Délmagyarország, 1993. június (83. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-26 / 147. szám

SZOMBAT, 1993. JÚN. 26. KÖLYÖK NÉPRAJZI KALAUZ Tűzugrálás, szerelemvarázslás Szent Iván-nap (jún. 24.) Keresztelő Szent János (Virágos Szent János) ünnepe. Miért Iván, ha János? A júniust valamikor Szent Iván Havának mondták. A szlávos Szent Iván elnevezés igen régi, a magyarság valószínűleg még a népvándorlás korában megismerkedett a névvel és a hozzá fűződő szokásanyaggal, a nevek keveredését és a szokás gyakorlását pedig nagyban befolyásolta az egyház, mégpedig azzal, hogy a tűzgyújtáshoz kapcsolódó hagyományt néha tiltotta, s pogány babonának nevezte, máskor meg szentesítette. Történeti források alapján tudjuk, hogy Keresztelő Szent János ünnepe az V. században vált általánossá. A magyar Szent Iván-i szokásoknak a XIX.-XX. századi adatok szerint lényeges alkotórésze a szerelemvarázslás és az ezzel kapcsolatos praktikák, jóslások. A Szent Iván-i tüzet a falu végén, a határban zsúpkévékből, gallyakból, szalmából rakták. Különböző, gyógyításra is felhasználható növényeket (bodzát, orgonát, ökörfarokkórót...) dobáltak rá, s azután kezdődött a lányok, legények rituális tűzugrálása, amelyhez hosszúra nyúló énekeket, párosítókat énekeltek. Róheim Géza Magyar néphit és népszokások című könyvében a következőket írja: „Szeged vidékén a tiszaparti töltéseken raknak rőzsetüzet és míg a virágot, gyümölcsöt, különösen a szentiváni almát belevetik a tűzbe, így énekelnek: Hajtsuk, hajtsuk / A cseresznye ágát, / Most éli szép világát, / Hogy szakajtsunk / A szépiből, / Szeretőmnek, / Kis Péternek / A sziviből." Az ugrás sikerének mágikus jelentőséget tulajdonítottak, abból ugyanis a férjhezmenésre lehetett következtetni (éppúgy, mint a tűzbe dobott virágkoszorúból, vagy a kenderföldön, éjszaka összekötött két szál kenderből). FelsőMagyarországon azt mondják: „Elugrotta, mint a perki leány a férjhezmenést". A szerencsétlen lány ugrás közben összeütközött egy fiúval, a tűzbe esett, „elégette a képét" - ahogy Róheim Géza, neves néprajzkutató mondja -, ezért nem kapott férjet. A párosítás egyébként általában úgy történt, hogy egy vénlány (!) páronként kikiáltotta a legények és leányok nevét. A lányok a párjuknak a következő vasárnap bokrétát ajándékoztak, amit a legény szalaggal viszonozott. Ha a kiválasztott férfiúnak nem tetszett az, akit neki rendeltek (milyen égő!), nem fogadta el a bokrétát. A párosítás pedig komoly dolog volt, sokszor házasság lett belőle. Turi Márta Vitéz Katalin Az éjjel Fekete éjjel fölfut a holdra. Csillagok közt lapul millió babája. A vers szerzője a Gedói Általános Iskola 3/B. osztályának tanulója, és Algyőn, a Levél u. 6. szám alatt lakik. Kati több versét is elküldte nekünk (azok is tetszettek!), és még rajzokat is készített melléjük. Köszönjük szépen! Kedves Kati, folytasd a versírást! s • A Háromszor három Uj játékunk első fordulójában igen sok megfejtést kaptunk, köztük olyanokat is, amelyeknek beküldői ráadásképpen több változatot is kidolgoztak. „Sok, Omo, Kos" - az első föladvány vízszintes sorainak egyik lehetséges megfejtése. Nyerteseink: Szabó Erika, Mórahalom, István király út 6., Kiss-Patik Péter, Bordány, Építő u. 11., és Al Hamid Amíra, Kistelek, Ede u. 306. Jutalmukat postán küldjük el. Második fordulónktól kezdve párosával adjuk föl a rejtvényeket, ezzel is megnehezítve a dolgotokat. Beküldési határidő: június 30. - HEFÜ Bibliai játék Istennel! Dávid király fia, aki Istentől bölcsességet kért, hogy jól uralkodjék. Krisztus előtt 975-935-ig tartott királysága. Felépítette a jeruzsálemi templomot, ahol a kőtáblákat őrizték a frigyládában. Gazdagsága, bölcsessége Sába királynőt is udvarába vonzotta. Híres mondásait a Példabeszédek könyvében olvashatjuk. Nevének jelentése: Békém az Isten. A tükör és kígyó a bölcsesség jelképe. Hogy hívták ezt a királyt? Adószedő hivatalnok volt. Alacsony termete miatt a tolongó tömegben jiem láthatta Jézust, ezért fölmászott egy fára. Jézus észrevette őt, megdicsérte buzgalmáért, és vendégségbe ment hozzá. Nevének jelentése: Ártatlan. A horgony a remény jelképe. Ki ő? Ünnepélyesen bejelentjük, hogy a Sík Sándor Könyvesbolt tármogatásával létrejött játéksorozatunk utolsó fordulójához érkeztünk. Ezúttal a szokásosnál talán kicsit nehezebb feladatot kell megoldani, de ezt is könnyedén megfejtik azok, akik áttanulmányozzák Mácz István és Tavaszy Noémi ismeretterjesztő bibliai játékát, amely sorozatunk alapjául szolgált. A „Barátkozz Istennel!" című kártyasorozat képei között hamar ráakadtok az itt közölt rajzokra. De előbb lássuk, kik az előző forduló szerencsés megfejtői! Veronika és az Úr Angyalának alakját sokan fölismerték. Gábor Éva, Kiskundorozsma, Czékus u. 51., Zádori József, Kiskundorozsma, Dinnyés u. 9. (úgy látszik, Fortuna, a szerencse ókori istenasszonya különösen kedvezett a dorozsmaiaknak), és a titokzatos nevű Bartha F. Á. (a feladó helyére csak ennyit írt), Szeged, Deák Ferenc u. 8. I. 6. már készülődhet is a Sík Sándor Könyvesboltba, ahol várják őket a megérdemelt könyvjutalmak. Utolsó fordulónk feladványainak megfejtését június 30-áig küldjétek be címünkre (6740 Szeged, Stefánia 10.). A borítékra-levelezőlapra ezúttal is írjátok rá: Bibliai játék. A páváról és a daruról Egy páva vendégségbe hívta a darut. És mikor immár jóllaktak, a beszélgetés közben összevesztek azokon a különböző ajándékokon, melyekkel a természet őket felékesítette. A páva mondta: - Micsoda vagy te hozzám képest - és aközben felvetette a farkát, s megmutatta az ő szép tükrös festett tollait. - Micsoda szép kék bársony érne fel az én mellemmel? És nézzed, milyen szép korona vagyon a fejemen! Semmi vagy énhozzám képest. Rút, undok szürke madár vagy! Felelt a daru: - Úgy vagyon, szép fényes tollaid vannak, és csakugyan szép madár vagy. De mit használsz szépségeddel? Mit használnak neked a szép tollaid, ha tükrösek és fényesek? Egész életedben csak itt a földön, a sárban és nagy bűzben kell laknod, mert szép tollaiddal nem szállhatsz fel az égbe. A disznók is gyakran reád támadnak, és kitépnek belőle. De engemet e rút szürke tollak felemelnek az égbe, és ott fenn járok az égben, közel az Istenséghez, és onnét az égből nézem az Istennek csodáit a földön nagy gyönyörűséggel és vigassággal. Ha egy tollam kihull, azt örömmel kapják el az emberek, és a nagy hősök felteszik süvegükre, és avval ékesítik fel magukat. Senki pedig nem becsüli a te tollaidat, csak legyezőt csinálnak belőle. Kérkedjél csak szépségeddel, bizony sokra nem mész vele! Heltai Gáspár fabulája Miért illik köszönni? Nem fölösleges, mert annyit jelent: megláttalak, örülök neked, vagy tisztellek, megbecsüllek, és ezt valamiképpen jelezni akarom. Csak így, egyszerűen, egy vagy két szóval. Még csak nem is fáradság. Az ember csak mondja a szokásos szavakat, és nem is figyel az értelmükre: „Jó napot kívánok!" Pedig ez értelmes mondat. Bizonyára onnan ered, hogy amikor reggel a földjére menő paraszt találkozott a szomszédjával, valóban jó napot kívánt neki, hogy egész nap kapálhasson, kaszálhasson, meg ne zavarja a rossz idő. Az, hogy „Jó éjszakát kívánok!", különösen megtoldva a „Szép álmokat!" kívánsággal, már egészen egyértelmű. A köszönés vagy helyesebben köszöntés tulajdonképpen jókívánság. A gyerekek manapság egyszerűsítették a többféle köszöntést, és a „csókolommal" helyettesítik. Ez tulajdonképpen a „kezét csókolom" rövidítése. Kicsit furcsa, hogy éppen most tért vissza, mert nagyon a középkorra emlékeztet, amikor a jobbágy kezet csókolt az urának, a lovag a hölgyének, a hívő a papjának, de hát a divatnak nem mindig van logikája. Mert a köszönés formáit is a divat szerint váltogatják az emberek. Volt egy időszak, amikor a „szia" volt a sztár, ebből lett a „szi". Néhány évig mindenki az olasz „csaó"-val köszönt (az olasz filmekről másolták). Bizonyosak lehetünk azonban abban, hogy az „alázatos szolgája" soha többé nem jön divatba, mert ma már ebben az országban senki senkinek nem „alázatos szolgája", és nem is lesz soha.