Délmagyarország, 1993. június (83. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-26 / 147. szám

•r' • J^jfc gm » L w* Carlos Santana A lélek-gitáros Noir Désir Fekete (ét) vágy Feketén (és fehéren) A tengerparti levegő úgy látszik, használ a zenének. A tenger felől áradó sós lég lemarja a zenéről a sallangokat, megtisztítja a sablonoktól, mint például Seattle-nél. No meg francia „testvérvárosa", Bordeaux esetében. Aki ott volt a Bordeux-i Wet Furs fellépésén tavaly ősszel a JATE-Klubban az már tudja ezt, aki nem, az június 22-én, a Petőfi Csarnokban jöhetett rá erre - a szintén ebből a városból származó Noir Désir koncertjén. Ráadául ez utóbbi tapasztalás nem került semmibe, ugyanis a Latin-Magyar Rockfesztivált a Francia Intézet rendezte a Zene Ünnepén, s Ingyen juthatott be bárki a PeCsa Szabadtéri Színpada elé. A programot svájci illetőségű Les Maniacs nyitotta - ők egyébként egy nap múlva önálló koncertet adtak a Tilos az Á-ban -, majd az Edda következett, megszokott profi fény- és hangorgiájávál. A rendkívül csiszolt és kiszámított produkció után jött az igazi rockzene, a Noir Désir. Ahogy utolsó albumuk címe mondja: Tostaky, azaz Todo esta aqui - minden itt volt. Eredeti és elementáris muzsika; ha mindenáron kategorizálni kell, akkor a hardcore és a punk elegye. A Noir Désir nem sokat tanult a most futó nagyoktól. Szerencsére. így ők még mindig azt a vegytiszta, póz- és sallangmentes rockzenét játszhatját, melyből ma már indikátorpapírral keresve sem találhatunk egyetlen molekulányit se a nagyzenekarok házatáján. Ugyanis ne feledjük: a Noir Désir Franciaország első számú rockzenekara. S nemcsak a kritikusok, hanem a közönség szerint is. Takács Carlos Santana varázsát a vibráló energiának az a tónusa adja, amely füröszti az emberi lelket és felébreszti a tudatalattit. Az igazság szellemét, a testvériség szellemét. A legelső hangjegyétől kezdve gitárjának utolsó felcsendülő akkordjáig Carlos kifejezi és megosztja hallgatóságával azt a személyes közlést, amely átmegy minden hátáron és különbségen, és amely minden embert egy emberré, egy családdá alakít. És a család az, ami Carlos Santana mindene. Jalisci államban, Mexicóban, Autlan városában született. Családján belül a zenével kapcsolatban álló harmadik generációt képviseli. Carlost 5 éves korában apja, Jose ismertette meg a hagyományos zenével. Az apa maga is egy művelt, tökéletes „mariachi" hegedűs, ő tanította Carlost a zeneelmélet alapjaira és a hangjegyek értékének megértésére. Bár Carlos izgatottsága a zene iránt felszikrázik az első tapasztalásnál, hamar felfedezte a tradicionális forma behatároltságát. Carlos többet akart. Carlos olyan zenét akart játszani, amely megtölti a rádióhullámokat és táncra készteti az embereket. Az év 1955 volt. A helyszín Tijuana. A zene a „rock and roll" volt. Autlan kisvárosából az üzletileg virágzó, fellendülésben lévő Tijuanába való költözés drasztikus változást okoz, felélesztett reményeket és A világsztárok egymásnak adják a kilincset Budapesten: július elsején, csütörtökön este 8 órától a Kisstadionban muzsikál Carlos Santana és zenekara. egy új élet lehetőségeit jelenti mind a család, mind Carlos számára. Gyors átváltás a hegedűtanulásról a gitártanulásra; tanulmányozta és így akarta felülmúlni B. B. King, T-Bone Walker és John LeeHooker hangzását. Carlos 8 éves volt. Hamarosan felkérték, hogy csatlakozzon a helyi együtteshez, a „T. J.'s-hez. Innentől Carlos hozzátette a technikáját, az érzéseit, az előadásmódját az 1950-es évek összes nagy dalához. Ahogy az idő múlt, Carlos az élénk, mozgalmas „Tijuana Strip" mellett különböző együttesekben Is játszott, nemcsak stílusát és hangzását tökéletesítve, hanem valójában családját pénzzel is segítve. Az idő megérett. A jövő ígéretesnek látszott. 1960-ban a Santana család San Franciscóba költözött. Bár Carlos még egy évre Tijuanában maradt, több pénzt keresni, míg családja le nem telepszik, hamarosan San Francisco kultúrájú atmoszférájában találta magát, annak változatos kulturális hatásában és zenei stílusaiban. Ez volt az, amit Carlos keresett sokáig, és a végén meg is talált. A sors a megfelelő helyre vitte, a megfelelő időben. A következő 5 évben Carlos tovább fejleszti különleges zenei stílusát, amely a későbbiekben korunk egyik legnagyobb, legmegkülönböztetőbb, legújítóbb zenészeként azonosítja őt. 1966-ban Carlos Santana zenéje kirobbant San Francisco utcáira a Santana Blues Band debütáló előadásával. A következő 2 évben az együttes a népszerűség hullámával katapultált, amely a San Francisco's Fillmore West színpadáról eljuttatta őket a történelmi 500 000 nézőszámú előadásra a Woodstock Festiválra, New Yorkba. 1969-ben Carlos Santana megérkezett, és vele együtt egy meg nem alkuvó, hajthatatlan lélek/szellem, és zenéjének ajánlása, amely hatni fog az emberek életére az elkövetkező 20 évben. Mindig változik, mindig kutat, mindig fejlődik. Minden új album Carlos személyiségének növekedését és fejlődését tükrözi. 1988-ban Carlos Santana munkásságának 20. évfordulóját egy antológiával ünnepelte, amely 25 albumot fog át, és Amerika színpadaitól kezdve Oroszország, Európa, Japán, Mexikó, Latin-Amerika és az USA élő adásainak számtalan óráit tartalmazza, szimbolikusan jegyezve a '80-as éveket. Ahogy belépünk a '90-es évekbe, Carlos Santana megkezdi harmadik dekádját, mint nemzetközi művész, a „Táncoló ielkek a testben" („Spirits Dancing In The Flesh") kibocsátásával, amely a legmeghatározóbb és legkifejlettebb munkája. Ez az album olyan zenei kifinomultságot és minőséget tükröz, amely keveredik különféle összetett zenei stílusokkal és ritmusokkal, és amely erős motivációjú állítása a hitnek, bizalomnak és a testvériségnek. Ez az állítás, amely kihangsúlyozza a szükségességét egy új világlátomásnak, amely az embereket egy családba egyesíti és megnyitja az ígéretekkel és elvárásokkal teli 21. század ajtaját. A „Táncoló lelkek a testben" („Spirits Dancing in The Flesh") az emberi lélek ünneplésének dala. Carlos Santana lelke. S innen jutunk Milagro-ra, a szigetre, mely körbejárja világot. Az legutóbbi lemez, melynek turnéja során fellép csütörtökön Budapesten a lélek-gitáros. - A Noir Désir egy évtizedes fennállás után futott be igazán. Valami hasonló történt, mint az R. E. M. esetében... Bertrand: - Az a baj, hogy mire bejön a siker, már vén hülyék vagyunk. Tíz év tényleg hosszú idő. - Hogyan indultatok? B: - Kezdetben, 1980ban iskolások voltunk; gimnazisták, akik szeretik a zenét, de nem tudnak játszani, mégis elhatározzák, hogy csinálnak egy zenekart. - Miért választottátok a „Fekete Vágy" nevet? B: - Abban az időben ez nagyon illett a zenei és szövegvilágunkhoz; még ma is, csak más megközelítésben. Egy kis anarchizmus meg egy kis szex mindig hatásos... Na nem, csak vicceltem! „Fekete Vágy" - ennek a költészethez sokkal több köze van. - Hogy teltek a Noir Désir első évei? B: - Tanulgattunk, rengeteget koncerteztünk, de csak Bordeaux-ban és környékén. Lemezcégünk sem volt, lemezeket sem vettünk fel, de ez így volt jól. - Nem sikerült kiadót találnotok? Serge: - Nem is kerestünk. Egyszerűen csak koncertezni akartunk. Éveknek kellett eltelni, hogy úgy érezzük, ideje továbblépnünk. B: - Demókat persze előtte is csináltunk, de mi magunk sem voltunk megelégedve velük, így nem volt értelme elküldeni egy lemezcégnek. Az az igazság, hogy még ma sem vagyunk megelégedve a felvételeinkkel... - Kik inspirálták kezdetben a zenekart? B: - Akkoriban elég vegyes volt az ízlésünk: Joy Division, a korai Cure, Joe Jackson, Elvis Costello, meg természetesen a punk. - A punk melyik vonulata, az angol vagy a New York-i? B: - Az angol láthatóbb volt és érezhetőbb, a New York-i viszont nagy hatással volt rám a dalszerzés, szövegírás területén, és itt főleg Richárd Hellre gondolok. - A Ménén kívül mi jelentett inspirációt? B: - Számomra főleg az irodalom, a költészet. Akkoriban főleg a XIX. század végének költői, mostanában inkább a francia szürrealisták. Aztán ott az amerikai beatirodalom, meg az orosz szerzők, Dosztojevszkij, Majakovszkij, a francia regényírók közül pedig Céline. Éz az életem része, így valahogy hat a zenénkre is. - Hogyan jellemeznéd az eddigi lemezeiteket? B: - Az első, hatszámos minialbumunk 1986-ban nagyon finom, nagyon töréFranciaország első számú rockzenekara, az április 3-i számunkban bemutatott Noir Désir a nyilvánvaló ráfizetés ellenére is elvállalt két budapesti fellépést. A négytagú együttes hétfőn este a Tilos az Á-ban játszott, kedden pedig a svájci Les Maniacs társaságában adott ingyenkoncertet a Petőfi Csarnok színpadán. Az alábbi beszélgetés Bertrand Cantat énekessel és Serge Teyssot-Gay szólógitárossal készült a Fészek Klubban egy jóízű vacsora közben. keny, de sajnos nem túl tökéletes zenét tartalmazott. A '89-es lemezünkön már egy remek angol producerrel dolgoztunk, egységes a hangzása és van rajta néhány zseniális dal, például Az élve megnyúzottak című felvétel. A harmadik lemezünk átmeneti állapotot tükröz: radikalizálni akartuk a hangzásunkat, de nem sikerült úgy, ahogy elképzeltük. A legújabb albumunk, a Tostaky talán a legsikerültebb, mindenesetre a legradikálisabb az összes közül. - A Tostaky fekete-fehér fotóit Anton Corbijn, a leghíresebb rockfotósok egyike, a Depeche Mode videóinak rendezője készítette. B: - Ez a lemezcégünk ötlete volt, de nem minden ötlet rossz, ami tőlünk származik. Corbijn Londonban lakik, mi meg alig száz kilométernyire onnan vettük fel a lemezünket. Eljött hozzánk, ráhangolódott a zenénkre és két nap alatt megcsinálta a fotókat. - Van néhány angol nyelvű dalotok, de a francia dalszövegeidbe is gyakran épülnek spanyol vagy angol verssorok. Ez egyfajta kozmopolitizmus a részedről? B: - Ennek zenei oka is van, jól hangzik az eltérő nyelv, néha pedig maga a téma kívánja meg az alkalmazását. Persze kozmopoli- ' tizmus is van a dologban. Jó, ha nem vagyunk csak a saját nyelvünkre korlátozva. Nyitottnak kell lenni a másra, a többi kultúrára. Az országhatárok nem fontosak, a nyelv, az igen. - Elképzelhető, hogy a Noir Désirből világsztár lesz? S: - Nem hinném, nem vagyunk angolok. A zenénkben talán megvan a lehetőség, de reklám és terjesztés híján nem fog menni a dolog. Cégünk, a Barclay, mely a PolyGram tulajdonában van, remekül dolgozik Franciaországban, mert tudják, hogy ott ez biztos pénzt hoz, a világpiacra azonban nem nagyon merészkednek ki. Klipeket kellene nyomatni az MTV-n és világszerte terjeszteni a lemezeinket, de ez nem a mi dolgunk. Nem is nagyon érdekel ez minket; a legfontosabb, hogy a saját elvárásainknak megfeleljük. Déri Zsolt Rapülő-járat A Rapülők nyári turnéterve július 29. Eger augusztus 11. Balatonfüred augusztus 1. Kecel augusztus 13. Keszthely augusztus 3. Kisköre augusztus 14. Balatonfenyves augusztus 5. Tata augusztus 16. Siófok augusztus 7. Győr augusztus 18. Szeged augusztus 9. Sopron augusztus 19. Szolnok