Délmagyarország, 1993. június (83. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-03 / 127. szám

CSÜTÖRTÖK, 1993. JÚN. 3. • Százmilliós vállalkozás a Ligetben • Forog a kerék A Gumimacik nem biliárdoznak? A HELYZET 7 • (Folytatás az 1• oldalról.) Sebők Ferenc rövidre fogja vállalkozása történetét. Miután a közgyűlés a terület bérbe­adásáról döntött, pályázatában bécsi jellegű vidámpark megv­alósítását tűzte ki célul. Odaát a 10 kisgokart-pálya meg az 5 dodzsem s a többi számtalan szórakozási lehetőség mellett az egykori császárvárosiak ren­delkezésére áll 5 biliárdterem is. Mert az apukáknak is meg kell adni a lehetőséget, mond­ja. Egyébként régebben is vol­tak felnőttjátékok a magyar vi­dámparkokban, érvel, s az át­pördülős hajóhintát, no és a sörfogyasztás utáni izomerő le­mérésére szolgáló vasmacskát említi. - 1965-ben vásárolt utoljára játékokat a város a saját gyer­mekeinek, s ezeket az ócskava­sakat most mindössze 210 ezer forintért sikerült értékesítenie. Jómagam, olasz hitelből, 180 millió forintos beruházást ter­vezek, ennek 70 Százaléka már a helyszínen van! Csak az új óriáskerék értéke 30 millió fo­rint! Készen van a Mini-Velen­ce 6 gondolával, a dodzsem, kisvasút épül, a Tini-nindzsák meg a Gumimacik várják itt a gyerekeket! Tíz évnél előbb nem térül meg a befektetés, s én az önkormányzattól, noha Fotó: Schmidt Andrea ennyit kértem, csak hármat kaptam! - dohog. Sebők Ferenc kétségkívül kockázatot vállalt, hiszen a vá­ros nemcsak az időt, de a he­lyet is átmenetinek gondolja, s máshová telepítené a gyermek­szórakoztatást. Hallgassuk is­mét Koha Róbertet: - Egy ilyen volumenű beruházást képtelenség 3 év alatt amorti­zálni. Az a gyanúm, a vállalko­zó kész helyzet elé akaija állí­tani a várost. Sebők Ferenc a játékokkal együtt az üzletét is be fogja betonozni a parkba. Ha hagyjuk. Kár, hogy elfelejt­ette, a 3 éves szerződés lejárta után a városgondnokság 6 hó­napon belül végrehajtja a terü­let ligetszerű helyreállítását! Sebők Ferenc is döntött. Vé­gigcsinálja. Bár a városépítési iroda föltehetően megbünteti az engedély nélküli kaszinóépí­tés miatt. Persze kaszinó a moszkvai meg a padovai vi­dámparkban is van, s az utóbbi egész biztosan Európa, méltat­lankodik. Nyereséget sem szá­mol, amíg elképzeléseit valóra nem váltja. Sokszor ingyen is felengedi a kicsiket a játékok­ra. Az alpolgármesternőnek is tetszett az új külsejű vidám­park, és a gyermekeinek is. Az arcuk mindent elárult, meséli. A látogatók szép szavakat írtak az Emlékkönyvbe. A pedagó­gusok is elismerően nyilatkoz­tak. Az eredeti tervek szerint a Liget bejáratától kisvasút hozta volna a vendégeket a park terü­letére, Sebők Ferencnek szán­dékában állt helyreállítani az elbokrosodott sétányokat is. A közbiztonsági tanáqsnok a csillogás, a díszletek mögé akar pillantani. - Pénznyerőauto­matákat üzemeltet, Sebők ka­szálja a pénzt! A vállalkozó nem is csinál titkot az ügyből. - A környező falvakban. Sió­fokon, Romániában valóban vanak nyerőtermeim. Egynek több a jövedelme, mint az egész vidámparké. A Ligetben tehát nem valamiféle fondor­latos haszonszerzés vezet. Re­mélem, jövőre egészen más képviselők ülnek a torony alá, akik elismerik munkámat! Az idő fogja eldönteni, Se­bők Ferencnek kell-e mennie majd a Ligetből, vagy ennek a garnitúrának a városházáról. Üzlet és politika: óriáskerék. Egyszer fenn, másszor lent. Ódor József •••••MM • A Honvédelmi Minisztérium és a Magyar Nemzeti Ellen­állási Szövetség leihívása A negyvenötös honvédekhez A Magyar Köztársa­ság honvédelmi minisz­tere - a Magyar Nemzeti Ellenállási Szövetség kezdeményezésére, az eló'ző kormányok több évtizedes mulasztását pótolván - 1992. július 28-án kiadott 15/1992 számú rendeletével, a német megszállók elleni harcra önként jelentke­zett magyar katonák ér­dekeinek elismerésére „Független Demokrati­kus Magyarországért" Emlékérmet alapított. Az emlékérmet azoknak adományozza, akik az Ideigle­nes Nemzeti Kormány toborzó felhívására önként jelentkez­tek, majd 1945. május 9-ig fel­vétettek a Magyar Honvédség állományába, valamint a hon­védség hadrendjén kívül szer­vezett náciellenes magyar ka­tonai alakulatokba. Az emlékérem posztumusz is adományozható a túlélő há­zastársnak vagy leszármazott­jának. Az emlékérem adományozá­sára első alkalommal 1992. de­cember 21-én, második alka­lommal 1993. március 11-én került sor. Az utolsó adományozás ide­je: 1993. december 21. Ezért újra várjuk jelentkezé­süket: 1945-ös Honvédelmi Minisztérium szervezőinek, beosztottjainak, a honvéd ke­rületi kiegészítő parancsnoksá­gok, bevonulási központok ka­tonáinak. A jászberényi I ., a pécsi 4., a szegedi 5., a debre­ceni 6., és a miskolci 7. honvéd hadosztály; a debreceni 1. őr­zászlóalj; az 1. vasút- és híd­építő zászlóalj; a 1. vasútbizto­sító zászlóalj; a határportyázó századok, a folyami flottila, az aknakutató alegységek, a kór­házak, szertárak, intézetek ál­lományában szolgáltaknak, va­lamint a magyar királyi hon­védség 24. hadosztályának át­állt és Hajmáskérre elvonult tisztjeinek és katonáinak. To­vábbá: a hadrenden kívül ala­kult Budai Önkéntes Ezred, a Temesvári 1. önkéntes magyar hadosztály, az 1. magyar vas­útépítő hadosztály, a 3. magyar vasútépítő dandár, az 1. ma­gyar távbeszélő-épító zászlóalj egykori tisztjeinek, tiszthelyet­teseinek és honvédeinek. A rendelet értelmében kizá­rólag a Magyar Nemzeti Ellen­állási Szövetség jogosult a fel­terjesztés előkészítésére. Ezért kérjük, hogy a kérelmet és a csatolt dokumentumok xerox másolatát - lehetőleg 30 napon belül - az alábbi ctmre küld­jék: Magyar Nemzeti Ellenállási Szövetség 1054 Budapest, V., Zoltán u. 16. IV. 425. • Feltételezhetően a betegfel­vételt intéző orvos hibájából halt meg május 26-án, szerdán a kazincbarcikai kórházban az a férfi, akit egy balesetet kö­vetően szállítottak a gyógyinté­zetbe. A boncolásnál három és fél liter vért találtak az elhunyt hasüregében. K. Pál alberttele­pi lakos május 25-én délelőtt Szuhakállóban egy építkezés­nél meg akarta igazítani a fö­dém-betongerendát. Eközben egyensúlyát vesztette és mint­egy négy és fél méter magas­ságból a földön fekvő fage­Műhiba? rendákra zuhant. A mentők a kazincbarcikai kórház sebésze­ti osztályára szállították, ahol csupán azt állapították meg a betegfelvételnél, hogy mindkét karján csonttörést szenvedett. A férfi másnap hajnali három­kor meghalt. Az elrendelt igaz­ságügyi orvosszakértői bonco­lás során megállapították, hogy K. Pálnak lépsérülése volt. Első osztályú pocokfészek Amikor félig elolvastam a levelet, rémületemben azt mondtam, foglalkozom ugyan vele, de az ügyben legérintet­tebb lakó nevét nem írom le. Személyiségi jogaink szövevé­nye olyan, mint úszó embernek a hínár. Szívesen leírom vi­szont mind a tizenöt aláíróét, hogy a hitelesség csorbát ne szenvedjen. Készséggel hozzá­járultak ehhez is, sűrű bocsá­natkérések közepette mégis el kell állnom ettől a szándékom­tól is. Olyan következtetésre jutottam közben, amit nem varrhatok az, ó nyakukba se. Arról panaszkodik ez a tizen­öt ember, hogy első osztályú lakásnak számít ugyan az övék, de svábbogarak tanyája, pocokfészek és - szépen aka­rom leírni azt. amit ők nemes magyarsággal egyetlen szóval fejeznek ki - emberi eredetű mocskok háza lett belőle. Amíg működött a „Lófara", a belőle származó részegek mász­káltak állandóan keresztül, sza­badtéri nyilvános vécéként ha­szálva az udvart, azóta viszont az egyik lakó gondoskodik ró­la, hogy elviselhetetlen legyen a többiek élete. Szenvedélyes kutya- és macskagyűjtő, álla­tait az udvaron etette, föltehe­tően a kitett ételmaradékok mi­att szaporodtak el a patkányok annyira, hogy már a lakásokat fenyegetik. Hat éve eldugulha­tott vagy elromolhatott a vécé­je, emiatt rendszeresen az ud­varra hordta hajnalok hajnalán a szennyvizet. Még nagyobb lett a bűz, és még több a sváb­bogár. A házmester többször rajtakapta, és a végén szólt az IKV-nak. Szerelőt küldtek on­nan, de a szerelőt nem engedte be a lakásba. Azóta még jobban elszaba­dult a pokol. Télen már nem járt ki, kutyájával és macskái­val behúzódott a lakásba. A szennyvizet - itt megint előjön az a bizonyos szó - mostaná­ban déltájban viszi le az udvari csatornalefolyóba, illetve kellő szemrehányások után az utcai lefolyóba, ha ott nem áll éppen autó. A házban nőgyógyászati rendelő is van, akik odajárnak, azok is kénytelenek elszenved­ni az áldatlan állapotokat. A la­kás egyik szomszédjánál cse­csemő született: lehet ekkora fertőzetben élnie? Önkormányzati képviselő, IKV, tisztiorvosi hivatal, mind Héthatárra szóló becs­tclenségpör lehetne belő­le, ha szóról szóra leír­nám az újságba, amit két derék asszony levél­ként hozott el hozzám, így kezdődik: „Alulírot­tak, a szegedi Fekete sas utca 27., illetve a Tisza Lajos körút 52. szám alat­ti átjáróház lakói végső elkeseredésünkben Önök­höz, illetve a nyilvános­sághoz fordulunk. Úgy érezzük, hogy minden lehetséges fórumot vé­gigjártunk, mindenütt meghallgattak bennün­ket, csak éppen senki semmit nem tudott, vagy nein akart ügyünkben intézni". tud róla, de semmi nem vál­tozik. A macskák továbbra is rühesek, az emberi mocsok to­vábbra is förtelem. Nincsen, aki segítsen? „Az atyaúristenig is elmegyünk most már, csak segítsen valaki rajtunk, és ezen a szerencsétlenen is, mert ő is ember". Az természetesen nem lehet megoldás, hogy a fölötte lakó lenyútja proszívója orrmá­nyát, hogy az ő erkélyéről szip­pantsa föl azokat a csótányo­kat, amelyek különben fölmász­nának hozzá. Az összes panaszáradatból azt a következtetést vontam le: lehet egy hölgy ebben a ház­ban, aki mindenképpen emberi segítségre szorul. Senkije sin­csen. csak kutyája, macskája, és hatalmas bizalmatlansága mindenkivel szemben. Min­denféle hatósági beavatkozás elrémiszt minden egészséges érzületű embert, az is lehet, hogy nem erről az oldalról kel­lene kezdeni a megoldás kere­sését. De föltétlenül lennie kell valakinek, aki kapcsolatba tud lépni vele, mert ez állapot elsősorban rá veszélyes. Hogy a tisztiorvosi hivatal, az IKV az illetékesebb? Vakargatom a fejemet, nem tudom. Lehet, hogy a kettő együtt. Csak azt tudom, szegény, szerencsétlen asszonyon segíteni kell. Hala­dék nélkül, tehát azonnal. Úgy, hogy ó is érezze: rajta akarnak segíteni. Horváth Dezső • Megdöbbentő verssel le­pett meg a múltkoriban egy dyslexiás kislány. A maga hét esztendejének csekélyke ér­telmi és érzelmi tapasztalatá­val, mégis a vének bölcsessé­gével vázolta föl életének apokaliptikus képét. Csetlő­botló betűkkel vetette papírra a jövőt: hogy majd nagylány lesz, szerelmes lesz és anya lesz, majd elfárad, megöreg­szik és visszamegy a Jóisten­hez. Nem tudom, az ember éle­tében általában mikor jön el az a pillanat, amikor végig­gondolja a ráméretett időt, amikor nem csak a mában, és a karnyújtásnyira lévő hol­napban gondolkodik. Amikor egy botjára támaszkodó, rán­cos arcú, szelídtekintetű vagy házsártos öregember láttán rádöbben: talán saját 30, 40, 50 évvel későbbi énjével ta­lálkozott. Föltételezem, némi érettség, némi intelligencia és lelki érzékenység kívántatik ahhoz, hogy életerőben dús­kálva, a fiatalság mámorában lubickolva is ott lebegjen előttünk életünk lehajló ágá­nak képe is. Mintegy figyel­Leírt korosztály? meztetésként. Enélkül talán szegényebben, felelőtleneb­bül telnek az ifjúság napjai, és kényelmetlenebb lesz a sa­ját, öregségünkre magunk ve­tette ágy is. Aki az életet nemzedékek láncolataként tekinti, s jöven­dő önmagát látja a megtett úton megfáradt idős ember­ben, aligha megy el mellette szenvtelenül. Aligha érzi ál­dozatnak, ha számára enyhü­lést, segítséget kínál. Az a társadalom, amely csak az ad­ni tudó korosztályok iránt érez felelősséget, s leírja óket, mihelyt cserébe már csak kapni szeretnének ­szót, figyelmet és megbecsü­lést -, aligha éli túl önmagát. Idős emberek gyűltek ösz­sze nemrégiben Kiszombo­ron. A megyében működő 63 nyugdíjas klub vezetői, akik közül sokan tagjai az „Életet az éveknek" mozgalom or­szágos szövetségének is. Kor­osztályom és a nálam fiata­labbak nevében is igen kelle­metlenül éreztem magam szü­leink, nagyszüleink kortársai­nak koszorújában. Szégyenle­tesnek tartom, hogy nincs pár­beszéd közöttünk, hogy alig halljuk, alig engedjük hallatni hangjukat. Nem ismerjük gondolataikat, véleményüket, fájdalmaikat és derűre törek­vő vágyaikat. Talán, mert ­eléggé el nem ítélhető módon - mintha az erő jogán csak a fiatalnak járna hely manapság a Nap alatt. Annak, aki eddig előkészítette ott a talajt, nem. Igaztalan a vád. mondták, hogy az ő nemzedékük lenne fele­lős azért, mert az elmúlt negyven évben terméketlenné lett a magyar föld. Néhány száz rossz gazda miatt igazság­talanság egy egész nemze­déket bűnhődésre ítélni. Az apák, nagyapák százezreit, akik tették a dolgukat becs­ülettel, szakértelemmel, hall­gattak és tűrtek összeszorított fogakkal. Vagy lázadtak és akkor ültek, majd mellőzötten pergették napjaikat. A gyer­mekeiket. bennünket fölne­velt többség áldozat volt, s nem cinkos. Nem lehet leírni egy egész nemzedéket, külö­nösen azoknak nem. akiknek koruknál fogva még módjuk­ban sem állt kiállni az idő pró­báját. Az idei esztendő az idősek és a generációk közötti szoli­daritás európai éve. A nyug­díjasok nem hagyják ma­gukat: klubokba, egyesületek­be szerveződnek, megalakí­tották egyes településeken az idősek fórumát, az idősek ta­nácsát. Méltánytalan azon­ban, ha elszántságukban ma­gunkra hagyjuk őket. S hogy néhol, kisebb közösségekben föltámadt már az emberi lel­kiismeret, bizonyítják a spon­tán kialakult mozgalmak, a jószomszédi kapcsolatok. Már csak az hiányzik, hogy föltámadjon a társadalmi lel­kiismeret is. Mert ne feledjük azt, amit az a hétéves, bölcs kislány már tud: hogy az óra bizony körbejár... Chikán Ágnes

Next

/
Thumbnails
Contents