Délmagyarország, 1993. július (83. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-24 / 171. szám

A hét hírei A hét felfedezése Fegyvercsempészés Lenin vezet Gorbacsov kétszer volt célpont A Kreml eltitkolt merényletei Mi a közös Lenin, Sztálin, Hruscsov, Andropov és Gorbacsov pártvezetői múltjában, azon túl, hogy egy bizonyos korban az ő nevükkel jegyezték a szovjet politikát? Az a meglepő tény, hogy mindegyiküket legalább egyszer megkísérelték eltenni láb alól. Kivétel csupán Csernyenko volt, vele a halál végzett, meglehetősen hamar. E kísérletek némelyikéről tudott a világ, de most először olvashatunk arról, hogy a Kreml uraival hányszor akartak végezni az elmúlt hét évtized során. Mihail Rugyenko egyébiránt informatikával foglalkozó szakember - dokumentumok és tanúvallomások alapján írta meg könyvét e témában. Kimutatta például, hogy Lenin ellen négyszer kíséreltek meg merényletet, az eddig elismert kettővel szemben. Fanny Kaplan 1918 augusztusában Leninre leadott lövései voltaképpen a titkosrendőrség valamelyik tagjától származtak, a merénylő szerepeltetése csak csel volt. Sztálin ellen két gyilkossági kísérletet is terveztek, mindkettő a háború idején történt. 1942. november 6-án éjszaka a Vörös Hadsereg egyik tisztje Dmitrijev - rálőtt Sztálin autójára. A generalisszimusz azonban nem ült a lefüggönyzött kocsiban. A merénylő további sorsa ismeretlen... Érdekes, hogy a következő kísérletet is a novemberi díszszemlére időzítették, 1943-ban. Ezt azonban a németek szervezték. Egy ukrán származású hadifogoly, akinek a szüleit Sztálin kivégeztette, vállalta a megbízást, egy orosz nő közreműködésével kellett volna eljutnia a Vörös térre. De már az átdobástól figyelték, minthogy a felkészítésről is „köpött" valaki. Hruscsovra 1959 augusztusában, kedvenc pihenőhelyén, Picundán emelt kést valaki, amikor a lezárt strandon fürdött. Brezsnyevről így ír a könyv szerzője: „Többször is meg akarták ölni, de csak egyet tudok bizonyítani, 1969-ban, llijev rálőtt a kocsira, amelyben a főtitkárt sejtette". A merénylő él, és elismerést követel a mai orosz kormánytól... Andropovról az derül ki, hogy személyes bosszúból tört az életére Solohov belügyminiszter felesége. A hölgy azonban rosszul célzott, „csak" a veséjét találta el. Ám végül is ez a pisztolylövedék siettette a halálát. A Vörös tér egy további látványos gyilkosságnak is helyszíne lehetett volna: 1987. május 1jén már Gorbacsov volt a célpont. A grúz merénylő azonban pontatlan volt. Három évvel később, 1990. november 7-én, ugyancsak a Kreml előtt, két lövést adott le valaki. Vélhetően az utolsó merényletkísérletként a már bomló birodalomban. (MTI-Press) Több mint 10 000 Kalasnyikov-géppisztoly, 40 aknavető, 1000 aknagránát és több mint 750 000 darab lőszer volt azokban a konténerekben, amelyeket a maribori repülőtéren „fedeztek fel" tízhónapos tárolás után. A szállítmányt időközben a szlovén belügyminisztérium Slovenska Bistrica melletti raktárába vitték. Egy szemtanú szerint majd négyezer ember élete szárad Szemjon Szerafimovics lelkén. Az angol rendőrség régóta keresi, mégis egy fegyvertelen tollforgató akadt a nyomára. „Ne menjen oda, mert sósavat kap az arcába!" óvták angol kollégái Mihail Ozerovot, a Lityeraturnaja Gazeta londoni tudósítóját, amikor elárulta nekik, hogy mi a terve. Az orosz újságíró ezért Sherlock Holmes módszeréhez folyamodott: megmutatta néhány gyereknek a helyi lapban is megjelent Szerafimovics-fényképet, és egyikük ismerősnek találta a fotón látható arcot. E kisfiú kerékpárját követve jutott el a hírlapíró ahhoz az egyemeletes házhoz, melynek küszöbén úgy érezhette magát, mint aki egy farkasveremhez közeledik. Történetesen Farkasverem a Egy háborús bűnös Angliában Aki a légynek sem árt címe annak az amerikai könyvnek, mely lerántotta a leplet Szerafimovics nem éppen feddhetetlen múltjáról. A könyvet egy volt üldözött írta, aki úgy menekült meg a deportálás elől, hogy személyazonosságát megváltoztatva maga is rendőrnek állt, s Szerafimovicsnak dolgozott. Szerafimovics egy félezres létszámú SS-rendőrkülönítmény parancsnoka volta Minszktől mintegy 160 kilométerre fekvő Mir városkában, s ott emberek százait végezte ki saját kezűleg. Az összesen négyezer ember haláláért felelős különítmény-parancsnok a németek visszavonulásakor „felszívódott", méghozzá úgy, hogy a lengyel hadsereg uniformisát magára öltve Angliába menekült, s azóta is ott él. A Scotland Yard régóta keresi, hogy a brit törvények értelmében bíróság elé állítsa, de eddig megúszta a lelepleződést. A takaros ház kapuján csöngető tudósítót barátságtalan hölgy fogadta. Apósa nincs otthon - mondja -, s bizonytalan, hogy mikor jön haza, de a fiai megérkezhetnek. Addig is várjon a látogató a kocsijában. Ekkor azonban alacsony, ősz, szikár öregember jön elő a házból. Az, akit a fénykép ábrázol. Fürkészve méregeti a vendéget vastag szemüvegén át, majd, amikor a jövevény elmondja, hogy mi járatban van, indulatosan megragadja a vállánál fogva. „Remélem meg van elégedve, hogy megtalált egy hitleristát! Maga szerint hány embert öltem meg?" A Mir-beli vérengzésről szóló adatok hallatán a házigazda felcsattan: „Semmit sem fognak rámbizonyítani!" Alig érthetően beszél: keveri az angol, az orosz és a belorusz szavakat. Jól jegyezze meg, hogy én csak néztem, mit csinálnak a németek, de nem lőttem. Különben megbánhatja!" Majd a 82 éves öregember békülékenyebben hozzáteszi: „Nem kell engem bántani. Békében élek, a légynek sem ártok. A műveltek tovább élnek 1960 óta az Egyesült Államokban mind nagyobb mértékben növekszik a különbség a szegények és a jómódúak egészségi állapota között. Bár az amerikaiak élettartama általában növekedett, nagy különbségek vannak egészségi állapot tekintetében a jövedelem és a műveltségi szint terén. Ezt a New England Journal című orvosi lapban közölt tanulmány állítja. A Wall Street Journal című újság a tanulmányra való hivatkozással azt írja, hogy az évi 9 ezer dollár jövedelemmel rendelkező személyek halálozási aránya hétszer akkora, mint azoké, akiknek évi jövedelA hét glosszája Le a zoknival! Mint nemrégiben megtudtuk, Albert Einstein két nagyon jó tanáccsal látta el Faludy György költő, műfordítót. Az egyik az volt, hogy ne hordjon zoknit, ha hoszszú életű akar lenni, a másik pedig az, hogy növessze meg a haját, ha nem akar megkopaszodni. Faludy mindkét tanácsot megfogadta, és mindkettő bevált. E két javallat közül a hosszabb élet titkát érdemes megfeszegetni, mert úgy látszik, hogy olyan kérdésre ad választ, amire eddig nem is gondoltunk. A szakértők eleddig azzal magyarázták a nők átlagosan hosszabb „élettartamát", hogy a férfiak többet dohányoznak, többet isznak, nagyobb stressznek vannak kitéve, tehát főként a két nem életmódkülönbségében látták az eltérés okát. Minden bizonnyal ezt is érdemes komolyan fontolóra venni. Azt viszont teljes egészében kihagyták a magyarázatok közül, hogy míg a fériak nagytöbbsége zoknit hord a lábbeli alatt, addig a nők zöme harisnyában jár, ami korántsem szorítja úgy el a lábfejet, mint egy pászszentos műszálas zokni. Úgy gondolom, hogy ezzel komoly bizonyítást nyert Einsteinnek a hosszabb életre titkára tett kijelentése. Tehát, férfiak: LE A ZOKNIVAL! (Utószóként csak annyit, hogy ne gondolja egyetlen férfi sem, hogy a bankrablás közben fejre húzott harisnya akár egy pillanattal is meghosszabbíthatja az életét!) Podmaniczky Szilárd 1785-ben írták... Régi francia újságokat lapozva követhetjük a technika fejlődésének útköveit, és a különféle újításokat. Az Affiches du Dauphiné című francia újság 1785-ös számában ezt olvashatjuk: „Franciaország Montgolfier ballon lázban ég. Mindenki csak a ballonról beszél. A fiatal lány nyitott ablaknál alszik, és várja, hogy egyszer csak belép azon hozzá álmainak hercege, aki nem lovon, hanem az égből jön léggömbön". Montgolfier 1783-ban találta fel a hőlégballont, amely melegített levegővel emelkedett a magasba. 1784-ben ejtőernyőt szerkesztett. A hőlégballon különféle célokra történő alkalmazásáról hónapok alatt születtek ötletek, helyenként szabadalmak. Légipostai alkalmazását 1784-ben találták fel, és a mellékelt metszetet, mint korabeli „sajtófotót" vették át a francia újságok. Groteszk megoldás: a hőlégballon kosarába helyezik el a küldeményeket, és a légijárművet lovakkal húzatják meg. (Komplikált találmány, ennyi erővel gyorsposta-kocsis megoldást is választhatott korának embere.) Tény az, hogy az 1700as évek végén a francia sajtóban a Montgolfier fivérek neve mellett gyakorta olvashatták a léghajózás úttörőinek: Pilatre Rozier-nek, d'Arland márkinak, Blanchard-nak, Charles-nak nevét. A francia hadsereg 1794-ben a fleurusi ütközetben használt kötött léggömböt megfigyelési célokra. me meghaladja a 25 ezer dollárt. De a várható élettartam szempontjából nemcsak a jövedelem a meghatározó - olvasható a lapban. Az 1000 lakosra vonatkoztatott halálozási arány 7,6 százalék az iskolát nem végzettek körében, míg ugyanaz ez az arány a középiskolát végzetteknél 2,8 százalék. Ebből az következik, mutat rá a Walt Street Journal, hogy nem az határozza meg az egészségi állapotot, milyenek az egészségügyi szolgáltatások az Egyesült Államokban, hanem nagyban közrejátszik ebben a jövedelem és a műveltségi szint. A hét fotója Calcuttában, a lenini úton