Délmagyarország, 1993. június (83. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-26 / 147. szám

6 RIPORT DÉLMAGYARORSZÁG SZOMBAT, 1993. JÚN. 26. Vaságyon lóg a kimenő • A sávok m Az akciószázad elit alakulat m A beszédes statisztikák „Stoki" a határőrnek Őrbódé a szögesdrót mögött. (Fotó: Révész Róbert) • A határőrség napja június 27-re esik. Az ünnep apropóján a hétköznapokról beszéljünk inkáhh. A határon percről percre változik a helyzet. De melyek az állandó gondok? - Nem gondokról, hanem tényekről és feladatokról kellene inkább szólnunk mondta Dávid Károly alezredes, igazgató. - A keleti határrészre jelentősége megnőtt a jugoszláv háború kirobbanása óta. Ezt tükrözi, hogy mind a személy-, mind a teherforgalom élénkebb. A románokkal történt megállapodások értelmében, óta úgy érezzük, mindkét oldalon mindent megteszünk az utasokért, a forgalom folyamatosságáért, hogy rend legyen a határon. A szubjektív lehetőségeket lassan már kimerítjük. Jó lenne, ha ehhez igazodnának a jövőben az objektívek, a munkafeltételek is. A határátkelőkön már hivatásos állomány dolgozik, de ez önmagában kevés. Hiszen amíg Hegyeshalomnál 36 sávon özönlenek be az országba a kocsik, addig Nagylakon mindössze hármon. A feladatok meg csak szaporodnak, szaporodnak. Megjelent a határon is a szevezett bűnözés, áru- és embercsempészet, lopott gépjárműveket kell kiszűrni és ott a kábítószer. Természetesen az adott körülmények között próbálunk európai szolgáltatást nyújtani. Ez nem mindig sikerül. Az. alezredestől megtudtam, hogy egyelőre csak álom számukra a színes fénymásoló, amely segíthetné a hamisítványokból való okulást. De ne menjünk ilyen messzire. Egyes cégek már nem szolgálják ki áruval az orosházi igazgatóságot, amíg számláját ki nem fizeti. A költségvetésből havonta csordogál az apanázs - a legfontosabbakat fedezik, az élelmezést, a zsoldot. A többire meg, ha jut, jut... Spanyolul jól beszél, bátran vágott neki tehát a nagy útnak. Tudta, hogy a világ egyik legnagyobb gyümölcstermő országába megy, kapcsolata volt már az ottani Fidecocéggel, illetve annak magyar vezetőjével, a 82 éves Princz Miklóssal. A Rio Negro folyó völgyében vannak a legnagyobb almások-körtések, ahol az évi csapadék mindössze 200 milliméter. Mintha errefelé haladnánk mi is! Hogyan teremhet ilyen csekély csapadék mellett alma és körte? Öntözéssel. Földuzzasztják a hegyekből lezúduló Fekete folyó vizét - tiszta víz az, csak a neve fekete -, és kanálisokkal vezetik az almásokba. • Fizetnek a vízért? - Sokat fizetnek. A vízjogot kell megvenniük, azt pedig az öntözendő területhez szabják. Szétnéztünk az orosházi laktanyában. Az egyik körletben 65 katona lakik. A másikban talán kettővel kevesebb. Szekrényük nincs, esténként stokira - aki esetleg nem tudná, négylábú „hokedliről" van szó - hajtják a ruhát, hatalmas a zsúfoltság. Egy vigasztalja a fiúkat: 2 és fél hónapos kiképzés után az őrsökön jobb lesz a helyzet. Az igazgatóság pedig abban reménykedik, hogy hamarosan birtokba vehetik a szomszédos, kiürített laktanya helyiségeit és akkor minden jobb lesz. A „parancsnokság" azért is várja Mi itthon csak álmodozunk évszázadok óta az öntözés föltételeinek megteremtéséről, ők megcsinálták. • Jó lehet ott a föld. Mennyi alma terem? - Itthoni ésszel nézve, kimondottan rossz a talaj. Sós, salétromos, de 45-50 tonna már ezt nagyon, mert azt vallja: ha követelnek a határőröktől, akkor a teljesítményt illik honorálni, például normális környezettel. A tiszthelyettesek mintegy 16-17 ezeret visznek haza a borítékban. Rákényszerülnek a második műszakra. Nem csoda, ha időnként fáradtan érkeznek be a laktanyába. Az igazgatóság elit alakulata az akciószázad. Jókötésű fitalokat válogattak ide. Ha valahol segítem kell, akkor őket ugrasztják. Állandó kiképzés a napi programjuk, de ők kivételezettek is. játszva lejön egy hektárról. A mi itthoni gyümölcsösünkben legföljebb 35 tonna terem. Termelési alapelv lett odakint: vagy a maximumot termeled, vagy megbuksz. A jonatánt régen kiirtották már, mert aprónak és puhának találták, a delicsesz és a Greny Smith, a - Már a Kiegen közölték velem, hogy ide kerülök mondta az emeletes ágy alsó részén ücsörögve Veres Gábor. - Sportoltam, karatéztam. Nem mondom, elég rendesen raknak ránk, de sűrűbben mehetünk haza, mint a többiek. És mindig biztosan tudjuk, hogy mikor. Ez fontos! Úgy határoztam, ha leszerelek, kommandós leszek. • Milyen a „kpja"? - A mennyiség megfelelő, de olyan nót nem vennék feleségül, aki így főz... A határőrségnél másfél éve hozták létre a humánszolgálati zöldalma lett a menő fajta. Bírja az exportot. Nálunk is kínálják újabban a zöldalmát, bárki megkóstolhatja és megtapasztalhatja, hogy nem a mi gusztusunknak való. Ezekből gyártják a koncentrátumaikat is, meglehetősen nagy mennyiségben. • És jövőt látnak az almában? - Krízisről beszélnek inkább. A termelés ugyan bővül, de a piac nem. A szomszédos Chile kénytelen volt leállni a réz és a salétrom exportjával, programot készített a mezőgazdaság fejlesztésére. Egyszerűen lemossa a piacról Dél-Afrikát, ÚjZélandot, de Argentínát is. • Akkor nyilván támogatni kénytelen az állam a termelést. - Idehaza is támogatásért esedezünk, és azt mondjuk, a nyugati országokban mindenütt támogatják. Argentínában azonban semmi külön javadalmazás nincs, ezért mondtam az előbb: vagy a maximumot termelik, vagy megbuknak. Ráadásul minden terméken 18 osztályokat. Ezek kisérik figyelemmel az állomány szociális gondjait, szondázzák lelki állapotát. A mentális, pszichés gondozás irányítája az orosházi igazgatóságon Waldmann Péter. - A sorállomány 46 százaléka munkanélküliként vonult be - tájékoztatott - , rengeteg problémát hoztak magukkal otthonról. Tíz katonánál olyan gondok voltak, hogy le is szerelték őket, 21 csupán fegyver nélküli feladatok megoldására alkalmas. Vizsgálódásaink szerint a sorállomány egy ötödénél valaszázalék „áfa" van, és nyugtát kénytelenek adni ott is a termelők. Az viszont igaz, ott személyi jövedelemadó nincsen, és százezer peso alatt vagyonadó sincs, ami a mi. áfánknak felel meg. • Mennyit ér egy peso? - Mint a dollár. • A mi termelői adóhatárunkhoz viszonyítva akkor a százezer peso irtózatosan nagy ajándék. - Van viszont irtózatosan kemény konkurencia. Nincs kegyelem: aki a maximumot nem a lehető legjobb minőségben termeli, az is megbukik. Sírnak a termelők ott is, mint nálunk, mert a piacokon ugyanúgy betartanak áruiknak, mint nekünk betart Nyugat. Az viszont szentírás, hogy ott a termelő termel, és nem a piacot járja. • Ki veszi meg tőle? - Szüretkor szétválasztódik az ipari földolgozásra alkalmas alma a közvetlen fogyasztásútól. Az iparit a konzervgyárakba viszik, az eladhatót pedig csomagolókba. Apáról fiúra száll viszont, hogy kinek ki a partnere. A csomagolók így is átalakulóban vannak, egyre gyakoribb, hogy 5-6 termelő fog össze külön csomagoló létrehozására, hogy az a kis jövedelem is náluk maradjon, amit ez hozhat. • Átvételkor, gondolom, azonnal fizetnek, különben a termelő másik csomagolóhoz pártol. - Ők se fizetnek azonnal, de ha a megbeszélt időpontban nem fizet akármelyik csomagoló, biztos lehet benne, hogy tönkremegy. Megbízhatatlanná válik, és a megbízhatatlan emberrel senki nem társul. • A hatalmas országban milyen az adómorál? - Kemény, és a megbuktatás a legfőbb eszköze. Aki nem fizeti az adóját, két hétre bezárják az üzletét. Két hét milyen pszichés, mentális sérülés érzékelhető. Az osztály a lehetőségeihez képest igyekszik segíteni ezeken a gondokon. A körülmények ismeretében méginkább elismerésre méltóak a statisztikai mutatók. Az igazgatóság 94 százalékos eredményességgel dolgozott például a határőrzésben, a teherforgalom megduplázódott - és győzték. Mint már említettük: június 27-e, a határőrség napja. V. rakate Sándor múlva garantáltan tönkremegy az illető. Minden vevő elpártol tőle. • Ugorjunk vissza az öntözéshez. Eső nincsen, víz van, gondolom, elteijedt már a csöpögtető öntözés. - Most próbálgatják még csak. Olyan drága, három-négy esztendő termése fedezi, de előnyeit látják, tehát föltehetően elterjed. Az árasztásos módszer, vagy a csatornás öntözés létezik inkább. • Milyen tapasztalatokkal tért haza? - A föld túlsó felén is túltermelés van mindenből, a gyümölcstermesztésnek egészen szűk ösvényei vannak csupán. Nekünk a réseket kell megkeresnünk. Tudomásul kell vennünk, hogy dömpingáron jön a külföld, és mi védtelenek vagyunk vele szemben. Szeretjük azzal mentegetni magunkat, hogy átmeneti állapotok vannak nálunk, azért enynyire nehéz. Ahol nincsenek átmeneti állapotok, ahol stabilok a viszonyok, ott is rettenetesen nehéz. • Miért erre megyünk akkor? - Mert nincs más út! • Visszautazik máskor is? - Készülök vissza. • További tanulmányozásra? - Bekapcsolódtam egy ottani vállalkozásba. Nem szívesen beszélnék róla, mert megesett, hogy valaki féregirtóként látott hatalmas lehetőségeket, kiment, föladta az első hirdetését, és azonnal rájöttek a kintiek, ezt ők is meg tudják csinálni. Kiment tehát tönkremenni. Ezt szeretném elkerülni. Horváth Dezső Gyenes Kálmán és Erdei Ferenc felvételei a Almatermesztés a Föld túlsó felén Kimenni, de nem tönkremenni Híre jött, hogy hazaérkezett Argentínából Erdei Ferenc. A makai Erdei-családdal nem vállal rokonságot, amelyből a másik Ferenc származott, úgy is mondhatnánk, a független Erdei. Magánvállalkozóként jutott ki oda. a Földművelési Minisztérium pályázatát nyerte el, és az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság anyagi támogatását, hogy magánésszel tájékozódjon a világ mezőgazdaságának arról a szeletéről, amely ebben a mamutországban van letéve. Itthon összesen három hektár gyümölcsöse van, elment tehát tanulmányozni az ottani almatermesztést. Áprilisban indult, amikor nálunk készülődik a tavasz, de az őszbe ért, amikor náluk már szedték az almát.