Délmagyarország, 1993. június (83. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-03 / 127. szám

8 BELPOLITIKA DÉLMAQYARORSZÁQ CSÜTÖRTÖK, 1993. JÚN. 3. • Labdarúgó Magyar Kupa, első mérkőzés Qöntetlennel elönyösebb helyzetben az FTC Szerdán játszották le az. 53. labdarúgó Magyar Kupa döntőjének első összecsapását. Haladás VSE - Ferencváros l-l (l-l) Sz.ombathely, 20 ez.er néző, vezette: Márton S. Gólszerzők: Jagodics (30. p ). illetve Keller (40.) Az NB II. nyugati csoportjának éllovasa nagy elánnal kezdett, több helyzetet is teremtett, a fővárosi zöld-fehérek inkább csak védekeztek. A 30. percben Farkas jobb oldalról beívelt szögletrúgása után Jagodics nagyszerű ütemben ugrott fel, és nyolc méterről a jobb alsó sarokba fejelt (1-0). Nem sokáig örülhetett azonban a hazai közönség, mert a 40. percben Keller több csellel betört a 16-oson belülre, és 12 méterről a kimozduló Derdák mellett egyenlített (l-l). Szünet után az eredmény nem változott, maradt a döntetlen, ami gyakorlatilag a fővárosi gárda számára jelent előnyt a visszavágóra. Birkózás Sántha (SZVSE) bronzérmes Csikós Ferencnek, a szegedi vasutas edzőjének vezetésével a szlovákiai Priedwicában versenyzett a magyar ifjúsági szabadfogású birkózóválogatott. A címeres mezt öltők között volt a szegedi Sóntlio Ferenc is. aki az 50 kilogarmmosok között, az erős nemzetközi mezőnyben, harmadik lett.A Szegedi VSE diák Bkorcsoportú versenyzői pedig Henkó György mesteredző irányításával Szombathelyen, a kötöttfogásúak országos bajnokságán léptek szőnyegre. A 254 induló között Rédtii Géza, az eddigi leggyengébb formáját mutatva, a +73 kilogrammos súlycsoportban az ötödik helyet szerezte meg. • Elsőként a klub úszó-szakosztályának elnökével, Popovicsné Palócz Máriával cseréltünk gondolatot a gondokról. Mostani beszélgetőpartnerünk Vass István, a Gábor Dénes Gimnázium és Szakközépiskola igazgatója, aki a klub cselgáncs-szakosztályát képviseli az elnökségben. Abban a nem létező testüleben, melyben ma már csak Popovicsné és ő jelenítheti meg hivatalosan az említett szakosztályokat, ugyanis a többinek nincs arra illetékes, szavazati joggal bíró delegáltja! „Ráhangolásként" Vass Istvántól is afelől érdeklődtem, milyen sűrűn szokott találkozni sportbéli kollegáival, magyarán milyen időközökben tartanak elnökségi ülésnek nevezett összejöveteleket. - Nehezet kérdezett, általában két havonta jöttünk össze mondta az igazgató úr. - Hozzá tenném, a létszám soha nem volt teljes, ezért szinte mindig határozatképtelenek voltunk... • Ezek szerint soha nem döntöttek, nem dönthettek érdemi dolgokban, pénzügyekben, tehát minden ment (megy) a maga útján. - Erre mit mondjak? Legutóbb a télen számolt be Bodó Antal a klub anyagi helyzetéről, ami köztudottan siralmas... • Közvetlen közelről érezve és látva a pénztelenség okozta hanyatlás következményeit - hiszen a cselgáncsozóké az egyik, hanem a legszegényebb szakosztály -, Ön szerint miért következhetett be a már-már megmásíthatatlan ellehetetlenülés? - Féltem, borzasztóan sajnálom a város sportját, ezen belül természetesen a cselgáncsot. Tudom, tisztában vagyok vele, • Elnökség csak papíron... (2.) • A Szeged SC-nél a cselgáncsozók edzője sem kap fizetést Nemcsak most, korábban sem volt megfelelő a klub anyagi kondíciója „Ha nem lesz támogató, megszűnik a Szeged SC?" című írásunkkal indítottunk oknyomozó sorozatot tegnapi lapszámunkban. A klub elnökségének tagjait szólaltatjuk meg, arra kérve őket, mondják el, minek és kinek tulajdonítják a jelenlegi áldatlan állapotokat, azt, hogy a szakadék szélére sodródott a szebb napokat megért - jogelődjei révén - legrégebbi szegedi egyesület. Emlékeztetőül felsorolnánk azok nevét, akik 1991. tavaszán, Bodó Antal elnökké választása előtt, a Szeged SC elnökségét alkották. íme a névsor: dr. Kónya Sándor (a klub volt vállalkozási irodájának igazgatója), Popovicsné Palócz Mária (úszó-szakosztály), Pálmai Antal (férfi kosárlabda-szakosztály), Kánitz Zoltán (női kosárlabdaszakosztály), Vörös Pál (vízilabda-szakosztály) dr. Balázs Mihály (súlyemelő-szakosztály), Szalai István (labdarúgó-szakosztály), Vass István (cselgáncs-szakosztály) és Szoboszlai Péter (atlétikai-szakosztály). hogy egy-egy város sportarculatát a labdarúgás határozza meg, mert ha jó a foci, a többi sportág is hasznát látja. Most viszont a klubnál nagyon roszszul áll a labdarúgócsapat szénája, ezért is aggódom: mi lesz a többi versenyzővel? A tarthatatlan anyagi helyzetet semmiképpen sem kötném Bodó Antal személyéhez! Nem mondhatom azt, ha a régi elnök marad, nem adósodik el a klub, nem következik be az anyagi csőd. Nemcsak most, korábban sem voltak jók az anyagi kondíciók az egyesületnél, mert nem volt igazi bevételi forrás. • Bizonyára hallotta, talán tapasztalhatta is, a szponzorok azért mutatják a hátukat a klubnak, mert Bodó Antal az első számú vezető. Az elnök, aki hajszolva a népszerűséget, fűtve a bizonyítási vágytól, olykor fönhéjázó modorban tárgyal, fűt-fát ígér, és ez bizony elriasztja az esetleges támogatót. A cselgáncsozók ,főnöke" hogyan látja mindezt? - El tudom képzelni, hogy Bodó úr stílusa nem mindenki számára megnyerő, lehet, hogy ezért nincsenek igazi szponzorai az egyesületnek. Ennek kapcsán azért elmondanám, itt és most nem Bodó Antal, hanem a Szeged SC megmentéséről van szó! Megint csak a hozzám tartozó szűkebb körrel, a cselgáncsozókkal példálódznék. Rettenetesen rossz körülmények között tengődünk! A csarnok lepusztult, ha esik az eső nincs olyan része, amelyik be ne ázna, edzőnk, Vörös Zoltán „szerelemből" teszi dolgát, hónapok óta nem kap fizetést! Értelmetlen ezeket és a hasonló dolgokat Bodó Antal elnökségével összekötni... • Lát-e kiutat, lehet-e változtatni a jelenlegi, lehetetlennél is lehetetlenebb helyzeten? - Mindenképpen változtatni kell, mert különben megszűnik a magyar sport! Meggyőződésem, a sport, lett légyen az bármilyen szintű, állami támogatás nélkül nem képes megállni saját lábán! (Folytatjuk.) Gyurid Ernő • Megyei leinőit teniszbajnokság Színvonalas mérkőzések - kevés résztvevővel Horgászhírek A Csongrád Megyei Tenisz Szövetség Szegeden, a Kisstadionban rendezte meg az idei felnőtt női és férfi egyéni, valamint páros bajnokságát. Az eseményre feltűnően kevés teniszező jelentkezett, holott nem kellett volna messzire utazniuk, az őket, illetve egyesületüket terhelő költségek is minimálisak voltak, ezért is érthetetlen a közöny. Akik viszont részt vettek a kétnapos viadalon, nem bánták meg. Igazán színvonalas, nagy csatát hozott szinte valamennyi mérkőzés, a helyezésekért igencsak meg kellett küzdeniük a teniszezőknek. Eredmények. Nők. Egyéni: I. Hódi Annamária, 2. Zlatarov Eszter, 3. Héger Judit és Pádár Petra (valamennyi Szegedi VTK). Páros: Várhelyi Zsófia, Hódi Annamária, 2. Zlatarov Eszter, Pádár Petra, 3. Sonkodi Barbara, Héger Judit (valamennyi Szegedi VTK). Férfiak: 1. Sonkodi Balázs, 2. Hajnal István (mindkettő Szegedi VTK), 3. dr. Tomka János (Pick Szeged) és Kli: vényi Gábor (SZVTK). Páros: 1. ifj. Thékes István, dr. Tomka János (Pick Szeged), 2. Sonkodi Balázs, Sonkodi Bálint (SZVTK) és Hajnal István, Sárkány Zoltán (SZVTK, Fönícia TC). A Maty-éri víztározón a hét végén nemzetközi evezősversenyt rendeznek, ezért junius 3-tól (csütörtök) junius 6-ig (vasárnap) tilos horgászni. • A Hermán Ottó HE-nél egyre sűrűbben reklamálnak a vízpartokhoz közeli, magántulajdonban levő földterületek gazdái, hogy a horgászok kárt okoznak a növényi kultúrákban. Az egyesület azúton is felhívja a tagok figyelmét, a horgászhelyeket úgy közelítsék meg járműveikkel, hogy kíméljék a veteraényeket, a növényi kúltúrákat, a felelősség ugyanis őket terheli, nekik kell megtéríteni az okozott kárt A Szegedi Hermán Ottó HE •junius 5-én (szombat) reggel 8tól délelőtt 11 óráig halfogó versenyt rendez általános iskolás lányoknak és fiúknak a Gumis nevű víz repülőtér felőli oldalán. Jelentkezni a helyszínen lehet a jelzett napon reggel 7 órakor. Horgászni egy bottal, úszós készséggel lehet, csalit vinni kell. A kijelölt helyen a verseny alatt mások nem horgászhatnak. Úszóveiseny A hét végén két napos nemzetközi senior úszóversenyt rendeztek Baján. Szegedet csak egy n<5 és három férfi képviselte, de dk jó eredményeket értek el. Dr. Bánki Horváth Béla két aranyérmet nyert, az 50 m-es és a 100 m-es hátúszásban. Dr. Karsay Eleonora egy aranyat (50 m gyors) és két ezüstöt (50 m hát és 100 m hát) szerzett. Bökönyi György az 50 méteres mellúszásban aranyérmes lett. Kéri István az 50 m-es pillangóúszásban ezüstérmet szerzett. Bökönyi György elnyerte a legidősebb férfi résztvevő tiszteletdíját. Olvasói levél A salakmotorsport „tetszhalott" állapotban van! Tisztelt Szerkesztőség! Örömmel tapasztalom, hogy a szerkesztőség a lap sportrovatában rendszeresen helyt ad a város sportjáért aggódó olvasók leveleinek, közli jobbító szándékú véleményüket. Egyre több és egyre megrázóbb hangvételű véleményt olvashattunk az utóbbi időben. Több, végveszélyben lévő sportág vezetői hallatták hangjukat. A magam részérói egy olyan, korábban nagy hagyományokkal, jelentős hazai és nemzetközi sikerekkel dicsekedhető sportág nevében ragadtam tollat, amely városunkban már nem is végveszélyben, hanem „tetszhalott" állapotban van. Az egyik leglátványosabb technikai sportról, a salakmotorsportról van szó. Aki kicsit is figyelemmel kísérte városunk sportéletét, az tisztában van azzal, hogy korábban milyen jelentős sportesemény volt egy-egy színvonalas verseny, a kifejezetten erre a célra, jelentős költséggel és áldozatvállalással megépített Napos úti pályán. A sportág jó másfél éve, amikor is a Tisza Volán SC megszüntette szakosztályát, eltűnt a város sportéletéből. Nagy nevű versenyzőink - Kócsó Antal, Nagy Róbert, Csillik Róbert. Hell Csaba és a fiatalabbak közül Magosi Norbert valamint Molnár Gyula - részint úgynevezett egyéni klubba, részint más városok klubjaiba igazoltak. A tehetséges fiatalok többsége abbahagyta az edzést és a versenyzést, néhányan pedig, vállalva a költséges utazást, a hontalanságot, más városokban próbálnak edzés- és versenylehetőséghez jutni - a fejlődés, a versenyzői karrier kibontakoztatásának csekély reménye nélkül. Ezen versenyzők fizetést már évek óta nem kapnak, a sporttal kapcsolatos, nem csekély kiadásaikat (technikai sport!) részint saját zsebből, a család megélhetési költségeiből elvéve, részint szponzori támogatásból fedezik. Azokról a tiszteletreméltó támogatókról van szó, akik pusztán sportszeretetból, viszontszolgáltatás nélkül hajlandók áldozni szeretett sportjukra. A ma működő klubok zömében csupán „nevet", edzésés versenylehetőséget biztosítanak. A Szegeden meglévő egyetlen klub, a Tisza Speedway Klub pálya híján még edzéslehetőséget sem tud biztosítani... Furcsa dolog, hogy a világ élvonalába tartozó Kócsó Antal, Nagy Róbert neve Szegeden lassan feledésbe merül. Ezeket a szegedi versenyzőket hazai közönség évek óta nem láthatja, holott teljesítményük, sportemberi magatartásuk alapján sok távoli, külföldi város sportszerető közönségének első számú kedvencei! A jelenleg is Szegeden élő Kócsó Antal Angliában, Dániában, Lengyelországban a legjobbak közé tartozott, neve ma is tömegeket vonz egy-egy versenyre. Nagy Róbert versenyein - aki a skót Glasgow Tigers első számú versenyzője -, a stadionban és környékén képével ellátott pólókat és emléktárgyakat árusítanak. Volt alkalmam meggyőződni róla, személyesen is, hogy a város kedvencének tekinti. Az ugyancsak szegedi Csillik Róbert neve jól cseng a távoli DélAfrikában is, és biztos vagyok benne, hogy Hell Csabát, mint versenyzőt jobban ismerik külföldön, mint szűkebb hazájában, városunkban. Szerencsére a sok remek versenyt látott Napos úti pálya még jelenleg is áll, igaz, hogy kihasználatlanul. Ezt a pályát viszonylag kis ráfordítással rövid időn belül minden tekintetben alkalmassá lehetne tenni újra versenyek rendezésére, amennyiben sikerülne a bérleti jogot megszerezni. Két dologban biztos vagyok: 1. Az előbb felsorolt, nemzetközi élvonalba tartozó versenyzők az első hívó szóra visszajönnének egy működő és pályával rendelkező szegedi klubba; 2. A sportszerető közönség szívesen látna ismét kedvenc versenyzőit, ezen igen látványos, technikai sportág versenyein. Végezetül szeretném leszögezni, hogy levelem megírásával nem az volt a célom, hogy megfelelő drámai hangvételt megütve, érzelmekre ható szóvirágokkal díszítve forduljak (milliókért esedezve) a város honatyáihoz és honpolgáraihoz. Elsődleges célom életjelet adni egy, városunkban méltatlanul és könnyedén leírt sportág nevében, jelezve azt, hogy városunkon kívül, de sajnos, most nem városunk nevében a sportág sikeresen működik, és minden vágya az, hogy a város visszafogadja, mint hozzá hűtlenné sohasem váló gyermekét. Nem vesszük, és nem is vehetjük a bátorságot magunknak, hogy igényünket összegszerűen benyújtsuk. Mi nem igényelünk, csak ha lehetőséget kapunk, kérünk és lényegesen kevesebbet, mint amenynyit néhányan összegszerűen is megfogalmaztak. Mi meghallgatást és pályázati lehetőséget kérünk, amikor is objektíven bemutathatjuk helyzetünket, körülményeinket, és felvázolhatjuk. megismertethetjük az elérendő és majdan számon is kérhető célkitűzéseinket. Dr. Mázas János Tisza Speedway Klub elnöke Sonkodi Bálint, fivérével az oldalán, párosban ezüstérmeskánt végzett. (Fotó Révész Róbert)