Délmagyarország, 1993. június (83. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-03 / 127. szám

CSÜTÖRTÖK, 1993. JÚN. 3. • Százmilliós vállalkozás a Ligetben • Forog a kerék A Gumimacik nem biliárdoznak? A HELYZET 7 • (Folytatás az 1• oldalról.) Sebők Ferenc rövidre fogja vállalkozása történetét. Miután a közgyűlés a terület bérbeadásáról döntött, pályázatában bécsi jellegű vidámpark megvalósítását tűzte ki célul. Odaát a 10 kisgokart-pálya meg az 5 dodzsem s a többi számtalan szórakozási lehetőség mellett az egykori császárvárosiak rendelkezésére áll 5 biliárdterem is. Mert az apukáknak is meg kell adni a lehetőséget, mondja. Egyébként régebben is voltak felnőttjátékok a magyar vidámparkokban, érvel, s az átpördülős hajóhintát, no és a sörfogyasztás utáni izomerő lemérésére szolgáló vasmacskát említi. - 1965-ben vásárolt utoljára játékokat a város a saját gyermekeinek, s ezeket az ócskavasakat most mindössze 210 ezer forintért sikerült értékesítenie. Jómagam, olasz hitelből, 180 millió forintos beruházást tervezek, ennek 70 Százaléka már a helyszínen van! Csak az új óriáskerék értéke 30 millió forint! Készen van a Mini-Velence 6 gondolával, a dodzsem, kisvasút épül, a Tini-nindzsák meg a Gumimacik várják itt a gyerekeket! Tíz évnél előbb nem térül meg a befektetés, s én az önkormányzattól, noha Fotó: Schmidt Andrea ennyit kértem, csak hármat kaptam! - dohog. Sebők Ferenc kétségkívül kockázatot vállalt, hiszen a város nemcsak az időt, de a helyet is átmenetinek gondolja, s máshová telepítené a gyermekszórakoztatást. Hallgassuk ismét Koha Róbertet: - Egy ilyen volumenű beruházást képtelenség 3 év alatt amortizálni. Az a gyanúm, a vállalkozó kész helyzet elé akaija állítani a várost. Sebők Ferenc a játékokkal együtt az üzletét is be fogja betonozni a parkba. Ha hagyjuk. Kár, hogy elfelejtette, a 3 éves szerződés lejárta után a városgondnokság 6 hónapon belül végrehajtja a terület ligetszerű helyreállítását! Sebők Ferenc is döntött. Végigcsinálja. Bár a városépítési iroda föltehetően megbünteti az engedély nélküli kaszinóépítés miatt. Persze kaszinó a moszkvai meg a padovai vidámparkban is van, s az utóbbi egész biztosan Európa, méltatlankodik. Nyereséget sem számol, amíg elképzeléseit valóra nem váltja. Sokszor ingyen is felengedi a kicsiket a játékokra. Az alpolgármesternőnek is tetszett az új külsejű vidámpark, és a gyermekeinek is. Az arcuk mindent elárult, meséli. A látogatók szép szavakat írtak az Emlékkönyvbe. A pedagógusok is elismerően nyilatkoztak. Az eredeti tervek szerint a Liget bejáratától kisvasút hozta volna a vendégeket a park területére, Sebők Ferencnek szándékában állt helyreállítani az elbokrosodott sétányokat is. A közbiztonsági tanáqsnok a csillogás, a díszletek mögé akar pillantani. - Pénznyerőautomatákat üzemeltet, Sebők kaszálja a pénzt! A vállalkozó nem is csinál titkot az ügyből. - A környező falvakban. Siófokon, Romániában valóban vanak nyerőtermeim. Egynek több a jövedelme, mint az egész vidámparké. A Ligetben tehát nem valamiféle fondorlatos haszonszerzés vezet. Remélem, jövőre egészen más képviselők ülnek a torony alá, akik elismerik munkámat! Az idő fogja eldönteni, Sebők Ferencnek kell-e mennie majd a Ligetből, vagy ennek a garnitúrának a városházáról. Üzlet és politika: óriáskerék. Egyszer fenn, másszor lent. Ódor József •••••MM • A Honvédelmi Minisztérium és a Magyar Nemzeti Ellenállási Szövetség leihívása A negyvenötös honvédekhez A Magyar Köztársaság honvédelmi minisztere - a Magyar Nemzeti Ellenállási Szövetség kezdeményezésére, az eló'ző kormányok több évtizedes mulasztását pótolván - 1992. július 28-án kiadott 15/1992 számú rendeletével, a német megszállók elleni harcra önként jelentkezett magyar katonák érdekeinek elismerésére „Független Demokratikus Magyarországért" Emlékérmet alapított. Az emlékérmet azoknak adományozza, akik az Ideiglenes Nemzeti Kormány toborzó felhívására önként jelentkeztek, majd 1945. május 9-ig felvétettek a Magyar Honvédség állományába, valamint a honvédség hadrendjén kívül szervezett náciellenes magyar katonai alakulatokba. Az emlékérem posztumusz is adományozható a túlélő házastársnak vagy leszármazottjának. Az emlékérem adományozására első alkalommal 1992. december 21-én, második alkalommal 1993. március 11-én került sor. Az utolsó adományozás ideje: 1993. december 21. Ezért újra várjuk jelentkezésüket: 1945-ös Honvédelmi Minisztérium szervezőinek, beosztottjainak, a honvéd kerületi kiegészítő parancsnokságok, bevonulási központok katonáinak. A jászberényi I ., a pécsi 4., a szegedi 5., a debreceni 6., és a miskolci 7. honvéd hadosztály; a debreceni 1. őrzászlóalj; az 1. vasút- és hídépítő zászlóalj; a 1. vasútbiztosító zászlóalj; a határportyázó századok, a folyami flottila, az aknakutató alegységek, a kórházak, szertárak, intézetek állományában szolgáltaknak, valamint a magyar királyi honvédség 24. hadosztályának átállt és Hajmáskérre elvonult tisztjeinek és katonáinak. Továbbá: a hadrenden kívül alakult Budai Önkéntes Ezred, a Temesvári 1. önkéntes magyar hadosztály, az 1. magyar vasútépítő hadosztály, a 3. magyar vasútépítő dandár, az 1. magyar távbeszélő-épító zászlóalj egykori tisztjeinek, tiszthelyetteseinek és honvédeinek. A rendelet értelmében kizárólag a Magyar Nemzeti Ellenállási Szövetség jogosult a felterjesztés előkészítésére. Ezért kérjük, hogy a kérelmet és a csatolt dokumentumok xerox másolatát - lehetőleg 30 napon belül - az alábbi ctmre küldjék: Magyar Nemzeti Ellenállási Szövetség 1054 Budapest, V., Zoltán u. 16. IV. 425. • Feltételezhetően a betegfelvételt intéző orvos hibájából halt meg május 26-án, szerdán a kazincbarcikai kórházban az a férfi, akit egy balesetet követően szállítottak a gyógyintézetbe. A boncolásnál három és fél liter vért találtak az elhunyt hasüregében. K. Pál alberttelepi lakos május 25-én délelőtt Szuhakállóban egy építkezésnél meg akarta igazítani a födém-betongerendát. Eközben egyensúlyát vesztette és mintegy négy és fél méter magasságból a földön fekvő fageMűhiba? rendákra zuhant. A mentők a kazincbarcikai kórház sebészeti osztályára szállították, ahol csupán azt állapították meg a betegfelvételnél, hogy mindkét karján csonttörést szenvedett. A férfi másnap hajnali háromkor meghalt. Az elrendelt igazságügyi orvosszakértői boncolás során megállapították, hogy K. Pálnak lépsérülése volt. Első osztályú pocokfészek Amikor félig elolvastam a levelet, rémületemben azt mondtam, foglalkozom ugyan vele, de az ügyben legérintettebb lakó nevét nem írom le. Személyiségi jogaink szövevénye olyan, mint úszó embernek a hínár. Szívesen leírom viszont mind a tizenöt aláíróét, hogy a hitelesség csorbát ne szenvedjen. Készséggel hozzájárultak ehhez is, sűrű bocsánatkérések közepette mégis el kell állnom ettől a szándékomtól is. Olyan következtetésre jutottam közben, amit nem varrhatok az, ó nyakukba se. Arról panaszkodik ez a tizenöt ember, hogy első osztályú lakásnak számít ugyan az övék, de svábbogarak tanyája, pocokfészek és - szépen akarom leírni azt. amit ők nemes magyarsággal egyetlen szóval fejeznek ki - emberi eredetű mocskok háza lett belőle. Amíg működött a „Lófara", a belőle származó részegek mászkáltak állandóan keresztül, szabadtéri nyilvános vécéként haszálva az udvart, azóta viszont az egyik lakó gondoskodik róla, hogy elviselhetetlen legyen a többiek élete. Szenvedélyes kutya- és macskagyűjtő, állatait az udvaron etette, föltehetően a kitett ételmaradékok miatt szaporodtak el a patkányok annyira, hogy már a lakásokat fenyegetik. Hat éve eldugulhatott vagy elromolhatott a vécéje, emiatt rendszeresen az udvarra hordta hajnalok hajnalán a szennyvizet. Még nagyobb lett a bűz, és még több a svábbogár. A házmester többször rajtakapta, és a végén szólt az IKV-nak. Szerelőt küldtek onnan, de a szerelőt nem engedte be a lakásba. Azóta még jobban elszabadult a pokol. Télen már nem járt ki, kutyájával és macskáival behúzódott a lakásba. A szennyvizet - itt megint előjön az a bizonyos szó - mostanában déltájban viszi le az udvari csatornalefolyóba, illetve kellő szemrehányások után az utcai lefolyóba, ha ott nem áll éppen autó. A házban nőgyógyászati rendelő is van, akik odajárnak, azok is kénytelenek elszenvedni az áldatlan állapotokat. A lakás egyik szomszédjánál csecsemő született: lehet ekkora fertőzetben élnie? Önkormányzati képviselő, IKV, tisztiorvosi hivatal, mind Héthatárra szóló becstclenségpör lehetne belőle, ha szóról szóra leírnám az újságba, amit két derék asszony levélként hozott el hozzám, így kezdődik: „Alulírottak, a szegedi Fekete sas utca 27., illetve a Tisza Lajos körút 52. szám alatti átjáróház lakói végső elkeseredésünkben Önökhöz, illetve a nyilvánossághoz fordulunk. Úgy érezzük, hogy minden lehetséges fórumot végigjártunk, mindenütt meghallgattak bennünket, csak éppen senki semmit nem tudott, vagy nein akart ügyünkben intézni". tud róla, de semmi nem változik. A macskák továbbra is rühesek, az emberi mocsok továbbra is förtelem. Nincsen, aki segítsen? „Az atyaúristenig is elmegyünk most már, csak segítsen valaki rajtunk, és ezen a szerencsétlenen is, mert ő is ember". Az természetesen nem lehet megoldás, hogy a fölötte lakó lenyútja proszívója orrmányát, hogy az ő erkélyéről szippantsa föl azokat a csótányokat, amelyek különben fölmásznának hozzá. Az összes panaszáradatból azt a következtetést vontam le: lehet egy hölgy ebben a házban, aki mindenképpen emberi segítségre szorul. Senkije sincsen. csak kutyája, macskája, és hatalmas bizalmatlansága mindenkivel szemben. Mindenféle hatósági beavatkozás elrémiszt minden egészséges érzületű embert, az is lehet, hogy nem erről az oldalról kellene kezdeni a megoldás keresését. De föltétlenül lennie kell valakinek, aki kapcsolatba tud lépni vele, mert ez állapot elsősorban rá veszélyes. Hogy a tisztiorvosi hivatal, az IKV az illetékesebb? Vakargatom a fejemet, nem tudom. Lehet, hogy a kettő együtt. Csak azt tudom, szegény, szerencsétlen asszonyon segíteni kell. Haladék nélkül, tehát azonnal. Úgy, hogy ó is érezze: rajta akarnak segíteni. Horváth Dezső • Megdöbbentő verssel lepett meg a múltkoriban egy dyslexiás kislány. A maga hét esztendejének csekélyke értelmi és érzelmi tapasztalatával, mégis a vének bölcsességével vázolta föl életének apokaliptikus képét. Csetlőbotló betűkkel vetette papírra a jövőt: hogy majd nagylány lesz, szerelmes lesz és anya lesz, majd elfárad, megöregszik és visszamegy a Jóistenhez. Nem tudom, az ember életében általában mikor jön el az a pillanat, amikor végiggondolja a ráméretett időt, amikor nem csak a mában, és a karnyújtásnyira lévő holnapban gondolkodik. Amikor egy botjára támaszkodó, ráncos arcú, szelídtekintetű vagy házsártos öregember láttán rádöbben: talán saját 30, 40, 50 évvel későbbi énjével találkozott. Föltételezem, némi érettség, némi intelligencia és lelki érzékenység kívántatik ahhoz, hogy életerőben dúskálva, a fiatalság mámorában lubickolva is ott lebegjen előttünk életünk lehajló ágának képe is. Mintegy figyelLeírt korosztály? meztetésként. Enélkül talán szegényebben, felelőtlenebbül telnek az ifjúság napjai, és kényelmetlenebb lesz a saját, öregségünkre magunk vetette ágy is. Aki az életet nemzedékek láncolataként tekinti, s jövendő önmagát látja a megtett úton megfáradt idős emberben, aligha megy el mellette szenvtelenül. Aligha érzi áldozatnak, ha számára enyhülést, segítséget kínál. Az a társadalom, amely csak az adni tudó korosztályok iránt érez felelősséget, s leírja óket, mihelyt cserébe már csak kapni szeretnének szót, figyelmet és megbecsülést -, aligha éli túl önmagát. Idős emberek gyűltek öszsze nemrégiben Kiszomboron. A megyében működő 63 nyugdíjas klub vezetői, akik közül sokan tagjai az „Életet az éveknek" mozgalom országos szövetségének is. Korosztályom és a nálam fiatalabbak nevében is igen kellemetlenül éreztem magam szüleink, nagyszüleink kortársainak koszorújában. Szégyenletesnek tartom, hogy nincs párbeszéd közöttünk, hogy alig halljuk, alig engedjük hallatni hangjukat. Nem ismerjük gondolataikat, véleményüket, fájdalmaikat és derűre törekvő vágyaikat. Talán, mert eléggé el nem ítélhető módon - mintha az erő jogán csak a fiatalnak járna hely manapság a Nap alatt. Annak, aki eddig előkészítette ott a talajt, nem. Igaztalan a vád. mondták, hogy az ő nemzedékük lenne felelős azért, mert az elmúlt negyven évben terméketlenné lett a magyar föld. Néhány száz rossz gazda miatt igazságtalanság egy egész nemzedéket bűnhődésre ítélni. Az apák, nagyapák százezreit, akik tették a dolgukat becsülettel, szakértelemmel, hallgattak és tűrtek összeszorított fogakkal. Vagy lázadtak és akkor ültek, majd mellőzötten pergették napjaikat. A gyermekeiket. bennünket fölnevelt többség áldozat volt, s nem cinkos. Nem lehet leírni egy egész nemzedéket, különösen azoknak nem. akiknek koruknál fogva még módjukban sem állt kiállni az idő próbáját. Az idei esztendő az idősek és a generációk közötti szolidaritás európai éve. A nyugdíjasok nem hagyják magukat: klubokba, egyesületekbe szerveződnek, megalakították egyes településeken az idősek fórumát, az idősek tanácsát. Méltánytalan azonban, ha elszántságukban magunkra hagyjuk őket. S hogy néhol, kisebb közösségekben föltámadt már az emberi lelkiismeret, bizonyítják a spontán kialakult mozgalmak, a jószomszédi kapcsolatok. Már csak az hiányzik, hogy föltámadjon a társadalmi lelkiismeret is. Mert ne feledjük azt, amit az a hétéves, bölcs kislány már tud: hogy az óra bizony körbejár... Chikán Ágnes