Délmagyarország, 1993. augusztus (83. évfolyam, 178-202. szám)

1993-08-02 / 178. szám

2 KRÓNIKA DÉLMAGYARORSZÁG HÉTFŐ, 1993. AUG. 2. • Nemzeti gyász Belgiumban Elhunyt Baldvin király Ujabb fordulat a Demjanjuk-ügyben Vasárnapra virradóan 63 éves korában szívroham következtében elhunyt I. Baldvin, Belgium királya. Az uralkodót a spanyolországi nyári rezidenciájában, Motrilban érte a halál, ahol július 22-e óta nyári szabadságát töltötte. Jean-Luc Dehaene belga kormányfő vasárnap délelőtt rendkívüli ülésre hívta össze a minisztertanácsot, amely az alkotmány értelmében az új király trónra lépéséig testületileg látja el az uralkodói teendőket, így például a törvények szentesítését. I. Baldvint 1951. június 17én koronázták Belgium ötödik királyává, miután édesapja, III. Lipót - akinek a második világháború során tanúsított magatartását utóbb sokan hevesen bírálták - javára lemondott a trónról. Egészségi állapotáról már évek óta tudni lehetett, hogy nagyon törékeny, tavaly egy komoly szívműtéten is átesett. Közéleti teendőit ennek ellenére szinte halála napjáig következetesen ellátta. I. Baldvin 1960 decemberében vezette oltárhoz Donna Fabiola de Mora-t, egy nagy múltú spanyol arisztokrata család, leányát, házasságukból azonban nem született utód. így a trón, az alkotmány rendelkezése szerint öccsére, Albert hercegre, vagy ha ő nem óhajt élni uralkodói jogával, valamelyik gyermekére száll majd. Albertnak egy fia - Fülöp herceg - és egy lánya - Asztrid hercegnő van. Bár két évvel ezelőtt olyan értelemben módosították az utódlási rendet, hogy immár női leszármazott is uralkodóvá koronázható, az elmúlt két évben azonban félhivatalosan Fülöp herceget tekintették a tényleges trónörökösnek. Az alkotmány rendelkezése szerint a király halála után legkésőbb tíz napon belül össze kell ülnie a parlament két házának, hogy döntsön az új király - vagy királynő - személyéről. I. Baldvin holttestét a belga légirerő egy gépe még vasárnap hazaszállította Spanyolországból Belgiumba, ahol egyébként nemzeti gyászt rendeltek el. • Az izraeli legfelsőbb bíróság vasárnap legalább tíz nappal elhalasztotta a 73 éves John Demjanjuk kitoloncolását az országból. Ez idő alatt a legfőbb ügyész kivizsgálja azt, hogy lehetséges-e újabb bírósági tárgyalást kezdeményezni az 1988-ban tömeggyilkosság vádjával halálra ítélt, majd a múlt hét csütörtökén felmentett Demjanjuk ellen. Az eredeti terv szerint az ukrán származású Demjanjukot vasárnap délután szállították volna Kijevbe. Időközben azonban a Kach elnevezésű jobboldali, nacionalista párt. AZ (Folytatás az 1. oldalról) London és Párizs immár lényegében egyetért a még csak vázlatosan kidolgozott katonai tervekkel, amelyek azt is jelenthetik, hogy az eddiginél több légiegységet vezényelnek a térségbe. Washington azonban Jeremy Boorda amerikai tábornokot, a NATO dél-európai főparanacsnokát kívánja megbízni a terv végrehajtásával, nem biztosítva vétólehetőséget a francia Jean Cot tábornoknak, a balkáni ENSZ-csapatok parancsnokának. • - Hívja össze Clinton elnök haladéktalanul a NATO tagállamainak csúcstalálkozóját, s addig függesszék fel a genfi tárgyalásokat - javasolta vasárnap közölt cikkében Róbert Dole szenátor. Az ellenzéki revalamint hat, az egykori náci táborokat megjárt túlélő keresetet nyújtott be a legfelsőbb bíróságon, azt állítva, hogy Demjanjuk a sobibori koncentrációs táborban részt vett zsidók megsemmisítésében. Öt éve Demjanjukot azzal a váddal ítélték el, hogy ő volt a treblinkai megsemmisítő tábor „Rettegett Ivánja". Egy később publikánusok kongresszusi vezetője szerint ultimátumot kell adni a szerbeknek, és ha nem adják át az ENSZ-nek nehézfegyvereiket, s nem engedik át a segélyszállítmányokat, akkor bombázni kell őket. A korábbi, a (republikánus George Bush elnök vezette) amerikai kormány felelős rövidlátó politikájáért, de hibás utódja is: a korábbi washingtoni bejelentés, hogy az eddiginél többet nem tudnak tenni a balkáni válságban, veszélyes jelet küld az agresszoroknak szerte a világon. A NATO jövője forog kockán, Amerikának vezető szerepet kell vállalnia, míg a szerbeket hagyományosan pártoló Moszkvánál a nagy segítség fejében ragaszkodni kell ahhoz, hogy külpolitikájuk is megváltozzék - írta Dole. előkerült szovjet dokumentum azonban kétségessé tette, hogy az elítélt azonos lenne a treblinkai hóhérral, ezért a napokban felmentették. A most benyújtott kereset azt állítja, hogy Demjanjuk Sobiborban részt vett a zsidók megsemmisítésében. A legfelsőbb bíróság ennek alapján utasította a főügyészt, hogy vizsgálja ki az új • A szlovák kormányhoz közel állónak tekintett Republika című lap szombati száma megkezdte Vladimír Lokvenc mérnök bősi emlékiratainak közlését. Lokvenc - aki Gustáv Husákkal állt sógorságban - az előző rendszerben évekig volt a bősi erőmű építésének és üzemeltetésének kormánybiztosa. A lap az egykori kormánybiztost az erőművel kapcsolatos események tanújaként idézi meg, és a sorozat bevezetőjében azt írja, hogy Vladimír Lokvenc mérnököt tartósan foglalkoztatja a kérdés, vajon déli szomszédaik, a magyarok miért állították le az építkezést és miért szegték meg az 1977es elnöki szerződést. A kémkedés alapos gyanújával március óta előzetes letartóztatásban lévő, a szlovéniai fegyverszállításban is érintett Dieter Hofmann osztrák állampolgár ügyével kapcsolatban Magyarországon egyetlen belügyminisztériumi tisztségviselőt sem tartóztattak le. Ennek közlését a Belügyminisztéper kezdeményezésének a lehetőségét. Maga Demjanjuk. aki jelenleg egy Tel-Aviv melletti börtönben tartózkodik, változatlanul azt bizonygatja, soha semmilyen táborban nem volt őr. Ügyvédje egyébként vasárnap az izraeli hadsereg rádiójának nyilatkozva kijelentette: a határozat szövegének ismeretében fogalmazza meg válaszát. A jeruzsálemi Wiesenthalközpont igazgatója. Efrájim Zuroff üdvözölte a Demjanjukkal kapcsolatos legújabb bírósági döntést. tanúja" - Amikor ma valaki aA érvel, hogy az érintett terük 1-5 százaléknyi részén ro szabbodtak az állapotok, akr nem akarja tudomásul verw.i hogy a maradék 95-99 szái léknyi területen a viszonyt., javultak, vagy javulni fognai Ezt a magyar szakemberek is tudják.Hangjukat azonban csak szerényen hallatják, mert félnek. attól rettegnek, hogy a túlnemzetiesített mai magyar környezetben hazaárulóknak kiáltják ki őket - íija. rium sajtófőnöke, Szabó Eszter kérte vasárnap az MTI-től. A belügyi szóvivő a bécsi Kurier szombati cikkére reagált. A lap a Mariborban felfedezett fegyverszállítmány kapcsán azt állítja, hogy egy magas beosztású minisztériumi tisztségviselőt is letartóztattak Budapesten. I. Baldvin mindig szívesen játszott egy-egy sakkpartit Fülöp herceggel. (MTI - Telefotó) ISA katonai tervei a szerbek ellen Nem vagyunk benne • A Fekete Mária ünnepén Sarokkő az idő folyásában" 99 „Időpont, egy darab sarokkő az idő folyásában, amelynek napját mindenki tudja és ismeri. Miként egyes régebbi események idejét úgy szokás meghatározni, hogy azok a nagy víz előtt vagy után történtek-e, akként a „havi" napja is karó az élet nagy homokjain, s a dolgok, miket az emlékezet megőriz, körébe csoportosulnak." Tömörkény István írja ezt, 1902-ben az alsóvárosi Haviboldogasszony nagybúcsúról, a szegediek egykori köznyelvén a „havi"-ról, e kétarcú ünnepségről, amely már az ő idejében is meg kellett hogy tűrje a jámbor ájtatosság mellett a nagyon is világi mulatságokat. Hanem míg emezeknek helyét, az alsóvárosi kapuajak sátraitól, a duttyánoktól, s a templom melletti réten táborozó búcsúsok kis tüzeitől mára az utcai árusok, pár szomorú céllövölde meg néhány csupasz körhinta vette át, a ferencesek Fekete Máriája, a mellékoltár kegyképe ma is ott fogadja a virrasztó búcsúst. A Fekete Mária előtt (Fotó: Hárs László) • A Fekete Mária. Az is ismeri, aki most először jár itt. Egész búcsú alatt, de még a virrasztás idején is, alig van perc, hogy ne térdepelne, állna valaki előtte magába merülten. Körötte a fal márványtáblácskákkal. s feliratokkal van kirakva, egyikről sem hiányzik a szó: hála. Ezerkilencszázötvenhétben valaki azt íratta ide: „Fogolykiváltó Boldogaszszony. Köszönöm. " Távirat jött a történelemből. Ez is a kegykép titkai közé tartozik. Sokan találgatták már, miért övezi Haviboldogasszony napján oly evilágian bensőséges hangulat e helyet, épp a mellékoltár előtt, s miért messzibb, elérhetetlenebb a másik, a főoltár Napba öltözött asszonya, a szegediek királynője. Bálint Sándor úgy vélte, mert igen közel van. megszólítható. Az előtte álló szemtől szembe találja magát vele. A Fekete Máriához úgy lehet szólni, hogy eközben arcán a mindennapok borúja mögül elősugárzó reményt pillantja meg az ember. Nem tudom, Amadeo Modigliani a századelőn ismerte-e a Szerecsen Máriát és czenstochovai eredetijét, amikor tisztavonalú, szomorú-gondolkodó nőalakjait festette. De merengő arcuk oly hasoplatos az alsóvárosi Mária-kép vonásaival, hogy a szemlélő akaratlanul arra gondol: a megszemélyesülés századokon át sem változik. A századok! Mit sem vettek el belőle. Juhász Gyula épp olyannak látta, amilyennek a búcsús, a látogató látja ma, mindjárt-ismerősnek, áttűnően szelídnek. És bizonnyal ilyennek látta Sobieski János lengyel király, amikor 1683-ban czenstochovai mása előtt imádkozott a törököt Bécs alatt végképp visszaverő keresztény sereg győzelméért. Mondják ugyan, s mily bocsánatos hívsága ez a történelemnek, ami csak uralkodókkal s hadvezérekkel fordul elő, mert Alsóváros népe, lám, mennyire önkéntelenül és őszintén alakította ki a Fekete Mária kultuszát - mondják, hogy némi nézetkülönbség is lett volna ezután Sobieski és az osztrák császár, I. Lipót között, aki a Passaui Szűzanya képe előtt imádkozott a harmadik, mindent eldöntő ostrom előtt, nézetkülönbség, afölött, hogy a passaui, vagy a későbbi czestochovai Mária segítette-e győzelemre a keresztényeket (amely most a lengyelek nemzeti kegyképe, s úgy tartják, maga Lukács evangélista festette meg). A magyar köztudat, úgy tűnik, e barnaarcú Máriát választotta, mert a tizennyolcadik században már szerte Magyarországon ismerték, s ekkor, a század elején kapta a ferences templom is a mellékoltáron látható festményt. A Fekete Mária előtt álló két méretes gyertya jócskán megfogyatkozik, mire leszáll az éj. Véget ér a görög katolikus liturgia, a templom mélyén rázendítenek a búcsúsok. Ismét szokás a templomalvás, ha nem is a templomban, de a kolostor folyosóján. A ferences barátok pontosak; tapintatosan és szolgálatkészen intéznek mindent. Itt is, ott is fiatal barna köntösű szerzeteseket látni, egész éjjel. Ha kell. Szent Ferenc követője Trabantba ül, és két-bottal tipegő anyókát visz haza, pár órai nyugovóra. A nagykátaiakat, nagykanizsaiakat s a hagyományosan búcsújáró Szeged-környékieket alsóvárosi családok fogadták be erre az éjszakára. Van, ki háznál, van aki a búcsús autóbuszban pihen meg. Legtöbben azonban virrasztanak. Szeged alszik. A templom előtti rét is kihalt, idekint semmi nem őrzi a hajdani búcsúk szekeres-tábortüzes hangulatát, semmi, csak a halk harmonikaszó. Maroknyi ember ül a holdfényben, nagykátaiak lehetnek, az ő harmonikáik kísérik majd reggel a körmenetet. A vásárosok bódéi körül sötét van, meszszebb a körhinta karjai leeresztetten állnak, mintha inkább lábak lennének. Az ecetfa alatt kegyszerárus virraszt, odabenn nemrég ért véget az éjféli mise. Amint a harmonika elhallgat, a templommélyből kihallatszik a búcsúsasszonyok kórusa. Szakadatlanul, ének ének után. Néha egy-egy öregasszony biceg ki; kissé lehűlt, szól a kint álldogálóhoz. Lehűlt, mondja az. Kevés szó esik. A gyertyák lassan elfogynak, fölöttük a Fekete Máriát közrefogó két szoboralak keze is kormos már. Egy pillanat, és elalszik az ember. Aztán mégsem. Alomba sem merül, de föl sem ocsúdik, ez a vigília sajátsága. Ki-ki áhítatos fáradtságba merülten, és mégis teljes figyelemmel teli. Az ének félbeszakad, egy férfihang imát mond, aztán egy érces, öreg, de nagyon ismerős asszonyi hang ismét énekbe fog, utána egyenként a többi is: a templomi zengés visszatér eredeti medrébe. A Fekete Máriához remegő léptekkel egy halvány arcú anyóka jön. Mintha nagy lépcsőfokokat járna meg, lépésenként fnegáll. Aztán könynyen, mint a pihe, oly súlytalanul ereszkedik térdre. A térdreereszkedések! Ha valaki gyűjteménybe fogná e búcsús éjjel térdreereszkedéseit, bizonnyal sokat tudna meg az emberi természetről. Az asszonyok fürgén, gyorsan teszik, valami hirtelen jött élénkséggel. Egyszerre, egyformán, szinte könnyeden, s e mozdulatokkal kinyílik az addigi elrévedtség, s csak akkor zárul be ismét, amikor a ráncos ujjak egymásba kapaszkodnak. A férifaké a nehéz mozdulat. Lassan hajlik a térd: hozzászokott, hogy nehezen adja meg magát. S amikor felállnak, szemük egy pillanatra zavartan kutat a templom kijárt kövén, mintha ezt a percnyi megadottságot palástolni kellene valahogyan. A búcsús férfiak, a „csöndes és komoly nép". Láttam, ott volt közöttük a Juhász Gyuláé, a boszorkányos szemmel vigyázó, „az imádságos magyar Rasputin ". De mihelyt a keresztúti ájtatosság utolsó stációja is megvolt, s kiballagott a templomból, borzas, elcsigázott öregemberré vált. barna homlokukra pár ősz tincs ragadt, éles kék szemmel megnézett, és ő is azt dörmögte: lehűlt. Lehűlt, válaszoltam. Oly törődött ez a nép itt. Panek Sándor