Délmagyarország, 1993. július (83. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-10 / 159. szám

2 KÜLPOLITIKA DÉLMAGYARORSZÁG SZOMBAT, 1993. JÚL. 10. Kegyelem Draskovicnak Mohodon Milosevic szerb elnök pénteken elrendelte, hogy engedjék szabadon a bebörtönzött ellenzéki vezetőt, Vuk Draskovicsot és feleségét. Vuk Draskovicsnak néhány órával azt követően kegyelmeztek nieg, hogy az ügyben számos nyu­gati ország, többek között Helmut Kohl német kancellár és Bili Clinton amerikai elnök közbenjárt, illetve az ellenzéki ve­zető szabadon engedését követelte. ammmammmi^mmmmmmmma^^ammmmmmmammma^^^^^^mmml m Boszniai elnökség A felosztás elutasítása Tokiói zárónyilatkozat A boszniai kollektív elnök­ség elutasítja a köztársaság et­nikai alapon történő három részre osztását - jelentette be pénteken Alija Izetbegovic boszniai elnök. Szarajevóban tartott sajtótájékoztatóján Izet­begovic hangsúlyozta: a tíz ta­gú elnökség hét tagja nem tá­mogatja, hogy az egykori jugo­szláv tagköztársaságot horvát, szerb és muzulmán államra osszák. - Az elnökség úgy döntött, hogy Bosznia-Herce­Pozsgay Imre, a Nem­zeti Demokrata Szövet­ség elnöke visszautasítja a Fidesz csütörtöki saj­tótájékoztatóján szemé­lyével kapcsolatban el­hangzott állításokat. A politikus pénteken reggel az MTI-nek elmonata, hogy minden szó valótlanság, amit a fiataldemokraták mondtak, csak annyi igaz, hogy Belgrád­ban járt, és találkozott Milo­sevic szerb elnökkel. Pozsgay hangsúlyozta, hogy semmiféle közös közleményt nem fogad­tak el, és nem érti, mit jelent az, hogy hátba támadta volna a vajdasági magyarokat. Mint mondta: tárgyalásai után való­ban adott több nyilatkozatot, de közös kommüniké nem szü­letett. Jószolgálati humanitá­rius célokat szolgáló úton járt • Csak a kohász tekintete időt­len, amint bronzba öntve Drezda alatt a semmibe réved. De az is lehet, hogy a Treu­handanstalt, az itteni AVÜ em­bereit váija. Alighanem hiába. Az NDK csak az óriási előnyö­ket nyújtó belnémet kereskede­lemnek, az ökológiai és haté­konysági szempontokat nem ismerő voluntarista gazdaság­politikának, na meg az erősen kozmetikázott statisztikának köszönhetően tartozott a világ tíz vezető ipari nagyhatalma közé - ahogyan azt Honecker és csapata s egy időben a Ká­dári propagandagépezet is elő­szeretettel hirdette. E propa­gandának némileg még a nyugati gazdasági szakembe­rek is bedőltek, legalábbis erről tanúskodik az az általános megdöbbenés és visszahőkö­lés, amely a keleti tartományok meghódítására elindult nyugati befektetők körében a lepusztult üzemek, nullára leírt, roncs­telepre való berendezések, a tönkretett és rehabilitációra váró környezet láttán tapasztal­ható volt. Ha pedig ők nem jönnek, márpedig az eddigi ta­pasztalatok azt mutatják, hogy a nyugati befektetők érdeklő­dése éppen a volt NDK kulcs­ágazataiban messze elmarad a kezdeti várakozások mögött, akkor a keletnémet gazdaság felzárkóztatása jóval hosszabb időt igényel majd, mint azt Kohl kancellár nekigyűrkőzős, hurráoptimista nyilatkozatai alapján Keleten és Nyugaton egyaránt remélték. A legelavultabb. legveszte­ségesebb ágazatokhoz tartozó, elsősorban nagyipari üzemekre (Leuna-művek, barnaszén­govinának föderatív államnak kell maradnia. A területi egy­ségek száma még bizonytalan, azonban szó sem lehet arról, hogy Szarajevót megosszák az etnikai határok mentén. Izetbegovic azt is bejelen­tette, hogy az elnökség hat tag­ja szombaton Zágrábba utazik, hogy az elnökség további há­rom tagjával tárgyalásokat folytasson a köztársaság jövő­jéről. Bíró Zoltán társelnökkel Belg­rádban annak érdekében, hogy elősegítsék a segélyszállítmá­nyok gyors eljutását a Vajda­ságban és Szerbiában élő gyer­mekeknek. Ezen kívül politikai tájékozódó jellegű megbeszé­léseket folytattak Kis-Jugo­szlávia fővárosában. Az MTI kérdésére, hogy találkozott-e a szerbiai ellenzékkel is, el­mondta, hogy Vuk Draskovic helyettesével kellett volna tár­gyalniuk, de a politikus beteg­ségre hivatkozva lemondta a találkozót. Pozsgay Imre szerint az sem igaz, hogy Thürmer Gyula, a Munkáspárt elnöke után talál­kozott Miloseviccsel, ugyanis Thürmer nem találkozott a ju­goszláv elnökkel. Végül megjegyezte: riadtan gondol a választási kampány közeledtére, mert ez a stílus már ma sem engedhető meg a pártok közötti viszonyban. bányák...) a legcsábítóbb be­ruházási támogatások és adó­kedvezmények ígéretével sem találnak vevőt. Saját erőből pedig, akárcsak a mezőgazda­ságban, e területen sem tudnak Zöld ágra vergődni a keletné­metek. Annál kevésbé, mert a vállalkozókészség, amint azt az itteni AVÜ egyik, privati­zálással foglalkozó vezető munkatársa kifejezte, a volt NDK-sokban legfeljebb sült­kolbászbódé szinten van meg. Nagyobb vállalkozásba, főleg ha az még kockázatos is, alig­alig mernek és tudnak bele­vágni. A közutakon is nehéz előre­jutni. A berlini falbontás után egy fél ország tatarozása kez­dődött el, mintegy évi 100 mil­lió márka ráfordításával. Berlin felé haladva az úton mindenütt elterelések, mert épülnek a plusz-sávok. A napsütötte pén­tek délutánban itt is bedugul a forgalom, és akkor talán csu­pán azért, hogy jelenlétüket éreztessék, megindult a berlini sztrádán a drezdai szovjet helyőrség konvoja is. Mert lehet, hogy már sehol a vilá­gon, de Németországban még létezik a Szovjetunió. Érdemes megszemlélni ezt a hétvégi szovjet konvojt, van rá idő és mád, hisz lépésben haladunk. Mintegy 25-30 teherautó, elöl­• A hét vezető ipari ország pénteken közzétette a tokiói csúcsértekezlet gazdasági záró­nyilatkozatát. A Hetek nö­vekvő munkanélküliség miatti aggodalmát tükrözözi a doku­mentum, amelyben a vezetők megismétlik korábban tett vál­lalásukat a világkereskedelmi tárgyalási forduló ez évi befe­jezéséről. Oroszország számára 3 milliárd dolláros támogatást helyeznek kilátásba, a kelet- és közép-európai országokkal és a többi reformországgal kapcso­latban pedig a segítségnyújtás korábban is ismert elveit rög­zítik újból. Megjelölik a doku­mentumban a meghatározó gazdasági hatalmak, hogy mit tesznek a 23 milliós munkanél­• Olyan kivételes helyzet adódott az önkormányzatban, hogy egyetlen szavazaton múltak a döntések. Tizenöt VMDK-s és tizenöt szocialista + radikális képviselő versen­gett Poljak Andrijának, a DE­POS tanácsnokának a kegye­iért. Demokrata lévén, eleinte az ellenzéki VMDK-hoz hú­zott, de közvetlenül a polgár­mester-választást követően, a szerb radikálisok és szocialis­ták koalíciója mellé állt. Ebből lett a zűr: mivel ez utóbbiak Poljak szavazata által magu­kénak tudhatták a szavazó­gépezetet, puccsot hajtottak végre a megválasztott vezető­ség ellen, és holmiféle formai hibákra hivatkozva, önkénye­sen Mirko Stojkovot, a korábbi polgármestert helyezték az önkormányzat élére. Hónapokon át tartott a huza­vona, de nem tudtak mege­gyezni, s így a választási tör­vény értelmében a belgrádi köztársasági szervek hatáskö­rébe került az önkormányzati vezetők kinevezése. Ezt most meg is tették, s nem kis megle­petésre, egy magyar sincs kö­zöttük. - Nem is lehet ­mondja Berkovics György, aki mindössze tíz napig volt pol­gármester -, mert a VMDK visszavonult, nem kívánunk hárul villogóval riasztó terep­járók, bennük röhögő tisztek. Tart a szivatós. A teherautókon ugyanis semmi lényeges nincs. Halomba rakva rozsdás vas­ágyak, ócska bútorok, az egyi­ken egy öreg Lada. A Németországban maradt szovjet csapatok fő iparága az illegális autókereskedelem. Ezres nagyságrendben vásárol­ják fel a Ladákat, újakat és ré­gieket, viszik haza őket, a Moszkva-parti estéken tripla áron értékesítik a rakományt. Hogy megy ez? Senki nem tudja. A csapatok területenkt­vüliek német földön, és fölötte állnak az orosz törvényeknek is. Konkrétabbat csak akkor tudunk majd, ha némelyik küliség enyhítése érdekében. Feltűnő, hogy még csak óvatos felszólításokat sem fogal­maznak meg, inkább a Közös Piac, Japán és az Egyesült Ál­lamok eddigi törekvéseit mél­tatják. Megfigyelők első érté­kelése szerint ez arra mutat, hogy a vezetők mozgási lehe­tősége meglehetősen szűk, nem tehettek konjunkturális in­tézkedésekre vonatkozó fel­ajánlásokat. A zárónyilatkozat 16 pont­ból áll és hét fejezetre tago­lódik. A növekedés és a mun­kahelyek teremtése melletti elkötezettségről szól az első. A tokiói zárónyilatkozat két he­részt venni a felülről kineve­zett vezetésben. Talán jobb is, hogy így alakult, hogy nem a mi nyakunkba szakadnak azok a súlyos gondok, melyeket nem mi idéztünk elő. A szo­cialista-radikális koalíció nagystílű elképzeléseire máris rácáfolt az idő. • Miben különböznek programjaik? - Nem indultunk külö­nösebb nemzeti célokkal, in­kább a társadalmi és gazdasági helyzet foglalkoztatott ben­nünket. Alapvető célkitűzé­sünk: átvészelni ezt a nyomo­rúságos háborús helyzetet. Ne szűnjenek meg intézmények, csökkenjen a gazdasági ha­szovjet tábornok a kiváló kato­najelvény mellé megkapja a kiváló csempész-kitüntetést is. Nagyon dolgoznak. Nyilván úgy vannak minden tétellel, hogy ez a rakomány lesz a végső, csak összefogni hát. És összefognak. Aminek a bizo­nyítéka egy-egy hulla, vagy az oroszok, vagy a partnerek kö­zül. Érdekes volna, ha egy tör­ténész végigkövetné annak az útját, hogy az 1848-at is leverő Európa rendőre orosz hadse­regből a szovjet fürdő után miképp lesz Európa rablója. Elmondhatja Walter Ulb­richt valahol a pokolban, meg Erich Honecker is, amit Ady Endre: ifjú szívekben élek... Az NDK-mentalitást ugyanis lyen tesz említést a közép- és kelet-európai országokról. A vezetők már az első pontban hangsúlyozzák: ahhoz, hogy a történelmi változások jótékony hatásai kibontakoz­hassanak, a Heteknek választ kell adniok a kihívásokra, in­tegrálniok kell a váltást vég­rehajtó országokat a világgaz­daságba. A kilencedik pont tel­jes egészében a Közép- és Ke­let-Európa országaiban, a balti országokban, a volt szovjet köztársaságokban és Mongó­liában folyó reformerőfe­szítések támogatása melletti kiállásukról szól. A reform sikerét, az országok teljes nyatlás. Beruházást, fejlesztést nem terveztünk, már fél évvel ezelőtt is tisztában voltunk az­zal, hogy a katasztrófa szélén vagyunk. Ezt kevésbé tudták felmérni azok, akik most hata­lomra kerültek, és fűt-fát ígér­tek. Kilátásba helyezték a tervezett Belgrád-Budapest gyorsvasút kisegítő mellékágá­nak a megépítését, a Bel­grád-Csóka-Szeged-Budapest vonalat. Holott az előzőből sem lesz még egy ideig semmi. Észak-Bánát kimaradt az öntözőcsatorna-rendszerből, ezért csatornákat ígértek Tö­rökkanizsától Csókán át az Aranka folyóig. Autópályákat, vasutakat álmondtak. Az első valószínűleg csak a halál irtja ki. Néhány nemzedéknek el kell tűnnie, hogy a helyükre lépő újakat már ne a keletné­met gondolkodás sarkossága, türelmetlensége, a beleérző képesség hiánya jellemezze. Nemcsak az utak mellett, az őrtornyok az agyakban is áll­nak még. Bár az út melletti tornyokat, stázilaktanyákat már bontják. Aki a tornyok tövében leka­nyarodik az egykori NSZK tranzit- sztrádájáról az egykori NDK kátyús, gondozatlan bekötőútjaira, érdekes tapaszt­alatokat gyűjthet. Amit, mi­képp a keleti minőséget is, igazi német márkával kell megfizetnie. Például az infra­struktúra teljes hiányával ta­lálkozhat az utas. Hamburgtól olyan 250 kilométerre, de még az egykori NDK-ban, Schul­theiss úr kis fogadójának szo­bájában - két személyre 180 márka - már ott a telefon, de még süket. Nyúlna az ember az italmérő pulton álló rádiótele­fonhoz, ami a falut a kül­világgal összeköti, de Schul­theiss úr alkalmazottja közli, hogy momentán az se műkö­dik. S sok minden nem mű­ködik még. A reklám az igen! A szürke egyenfalakon ott vannak a hatalmas táblák: kóla, utazás, mosópor, új autó... Ne­künk magyaroknak érdemes ezekre a táblákra figyelnünk, mert a volt NDK által elért színvonal az a maximum, ami­nek Magyarország legjobb esetben és nagy szerencsével a közelébe kerülhet. Ami a volt NDK-ban, vagy hivatalosan az új tartományok­ban, vagy a még hivatalosabb világgazdasági integrálását a világbéke és a stabilitás szem­pontjából fontos tényezőnek nevezik. A Hetek megálla­pítják, hogy a reformok támo­gatásakor alapelvnek a partneri kapcsolatokat és azt tekintik, hogy az érintett országok képesek legyenek magukon segíteni. Bátorftónak tartják, hogy a reformban leginkább előre tartó országokban a gazdasági fellendülés első jelei tapasztalhatók, de nem nevezik néven ezeket az országokat. Üdvözlik azt, hogy a térség országai fejlesztik gazdasági együttműködésüket a Hetek­kel, ugyanakkor sürgetik a re­formországokat az egymás kö­zötti együttműködés erő­sítésére. önkormányzati ülésen azt mondtam: Csóka kasszájában annyi pénz sincs, hogy egy szál sínt vehessen! • Most is ez a vesszőpari­pájuk? - Nem hangoztatnak már semmit. Örülnek, ha ezt az idő­szakot átvészelik, kapkodnak összevissza. Megértem ezeket az embereket: elszakadtak a valóságtól, egy nyelvűek, szemléletük egy információs forrásból táplálkozik, másként nem is gondolkodhatnak. • Elült a csatazaj, véget ért a csókái csata? - Nem ülhet el, mert sajnos robbanásig feszült a helyzet az egész országban, s ez alól nem lehet kivétel ez a kis közösség sem. Csókát mindig valaho­gyan távolról irányították. Akik lokálisan gondolkodtak, nem voltak megbízhatóak, el kellett menniük. Olyanok ma­radtak, akiket a kontrasze­lekció hozott felszínre, s min­dig máshonnan importált elképzeléseket próbálnak meg­honosítani, függetlenül attól, hogy ők maguk szerbek vagy magyarok. (Urai László szörnyszülött bürokrata kife­jezéssel: „az NSZK-ba belépett területen " járva szembeötlik, az a nagy nyugatnémet ban­kok, konszernek, áruház- és szupermarket-láncok térfogl­alása. Nekik van pénzük. Az alacsony hatékonyságú óriáskombinátokra épülő NDK ipar és mezőgazdaság jelentős részének privatizálása viszony­lag gyorsan végbement. A té­eszeket, agrárkombinátokat többnyire változatlan vezetés­sel, egyik napról a másikra korlátolt felelősségű társasá­gokká alakították át, amelyeket a tagság, azaz a régi-új tulajdo­nosok közössége foggal-kö­römmel igyekszik megvédeni az itt-ott visszatérő, és tulaj­donát visszakövetelő régi föld­birtokostól, vagy annak örökö­seitől. A jobb adottságú vidé­keken arra is akad példa, hogy a régi tulajdonosok unokái, vagy a nyugati tartományok­ból, sőt Dániából, Hollandiából ide települő vállalkozók egy az egyben átveszik a volt szocia­lista nagyüzemet. A Közös Piac agrárválsága természetesen a keleti területek parasztjainak sem ígér sok jót. Ahol nem akad tőkeerős nyu­gati befektető, a volt téesz­tagok nemigen tudják életben tartani a közös gazdaságot, az önálló farmergazdálkodáshoz meg hiányzik a saját erő és vállalkozó kedv. így aztán Mecklenburg egyes vidékein és a lengyel határmenti terü­leteken nem ritka a 70-80 szá­zalékos falusi munkanélküliség sem. Zelai Miklós Pozsgay Imre válasza a Fidesznek Négy halálos áldozata van annak a lövöldözésnek, amely péntekre virradóra tört ki orosz katonák között a Lipcse melletti Taucha pályaudvarának közelében. A katonák, egy hadianyagot szállító tehervonat kísérete, gép­pisztollyal tűzpárbajt vívtak egymással. A mozdonyvezető a fegyverropogást hallva azonnal megállította a vonatot. A rendőrség egy katonát letartóztatott. A tehervonat katonai felszerelést szállított a mecklenburg-előpomerániai Mukranba. Német úton, szovjet dugóban Hogy is volt? Az NDK-Csehszlovák határból lett Né­metország Csehszlovákia határa, amin ugyancsak átlé­pett a történelem, s a közép-európai autós ma már a cseh-német határon lép át. Pozsonytól alig egy órányira, lakókocsik mellett integető' civil ruhás hatáságiak jelzik a cseh határt. Még minden félkész. Persze a félkész álla­potokhoz sok száz éves közös történelmünk során igazán hozzászokhattunk. Csókái önkormányzat Belgrádból! A napokban véget ért a csókái csata, csakhogy ezúttal nem a magyarok és a szerbek közmegelégedésével, mint a múlt századi ellenségeskedés Móra Ferenc elbe­szélésében, hanem az év eleji választásokból győztesen kikerülő VMDK vereségével. Januárban a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége ugyan megszerezte az önkormányzati képviseleti helyek felét, s Berkovics György személyében polgármestert is választottak, de az öröm nem tartott sokáig, mert a mérleg nyelve a koa­líciót alakító Szerb Szocialista Párt és Szerb Radikális Párt oldalára billent.

Next

/
Thumbnails
Contents