegyűlésen képviselőik által jelen voltak a társak: a települések, a főváros, az Országgyűlés és a kormányzat is. Az összejövetel hagyományteremtő szándékát hangsúlyozta bevezető beszédében a MÖOSZ elnöke, Kőtörő Miklós. Ópusztaszeren találkoznak a megyék, mert e hely az országépltés jelképe. A mai megyék pedig ebből veszik ki részüket azzal, hogy számos intézményt működtetnek, hogy nagy a szerepük a közszolgálati és kulturális intézmények támogatásában, hogy a térség gazdájaként támogatják a települési önkormányzatokat. A jelentős hagyományokkal bíró megyerendszer megújulásra kész. Erról tesz hitet az a közös nyilatkozat, melyet korábbi testületi ülésén minden megyei közgyűlés megvitatatott, az Ópusztaszeren megjelent képviselők közfelkiáltással elfogadtak, s az ebben megnyilvánuló közakaratot a 19 közgyűlés elnöke aláírásával is szentesítette. A nyilatkozat díszes példányát minden megjelent képviselő kézhezkapta. Az abban foglaltak teljesüléséről az 1996-os második országos megyegyűlésen vonhatnak mérleget az akkori képviselők. Mert azt határozták, hogy a honfoglalás 1100. évfordulóján ismét Ópusztaszerre hatalom fojtogató csápja, fejlődésében viszont civil szerveződés, a mindenkori önkormányzatok fej fölé tartott pajzsa. A köztársasági elnök szerint össznemzeti érdek a szilárd és tartós önkormányzati rendszer, ezért egyik "pillére, a középszint, a megye hatáskörének tisztázása jogos igény. A mindentudó és központi állami akarat veszélyeiről szólva kijelentette: ha a köztársasági megbízotti rendszer nem a törvényességi felügyelet intézménye lesz, ha nem az államérdek mértéktartó, egyezkedésre hajló és egyezkedésre késztető szervezetévé válik, hanem a központi akarat kíméletlen érvényesítésére törekedve lehetetlenné teszi az önkormányzatok normális működését, akkor csak a kinyilatkoztatások szintjén válunk demokratikus jogállammá, s képtelen leszünk olyan Magyarországot formálni, amelyik szervesen illeszkedik Európához. A köztársasági elnök megállapításaival a megyék képviselői egyetértettek, amit erőteljes tapssal fejeztek ki. A köztársasági megbízottak és a megyei önkormányzatok közötti viszony egyértelmű rendezését, az állami és az önkormányzati igazgatás szabályozott kapcsolatokra épülő szétválasztását, a szolgáló mezarándokolnak a 19 megye közgyűlési tagjai. A megyerendszer témája ezer éve időszerű - jelentette ki Göncz Árpád is. Mert a megye kétarcú. Származásában a mindig centralizációra hajló központi Fotók: Enyedi Zoltán Tizenhét üst marhapörkölt A megyei küldöttségeket, ahogy illik, az emlékpark főkapujában fogadták. De a meghívottak még a kötelező illendőségnél is nagyobb megtiszteltetéssel övezve léphettek be: minden csoport érkezését néhány taktusnyi zene fölhangzása tette még ünnepélyesebbé. Azok számára pedig, akik korábban jöttek, s már az étkezősátorban kóstolgatták a sajtos pogácsát (kísérőnek hideg Anna-víz és forró kávé volt még az asztalon), hangosbemondó adla hírül az újabb vendégek jövetelét. A „szíveslátás" hagyományai szerint tehát először is megetették-megitatták a jövevényt. aki (túlkerülvén a „töltekezésen") az utazás fáradságát feledve nézhetett a hivatalos program elébe. m A nagy sátortól pár lépés távolságra tizenhét üstben fortyogott csöndesen az ebédre szánt marhapökölt. Úgy ezerkétszáz'kosztosro számoltak, s az idő előtt odakíváncsiskodókat meg is kínálták egyegy kanálnyi kóstolóval. A jó hangulathoz a vasutasok rézfúvós zenekara is hozzájárult; az Arpád-emlékmű szomszédságában adtak térzenét. Aki arra indult, útközben megállhatott a Csongrád megyei Népművészeti Egyesület sátrainál. Gyékényfonók, fafaragók, hangszer- és szőtteskészítők, paptrmerltők mellett még holland cukorfőzőket is láthattunk, akik az egyesület vendégeiként jöttek el Ópusztaszerre. Kemenyltett csipkefőkötős népviseletük, és persze a ponyva alól áradó édes illat vonzotta az érdeklődőket. A keresztútnál még tévét is lehetett nézni: az ünnepre készülve, éppen a megyék országos gyűlésének napjára készült el egy három nyelven beszélő videokazetta, amely az Ópusztaszeri Nemzeti Emlékparkot mutatja be. m A park zászlódtszt öltött: fölvonórúd nem maradt parlagon. A tizenkilenc megye zászlaját az ünnepség központi helye fölé akasztották. A tartóoszlopokon természetesen mindenütt a magyar trikolort lengette a szél, néhol egész zászlóerdő csattogott a levegőben. Az Árpád-emlékmű oszlopait piros-fehér-zöld szalagokkal díszítették föl, de utóbbi anyagból maradt még a jelké-. pes kordon céljára is, amely a meghívottak számára fölsorakoztatott padok és székek köré vont ugyancsak nemzetiszínű határt. A tízórai és az ebéd számára helyet adó (s az emlékműtől többszáz méter távolságra fölállított) sátor fölött már másfajta zászlók lobogtak: nemzeti hovatartozásuk helyett arra emlékeztették a szemlélőt, hogy ilyen jeles alkalmakkor még a sör is jobban esik... Uy.P. A megyék országos gyűlésének nyilatkozata Mi, Magyarország megyéinek önkormányzati képviselői azért gyűltünk össze, hogy István király - őseink és hagyományaink tiszteletéről szóló - intelmeihez híven kifejezzük a megyerendszer közel 1000 éves létének folytonosságát. Együttlétünkkel és összefogásunkkal hitet teszünk a nemzetével azonos érdekeket hordozó, országalkotó vidék mellett, amely 19 önkormányzó, a fővárossal és egymással is együttműködő egységet alkot. Immár véget kell vetni a meddő egymásra mutogatásnak. Az átalakulás ideje túl hosszú, egyre több a veszélyeztetett érték, amit együtt kell megmentenünk. Nem csak elviseljük, tiszteljük is a másikat, a másságot, hiszen kizárólag egymás javára épülhetünk. Nem csak útitársai, hanem segítői vagyunk és leszünk mindazoknak, akik cselekedni akarnak a jövőnkért. Az ország gondjai iránt érzett felelősség munkál bennünk, amikor a tenniakarókhoz fordulunk. A magyar közgondolkodásba évszázadok óta beivódott a megyéhez kötődés, hiszen az ember számára meghatározó, hol született, nevelkedett, hol él. Ami pedig létezik, az természetes módon élni is akar. A megye él, ezért megtartása - a települések által is egyre inkább igényelt - közös érdek. Bizonyosak vagyunk abban, hogy nincs, és nem is lehet a települések többségétől elkülönülő, azzal ellentétes megyei szándék. Össznemzeti érdek a szilárd és tartós önkormányzati rendszer. Hatékonyságának nélkülözhetetlen feltétele a szabad társulás ösztönzése, a települési, a megyei és az államhatárokon átívelő együttműködés. A törvényhozás előtt olyan önkormányzati választási rendszer kidolgozásának próbája áll, amely a települési önállóság tiszteletben tartása mellett lehetőséget nyújt a területi érdekek kifejezésére. A történelmi hagyományok és az európai törekvések ismeretében hisszük, hogy terület- és térségfejlesztő szerepet csak választott középszintű testület tölthet be. Polgáraink és településeink szolgálatának, érdekeik védelmének lehetőségét igényeljük. Az állami és önkormányzati igazgatás szétválasztását szabályozott kapcsolatokra építve óhajtjuk. Kölcsönös felismerés, hogy a megyei jogú városok részei a megyének. A közös szándékon és érdeken alapuló együttműködés az elkülönülés ellenszere. Bátran remélhetjük: nemcsak Európa érték számunkra, de a képviseleti alapon szerveződő, demokratikus intézményként működő magyar megyék is lehetnek értékteremtők és közvetítők nemzetünk és Európa számára. Ha erőnk és tehetségünk bennünket úgy segít, részt veszünk világunk, szűkebbtágabb környezetünk lakhatóbbá tételében, hogy határon innen és túl vonzó arcát mutathassa Magyarország. Ópusztaszer, 1993. augusztus 18.